Berzsenyi's

Yuval Noah Harari ~ Sapiens

Yuval Noah Harari, izraeli történész nem egyszerű témát választott könyvéhez – közel négyszáz oldalon át fejtegeti az emberiség történetét, a múlttól, a kezdetektől a jelenen át egészen az alternatív jövőképekig.

A borító egyszerűen, mégis látványosan jelzi, miről fog szólni a kötet: a „Sapiens” szóból az a betű egy majmot, az i pedig egy fölegyenesedett embert formáz.

Harari lényegre törően, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót az emberiség történetén, kezdve a kognitív forradalommal, a mezőgazdasági forradalommal, utána az emberiség egyesítését részletezi, végül mondandóját és a Homo sapiens eddigi történetét a tudományos forradalom résszel zárja le. Kérdések százával teszi gördülékenyebbé az olvasást – amik segítségével az olvasó is megmozgatja az agyát, és nem csupán várja Harari izgalmas, frappáns válaszait. Az író hatásos megjegyzésekkel piszkálja föl az olvasó érdeklődését, és elhúzza az orra előtt a mézesmadzagot azzal, hogy a következő fejezetben kielégítő válaszok találhatóak a feltett kérdésekre. Különös, nem hétköznapi témákat boncolgat, például a „csigák nyújtanák-e csápjaikat a globális csigaközösségért”, vagy vajon „valóban az ember háziasította-e a búzát és nem fordítva”.

Kissé tömör a sok információ miatt, néhány rész többszöri elolvasást igényel, mire fel lehet fogni az író mondanivalóját; de ezek elnézhetők, mert Harari egyébként szórakoztatóan ír, sajátos, emlékezetes megjegyzéseket tesz. Olyan népszerű, híres emberekre vagy karakterekre utal, mint Rambo, Rómeó és Júlia, Einstein és még sok más mai vagy történelmi személy. Elképzelteti velünk a régen élt emberek életét – de nem csak az övékét, az állatokét is. Rengeteg témára kitér – a környezetvédelemre és a klímaváltozásra, az állatok jelenlegei és múltbeli érzéseire és életkörülményeire, valamint politikára, technikára, biológiára. Érdekes történeteket oszt meg – Armstrong és egy öreg indián párbeszédéről vagy a Wall Street történetéről.

Eléri, hogy megkérdőjelezzük, tényleg olyan jó dolog-e egy lassan istenné váló, de „sorozatgyilkos” faj egyedeként létezni. Szemtelenül közli az olvasóval, hogy az őse tehet akár több millió faj kihalásáról – beleértve ebbe számtalan homo nemhez tartozó fajt, a valaha élt óriáslajhárokat és elefántmadarakat is.

Elmagyarázza, miért emelkedhetett ki a Homo sapiens a többi faj közül, hogy tarthatta meg évezredekig a „világ ura” címet, s miért veszélyes, hogy az ember lassan tönkreteszi magát a rohamos technikai fejlődéssel. Számos, borzasztóbbnál borzasztóbb jövőképpel ismertet meg, s végül függőben hagyja a témát a zárómondatával: „Van-e bármi veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik azt sem tudják, mit akarnak?”

A könyvet 2015-ben adták ki – ha az ember évekkel később olvassa, kíváncsi, vajon Harari mit írna a mai eseményekről és vajon most milyen jövőképeket látna.

(Most már képregény formában is elérhető.)