Berzsenyi's

A rózsák háborúja

(Háromrészes történetünk utolsó része)

Barnet után

1471. április 14-én, Barnetnél a Lancasterekre döntő vereséget mért IV. Eduárd király, ahol VI. Henrik fia, Eduárd herceg életét vesztette. Nem sokkal később a király megölette riválisát, és egyben a Plantagenet dinasztia Lancaster ágának utolsó képviselőjét, a néhai Plantagenet Henriket. Ezzel a család ezen ága kihalt. Anglia földjén lecsillapodtak a kedélyek, és immáron nem csak viszonylagos, hanem valódi béke honolt a szigeten. Ez a béke 1483. április 9-ig tartott. Ezen a napon negyven évesen elhunyt IV. Eduárd, a Yorkok akkori vezetője. Idősebbik fia, Eduárd herceg követte őt a trónon. Pontosabban követte volna, csak akadt egy kis gikszer.

Az első pár nap

A király elsőszülöttjét, az ekkor még csak tizenkét éves Plantagenet Eduárdot Ludlowban érte apja halálhíre, ahol a nagybátyja, Anthony Woodville, Rivers ura szárnyai alatt tanult. Rivers nagyúr nagyszerű lovag volt, emellett okos ember, aki a hercegnek apja helyett apja volt. A fiatal herceg példaképének tekintette őt. Amint megérkezett a rossz hírt hozó herold, nevelője elindult a fiúval London felé. A királyi tanács nagy része a Woodville család kezében volt, így nem volt miért aggódniuk. Volt azonban egy ember, akit nem vettek figyelembe. Ezt az embert Plantagenet Richárdnak hívták, Gloucester ura és a megboldogult IV. Eduárd öccse volt. Katonai képességei kiemelkedően jók voltak, oroszlánrésze volt a Lancasterek elleni harcokban. Bátyja végrendeletében az állt, hogy ennek az embernek kell a birodalom lord protectorává válnia. Tudta ezt Richárd is, aki szintén elindult a fővárosba. De még mielőtt át vette volna a pozíciót, a tanácsnak el kellett fogadnia őt lord protectornak. A Woodville-ek által uralt tanács ezt nem tette meg, féltve hatalmát és oly nehezen szerzett vagyonát gloucesteri Richárdtól. Ehelyett úgy határoztak, hogy a kisfiút márpedig megkoronázzák, és majd a tanács (tehát a Woodville-ek) segítségével kormányzásba kezd. Ezt a herceg nagybátyja nem nyelte le, kiújult a hatalmi harc.

A Woodville herceg

1483. április 19-én Gloucester jobb kezével, Buckingham nagyúrral foglyul ejtették Riverst (árulásért) és a herceget. Mármint, kiszabadították Eduárd király fiát. Legalábbis Plantagenet Richárd szerint. Az árulást a gloucesteri herceg a következőképpen írta le: “Rivers nagyúr kifejezetten jónak gondolta yorki Eduárd italfogyasztási szokásait, tehát ő a gyilkosa.” Egyrészt, ezt a meredek történetet az ifjú herceg nem fogadta el legitim vádként, másrészt ő a Woodville család mellett állt, mivel egy Woodville nevelte fel. Emiatt nagyon rosszul érintette nevelőjének bebörtönzése, és nem volt oda a gondolattól, hogy foglyulejtőjének segítségével uralkodjon. Mindenesetre Richárd nagyúrral folytatta útját London felé. És nem Riverst gondolta árulónak, ami megpecsételte jövőjét. Amikor megérkeztek, nagybátyja tulajdonképpen átvette a hatalmat az országban. Kikényszerítette a lord protectori kinevezését, majd a Towerbe záratta a herceget. IV. Eduárd valószínűleg nem így gondolta a lord protectori kinevezést. Mindenesetre, az új lord protector tisztogatásba kezdett. Ügyelnie kellett egy határidőre, amit még a Woodville-ek tűztek ki. Hét hét múlvára tűzték ki az ifjú Eduárd koronázását. Ezt mindenképp meg akarta akadályozni a Shakespeare által csak púposként emlegetett nagybácsi.

Richárd begazol

Az uralkodó elit elé terjesztette a Woodville-ekkel kapcsolatos elméletét, amely ugye azt állította, hogy azért Rivers nagyúr (és a teljes Woodville család) a király gyilkosa, mert helyeselte a néhai király alkoholizmusát. Hastings és Buckingham nagyurakon kívül senki nem hitt neki, így nem indult meg a tárgyalás Anthony Woodville ügyében. De az események arra elégnek bizonyultak, hogy megrémisszék az özvegy királynét, aki még szabadlábon lévő gyermekeivel a westminsteri székesegyházba menekült. Az idő rohamosan fogyott, a nemesek pedig nem voltak túl együttműködők, így a kormányzás megbénult. Ráadásul Eduárd öccse, Richárd herceg még szabadlábon volt. Ez nagyon szúrta Gloucester nagyúr szemét. De a Westminsterbe nem mehetett be a seregével, hogy kirángassa onnét a herceget, ezért a tanács felhatalmazását kérte. Hastings nagyúr, aki mindeddig teljes mértékben hűséges volt hozzá, kezdte úgy érezni, hogy pártfogoltja átesik a ló túloldalára. Ez az apró szembeszegülés annyira szíven ütötte Richárd nagyurat, hogy kezdett rajta elhatalmasodni a paranoia, amit tovább tüzeltek Buckingham elsuttogott vádjai Hastings Woodville-pártiságáról. Ez volt az a pont, amikor Gloucester nagyúr teljesen elvesztette a realitás érzékelő képességét és turbó fokozatba kapcsolt megátalkodottságában. 1484. június 13-án összehívta a tanács egy kisebb részét. Valamiért csak azokat hívta el, akik ellene voltak. Közéjük sorolta Hastings nagyurat is, aki egyébként hű volt hozzá. Az összes politikai ellenfél közül egyedül a lojális Hastingset fogatta el, a többit meg csak azért hívta el, hogy nézzék amit csinál. Aztán ezzel a lendülettel tárgyalás nélkül volt szövetségese fejét vetette. Gloucester ura már mindenhol árulókat látott, és még mindig meg volt győződve róla, hogy csak a bátyja utolsó kívánságát teljesítette. Pár nappal később, amikor már mindenki rettegett tőle, és a koronázás már karnyújtásnyira volt, összetrombitálta seregét London környékére, ezzel a kártyával pedig fogságba ejtette Eduárd Westminsterben bujkáló öccsét, Richárdot. Június 17-ére megtalálta a megoldást a koronázás megállítására, ami ugye az ő végét jelentette volna. Négy hónappal elnapolta. De ekkor már nem egy katonai legenda volt, hanem egy véreskezű zsarnok, ami még mindig nem tette elégedetté. Most már a trónt akarta. Hű szövetségese, Buckingham nagyúr azt kezdte terjeszteni, hogy IV. Eduárd és Elizabeth Woodville házassága érvénytelen volt. Ezt azzal a pletykával támasztotta alá, hogy a megboldogult király már el volt jegyezve valaki mással, amikor megházasodott. Ez még a Warwick-szál, ami fals állítás, ugyanis egyrészt, már meg volt a frigy, amikor Richard Neville befejezte a tárgyalásokat, másrészt pedig a király soha nem bólintott rá erre az egyezményre. Na de nem is ez a lényeg hanem az, hogy ez alapján törvénytelennek kiáltották ki a Tower hercegeit. Ugyanezen a napon a trónkövetelő rendezett egy kirakatpert Rivers nagyúrral szemben. Hihetetlen módon bűnösnek találták és kivégezték a Woodville család fejét. Másnap Buckingham és egy csapat előkelő formálisan felajánlották Richárdnak a koronát. Az az ember, aki elrabolta a trónörököst, megakadályozta a koronázást, fegyveresek behatolásával fenyegette Anglia egyik legszentebb helyét, főnemeseket végeztetett ki mindenféle mondvacsinált indokkal, most teátrálisan hezitálni kezdett. Vajon elfogadhatja ő ezt? Vajon méltó bátyja trónjára? Biztos ő a megfelelő ember a feladatra? III. Richárd néven koronázták meg 1484. július 6-án. Ezután nem sokkal megkísérelték kiszabadítani a néhai IV. Eduárd fiait, de lefülelték az összeesküvőket, és meghiúsították az akciót. Valamikor szeptemberben (erről nincs pontos adat), eltűnt a tizenkét éves Eduárd és a kilenc éves Richárd herceg. Haláluk körülményeiről sincs pontos információ.

Tudor Henrik színre lép

A Lancaster család VI. Henrik halálával még 1471.-ben kihalt. Az őket hajdanán támogatók most egy leányági leszármazott körül csoportosultak. A Lancasterek és Yorkok egy tőről fakadnak, III. Eduárd királytól, aki a XIV. század második felében uralkodott Anglia fölött. Az ő fia volt a Lancaster ágat alapító Plantagenet János, Lancaster ura. Ennek az embernek három fia volt, a legidősebbet IV. Henrik néven koronázták meg, miután elbitorolta a trónt. De most nem ő a lényeges, hanem az öccse, János herceg, Somerset ura. Neki egyetlen lánya született (így a birtok elszállt), de ez a lány (Margaret Beaufort) feleségül ment Edmund Tudorhoz, és életet adott a későbbi Tudor Henriknek. Tehát volt egy gyenge jog a trónra. A trónon pedig egy népszerűtlen király ült. Akik változást akartak, most a Bretagneban élő Tudor felé fordultak. Anyja, összejátszva Elizabeth Woodville-el megtervezte a fiú invázióját. Anyagi forrásokhoz juttatták, amiből ő zsoldosokat fogadott fel, és elindult Anglia felé. Ezzel párhuzamosan Buckingham nagyúr elárulta a királyt és fellázadt. A terv az volt, hogy ezek ketten egyesítik erőiket és úgy ütköznek meg III. Richárddal. Ember tervez, Isten végez. Tudor transzportjai viharba keveredtek, így nem érkeztek meg Angliába, így Buckingham kénytelen volt egyedül szembenézni elárult királyával. Seregét legyőzték, a lázadó urat kivégezték. Henrik új tervvel állt elő. El akarta jegyezni magát IV. Eduárd lányával, Erzsébet hercegnővel (ezzel egyesítve az egymást irtó rózsákat), és a francia király, VIII. Károly támogatásával újfent zsoldosokat verbuvált. Ezzel egyidőben III. Richárd megözvegyült, és ő is el akarta venni a hercegnőt. Az egész kissé bizarr, mert a hölgy mindkettőjüknek a rokona volt. III. Richárd unokahúga, Tudor Henrik távoli unokatestvére. Mindenesetre, a trónkövetelő ismét zászlót bontott.

A rózsák utolsó csatája

1485. augusztus 7-én Walesben szállt partra. Mivel ezen a vidéken született, sok helyi úr csatlakozott hozzá, miközben Anglia felé tartott. Ezzel egyidőben Thomas Stanley (Margaret Beaufort harmadik férje) is összehívta csapatait. Nem tudta eldönteni, hogy az uralkodó vagy felesége fia mellé álljon. De azért elindult abba az irányba, ahova az utolsó York és az első Tudor menetelt. 1485. augusztus 22-én Bosworthnél találkozott az ötezer Tudor-párti és tízezer York-hű harcos. Thomas Stanley ötezer emberével a csata széléről követte az eseményeket. A csata közepén Northumberland nagyúr (aki a király jobb szárnyát vezette) megingott döntésében. Mégsem vetette bele magát a csatába. Ellentétben Thomas Stanley-vel, aki rohamot vezényelt a monarcha csapataiba. Ez a lépés a király életét követelte. Miután elterjedt az utolsó York halálhíre, a sereg menekülőre fogta. A csata győztese feleségül vette Plantagenet Erzsébetet, és VII. Henrik néven királlyá koronáztatta magát. Ezzel a rózsák háborúja véget ért.

Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zs%C3%A1k_h%C3%A1bor%C3%BAja https://www.youtube.com/watch?v=8usSAMpuSVI&t=243s https://www.youtube.com/watch?v=Do7XBxUVJsE https://www.youtube.com/watch?v=TeFRXB1LLYQ&list=PLFcX45Yl0E4pTNrKiWgiSETQr4DMT9IFc&index=7 https://www.youtube.com/watch?v=e3qER3Z3QyA&list=PLFcX45Yl0E4pTNrKiWgiSETQr4DMT9IFc&index=8

Írta: Dabis Áron