Berzsenyi's

Ki kért fel és hogyan? Engem Bicskei Zsófi kért fel. Ez úgy történt, hogy nekem nagyon jó szokásom nyolcadik, de főleg a covid óta, hogy, ha túl sok minden van a fejemben, akkor elmegyek várbuszozni. Megyek egy-két kört, majd leszállok a Tóth Árpád sétánynál, leülök, és akkor ott gondolkozom. Egyszer meséltem erről Zsófinak, mire azt mondta, hogy ezt ő is ki akarja próbálni. Elmentünk ketten, és ezután már sokszor mentünk együtt, egy közös program lett a várbuszozás. Aztán valamikor szeptember közepe táján szólt, hogy menjünk fel a Tóth Árpádra, mert nagyon régen beszéltünk rendesen. Felmentünk, leültünk a kis padunkra, és elkezdtünk dumálni. Folyamatosan beszéltem, miközben ő próbálta a nullra terelni a témát, de csak nem hagytam neki. Körülbelül két és fél órán át beszélgettünk, közben ő folyton mondogatta, hogy nagyon fáj a hasa, ami teljesen jogosnak tűnt, mert Zsófinak tényleg rengetegszer fáj a hasa. Széntabletta is mindig van nála. Aztán két és fél óra után egyszer csak felpattant, hogy szerinte gáz van. Beugrott a pad mögé és mondta, hogy azonnal keressem elő a széntablettát. Gyorsan kikaptam a táskájából. Lecsavartam a tetejét és volt benne egy papír. Gondoltam használati utasítás vagy valami, és csak kivettem, hogy hozzáférjek a tablettákhoz. Nyújtom neki, mire mondja, hogy nézzem meg a papírt. Széthajtom, és rá van írva, hogy forduljak meg. A szituáció abszolút nem volt olyan, hogy meg kellett volna fordulnom, de amikor felnéztem, ott volt nála egy tábla, hogy kis'kutya' 2024.

Volt az EB társaiddal közös pillanatotok a felkérésetek előtt? Olyan nem, ahol mindhárman ott voltunk. Mindkét sráccal jóban voltam már előtte is, de sajnos hárman még nem voltunk ezelőtt így együtt.

Milyen egy jó keretmese? Szerintem mindenképpen olyan, ami komolyan vehető, szóval van egy olyan vonala, amire az ember rá tud húzni egy valós szituációt, olyat, ami a generációnkat érinti. Aztán az is nagyon fontos, hogy legyenek benne olyan jelenetek, amik passzolnak mondjuk egy kiránduláshoz vagy a táborhoz, ne kelljen átírni az egészet.

Mi volt az a pillanat/hangulat/érzés a saját nullodban, amit szeretnél, hogy a ti nulladikosaitok is átéljenek? Ami nekem nagyon meghatározó volt a saját nullomban, azt én főleg a csopvezeimtől kaptam. Így EB-ként talán az egész tábor élménye az, amit át szeretnék adni. A programok közül rám legnagyobb hatással az avatás volt. Amikor odamentem, a nyakamba akasztották a medált és Májer Anna nagyon rám mosolygott. Talán akkor éreztem azt, hogy igen, itt mindenki szívesen lát engem. Ez az amit én is át szeretnék adni.

Mi motivált, amikor először pályáztál, és egyáltalán hova pályáztál? A motivációm az első évben igazából az volt, hogy ezt az egészet megismerjem, lássam, mi folyik a kulisszák mögött, illetve az, hogy a nulladikosoknak is hasonlóan jó élménye legyen, mint nekem volt. Először segítőnek pályáztam, mert ez még a régi fajta pályázási rendszer volt, szóval, ha nem kért fel felsőbbéves csopizni, akkor nem lehettél csopvez, ezért úgy voltam vele, hogy jó, akkor megpróbálom segítőként, aminek utólag nagyon örülök, mert így a saját lábamra tudtam állni, és nem az volt, hogy rögtön másokra támaszkodtam. Egyébként az is egy nagyon jó dolog, hogy rögtön megismersz embereket, és közelebbi kapcsolatokat tudsz kialakítani, de azt hiszem, akkor nekem nagyon sokat segített, hogy muszáj volt a sarkamra állnom.
A karanténos bezártság alatt otthon ültél, vagy mint említetted, várbuszoztál. Közben gondoltál arra, hogy mikor vége van, akkora fejest ugrasz a közösségi életbe, hogy még az EB-ségig is eljutsz? Nagyon nem. Két érdekes emlékem van. Hetedik végén vagy nyolcadik elején találkoztam idősebb Ábri Attilával az OBI-ban. Beszélgettünk a Berzsenyiről, és tisztán emlékszem, ahogy mesélt mindenféléket, azt is, hogy a gólyatáborból hazafelé énekelnek a buszon. Ez nekem olyan élesen megvan! Elképzeltem, hogy de jó lenne ide járni! Ehhez képest egy hatalmas ugrás az, hogy én ebben most benne vagyok, és átélem EB-ként is A másik pedig az, amikor az első szóbelimen voltam. Segítőnek pályáztam, és előtte egy fél órával Perényi Jonkával próbáltunk, és én nem mertem megszólalni. Csak ketten voltunk, de nem szólaltam meg. Aztán mondtam neki, hogy ez nekem nem fog menni, én ezt nem tudom megcsinálni. Szegény Jonka teljesen bepánikolt, hogy akkor most nem lesz szóbeli. De aztán lejutottam, most meg már itt vagyok.

Pár nappal a kiderülés előtt együtt jöttünk be reggel. Akkor lazán eljátszottad, hogy fogalmad sincs, kik lesznek idén EB-k. Én akkor mégis azt éreztem, hogy te lehetsz az egyikük. De te gondoltál erre a lehetőségre a felkérés előtt? Már nem annyira. Még kilencedikben én voltam az egyetlen segítő, és akkor nagyon sokan mondták, hogy EB leszek, meg tizedikben is ezt szajkózták. Aztán egy idő után már úgy voltam vele, hogy mindegy, nem ezért csinálom. Úgyhogy igazából idén már nem számítottam rá. Ezért még jobban örülök neki, mert tényleg meglepetésként ért, főleg ott fent a várban.

Milyen egy jó hívózene? Emlékszel még a sajátodra? Persze! Nagyon is emlékszem rá. Szilveszterkor, ha van egy nagyobb berzsenyis házibuli, néha szoktunk hívózene-maratont tartani. Szerintem egy jó hívózene mindenképp olyan, ami könnyen megtanulható, lehet énekelni. Jó, ha van benne egy ilyen tipikus, ismétlődő rész. A táncnál fontos, hogy ne legyen túl bonyolult, mert az csomószor az élvezhetőségéből vesz el. Ha mondjuk arra figyelsz, hogy nem tudod lekövetni a mozgást, nem pedig arra, hogy ott vagy.

Mit gondolsz, az egyetemen is ilyen aktív tagja leszel a közösségnek? Szerintem a Berzsenyi olyan, mint egy kis falu, amitől más gimik is különböznek, hát még egy egyetemi közösség. Ezért nem hiszem, hogy ilyen szerepekben tudok majd aktívkodni, de azt remélem, hogy ott is könnyen fogok barátkozni, és segíteni fog a Berzsóban szerzett és fejlesztett nyitottságom és magabiztosságom.

Mit üzensz a berzsenyiseknek? Bátran merjetek pályázni, és ne tartsatok attól, hogy esetleg ez egy eddig tőletek távolabb álló dolog volt, vagy attól, hogy alsóbb évesek vagytok. Mindenképp érdemes megpróbálni. Amikor én elsőnek pályáztam, évezredekre voltam attól, ahol most vagyok. A személyiségfejlődésedhez is nagyon sokat hozzá tud adni, ha szervező leszel. Közben iszonyatosan jó barátságok is kialakulnak. Tényleg egy hatalmas élmény, amikor látod a nulladikosokon, ahogy feloldódnak. Amikor érzed azt a változást, hogy most már igazán megbíznak a csopvezekben és segítőkben, és kezdenek megnyílni nekik. Még csak annyit, hogy élvezzétek a Berzsenyi minden oldalát. Mert nagyon sok oldala van.

+1. Jössz Székelyzsomborba? Nagyon szeretnék legalább a négy év alatt egyszer eljutni, és idén van az utolsó esélyem, úgyhogy már csak reménykedem, hogy nem fog semmivel sem ütközni.