Berzsenyi's

Ha van valami, amit szinte mindenki szívesen csinál pihenésként, az a filmnézés. Annyi műfaj, annyi történet van, hogy bárki megtalálhatja a neki megfelelőt, akár a valóság elől menekül a kitalált történetekbe, akár művészeti értékükre kíváncsi. Épp ezért 2021. őszén a most a 12/B-be járó Kapolyi Döme és Zsolnai Domos útjára indították a Berzsenyis Film Kört – nézzük, hogyan zajlik egy alkalom.

,,Bár a kezdést péntek 15:15-re szokták kiírni, ez szinte mindig jelent egy jó plusz tíz percet, mire minden kanapét betolnak, a tagok összegyűlnek és kényelmesen elhelyezkednek. Aznap, miután mindenki elfoglalta a helyét és keze ügyében tudta a nassolnivalóját, a főszervezők szóltak pár szót az összegyűltekhez: elmesélték, miért esett a választás az adott filmre, látták-e korábban, és ha igen, mi volt a véleményük róla. Hozzátették azt is, hogy nyugodtan gyűjtse mindenki a kérdéseit, gondolatait a film alatt, amiket majd szívesen megvitatna a többiekkel. Végül jó szórakozást kívántak, leoltották a villanyokat és indulhatott is a filmezés.

Eredeti szinkronnal néztük a filmet, alatta magyar felirat ment. A kétórás film közben nem volt szünet, de nyugodtan lehetett ki-be mászkálni. Miután felvillant a “The end” felirat és elindult a stáblista, rövid pihenőt tartottunk, csak utána kezdődött a beszélgetés.

A körbe rendezett kanapékon ültünk össze. A beszélgetést Domos és Döme indította azzal a kérdéssel, hogy látta-e már valaki korábban a filmet. Miután megtárgyaltuk, hogy kinek miben változott a filmélménye, a film üzenetére terelődött a szó. Először a főszervezők mondták el erről a véleményüket, aztán előbb jelentkezés, majd egyszerűen hozzászólás alapján izgalmas beszélgetés alakult ki a jelenlévők között. Mindenki odafigyelt arra, amit a másik mondott, mindenki arcán láttam az érdeklődést a másik véleménye iránt. Sajnos elég hamar véget kellett vetnünk a vetítőben való beszélgetésnek, ugyanis hatkor már zárták az iskola kapuit… gyorsan kipakoltuk hát a kanapékat, és mivel a beszélgetés olyan rövidre sikeredett, aki ráért és volt kedve, továbbment egy külsős helyre befejezni az eszmecserét.

Kellemes élményekkel hagytam ott az iskolát péntek este. A társaság nagyon befogadó volt az újakkal szemben, és úgy is gördülékenyen ment a beszélgetés, hogy nem feltétlenül ismerte mindenki a másikat. A főszervezők is nagyon kedvesek voltak, szívesen fogadták az újakat, érdeklődtek, hogy jól érezték-e magukat, és láthatóan örültek, amikor igen volt a válasz.”

~ Kuti Lilla beszámolója

Mivel a Film Kör már tényleg szerves részévé vált az iskolának és minden pénteken számos tag érkezik a vetítőbe az aktuális film megnézésére, már tavaly készítettünk egy interjút Kapolyi Dömével és Zsolnai Domossal, akik lelkesen meséltek nekünk arról, honnan jött az ötlet a Kör elindításához, mi a kedvenc filmjük és még sok másról.

Miért indítottátok el a Film Kört? Honnan jött az ihlet? Döme, Domos: Jó ideje osztjuk már meg iskolán kívüli időnket egymással, de amikor a filmekről beszélgettünk, mindig arra jutottunk, hogy túl sok film létezik, az idő viszont túl kevés. Ekkor gondoltunk arra, hogy minden héten összeülhetnénk és megnézhetnénk egy filmet. Ennek a gondolatnak lett az eredménye a Film Kör, mely igazából kettőnk eszmeiségét és film-, illetve gondolkodásbeli érdeklődését tartalmazza. Hogy miért? Azér’, mert a vetítő az jó. Pár éve is volt a Berzsóban filmklub. Tudtok róla valamit, ismeritek a szervezőket? Adott bármit hozzá a Ti programotokhoz? Döme, Domos: Persze, mindent tudunk róla/róluk. Akkor kezdtük el beszélni, hogy nekik milyen volt, amikor már volt pár alkalom. Ők kicsit más szemlélettel választottak filmeket, így mindig örülünk, ha megjelennek az alkalmakon.

Mi alapján választjátok ki a filmeket? Döme, Domos: Ez igen egyszerű: azt választjuk, amelyikhez éppen kedvünk van. Azt, hogy mihez van kedvünk, olyan szempontból vizsgáljuk meg, hogy, ha pénteken átmennénk egymáshoz, akkor mit néznénk. Így vannak olyan filmek, amiket már rég le akartunk vetíteni, de még mindig nem választottuk azt. Általában úgy tekintünk a filmekre, mint inspiráció a következő napra, hétre, hónapra, és mint művészeti megérteni valóra, így vagy egy ismerős élményt próbálunk megtalálni az alkotásban, vagy egy még nem ismertet átérezni. Szavaztatunk, ha épp nem tudunk dönteni és igyekszünk úgy megválasztani a filmeket, hogy minden szempontból érdemes legyen megnézni, és így teljes körű élményt tudjunk nyújtani a tagoknak. Nektek mi a kedvenc filmetek? Megnéztétek már közösen a filmklubbal, vagy tervezitek felvenni a műsorlistára? Döme, Domos:Ez mindkettőnknek periodikusan változik, hol ez, hol az, de toplistát semmiképp nem csinálnánk, elég volt már az a sok-sok órányi huzavona, hogy melyik film legyen a következő. Ebben a huzavonában való kifáradásnak volt eredménye az, hogy az egyik pénteket – jóbarátunknak és lelkes tagunknak – Batiz Ábelnek adtuk, mely a Verdák című remekművel rögtön jelenléti rekordot döntött, mellyel jól kétségbe is ejtett minket: ,,Át kéne adni Batiz Ábelnek a stafétát?”. Egyéb aspektusokkal kapcsolatban is fogalmazódtak meg bennünk kérdések, főleg a jelenlévőkkel kapcsolatban, de ezt hagyjuk;)

BFKETSZ (Berzsenyi Film Kör Elnök Társ Szervezők: Ehhez a választáshoz vissza kell menni a FK gyökereihez. Egészen az első nyíltkörű eseményünkhöz, amin csak a négytagú keménymag jelent meg és ott nem mást vetítettünk, mint a Harcosok Klubbját. Ez a film volt szinte az egyetlen biztos megegyezésünk az FK-val kapcsolatban, hogy ez legyen az első film. Mindkettőnk szerint ez egy igen jelentős darab, melynek nem csak cselekménybeli értelmezése izgalmas; a film eszmeisége brutál puritán módon egyesíti a különféle etikákat; az egyszerűség és mégis vallásfilozófiai viselkedéselmélet szintéziseként is felfogható. A filmélményen kívül, másképpen is maradandó élmény lett számunkra, mert mellettünk ez a Kör egyik tartóoszlopa. Emiatt kezdtük el az egész “balhét”.

Döme: Hirtelenjében nem is egyre, hanem kettőre esett a választásom. Az első a gyerekkoromból serdülőkoromba áthidaló időszakomhoz kötődik. Akkoriban rákattantam a klasszikus zenére, eme szokásom meg is maradt szerencsémre. Emiatt a Zöld könyv című film igazán a szívemhez nőtt, gyönyörű hangi világa és sajnos még a mai világban is életben lévő példája miatt, ami szerint az emberiség befogadó és elfogadó képessége a béka feneke alatt van, addig a pontig, amíg valami számukra hasznos vagy csak simán érdemleges dolgot nem mutatnak. Ahogy már mondtam, ez mindennapos látvány most is, emiatt negatív példaképként hajt engem, hogy máshogy cselekedjek, illetve motivál is atéren, hogy muszáj teljesíteni. A másik film első látásra nem nagy durranás, talán még unalmasnak is érződhet, de ha jobban belenézünk és átgondoljuk, mit is látunk, akkor ezernyi kérdés felmerülhet bennünk. Beleásva magunkat a film filozófiájába egy kötődést szintetizál, ami mindenképp maradandó és az Élés-Élet fogalmát átfogalmazhatja az emberben. Rám legalábbis így hatott. Ez nem más, mint Bergmann fekete-fehér Persona filmje. Domos: Nekem viszonylag friss, jelenleg a Film Körön is megnézett ,,Kígyó ölelése” című film a legrelevánsabb, mert úgy érzem, hogy a benne megfogalmazott témák életemen átívelőek lesznek. Az ebben taglalt szociális szerep az, ami frusztrációt okoz és tán frusztrációt fog okozni bennem mindig is. Az élet bonyolultsága pont talán abban az egyszerűségben nyilvánul meg igazán.

Mik voltak az elképzeléseitek a Film Körrel kapcsolatban? Megvalósultak? Domos: Eleinte nem voltunk biztosak az FK sikereiben, de mindkettőnk számára kifizetődött, hogy ebbe belementünk. Én minden héten vártam egyfajta inspirációt mind művészetileg, mind eszmeileg, és ez, úgy érzem, meg is valósult. Megvalósultak azonban olyan dolgok is, melyekre nem is gondoltunk: olyan atmoszféra alakult ki péntek délutánra, ahol korosztálytól, osztálytól függetlenül tudnak kapcsolódni az emberek. Amit pedig nem is képzeltünk el soha, hogy kialakult egy olyan Magkör, melynek tagjai szinte minden pénteken ott vannak a Film Körön és érdeklődnek felőle, javasolnak filmeket előtte-közben-utána. Ez az a dolog, amit nem képzeltünk el, de az egyik legfantasztikusabb pozitívummá vált számunkra.

Mit szerettek a legjobban a Film Körben? Számotokra mi a legfontosabb benne? Mi volt eddig a legemlékezetesebb pillanat? Döme: Bennem szintetizálódott egy Kör előtti életérzés, ebbe beleértem a vetítő kinyitását, a kanapék behordását, boltba kifutást, a film első öt percében nevetgélést, Batiz Ábel hangos csámcsogását. Bármennyire is le van fáradva az agyam, ezek a pillanatok mindig lehelnek belém még egy kis erőt a pénteki naphoz. Ha nem eleget, akkor film közben szundítok egy nagyot :) A közösség jólléte és szórakozása prioritás számomra. Jó látni, ha mindenki dopamintúltengésben szenved. A legemlékezetesebb pillanat talán az volt, amikor a 2001: Űrodüsszeiát néztük, és túlságosan is hangos és világos volt a vetítés. Ezzel az elején nem volt sok probléma, de aki látta a filmet, az tudja, hogy a végén élénken pulzáló jelenetek vannak. Mikor félrenéztem, hogy a mozitársaim hogy bírják, az a látvány fogadott, ahogy mindenki csukott szemmel vagy befogott füllel ül, mert nem bírja. Természetesen nem csináltam semmit ennek ellenére :) Van egy konkrét közösség, aki eljár az alkalmakra, vagy mindig mások? Mire számítottatok? Döme, Domos: Számítani nem számítottunk semmire, inkább csak megdöbbentünk néha: ,,Mintha többen lennénk a megszokottnál”. Ha mondani kéne egy számot, talán egy 10-est lőnénk be. Állandó tagok is vannak, ők inkább a barátaink, de vannak olyan törzsvendégek is, akiknek megtetszett és már járnak minden héten. Ez mindig örömmel tölt el minket, mint ahogy az is, amikor egy-egy filmre beugranak tagok, mert az egyik kedvencüket vetítjük.

Évekkel ezelőtt (2016-ban, ha jól tudom) az akkori filmklub szervezője hat év után ismét megszervezte a Berzsenyi Filmszemlét – ez az esemény berzsenyis diákok alkotásait volt hivatott bemutatni, majd különböző szempontok szerint díjazták a pályázókat. Gondolkoztatok már rajta, hogy esetleg valami ilyesmit szervezzetek? Igen, már el is kezdtük a szervezését. Reméljük, hogy egy élvezhető programot fogunk tudni összehozni és remek alkotásokat tekintetünk majd meg!

És végül: mit üzentek a berzsenyiseknek? A Film Kör egy olyan dolog, mely számunkra fontos lett, és ajánljuk mindenkinek, hogy jöjjön el a saját érdekékben – tapasztalatunkból kiiundulva –, mert bár lehet, nem tudják, de eszméletlenül hasznukra fog válni.

Mint ahogy az az interjúban is említésre került, már régebben is létezett egy, a Film Körhöz hasonló klub. Megkerestük Dormán Zsombort, aki egyike volt azoknak, akik pár éve szervezték. Habár Zsombor már elballagott, még mindig szívesen jár vissza a Film Körökre.

Miért és kinek ajánlod a Film Kört? Zsombor: Mivel az idei filmek inkább szép, hangulatteremtő, mindennapokból kiragadó filmek, így annak is ajánlanám, aki csak szeretne pénteken a nehéz hét után 1,5-2 órára bejönni, kényelmesen elterpeszkedni egy kanapén, és nézni valami szépet és művészit. Annak is ajánlanám, aki szeret gondolkodni a filmeken, és kibeszélni utána minden érzését, hiszen a szervezőkkel erre is van lehetőség. Mit szeretsz a legjobban a Film Körben? Zsombor: A legjobban talán azt, hogy nincs semmiféle kötöttség, nem kell sietni, sokszor megvárják az összes embert, akiről tudjuk, hogy jönni fog és csak akkor kezdik a filmet, illetve addig a szervezők hangulatfokozásról is gondoskodnak.

Mi a kedvenc filmed, Film Körös alkalmad? Zsombor: Nekem A gyűlölet (La haine) volt a kedvencem. Szép volt, kemény volt, és annyi mindent hozott fel, hogy utána muszáj volt hosszan beszélgetnünk.

A Te idődben milyen volt a filmkör? Mennyiben más a mostanitól? Zsombor: Mi Filmklubnak hívtuk, és hárman tartottuk Halász Mátéval és Mogyival. Mi sokszor olyan filmet választottunk, ahol a cselekmény volt fontos, sok szürreális elemet és metaforát tartalmazott, és a beszélgetések is azzal teltek, hogy a teóriáinkat vetettük össze. Idén inkább „hatás-filmek” voltak. Másrészt mi minden Filmklub végén megszavaztuk a résztvevőkkel együtt, hogy mi legyen a következő film.

Milyen érzés visszajárni a filmkörökre? Zsombor: Nagyon szeretek visszajárni, jó érzés beülni a vetítőbe és értelmes programon részt venni a kedves, régi iskolámban.

…innentől Csűrös Csenge veszi át a fonalat: Sajnos személyesen nem tudtam még részt venni egy alkalmon sem - bár régóta tervezem -, így megkerestem két törzsgyökeres Film Körös tagot, hogy ők is meséljenek élményeikről és arról, miért ajánlják tényleg bármelyik berzsenyisnek a Kört. Kérdéseimre Abért Barnabás (11/C) és Zelenák Jenni (12/A) válaszolt:

Miért és kinek ajánljátok a Film Kört? Jenni: Alapvetően mindenkinek, akinek péntek délutánonként jól esne egy kis kikapcsolódás, családias filmnézés. Nem gondolom, hogy feltétlenül filmszakértőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki élvezhesse a Film Kört, de jelentősen sokat dob az élményen, ha szereted a kultikus-/művészfilmeket és szeretsz rajtuk gondolkozni. Barnabás: Bárkinek, akit érdekelnek a filmek, és egy közösség, ami szereti őket boncolgatni. Mit szeretsz a legjobban a Film Körben, mi az, ami miatt a leginkább szeretsz ott lenni péntek délutánonként? Jenni: Soha nem gondoltam volna, de, ami a legérdekesebb számomra, az, mikor diskurzust tartunk a filmek után. Olyan emberek véleményeit hallhattam, akikét máshol talán nem hallhatnám. Bár nem mindig a legintellektuálisabb beszélgetéseket folytatjuk le, van valami az atmoszférájukban, ami minden pénteken belökdös a vetítőbe. Barnabás: Az embereket, akik rendezik, fenntartják és részt vesznek benne.

Mi motivált személyesen Téged arra, hogy először elmenj? Jenni: Valószínűleg baromira unatkozhattam még kilencedikben egy délutánomon és nem volt jobb dolgom. Tavaly, amint megtudtam, hogy kik lesznek a Film Kör “főnökök”, biztosan tudtam, hogy nem akarok kimaradni abból, amit ez a két srác összehoz. Sokat segített azt látni, hogy milyen lelkesek és érdekeltek a témában.

Van kedvenc filmed vagy kedvenc Film Körös alkalmad, ami valamiért nagyon emlékezetes maradt a számodra? Jenni: Kedvenc film… A holt költők társasága mindig is nagy kedvencem volt, így, amikor sorra került, extra izgatott voltam a többiek reakciójára, és nem csalódtam, rengeteg perspektívát hallottam arról, amiről nekem addig elég szubjektív és mondhatjuk akár, hogy beszűkült értelmezésem volt.

Emlékszel olyan alkalomra, amikor időben elkezdődött a vetítés? :D Jenni: Haha, nem. De dolgozunk rajta, nyugi. :)) Barnabás: Soha…