Berzsenyi's

A boltokban már sorakoznak a Mikulás-ruhába felöltöztetett csokik, szól a Last Christmas a rádióban, a mézeskalács és a fenyőfa illata lengi be az otthonokat, az emberek gondolatait áthatja a karácsonyi hangulat, és együtt van az egész család.

Mára a karácsony egy hatalmas, világméretű ünneppé nőtte ki magát, a gyerekek már csak a szó hallatán is megelevenednek. Vajon hogyan alakult ki a karácsony és az azt körülölelő hagyományok? Honnan erednek a karácsonyfák? És mi a jelentősége egyáltalán az ünnepeknek? Ebben a cikkben ezekre keressük a választ. A nagy ünnepségek és mulatozások, nem új keletű dolgok. A karácsonyhoz – jellegét és naptári idejét illetően – a legközelebb a szaturnália ünnepe áll.

A rómaiak december 17-től hét napon keresztül ünnepelték Szaturnusznak, a földművelés istenének tiszteletére rendezett szaturnáliát. Része volt a tradíciónak az is, hogy erre az időre felfüggesztették a társadalmi rangokat. Sőt, ez azt is jelentette, hogy a szolgákat, akiket ez idő alatt egyenlőként kezeltek, a gazdáik is megajándékozták. Továbbá ilyenkor nem volt sem hivatalos ügyintézés, sem munka. A házakat az örökzöld borostyánnal díszítették fel, melyben az örökkévalóság szimbólumát látták. Később, Aurelianus római császár idejétől a szaturnália úgy ért véget, hogy másnap, december 25-én már elkezdhették ünnepelni a felkelő Nap istenének, Mithrásznak a születésnapját is, melyen mindenkinek kötelező volt részt vennie. Később a keresztények is ezen a napon emlékeztek meg Jézus születéséről. Fontos megjegyezni, hogy Jézus születésének napjáról nincs pontos adatunk, így nem tudhatjuk valójában, melyik napon született.

Fákkal kapcsolatos hagyományokat számos népnél megfigyelhetünk. Valahol úgy tartották, hogy az örökzöldek távol tartják a boszorkányokat és a betegségeket. Mások a téli napfordulókor fákat gyújtottak meg, mely a sötétség elűzését, a fény diadalát jelképezte. Hazánkban a karácsonyi fa ágait a népszokás szerint Katalin (november 25.) vagy Borbála (december 4.) napján állították vízbe, melyek az ünnepre kizöldültek, s amelyekhez különböző jelentéseket társítottak. Valószínűleg ezeknek a fáknak az utóda a karácsonyfa.

Érdekesség, hogy Skandináviában december 21-étől, a téli napforduló idejétől kezdve ünnepelték a Jul-t. Ekkor a Nap visszatéréséről emlékeztek meg. Ezen a napon – egy elmélet szerint – az apák és fiaik nagy fahasábokat hoztak haza és meggyújtották őket, hogy ezzel meghódítsák a sötétséget, elűzzék a gonosz szellemeket valamint szerencsét hozzanak az elkövetkező évre. Addig ünnepeltek, amíg a fák el nem égtek. Ez akár 12 napig is eltarthatott. Feltehetőleg a Jul szerves részét képezték még az isteneknek, természetfeletti lényeknek való áldozások is.

A XV-XVI. században a reformáció idején kezdtek el kialakulni különböző „házi” szokások, mint például a fenyőfa-állítás, mely legelőször a németországi evangélikusoknál jelent meg, és ilyen módon terjedt el egész Európában majd később a világban. Egy legenda szerint, mikor Luther Márton egy téli éjjelen ballagott haza, megpillantott egy fenyőfát, melyet egy távolban ragyogó csillag ékesített. A látvány annyira elbűvölte, hogy haza is vitt egy fát a családjához, amelyre gyertyákat helyezett. Ezzel is szerette volna őket emlékeztetni arra, hogy a Megváltó az égből érkezett a Földre.

Miután megismerkedtünk a karácsony történetével, áttérünk a következő kérdésünkre: Miért fontosak számunkra az ünnepek?

Gondoljunk csak bele, mit érzünk, ha meghalljuk azt, hogy karácsony vagy húsvét? Boldogságot, örömöt, békességet, a várakozás izgalmát, netán az ünnepet megelőző készülődés miatt fellépő feszültséget? Akármi is legyen az, ezek a napok végső soron azt a célt szolgálják, hogy arra az időre önfeledten jól érezzük magunkat – kiszakadjunk a hétköznapokból, regenerálódjunk, minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel, illetve örömet szerezzünk egymásnak. Továbbá, a hagyományok őrzése a valahová tartozás érzését kelti az emberekben. Képzeljük csak el, milyen szürkék lennének a mindennapjaink, ha megfeledkeznénk a tradícióink ápolásáról.

Az, hogy az ünnepekkor egy rövid ideig kívül érezhetjük magunkat a mókuskerékből, hatalmas kikapcsolódást jelent az emberek számára.

Az ünnepek képesek arra, hogy megállítsák az időt egy pillanatra, és odafigyelhessünk egymásra, legfőképpen a szeretteinkre. A szeretetből pedig békesség fakad. Végső soron a karácsony ezt a célt szolgálja, hogy egy időre megálljunk, és hálát adjunk a családunkért, barátainkért. Mi másról is szólhatna a szeretet ünnepe, ha nem erről?

Áldott karácsonyt és kellemes ünnepeket kíván a Berzsenyi’s, illetve a cikk szerzője, Magyar Nimród

Felhasznált források:
https://semmelweis.hu/hok/2019/12/1...

https://www.megyeriszabolcskertesze...

https://mult-kor.hu/20131224_a_kara...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jul

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatu...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szatu...

https://www.history.com/topics/chri...

https://www.britannica.com/topic/Yu...