Berzsenyi's

Miért pályáztál először a táborba? Mi volt a motiváció?

Azért pályáztam először, mert nagyon új élmény volt az én Nulltáborom. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy gólyatábor ilyen is lehet. Rengeteg életre szóló élményt adott, és egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy én is szeretnék kivenni ebből egy részt és hozzáadni a mindenkori nullokhoz. És az a hatalmas szerencse ért akkor, hogy szeptemberben felkértek csopveznek, amiért nagyon hálás voltam (ekkor még a csopvezpályázás nem egyénileg volt). Viszont abban is biztos vagyok, hogyha ez nem történt volna meg, akkor is pályáztam volna, csak minden nagyon máshogy alakult volna. Egyedül biztos sokkal kevésbé lettem volna magabiztos, valamint hozzám abszolút a csopvezség passzol, tehát jól jött ki.

Mit vársz a legjobban az EB-ség folyamata során?

Úristen, ez nagyon nehéz… ezt kérdezték tőlem az elsős bemutatkozón is, akkor pedig azt válaszoltam (nem tudom, miért, a nagy stresszben), hogy “ természetesen mindent, de mostanában az akadüje jut eszembe; és, hogy azt milyen durva lesz átélni”. De az csak egy nagyon hirtelen, stressz alatti válasz volt. Viszont ezen kívül… nem is tudom. Kornél mondogatta többször nekem, hogy amikor anno ő volt EB, azt várta, amikor negyedik nap szivatják a gyerekeket… mármint, nem azt a részét, hogy szivatják a gyerekeket (nevetés), hanem amikor az EB-ket savazzák, hogy mennyire bénák és rosszak, és ilyen EB-ellenes forradalom tör ki. Kornél azt nagyon várta - végül nem tudom, mennyire tetszett neki -, de azt én is valamilyen szinten várom. Nem tudom milyen erzés lehet, hogy utolsó nap túl leszek “mindenen”. De amúgy az EB-ségben mindent vár az ember, szerintem - mert kicsit rejtélyes, nem lehet elképzelni, milyen lesz átélni.

Hogy sikerült a titkolózás? Volt, amikor majdnem lebuktál?

Érdekes volt, és úgy érzem, jól ment. Bár pár ember mondta nekem utólag, hogy biztosak voltak benne, hogy én leszek, amit nem tudom honnan gondoltak. Bár az tény, hogy rosszul hazudok és inkább nem mondtam semmit a gyanúsításokra. Egyébként az az érdekes és kicsit talán szokatlan is, hogy én kifejezetten megszoktam a titkolózást és tartottam attól, milyen lesz, amikor ez az egész publikussá válik és mindenki meg fogja tudni. Hozzászoktam, hogy ez - a tavalyi EB-n kívül - a hármunk kis titka volt, egymásra néztünk a suliban és csak mi tudtuk. Hogy majdnem lebuktam-e… Hát, Kiss Máté elmesélte az elsős bemutatkozón, hogy Hanga majdnem meglátta a Laczkót a Dunáról evezés közben… Az nekem is krízishelyzet volt. Szóltak, hogy amúgy itt van Hanga a Dunán, és ezért megijedtem. Valamint az EB kiderülővideót Mátééknál vettük fel, és úgy volt megbeszélve, hogy Hanga elmegy otthonról, hogy ne lássa meg az új EB-ket. Viszont olyan fáradt volt, hogy végül otthon maradt és bezárkózott a szobájába. Jófej volt és direkt nem jött le, én viszont annyira hangosan beszéltem és párszor iszonyatosan hangosan felnevettem… A mai napig nem vagyok biztos abban, hogy akkor nem jött rá, kik vannak ott…

És milyen érzés volt kiderülni? Az a pillanat, amikor megjelentél.

Ez lehet, hogy kicsit szokatlan válasz lesz, de nyugodt pillanat volt. Igazából azért, mert előtte cserébe nagyon stresszeltem. Nagyjából a 9/d előadása környékén kezdtem el izgulni, hogy már tényleg mindjárt itt az idő. A szünetben pár barátommal kimentünk a suliból levegőzni, mindenki jól érezte magát, én viszont semmit se tudtam csinálni; se enni, se inni, se beszélgetni, csak állni vagy ülni. Csak mosolyogtam, nem bírtam beszélgetni. Eléggé látszódhatott, hogy le vagyok fagyva. Aztán visszajöttem a suliba és egy perc alatt megettem egy túrós táskát, olyan feszült voltam. Az tuti feltűnő lehetett. Majd a KisEB kiderülés közben is végig nagyon ideges voltam, viszont onnantól, hogy elindult a mi videónk, rettentő nyugodt lettem. Azon izgultam, hogy tetszeni fog-e az embereknek a videó, sőt, jobban izgatott az, mint az, mit szólnak hozzám - azt néztem folyton, hogy jaj, nevetnek-e ezen, jó volt-e így. Amikor pedig kiderültem, végtelenül nyugodt voltam, nagyon mosolyogtam, sokat nevettem, de teljesen megnyugodtan akkorra. Őszintén, nem volt ilyen extrán eufórikus, mert kicsit sajátosan kezeltem a helyzetet.

Miért ez lett a keretmese? Mi fűz téged hozzá?

Szerencsére nem olyan hosszú a sztori, bár idén mindkét nullba nehéz dolga volt az EB-knek, mert két lány és egy fiú a felállás (amihez nehéz jó filmet vagy bármilyen keretet találni könnyen). Voltak b, c és d terveink, de semmi sem állt az első helyen. Még a kiderülés előtt vetettem fel Laczkónak és Natinak, hogy mindenképpen szeretnék abból kiindulni, hogy valami olyan nagy és érdekes világa legyen a tábornak, amivel sokan tudnak azonosulni és van egy kultúrája - mint mondjuk a Gyűrűk Ura, a Harry Potter vagy a Star Wars, amik kicsit klisésnek meg alapnak tűnnek elsőre, de közben meg nagyon sokat ad hozzá egy táborhoz, ha van egy nagy világa, aminek az elemeit jól ki lehet használni. Szerettem volna belecsenni a játékokba az apró utalásokat, illetve mindig jó, ha a programokra illeszkedni tud a világ. Abból indultam ki, hogy valami kultfilm legyen, de nyilván nem az eredeti Star Wars, mert az már volt… De innen jött az az ötlet, hogy egy külön Star Wars film a Zsivány Egyes, amit nagyon szeretek és tudtam, hogy vele sok mindent ki lehetne maxolni keretmeseként. A többiek először annyira nem lelkesedtek érte, kicsit elvetettük elsőre, de aztán tovább nyagattam őket, hogy nézzük meg, mert tényleg működhet. Megnéztük együtt, és mindannyiunknak nagyon tetszett; láttuk, hogy a sztorijára egyértelműen könnyen épülhet egy olyan tábor, ami jól működik sok gyerekkel - és ez a fontos: hogy a sok-sok nulladikos élvezze a tábort.

Mi az eddigi kedvenc közös pillanatod?

Talán az egyik legmeghatározóbb az az, amikor kiderültünk egymásnak. Jó visszagondolni mindig rá. Egyikőnk se fogta még fel, hogy akkor mi most a NagyEB 2023 vagyunk és mi vár ránk. De ezen kívül rengeteg vicces pillanatunk volt, tényleg nagyon sok. Az egyik a kiderülésemmel kapcsolatos, mert egyébként eredetileg nem úgy derültem volna ki, ahogy a végleges videóban van. A videóban egy Woltos táskában ültem, amikor becsöngetett egy futár, hogy Szia, meghoztam az EB-det - haha, mert én meg ott voltam a táskában. Eredetileg viszont a futár lettem volna, de mielőtt kimentünk felvenni a jelenetet, felpróbáltam a hátizsákot, hogy hogyan néz ki rajtam. Azzal viccelődtek a többiek, hogy mennyire nagy ez a táska rajtam, még én is beleférnék. Nos, innen jött az ötlet (bár igazából nem is volt ötlet, csak kíváncsiak voltunk), hogy beleférek-e. És belefértem, bár kényelmetlen volt nagyon, de befértem, és akkor mondtuk, hogy vegyük fel így, nézzük meg milyen. A többiek nagyon aranyosak voltak, aggódtak, hogy biztos nem lesz baj nekem, hogy kényelmetlenül ülök és nem muszáj így kiderülnöm, meg újra felvehetjük. Én meg mondtam, hogy nekem ez teljesen jó, csak vegyük fel gyorsan. Nagyon örülök neki utólag, hogy így alakult, mert jól jött ki és rengeteget nevettünk közben. Egy másik jó sztori is forgatással kapcsolatos (forgatás közben mindig könnyen történnek vicces pillanatok). A keretmese kiderülésben van az a jelenet, amikor Laczkó a Hihetetlen úr szerepében van és próbálja összekapcsolni az övét. Nem is a felvétele volt a vicces, hanem inkább annak az előkészülete, amikor Laczkó felöltözött - például: úgy volt, hogy Bogitól kölcsön kap egy nadrágot, de az mint kiderült, egy félbevágott harisnya volt és két félharisnyát vett magára… Igazából csak nagyon kaotikus és vicces volt a folyamat, ahogy láttam, hogyan építjük fel a jelmezét.

Hogyan kértek fel?

Ez egy vicces sztori, mert visszagondolva… szóval, ha olvassa ezt az interjút Kiss Máté, akkor bocsi, de a felkérésem kicsit gyanús volt - utólag, abban a pillanatban viszont nem. Egyik délután (két nappal a felkérés előtt) írt anyukám, hogy mikor érek haza pénteken, megyek-e Kornéllal valahova, bármi programom van-e. Én meg mondtam, hogy nem tudom, gondolom, hazamegyek. Aznap pedig megkért (ami elég gyanús volt), hogy vigyem le a kutyát sétálni pontban fél ötkor. És mivel anyukám tudta jól, hogyha annyit mond, vigyem le sétálni a kutyát fél ötkor, akkor csak körülbelül fél ötkor fogom megtenni vagy utána, és ezért az volt az indok (hogy elinduljak pontosan), hogy a nagymamám akkor jön a Lukács fürdőből és valamit adni akar nekem. Ezt bevettem, de azért kicsit furcsálltam, hogy akkor miért nem ő szólt nekem. De azért lementem fél ötkor, és írtam a nagymamámnak, hogy most indulok. Majd a lakásunkhoz közeli téren ott ült a Kiss Máté, egy könyvet olvasott. Kicsit meglepett, én meg odamentem hozzá, hogy szia, mizu, hogy-hogy itt. Akkor még nem gyanakodtam, csak néztem, hogy eléggé furcsa a helyzet, de oké. Elkezdtünk beszélgetni, és az volt Máté sztorija, hogy a Bambiba akart menni, de nem volt ott senki, ezért inkább kiült ide olvasgatni. Nem igazán értettem, hogy akkor miért nem a Bambiban ült, de erre is csak legyintettem. Aztán mutatta, hogy vett magának kürtőskalácsot, ami azért vicces, mert ez kilencedik óta egy belsős poénunk. Megkínált, én viszont még elmentem kidobni a rágómat, ami jól jött ki, mert így, amikor visszaértem, akkor kínált meg rendesen: felém nyújtotta a kürtőskalácsot és a legaljára egy korongva volt felírva, hogy NagyEB2023? Borzasztó meglepő volt és nagyon vicces is, mert két percen keresztül azt hajtogattam, hogy ‘nem, nem, ez nem lehet igaz, nem, ez nem igaz, nem”. Máté pedig csak nézett, hogy “jó-jó, nekem csak egy kérdésem van: vállalod?” Azt se hagytam, hogy végigmondja, mert rávágtam, hogy “Nem, mármint de! Csak ez nem lehet igaz.”

Számítottál rá?

Magamtól nem. Legfeljebb azért, mert mondták páran, és akkor nyilván elgondolkodtam, vajon miért mondják, de aztán… szeptember huszon-valahanyadika volt a felkérésem napja, és az már egy viszonylag késői időpont, úgyhogy én már biztos voltam abban, hogy megvannak az EB-k, így nem is gondoltam volna, hogy ez vár rám. Annyira úgy igazán sose számítottam rá, csak el-eljátszottam a gondolattal, amikor más mondta.

Gondoltál valaha arra, hogy EB leszel?

Hmm… Én az összes táborba úgy mentem le, hogy nem volt kérdés számomra: a nulladikosokért vagyok ott, ez az ő táboruk. Nagyon jó egy ilyet megszervezni, de én mindig úgy éreztem, hogy a nulladikosokért vagyok ott, ezért a szervezői pozíciókon annyit nem is gondolkodtam, mert eddig az évig nem is volt kérdés, hogy csopvezként szeretnék lemenni. Nagyon hozzám nőtt a csopvez-szerep és a nulladikosok. Idén, mielőtt felkértek volna, gondolkoztam el, milyen lehet segítőnek lenni, és lehet, meg kellene próbálni azt is. Hát, nem jött össze. (nevet) Az évek alatt nem méláztam el annyit ezeken, vagyis azon sokan gondolkodnak, hogyha ők EB-k lennének, milyen lenne, hogy csinálná a dolgokat. Ebbe szerintem - legalábbis nálam - az is közrejátszott, hogyha már van tapasztalata az embernek a szervezésben, akkor ezekbe kicsit jobban belelát és többet pörög az agya a szervezkedésen. Mindenesetre az biztos, hogy sosem éreztem azt, hogy, ha nem leszek EB, akkor csalódott lennék és semmit sem ér a munkám. Kornél mondogatta is, hogy “mi van, ha EB leszel” és kérdezgetett a tábor után, hogy “szomorú lennél, ha nem lennél EB?” Erre igazából őszintén azt tudtam válaszolni: nem lennék szomorú, mert ez így is, úgy is megéri és megérte nekem.

Mit szeretsz a Nullban a legjobban?

Nem szeretnék és nem is tudok egy dolgot kiemelni, de talán azt szeretem a legjobban, hogy a Nulltábor levetíti a Berzsenyi egy elég különleges részét. Szervezői szempontból viszont azt szeretem, hogy az emberek ennyire sok munkát belefektetnek egy táborba, ami mind azoknak szól, akik most jönnek a Berzsenyibe. Szép dolog, ahogy az energiájukat arra fordítják, hogy a leendő berzsósok ilyen képet és élményt kapjanak először az iskolától. Szerintem tizennégy évesen (legalábbis én úgy éreztem) nincs még annyira tisztában az ember azzal, milyen is ő, ki is ő, még nem alakult ki a személyisége. Ijesztő, hogy át kell menned egy másik suliba - és az szerintem szuperjó, hogy az első kép, amit kapsz az iskoláról, az az, hogy mennyire felszabadult lehetsz itt. Plusz az egész null varázslatos - talán ez a legjobb szó rá. Ez mind pedig szerintem egy kincs.

Te az EB-ség mellett IDÖK-elnök is vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt, nehéz csinálni?

Kicsit ugyan eltér a kettő egymástól, de az a jó, hogy a kettőben közös a motiváció: mindkettőt az iskoláért csinálom, és ez nagyszerű. Anno IDÖK-elnökségre azért akartam pályázni, mert úgy éreztem, muszáj valamit tennem az iskoláért. Nem mehetek el úgy, hogy én nem tettem semmit a suliért, és az elnökség feladatköre kvázi tényleg olyan, hogy rengeteget segíthetek az idejáró embereknek és a diákságnak; a közéletben tevékenykedhetek. Az EB-séget meg szintén az iskoláért, de leginkább a leendő berzsósokért csinálom. Szóval a célok hasonlók, és ezért viszonylag egyszerű őket egyszerre csinálni. A különbség annyi, hogy az IDÖK-munka nagyon iskolaközpontú, inkább szervezkedés, amit nagyon szeretek, de az EB-munkában pedig picit több a kreativitás. Könnyű őket együtt csinálni, mert szét tudom őket választani, és mondjuk az IDÖK-munkát vagy a tanulást a kreatívabb nulltáboros munkákkal “pihenem ki”.

Mit üzensz a Berzsenyiseknek?

Azt üzenném, hogy pályázzanak, mert iszonyatos jó dolog a Null! Csak azt emelném ki, hogy elsősorban a leendő berzsenyisek miatt pályázzanak, és hogy fennmaradjon a Berzsenyinek ez a nagyon jó része. Másodlagosan pedig magukért pályázzanak, hogy fejlődjenek és kipróbálják magukat, mert nagyon sokat tud adni. És ne féljenek, mert egyéni a pályázás, ez sok lehetőséget ad, használják ki!