Berzsenyi's

Az alábbi linken olvashatjátok a 2021 NagyEB-vel készült ELSŐ INTERJÚT. A másik két EB-vel készült UTOLSÓ INTERJÚT pedig itt tudjátok elérni: Halilov Merjám és Takács Kornél.

Először a tábort és a kirándulásokat megelőző szervezésről kérdeznék. Milyen volt a közös munka?

Mint azt már említettem a korábbi interjúban is, abszolút meg vagyok elégedve a közös munkával, teljesen felülmúlta az elvárásaimat. Nagyon örülök, hogy őket kaptam társamul, mert szuperül és gördülékenyen ment a közös munka – velük és az összes szervezővel is. Tényleg nagyon hálásak vagyunk, és köszönünk mindent!

A táncot hogy találtátok ki?

Ez egy vicces sztori, a zene már régen megvolt, és igazából egy idő volt hozzászokni és megszeretni, de amint úgy döntöttünk hogy ez lesz, a tánc már magától jött. Azt hiszem egy óra alatt hoztuk össze az egészet, amikor átjöttek hozzám Kornélék. Én mondtam egy mozdulatot meg ők mondtak egyet, és így együtt segítettük egymást.

A Covid miben akadályozott titeket? Sajnos elég sok dolog, ami alap esetben “normálisan” történt volna – kezdve a kiderüléssel – nem történt meg úgy, ahogy azt elterveztük. Úgyhogy sokszor kellett új utakat keresnünk és kompromisszumokat hoznunk; ez már a táborhellyel is így volt, és tényleg, sajnos nagyon sok ilyen nehézséget hozott az élet, de meg tudtuk oldani és végül a mi szemünkben jól sikerült minden.

A táborhely most a Covid miatt volt más?

Is; Akali nem nyitott ki, ugyanis kitalálták hogy felújítanak… Ki tudja hogy ez mennyire jön össze, mindenesetre biztos volt, hogy nem fogadnak minket, így hát nem maradt más opció, minthogy új táborhelyet keressünk – ez is csak pakolódott arra a sok plusz feladatra, amit kaptunk: nyilván nem egyszer lemenni, megnézni, körbejárni, kitalálni, újratervezni és minden programhoz új helyszínt és metódust találni: ez azt hiszem háromszorozta a munkánkat. De nekünk nagyon szimpatikus volt a Csattogó-völgy: sokkal letisztultabb és egyszerűen csak frissebb ott a levegő. Más emóciókat keltett bennünk az a hely, és abszolút nem éreztük Akali hiányát, mert nem arról volt szó, hogy meg kell találnunk a Csattogó-völgyben Akalit, hanem hogy meg kellett találnunk a Csattogó-völgyben a NagyNullt. És ez szerintem sikerült.

Milyen volt Queenie-ként az első és az utolsó fellépésed a nullosok előtt?

Megható. Mert azért fejben összerakja az ember, hogy az utolsó szerepben való kiállás már szinte a végét jelenti a tábornak. Az első pedig nagyon izgalmas volt. Ott annyira remegett nekem és a Merjámnak is a lába, hogy végig egyikről a másikra tettük át a súlyunkat. Ott lenéztem és láttam, hogy nem vagyok stabil, de ez hál’ istennek nem látszódott szerintem.

Milyen volt Queenie karakterébe bújni? Nehéz volt ráérezni a szerepre?

Szerencsére nem kellett nagyon átvennem a személyiségét, meg is őrültem volna, ha egész nap azon a hangon kellett volna beszélnem mint ő... Néhány téren tudok vele azonosulni, nyilván az emberek fejébe látást még nem sajátítottam el, bár menő lenne… Illetve feladtam a szőke hajat is, szóval végül egyre több olyan dolgot találok, amiben mégsem sikerült vele azonosulnom. De amúgy tetszett a karakter.

Melyik volt a kedvenc nullos programod?

Talán a pimp és a színházas mert ez a kettő volt a leginkább olyan program, amit úgy tudtam nézni, mint egy nulladikos, aki újonnan éli át az egészet. És az fenomenális érzés volt, hogy végre nincs semmi, végre nem kell a következő programon gondolkozni vagy az előzőn, hogy hogy sikerült, hanem ott tudok lenni fejben és helyben, és kicsit ki tudom élvezni azt az élményt, amit ezek a programok tudnak nyújtani. És a színházas már csak azért is megemlítendő, mert ott a nullosok tudták igazán megmutatni magukat, márpedig talán ennél nincs is jobb.

Mit tanultál az EB-ség alatt?

Mikor valakit felkérnek EB-nek, sok minden fut át az agyán, de az a sok minden összefoglalható egy szóban: munka. Leginkább azon kattogunk, mennyi mindennel fog ez járni, és eszünkbe se jut, hogy mennyi mindent fog nyújtani, majd ha mindennek vége. Magabiztosság, határozottság, kiállás, szervezőkészség, csapatmunkában jelesség és a lista mehetne tovább. De egy biztos, ezt a sok jellemzőt már a tábor utáni első hétben (mire leült a dolog) fel tudtam fedezni magamban. Egy igazi kincsnek tartom ezt az aspektusát.

Mi a legjobb emléked idénről?

Bár számítottam erre a kérdésre, mégsem gondolkodtam el rajta… Nyilván mindegyik programot fel tudnám sorolni, mert az a munka, amit belefektettek a szervezők, vagy éppen az, amit kaptam tőle – beszélek itt például a színházasról – mind megemlítendő, de most valamiért elsőre az akadüjék jutottak eszembe. Nem titok, én az összesnél valamiért bekönnyeztem és elkezdtem sírni. Amikor ott voltunk fent és hallottuk a tömeget, ahogy mindenki kiabál, és az az összekapaszodás tényleg az összetartozást jelképezte nekem. Azt a közös munkát és szeretetet, amit hárman adtunk egymásnak.

Az összes évet egybe véve, ki a kedvenc karaktered, akit nulltáborokban valaha eljátszottál?

Hezitálás nélkül rá tudom vágni, hogy Legolas! Azzal nagyon tudtam azonosulni, de a plusz poén az, hogy akkor még nem is láttam a filmeket! Ez nagyon gáz, de úgy alakítottam Legolast, hogy nem is láttam a Gyűrűk Urát! De üzenem a Berzsenyi népének, hogy azóta edukálódtam és megnéztem!

Mit üzennél a berzsenyiseknek?

Mit üzenek nekik? Egyszerű, mindenki csinálja azt, amit csinálni akar! Ha valaki a nullozásban leli örömét, hadd tegye, akit nem igazán vonz ez a dolog, ne tegye. Hála istennek a Berzsenyi egy remek iskola, kiemelkedő lehetőségekkel arra, hogy mindenki megtalálja azt, ami hozzá passzol. Ne veszítsétek el önmagatokat, legyetek igazi berzsenyisek, jóindulatú, nyitott, közösséget építő és hagyományokat őrző emberek.

Eörsi Zsuzsi