Berzsenyi's

Köszönjük, hogy elfogadtad az interjút, és gratulálunk az EB-ségedhez.

Köszönöm szépen, megtisztelő itt lenni.

Melyik tulajdonságodat tudod a legjobban hasznosítani EB-ként?

Rendkívül összetett a feladat, úgyhogy sokféle tudás és készség kell hozzá. Szerintem amiben én a legtöbbet tudok nyújtani, az egyrészt a kreativitás, másrészt pedig a munkamorálom és a terhelhetőségem. Szervezésben kicsit szétszórtabb vagyok, szóval ez az, amin majd az év folyamán dolgozni kell, hogy a táborra minden jól menjen.

Ezeket a képességeket hasznosítod a nagybetűs életben is?

Sokat gondolkoztam azon, hogy akár a nullból, akár az EB-ségből mit hasznosíthat az ember, mit tud áthelyezni az életébe, és szerintem ezek mind rettentően fontos dolgok. Amit már most tapasztalok, az az, hogy a kommunikációs készséget nagyon erősen fejleszti az EB-ség, illetve azt is megtanultam már, hogy a kreativitásnak nem szabad kimerülnie abban, hogy csak ötleteket dobálunk be, hanem a részleteket is ugyanúgy ki kell dolgozni, amely szintén leleményességet igényel. Amit EB-ként megél az ember, azt mind át lehet ültetni a nagybetűs életbe.

Mi az, amitől a legjobban félsz a null kapcsán?

Nem vagyok egy izgulós típus, és nem szoktam előre félni dolgoktól. Szerintem, ha racionálisan gondolkozunk, nincs is mitől, mert fogunk annyit dolgozni, hogy nagy hibák ne csússzanak be. Viszont, ha egy dolgot ki kéne emelnem, akkor az első EB-beszédet mondanám, amikor majd legelőször ki kell állnom. Nekem van egy kis “rituálém”, amit stresszesebb helyzetekben szoktam csinálni: sétálgatok. Ilyenkor magamban elképzelem az elkövetkezendő szituációt, hogy – például – már ott beszélek, és nekem ez segíteni szokott. Valamint mindig azok a legnehezebb dolgok, amelyektől nem fél előzetesen az ember, és később derül ki, hogy mégsem olyan egyszerűek, mint amilyennek elterveztük.

Tehát a nem várt dolgoktól tartasz a legjobban?

Igen.

Számítottál-e arra, hogy fel fognak kérni?

Nem azt mondanám, hogy számítottam rá, inkább reméltem egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy hozzá tudnék tenni a nullhoz. Eleinte bíztam benne, de mivel minket a szokottnál később kerestek meg, ezért elengedtem a dolgot – így meglepetésként ért, mikor felkértek. Nem számítottam rá.

Hogy történt a felkérés?

A történet 3-4 nappal a felkérés előtt kezdődik, mert akkor mondta nekem apukám, hogy pénteken majd legyek otthon, mert át kell vennem egy csomagot. Ez utólag belegondolva furcsának tűnhetett volna. Kicsit mérges is voltam, hogy pénteken, suli után egyből mennem is kellett haza. Egy órányi várakozás után csengett a telefonom, amiről azt kell tudni, hogy nem jó a mikrofonja. 10-15 telefonhívás után sikerült egyeztetnünk a futárral (aki, mint később kiderült, Ádám apukája volt), hogy menjek le átvenni a csomagot. Lesiettem, és egy hatalmas doboz fogadott. Itt már azon gondolkodtam, hogy mekkora szívás lesz majd ezt felcipelni a harmadikra. Elkezdtek velem mindenféle dokumentumokat aláíratni, hogy átvettem a csomagot, stb. Ezek a papírok tele voltak EB-s utalásokkal, de nekem nem tűntek fel, úgyhogy csak elkezdtem aláírogatni mindet, és a harmadik oldalon volt egy lap, amelyre az volt írva, hogy “NagyEB2023?”. Ekkor egy pillanatra lesokkolódtam, a dobozból pedig előmászott Ádám, aki az egészet kitalálta.

Mennyire volt nehéz titokban tartani? Volt meleg helyzet?

Nem vagyok jó titoktartásban. Ezt nem szégyellem, hogyha valami nagy dolog történik velem, azt szeretem megosztani másokkal, legalább a legközelebbi barátaimmal, vagy a barátnőmmel. Ez most is így történt. Bogi, a barátnőm tudott róla, de előtte nem is lehetett volna titokban tartani. Voltak ezen kívül is szorult helyzetek, velem szerencsére kevesebb. Ezekről inkább Emma és Nati tud majd mesélni. Az esetek nagy részében olyan szituációk voltak, hogy egy nagyobb társasággal, ha szóba került a nullos téma, akkor gyakran mondogatták, hogy “te biztos EB vagy”. Ezt eleinte nehezebb volt kezelni, idővel viszont már könnyebben tudtam terelni magamról a gyanút azzal, hogy viccre vettem ezeket. Végső soron jól sikerült titokban tartani a dolgokat.

Milyen a közös munka a többiekkel?

Eddig nagyon jó. Nehézségek nem igazán voltak, ami számomra meglepő, mert egy szervezői csapatmunka mindig jár nehézségekkel, a tagok viszonyától függetlenül. Emmával mi osztálytársak vagyunk, Natival pedig a korábbi nullban dolgoztam együtt, tehát vele is jóban vagyok. Ismerkedős köröket nem kellett lefutni, mindhárman eleve jó viszonyban voltunk egymással. A csapatmunka precíz, Emma kiválóan kézben tudja tartani a dolgokat. Általában nem szokott kelleni sok idő ötletelésre, mert mindannyian tele vagyunk gondolatokkal, bár ezek minőségben tudnak különbözni: vannak viccesebbek, és vannak tényleg jó ötletek.

Mekkora munka a kiderülő videó megvágása? Hogyan zajlik a folyamat? Hogyan tudtad összeegyeztetni a magánéleteddel, valamint az iskolával?

Egy videó elkészítésének nálunk az a menete, hogy kitaláljuk az alapkoncepciót, ezt követően pedig írunk egy viszonylag kötöttebb forgatókönyvet, majd következik a forgatás. Ezután eljut hozzám az összes videó, és kezdődik a vágás, amit nem lehet közösen csinálni. Ez egy hosszas folyamat. Több mint tíz óra lehetett az EB kiderülő videó megvágásával töltött idő. A keretmese kiderülő videójánál becsúszott egy technikai hiba, így jóval kevesebb időm volt rá. A megoldásra nagyjából 30 órával az esemény előtt jöttem rá, ezért a 30 órából körülbelül 14-et vágással töltöttem. Ezt leszámítva nem zavarta meg az iskolakezdést, ugyanígy a magánélettel is összeegyeztethető. Van olyan, amikor egy kicsit kevesebb időd van másokra, viszont a tanulásnak, illetve a barátoknak mindig az elsőnek kell lennie – az EB-ség nem írja felül az ember korábbi életét, ez egy plusz feladat.

Gondolkoztál azon, hogy visszautasítod a felkérést?

Szerintem ez mindenkiben felmerül egy kicsit, vagy ha nem is mindenkiben, de az EB-k jó részében, hogy megéri-e ezt elvállalni.

Mi szólt nálad amellett, hogy elfogadd?

Engem az győzött meg abban, hogy megéri ezt csinálni, hogy az évek során láttam, hogy ez mennyire fontos dolog, mennyire hasznos és pozitív tud lenni a berzsenyis közösségen belül. Nekem a személyes tapasztalataim anno, mint nulladikos, illetve később, mint szervező nagyban meghatározták azt, hogy én erre nem igazán tudtam volna nemet mondani, mert én nagyon szeretem a berzsenyis közösséget, és szerintem ennek a nulltábor, és ez az egész élmény a beilleszkedéssel egy nagyon fontos része, és szeretném, hogyha megmaradnának bizonyos hagyományok, úgyhogy én úgy éreztem, hogy, ha már úgy döntöttek, hogy én erre alkalmas lennék, akkor kicsit kötelességem is elvállalni és beletenni a maximumot.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat eddigi munkátok során?

Eddig a legemlékezetesebb az szerintem az EB kiderülő videó elkészítésénél volt két rész. Egyrészt, amikor leforgattuk azokat a konkrét részeket, amikor mi kiderülünk. Másrészt pedig, amikor ezeket megvágtam és elküldtem a lányoknak, hogy hogy is néz ki, azt jó volt látni. Valamint olyan izgatottság volt bennem, közben olyan meghitt pillanat is volt hármunknak, hogy ezt csak mi tudjuk, hogy így lesz.

Mit gondolsz a félanonim pályázásról, az előnyeiről és a hátrányairól?

Mindenképpen a tavaly elinduló vonalat szerettük volna folytatni ezzel, mert múlt évben az egyéni csopvezpályázással egy nagy lépést tettünk afelé, hogy még igazságosabb legyen a rendszer, továbbá, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen lejutni a táborba. Előnyeinek azt mondanám, hogy nem lennénk elfogultak, viszont nem fogjuk tudni, hogy az adott írásbeli pályázatot ki adta le, ennélfogva tényleg csak az fog számítani a pontozásnál, hogy milyen jó az, amit írt a pályázó.

Mi legutolsó zeneszám, amit hallgattál a telefonodon?

Góbétól a Búcsú című szám.

Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy mit gondolsz, milyen szerinted egy jó hívózene?

Mivel nem vagyok egy táncos lábú ember, ezért számomra nehezebb lesz majd kitalálni, illetve betanulni a táncot. A zene megtalálásában viszont tudok segíteni. Szerintem mindenképpen fontos az, hogy pörgős, vidám legyen. Általában ezek a folk-rock számok szoktak jól működni. Előny az is, hogyha van valami kis kihallható, énekelhető része. Már most is mindig fél füllel hallgatom, hogy jó lenne-e hívó zenének egy számomra addig ismeretlen dal. A tánc is rendkívül fontos. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne legyen túl nehéz a koreográfia, de ne is csak “lötyögés” legyen.

Mennyire fontos szerinted, hogy frissüljön a null arculata?

Ez most az idei nullban is látszódott, hogy nem minden recept válik be minden évben ugyanannyira.

Változnak a generációk velük pedig a generációs igények.

Fontos, hogy ezt figyelembe vegyük. Mindig az a legfontosabb, hogy a gyerekek mennyire élveznek egy programot – ennek kell lennie az elsődleges szempontnak. Szükség van valamilyen szintű arculatváltásra, akár évről évre, de három-négy évente mindenképpen. Szerintem mi is igyekszünk így tervezni a dolgokat. Mindenesetre a tradíciók mindig beváltak, úgyhogy ezekből nem feltétlenül kell engedni: például a berzsenyis szokásokból, gitározásból, vagy a nulltábor struktúrájából. Finomabb programbeli változtatásokat érdemesebb eszközölni, amelyekkel jobban be lehet vonni a nulladikosokat.

Mennyire tudsz azonosulni a karaktereddel?

Én nagyon szeretem a Star Warst. Maga a film nem az én ötletem volt, nem is emlékszem, hogy melyikünk találta ki, de nekem rendkívül tetszett az ötlet. A karakteremmel mindenképpen tudok olyan szinten azonosulni, hogy élvezni fogom azt, hogy az ő bőrébe bújhatok, mivel szeretem magát a karaktert is.

Idei újítás, hogy van egy fiktív karakteretek. Tudnál róla mesélni?

Anno, réges-régen voltak hasonlóak (fun fact: a keretmesék előtt a nulltábor egy tematikára épült, például “spártaiak”), szóval nem teljes mértékben új az ötlet. Ha jól emlékszem, 2004-ben volt Gyűrűk Ura keretmese, és abban volt egy fiktív karakter, és ez megragadott minket. Nézegettük, hogy hogyan lehetne kihozni azt, hogy két lány, egy fiú vagyunk, azonban sehogy sem sikerült igazán jóra. Innen jött a fiktív karakter megoldás, ami szerintem egy jó döntés volt, mert nekünk nagyobb szabadságot ad a történeten belüli mozgásban.

Mit üzensz a berzsenyiseknek?

Mindenki pályázzon, illetve remélem, hogy mindig akkora érdeklődés lesz a null iránt, mint idén is. A másik üzenetem az az, hogy mindenki legyen kitartó ezekben a nehéz időkben! Fontos most az, hogy a Berzsenyi híres összetartása megmaradjon, sőt hatványozottan érvényesüljön. Mindemellett a közösség minden tagja legyen kitartó, odaadó és összetartó.

Tartsunk össze!

A cikket Varga Bálint és Magyar Nimród írta.