NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - TAKÁCS KORNÉL

Az alábbi linken olvashatjátok a 2021 NagyEB-vel készült ELSŐ INTERJÚT. A másik két EB-vel készült UTOLSÓ INTERJÚT pedig itt tudjátok elérni: Bán Záli és Halilov Merjám.

Első kérdésem az lenne: mi a kedvenc nulltáboros emléked?

Idén mindenképpen az utolsó nap lenne az, hiszen akkor már az összes nagy nehézségen túl voltunk, és hatalmas kő esett le a szívemről, mivel minden problémát meg tudtunk oldani és aznap derült ki, hogy lesz másnap kell megírnom az osztályozó vizsgát angolból. Mindezek után már csak meg kellett hálálni azoknak, akik megkönnyítették a munkánkat, vagy támogatást nyújtottak. Akkor olyan érzésem volt, mintha repültem volna.

És mi a kedvenc nulltáboros programod? Lehet akár kirándulás is, vagy gitározás…

Az előző években a pimp volt a kedvencem. Ezen mosolyogtam mindig a legtöbbet és nagyon-nagyon szép pillanatokat okozott. Idén viszont a színházas lett a kedvenc programom. Ez köszönhető a szuper műsorvezetőknek és a szuper nulladikosoknak.

Van-e kedvenc szereped segítő létedből? A kedvenc szerepem, amikor a Wall Street farkasát játszottam a tavalyi színházason. Szinte olyan volt, mintha egy bennem lapuló alteregót játszanék. Egyes szólásokat, akár napokkal később is visszaidéztek én meg odáig voltam, hogy élvezik. Nem is tudtam mást tenni, így hát élveztem én is.

Volt-e olyan pont az elmúlt évben, amikor majdnem feladtad? Mi volt az, ami éppen megakadályozott ebben, ami adott egy új löket motivációt?

Szerintem a legnehezebb időszak az a tábor előtti utolsó hét volt, mert akkor edzőtáborom volt napi két edzéssel és… az nagyon sokat kivett belőlem. Ott edzettem hatórát, aztán hazamentem, és legalább ugyanennyit öltem bele a nulltáboros munkába. Se a lelkiállapotomnak, se semmilyen állapotomnak nem tett jót. Az, hogy feladjam, az sosem merült fel bennem, talán a sportolói múlt miatt. Inkább nagyon próbáltam abba kapaszkodni, hogy csak legyünk ott a táborban és az egész legyen már kézzelfogható, mert addig csak a táblázatokon meg az időintervallumokon járt az agyunk.

Mi volt az idei táborról a legrosszabb élményed? Amikor nagyon kétes volt, hogy második nap az éjszakain az esőterv lesz-e vagy sem. Minden hírportál mást mutatott, mindenki mást mondott, és mindenki mást akart. Három esőtervet találtunk ki körülbelül három óra leforgása alatt, de ebben nagyon sok segítséget kaptunk – amit innen is köszönünk! Nagyon stresszes volt, hogy akkor melyik legyen, melyiket hogyan közvetítsük és melyik lenne a legkamatozóbb, vagy melyik a legkevésbé kockázatosabb ilyen időben.

Milyen volt az első kiállásod a nulladikosok elé? És aztán milyen volt az utolsó?

Táborban vagy kiránduláson?

Úgy egyáltalán.

Kiránduláson az első kiállás előtt szerintem nagyjából negyvenszer mondhattam el a szövegemet. Mindhárman szörnyen izgultunk, nehogy elrontsuk, és felváltva mondogattuk egymásnak a szöveget, de tényleg nagyon-nagyon sokszor. Végül minden sikerült. Előtte még nem tudja az ember, hogy milyen ennyi ember előtt ilyen hangosan közölni bármit is – ez olyan mélyvizes ugrás. Aztán a tábor első napján már volt egy kis rutinom, így már inkább élveztem. Ha ennyi ember előtt mondasz valamit, és arra az emberek kurjangatnak, meg belelkesednek, az nagyon-nagyon meg tud mosolyogtatni. Az utolsó kiállásnál… ott meg már majdhogynem komfortosan éreztem magam. Azért akkor is vagy tizenötször elmormoltam a szöveget meg átgondoltam, de akkor már mindenképpen egy könnyebb meló volt.

Ha már a kiállásnál tartunk, milyen volt Göthe bőrébe bújnod?

Már a keretmese kiderülés után lévő interjúban is említettük, hogy azért szerettük volna nagyon ezt a keretmesét, mert nagyon nagy a világa és itt annyira jó volt, hogy sokszor lehetett tenni Götheként Harry Potteres, varázslóvilágos utalásokat. Ez mindig egy élmény volt: hogyan lehet kihozni a karakteredből még egy utalást, még egy apró poént.

És milyen volt végül levetni a szereped? Milyen volt utoljára Götheként kiállni mindenki elé?

Nagyon-nagyon vártam már az utolsó napot. Csak azon gondolkoztam, hogy mennyire jó lenne úgy odamenni a gyerekekhez, hogy nem szerepet játszol, hanem mint berzsenyis diák a berzsenyis diákhoz. A fene de jó volt, mert egyből találtam olyan embereket, akik ezt szintén akarták, és egyből tudtam velük beszélni.

Idén most új helyen tartottátok a tábort. Ezt hogyan élted meg? Nehézséget okozott, vagy inkább könnyebbé tette a munkát?

Azért került sor új táborhelyre, mert Balatonakali nem nyílt ki a nyáron, így rá voltunk szorulva, hogy újat keressünk. Sok kutatással és tanárok segítségével megtaláltuk a Csattogó-völgyet, és már akkor beleszerettünk, amikor először ott voltunk látogatni és körbenézni, de még nehéz volt elképzelni, hogy milyen lesz, amikor bezsongja majd megannyi gyerek. Okozott plusz melót, mert az egész nagynulltábor már össze volt szokva Akalival, az egész program azzal volt kompatibilis: olyanok voltak a távolságok, a rádió úgy volt felszerelve, mindennek volt egy kiforrott helye. Itt kellett mindennek új helyszínt meg akár új időintervallumot találni, mert például egy pólófelvétel vagy egy meleg ruhába öltözés itt sokkal több időbe tellett. Meg okozott problémákat olyan szempontból is, hogy minden új volt és sok kérdésre nem volt olyan segítség vagy olyan válasz, amire mondjuk vissza lehetett volna nyúlni Akaliból, mert teljesen új volt az alapja mindennek. De úgy érzem, minden ki lett küszöbölve, és mindenképpen örülök, hogy új lett a táborhely, mert egy kis kihívás is volt, szabadabban lehetett ötletelni, és ezáltal rá voltunk szorulva, hogy újításokat tegyünk, ez pedig idén mindenképpen célja volt mindhármunknak.

Egy nulltábornak szerves része a hívótánc és a hozzátartozó zene. Ezeket hogyan találtátok meg, hogyan találtátok ki?

A hívózene már nagyon-nagyon korán megvolt november körül, egyszer ott aludt nálunk a két lány, és akkor Záli mutatta meg ezt a dalt, és hogy neki mennyire tetszik. Mindannyian egy ilyen roma és ska műfajszerű hívózenét akartunk, s ez megfelelt ennek. Szerettünk volna egy kántálható fősort, amit ez ugyanúgy nyújtott számunkra. A táncot pedig együtt találtuk ki, nem is olyan sokkal a tábor előtt, talán egy-másfél héttel előtte. Ez nagyon-nagyon gyorsan megvolt, voltak mozdulatok, amiket mindenképpen bele akartunk építeni… körülbelül így ment a kitalálása. Gyors volt.

Maradjunk a tánc témánál. Milyen volt először eljárni a nulladikosokkal a táncot, és aztán milyen volt utoljára a táborban, majd végül itt, a Berzsenyiben?

Először sajnos nem tudtam annyira élvezni, mert izgultam, és azon kattogott az agyam, hogy el ne rontsam, meg hogy milyen lesz a fogadtatása. Utoljára nagyon-nagyon jó volt, akkor már én is élveztem. Nem vagyok nagy táncos, de akkor már tényleg élveztem, és bele is tudtam magam élni. A suliban meg szupi volt. Sokan vannak, akik epedeznek egy jóféle közös táncira többek között én is.

Volt-e valami, amiben a Covid akadályozott titeket a múlt interjú óta?

Igen. Nagyon-nagyon sok mindenben. A pályázó időszak is nagyon nehezen ment, mert se a segítőket, se a csopvezeket nem tudtuk hagyományos módon szóbeliztetni. A segítőszóbelit egy kicsit lepusztult lakásban tudtuk megtartani, ami egyébként meglepően jóra sikerült a környezethez képest. Aztán a csopvez szóbelit csak online tudtuk megtartani. Ezen kívül nehézséget okozott akkor, amikor úgy nézett ki, hogy meg sem tarthatjuk a tábort. Aztán jött a hír, hogy megtarthatjuk a tábort, majd később az derült ki – már pont, amikor megnyugodtunk volna kirándulás után –, hogy csak kétnapos lehet a Nagynull… Ha nem is sok plusz munkát, de nagyon sok stresszt okozott, és sok problémát vetett fel, amit valahogyan ki kellett küszöbölni. De aztán volt nagy éljenzés, ugyanis végül eltörtölték a kormányrendeletet, és kiderült, hogy maradhat megszokott módon négynapos a nulltábor.

Van-e valami, amit máshogy csináltál volna az elmúlt egy évben?

Igen, jártam volna iskolába szívesen.

És a táborra vonatkozóan?

Átéltem volna az egészet. Főleg szívesen láttam volna EB-ként egy EB-kiderülést, és egy keretmese-kiderülést élőben. Táborban pedig: kerekes előtt többet pihentem volna egy kicsit, és talán mégiscsak megittam volna plusz egy koffein tartalmú üdítőt, tekintve, hogy ott azzal küszködtem, hogy el ne aludjak, és hogy el ne sírjam magam, ez a kettő éles ellentét volt bennem. Szerintem ezeken változtatnék, de nincs egy nagyon konkrét dolog, mert próbáltuk a maximumot kihozni, ami meg apró csúszás volt, azt úgy gondolom, hogy annak így kellett lennie.

Mit üzensz Zálinak és Merjámnak? Nullosoknak, akik olvassák ezt az interjút?

Azt, hogy: igen… igen… ki kéne találni a keretmesét! No, de a belsős poénkodást félretéve, mindenkinek legyen szép napja!

Migály Merci, Kuti Lilla

Kuti Lilla Szabina

Author: Kuti Lilla Szabina

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - HALILOV MERJÁM

Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Halilov Merjámot Nagy Hajni és Kuti Lilla kérdezte.

Folytatás

NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - BÁN ZÁLI

Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Bán Zálit Eörsi Zsuzsanna kérdezte.

Folytatás