Berzsenyi's

Iskolánk egyik régi hagyománya a Szarvasbőgés, ami minden év őszén kerül megrendezésre.

Idén az érdeklődők a Börzsönybe utaztak, pontosabban Királyrétre. A kirándulás este tíztől hajnali egyig tartott, a kirándulás célja, azaz a szarvasbőgés pedig éjfél és hajnal egy között zajlott.

Na de mi is pontosan a szarvasbőgés? Röviden: a gímszarvas párzási időszaka. Nevét a szarvasbika bőgő hangja után kapta, ami arra szolgál, hogy a teheneket terelgesse; illetve ez egy jelzés a többi bikának arról, hogy ki is a hárem ura. A bőgés mutatja az egyed testi erejét, pozícióját és elszántságát, és igazából a hímek ezzel is versengenek egymás között. Augusztus végétől körülbelül október végéig tart a szarvasbőgés időszaka, többnyire éjszaka hallani jellegzetes hangjukat.

Megkerestem és feltettem pár kérdést Csimár tanár úrnak és az idei kirándulás három résztvevőjének. A miniinterjúkat az alábbiakban olvashatjátok.

Az első interjúalanyunk Csimár Csaba tanár úr, aki évek óta szervezi meg a berzsenyisek számára a szarvasbőgést.

Milyen érzés volt újra megszervezni a szarvasbőgést, és részt venni rajta? Minden évben várjuk ezt az eseményt, hiszen immáron hagyományosan ez az évnyitó természetjáró túránk. A szervezés már szinte rutinszerűen megy, csak arra kell figyelni, hogy időben foglaljunk szállást. Ugyanis késő este megyünk ki az erdőbe szarvasokat hallgatni, és utána már nincs lehetőségünk visszajönni a városba. Ami persze nem nagy baj, így tudunk még másnap délelőtt is egy kisebb sétát tenni az erdőben. A szállásfoglalás nem mindig sikerül elég korán, idén is csak szombatra volt már hely. A tanév kezdete miatt ugyanakkor nem tudunk ennél is korábban foglalni – ez okozhat némi nehézséget. Így néhány alkalommal voltunk már a hagyományos helyszínünk – Királyrét helyett máshol (Kemence, Várgesztes) is.

Milyen régóta szervezi meg a Tanár úr a Szarvasbőgést, mit tudna elmondani a program indulásáról? Az elég régen volt már. Valamikor a berzsenyis tanári pályám elején kezdtük el (most decemberben lesz huszonnégy éve, hogy itt tanítok), tehát kb. húsz éve. Akkoriban Kerékgyártó Edit biológia-kémia szakos kolléganővel kezdtük el a hasonló jellegű programokat. A koncepció lényege az volt, hogy főként a biológia-kémia tagozatosok számára legyen több külső, terepen megvalósítandó, részben gyakorlati jellegű program. Ha jól emlékszem a szarvasbőgés is ezek között merült fel kezdetben. Később aztán rendszeressé vált. Sokáig Tézli Péter kollégámmal szerveztem. Ezekben az években alakult ki a rutinja. Először még hajnalban is kimentünk az erdőbe. Úgy hallottuk, hogy akkor is érdemes. Aztán mivel olyankor nem hallottunk egyszer sem bőgést, ezzel felhagytunk. Közben a ma már megszokott helyszín, időpont és útvonal is kialakult. Ma a szervezésben volt berzsenyis diákunk, Schwarcz Gergő segít, aki az évközi túrák kivitelezésében is meghatározó szerepet játszik.

A következő résztvevő, akit megkerestem, Markos György volt, a 11./A osztályból, ő idén vett részt először a programon.

Milyen élmény volt a szarvasbőgés, olyan, amilyenre számítottál? Csodálatos élmény volt, minden előzetes elképzelésemet túlszárnyalta!

Írnál pár szót arról, milyen volt éjszaka sétálni az erdőben? Igazán felemelő érzés volt a Hold által megvilágított vidéken ballagva elmerülni az éjszakai természet hangjaiban, hallani az ágak és levelek ropogását, a baglyok huhogását, de mind közül a tőlünk nem messze, mindössze pár méterre bőgő szarvasok voltak a legkülönlegesebbek, ahogy eltérő távolságból változó hangerővel kommunikáltak egymással a jelenlétünkben, úgy, hogy mi nem is láttuk őket.

Még egy új résztvevőt kerestem fel: Edvi Adrienn tanárnő is válaszolt a kérdéseimre.

A Tanárnőnek ez volt az első szarvasbőgése? Milyen volt? A jövőben is tervez majd menni? Kiknek ajánlja ezt a kirándulást? Ez volt az első szarvasbőgésem, egyben az első berzsenyis természetjáró kirándulásom is. Hatalmas élmény volt számomra több okból kifolyólag. Egyrészt éjszakai túráról van szó, amiben szintén először volt részem. Ehhez tevődik hozzá, hogy ez nem akármilyen éjszakai túra, hiszen nagy jelentősége van annak, hogy láthatatlan, hangtalan, színtelen, szagtalan anyaggá váljunk annak érdekében, hogy az állatokat ne ijesszük el. Ehhez fokozott figyelemre és az általában kevésbé használt érzékelési területeink élesítésére van szükség menet közben. Ezenkívül egy átlagos túra lendületes haladását itt meg-megszakítják hosszas, csendes várakozások, amik az egész élmény intimitását és meditatív jellegét erősítik. Van idő elmélkedni, megfigyelni, befogadni. Ezt tetőzi be maga a bőgés, amit, bizony, ki kell érdemelni, de abszolút megéri a várakozás, tényleg nagyon különleges élmény. Azóta két másik túrán is részt vettem a természetjárókkal, amik szintén nagyon jól sikerültek. Bárkinek tudom ajánlani, aki szeret a természetben töltődni, ott váratlan kincsekre bukkanni, és mindezt szívesen tenné agg és ifjú berzsenyisek, és, persze, a híres-neves berzsenyis szellem jelenlétében.

Az utolsó alanyunk pedig nem más, mint Kovács Bence, aki végzős b-s diákként mesél élményeiről.

Hányszor voltál eddig szarvasbőgésen? Eddig minden évben voltam szarvasbőgésen, azaz négy alkalommal összesen, mivel szerencsére egyik évben sem maradt el.

Most végzős vagy. Ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vettél a programon, vagy szívesen visszajönnél még ballagás után? Érhető a kérdés, mivel jövőre már nem ide fogok járni. De úgy gondolom, hogy ez egy olyan közösség és ezek a túrák olyanok, amelyekre ha tehetem, akkor vissza fogok térni. Egyébként sokan vannak, akik már rég nem járnak ide, de mégis jönnek a túrákra.

Milyen volt az idei kirándulás, olyan, amilyenre számítottál? Az idei kirándulás igazából hasonló volt a három évvel ezelőttihez, amikor szintén Királyrétre mentünk és egy nagyon hasonló útvonalat jártunk be most is. A szarvasok, amióta én ide járok, még egyszer sem hagytak cserben, tehát most is lehetett őket hallani. A célunkat ezzel ebben az évben is elértük, ahogy eddig mindig. Azt hiszem egy szerencsés helyzetben vagyok, mert mások elmondása szerint (Csimár Csaba) voltak évek, amikor nem nagyon hallhattak semmit sem, szóval annyit kijelenthetünk, hogy az előző években teszi a dolgát a természet, vagy csak mi választottunk jó időt és helyet.

K.L.Sz.