Berzsenyi's

Ha újrakezdhetnétek, lenne valami, amit máshogy csinálnátok?

Kata: Az ember mindig okosabb és figyelmesebb bizonyos dolgokra utólag, ez természetes. Mikor felmerül bennem a gondolat, hogy mi mindenen változtatnék, mindig eszembe jut az is, hogy ha csak egy apró részletet is megváltoztatnánk, akkor is létrejött volna-e ez a csodálatos tábor.

Miki: Szerintem az elején néha hamar döntöttünk egy-két kérdésben, mint például a keretmesében. Mármint, félreértés ne essék, nagyon király volt a Jégvarázs, szuperek voltak a karakterek, jól lehetett formálni, de ha most választanánk, lehet, hogy valami vagányabbra tenném a voksom.

Virág: Egyetértek Mikivel a „vagányabb keretmesét választanék”-résszel, és azzal is, hogy bár a Jégvarázs nem a kedvenc mesém (és valószínűleg nem is lesz az), nagyon jó alapsztori volt.

Mi volt a legrosszabb élményetek a KisNullal és az előtte lévő előkészületekkel, a kirándulásokkal kapcsolatban?

Miki: Amikor kicsit elfújta a szél a második kirándulást, de az sem volt vészes, szerintem az egész kisnullos csapat jól alkalmazkodott.

Kata: Igen, az idő nem volt túl kedvező. Esni szerencsére nem esett, de az orkán erejű szél miatt minden pillanatban váltogattuk, hogy maradjunk-e vagy menjünk az iskolába. Nagyon sokat őrlődtünk ezen a kérdésen ott, és sok más tényező is növelte bennünk a feszültséget. De amikor lementünk, és megnéztük, mi a helyzet a nulladikosokkal, kiderült, hogy csodálatosan mulatnak, és azonnal invitálták is Elzát egy közös rotyogásra, illetve táncpárbajra!

Virág: Volt úgy, hogy fölöslegesen idegeskedtünk a második kiránduláson, de a csopvezek, az aggok és a tanárok is a segítségünkre voltak mindenben.

Hogyan sikerült megalkotni a KisNull hívózenére a koreográfiát?

Miki: Viszonylag hamar megvolt a hívózene, ezért sokszor nézegettünk koreográfiákat. Viszont a tánc kitalálására csak augusztus 19-én maradt idő. Átmentünk Katához, és egy fél nap alatt összedobtuk.

Virág: Igen, a táncot hamar összeraktuk.

Kata: A körfolyosónk által bezárt kis szabad területen raktuk össze a koreográfiát nyáron. Bedobtuk minden tudásunkat, és nagyon sokat nevettünk. Az egy nagyon szép pillanata volt az előkészületeknek.

Elégedettek voltatok a karakteretekkel? Illetve mi volt a jó és rossz oldala a személyiségnek, amit meg kellett elevenítenetek?

Miki: Igazából a filmben Kristoff nem egy túl bonyolult karakter, szóval nem kellett nagyon semmihez alkalmazkodnom, bármit bele lehetett vinni a karakterbe. Nagyon tetszett a ruházatom, mondjuk ezt kb. mindegyikünk elmondhatja, ja, és nagyon jó a hidegben a bundakabát. Amúgy néha vicces volt, mikor azt hitték, hogy a hóembert játszom a filmből, de az mindig feldob, hogy pár hetedikes még mindig Kristoffnak szólít.

Virág: Én szerettem a karakteremet, bár nem voltam egy az egyben nonstop Anna a tábor alatt.

Kata: Elza, a jégkirálynő szerepében kiélhettem minden gyermekkori vágyamat, miszerint egy országot irányító, nagy tekintélyű királynő vagyok. Korona, ruha, kis topánka. Imádtam a szerepet, bár a varázserő hitelessége nem tudom, mennyire jött össze.

Volt olyan pillanat, amikor majdnem feladtátok? Ha igen, mi segített a visszatérésben, ha nem, mi motivált annyira titeket, hogy ne jussatok el erre a pontra?

Miki: Szerintem ennyire mély pillanatom nem volt, nyilván néha akadtak kisebb bukkanók, de ezeket is megpróbáltuk kezelni. Nyáron talán kicsit leeresztettünk, ritkán találkoztunk, itt kicsit kirázódtam az addigi ritmusból. Azonban ahogy közeledett a tábor, egyre jobban felvettem a tempót, és táborra már minden klappolt. És mindig is motivált, hogy átadjak valami olyasmit a hetedikeseknek, amitől én ennyire belemélyedtem ebbe, hogy majd ők is szívesen járjanak vissza KisNullba táborozni és táboroztatni.

Virág: Mármint arra gondolsz, hogy fölálltam volna azt mondva, hogy én ezt most hagytam abba? Ilyen nekem nem volt. Sok kisebb-nagyobb probléma adódott az év során, azonban ez csak még inkább motivált, hogy keményebben dolgozzunk, és megoldjuk őket.

Kata: Voltak ilyen pillanatok. Az én taktikám ilyenkor az volt, hogy beszélgessek és eltöltsek egy kis időt a nulladikosokkal, mert ez adja az igazi erőt. Ők adják a motivációt és a mosoly az arcukon minden rossz pillanatot, feszült helyzetet és kétségbeesést elfeledtet velem. Mindemellett mérhetetlenül hálás vagyok, hogy két ilyen emberrel dolgozhattam, mint a Virág és a Miki. Rengeteget tanultam tőlük, rengeteget adtak nekem, és azt hiszem, sok boldog pillanat mellett a kettejük barátsága volt számomra a legnagyobb ajándék az EB-ségben.

Szeretnétek esetleg valamit üzenni a hetedikeseknek?

Miki: Ha van egy kis felesleges energiájuk, márpedig van, akkor adjanak nekem is!

Virág: Én a kajájukból kérnék. Csak viccelek… remélem tetszett nekik a tábor, és szívesen emlékeznek rá vissza.

Kata: Köszönök nekik minden pillanatot! És vigyétek tovább a hagyományt!

KL