Berzsenyi's

2023 márciusában láttam a székelyzsombori jelentkezés hirdetményét, és egy barátnőmmel közösen arra jutottunk, hogy nagyon jó élmény lenne részt venni benne. A magam részéről leadtam a jelentkezést, és már a válaszra várva tudtam meg, hogy a barátnőm mégsem tud eljönni velem. Azonnal vissza akartam mondani a jelentkezésemet, mert elképzelni sem tudtam volna, hogy mit csinálnék tíz napig ötven idegen ember között. Valószínűleg életem legrosszabb döntése lett volna lemondani.

Az idei táborban már a ház berendezése volt a feladatunk. Mi készítettük a bútorokat, díszítettük az ebédlőt és létrehoztunk egy “Cool”-túr sarkot is. Hihetetlen lelkesedéssel vágták a fát a fizikailag rátermett fiúk és lányok. Készítettünk mesedobozokat is, amik a zsombori vár legendáját mesélik el. Ezeket a tábor legvégén, a várhoz vezető ösvényen el is helyeztük.

Ezenkívül kézműves foglalkozásokat is tartottunk az ott élő gyerekek számára, amit mindannyian nagyon élveztünk. Edvi Tanárnő és én még most is hordjuk az ott készült karkötőinket. Ráadásul én ezeknek a foglalkozásoknak köszönhetően nemcsak karkötőt, hanem az 50 IKSZ-es órámat is megszereztem.

Amit talán a legjobban élveztem, az a táncház és a brassói kirándulás volt. Mindkét program szervezéséhez nagyban hozzájárultak az Áprily Lajos Főgimnázium diákjai. A táncházban rengeteg táncot tanultunk, utólag is köszönjük Edvi Tanárnőnek és Farkas Andrea, radnótis tanárnőnek a betanításukat! És be kell valljam, még soha nem láttam ennyi tinédzsert egy helyen, akik örömmel telve néptáncolnak.

A brassói kirándulás témája a kincskeresés volt, amit kisebb, független csoportokra osztva teljesítettünk. Végül a sors folytán majdnem minden csoport a Csukásban kötött ki, ahol aztán az ebédelő tanárokkal is találkoztunk. A Csukás egyébként egy kellemes kis étterem, rendkívüli felszolgálással és mennyei ételekkel. Sajnos most már nem Csukás néven fut. Itt kóstoltam meg a miccset, ami igazi erdélyi étel, olyasmi mint a csevap. Miután mindenki megtömte a hasát, ideje volt megmászni a Cenket. Felejthetetlenre sikerült! Többször is elmentünk a libegő alatt, ahol az emberek kényelmesen üldögélve “másztak” fel. De még a túra is megérte!
Brassó talán fentről még gyönyörűbb, mint lentről! És majdnem elfelejtettem! Anyukámnak ezt ne említsétek, de Sándor bácsi még a legehetetlenebb zöldségekből is isteni ételeket varázsolt!

A többiek a biciklis kirándulásról is csupa jót mondtak, amit nekem sajnos betegen ki kellett hagynom, viszont még betegen is jó Székelyzsomborban lenni!

Ahogy próbálom a legjobb élményeket kiemelni, eszembe jutott az a sikertelen sárkányreptetés is. Szinte mindenki várta, hogy elmúljon a szélcsend (ami órákra rá tényleg el is múlt, egy nagy viharnak köszönhetően), de sajnos csak az ajtók “repkedtek” a sok várakozás után a viharban.

Igazából olyan sok élményben volt részem, hogy órákig írhatnám őket, de még úgysem tudnám igazán átadni az érzést. Ezt mindenkinek saját élményként kell befogadnia!

Amit még nagyon fontosnak tartok megemlíteni, hogy a Berzsenyi a tábor egyik alapító iskolája volt. Ennek ellenére idén csak öten voltunk, míg a Radnótiból harmincan jöttek. A Székelyzsombor olyan életérzés, mint a Berzsenyi, amit kár lenne csak radnótisokra hagyományozni!