Berzsenyi's

Itt a május, itt van újra; végre süt a nap, estig meleg és világos van, zöldellnek a fák, és virágoktól pompázik minden bokor. Ahogy minden virágüzlet is, hiszen most vasárnap ünnepeljük édesanyáinkat és nagyanyáinkat; ha a jelenlegi helyzet miatt nem is iskolás műsorral, de egy pompás csokor megvételével mindenképpen felköszöntjük őket anyák napja alkalmából. De talán az orgona ágak és köszöntők kereszttüzében feltehetjük a kérdést: Mit is ünneplünk ilyenkor? Helyénvaló-e még egyáltalán, hogy a jelenben is így emlékezünk meg az anyaságról, és vajon a múltban mi volt a helyzet?

Egy kis töri

Az anyák napjának hivatalos története 1870-ben kezdődik, amikor is az Amerikai Egyesült Államokban egy bizonyos Julia Ward Howe nevű hölgy közzétette háborúellenes, nő társait (azaz a potenciális özvegyeket és gyászoló anyákat) megszólító kiáltványát. A szöveg a béke mellett egy jogilag egyenlő női kongresszus létrehozásáért is felszólalt, ugyanis Julia Ward Howe egy ilyen szervezet segítségével képzelte el a háború befejezését. Arról, hogy végül a békekötésben mekkora szerepet játszott ez a kiáltvány, nem találtam forrást, mindenesetre az anyákról való megemlékezés bekerült a köztudatba. Az első anyák napját végül közel negyven évvel később, 1905-ben szervezte meg Anna Jarvis, akkoriban elhunyt anyja emlékére. (Aki nem mellesleg Julia Ward Howe-val dolgozott együtt). A megemlékezést az édesanya halálának évfordulóján, május 10-én az elkövetkező években is megtartották, de az új ünnep természetesen nem vált azonnal népszerűvé. Bár Elmer Burkett szenátor már 1908-tól kezdve az anyák napja bevezetéséért kardoskodott, javaslatát a közvélemény és a Szenátus is feleslegesnek ítélte, és elvetette. Azonban az anyák napja szerencséjére ー vagy éppen legnagyobb balszerencséjére ー a különbféle ajándék- és virágboltok tulajdonosai meglátták a lehetőséget az ünnepben, és reklámozni kezdték az ötletet. Elsőként a vasárnapi iskolákban vált programmá az anyák felköszöntése, majd kellő marketinggel hamar az egész országban elterjedt. A kormány végül 1914-ben fogadta el hivatalosan az ünnepet, melynek időpontját Amerikában május második vasárnapjára tették. Az újdonsült anyák napja gyorsan elterjedt Európában, majd az egész világon. A gyors népszerűség az anyagi érdekek mellett annak is köszönhető, hogy a legtöbb nép és kultúra már a hivatalos anyák napja bevezetése előtt is megemlékezett az anyaságról valamilyen formában. Legkézenfekvőbb példa erre a keresztény Mária-kultusz, de említhetnénk az ókori görögöket is, akik ünnepséget tartottak Rhea, az istenek anyja tiszteletére. A különböző ősi szokásokat és hagyományokat többé-kevésbé mindenhol belefoglalták a hivatalos anyák napjába, ezzel magyarázható az ünnep gyakran országonként eltérő időpontja, és néhány érdekes hagyomány is. Ez utóbbira példa a Simnel torta, amit Angliában sütnek a gyerekek ezen a napon.

És akkor jött a politika

A történelem folyamán sajnos ezen ünnepünk sem menekülhetett a politikai árnyéka elől. Az anyák napja ― különösen Magyarországon ― a megjelenését követő évtizedekben eszköze lett nem csak a marketingeseknek, de a politikusoknak is. Hazánkban 1925-ben vált hivatalos ünneppé, és elsősorban a már említett Mária-kultusz miatt hamar hangoztattottá vált az anyaság fontossága. De másodsorban az is közrejátszott a gyors népszerűségben, hogy az akkori kormány ezt az ünnepet állította a szintén a korszakban terjedő nőnap ellenében. A nőnap két okból is szúrta a magyar vezetés szemét. Egyrészt azért, mert eredetileg egy szocialista lelkületű tüntetésből indult ki (ha érdekel a téma, itt olvashatsz róla részletesebben), másrészt pedig a Trianon utáni országba hirtelen túl sok értelmiségi menekült, és ezen problémát a kormány az első világháborúban tanulni és dolgozni kezdő nők egyetemről és munkahelyről való kiszorításával próbálta megoldani. (Ugyanezért születtek a korszakban a nemzetiségek korlátozásai is, de ez már tényleg más téma). Egy ilyen konzervatív női szerepeket támogató vezetésnek nem imponált a nemzetközi körökben egyre népszerűbb, és a nők jogi- és társadalmi egyenlőségéért felszólaló nőnap, ellenben a szintén terjedő anyák napjára saját értékrendszerüket is ráhúzhatták. Így az ünnep Magyarországon csupán az anyaság fontosságának hangoztatásáról, és az anyák felköszöntéséről szólt. Ezt a következő rendszer is átvette, és habár 1948-ban hazánkban is bevezették a nőnapot, de ennek is gyakorlatilag ugyanaz lett a szerepe, és ugyanaz mind a mai napig is; a felköszöntés.

De mi ezzel a probléma?

Az anyák felköszöntésével? Azzal semmi. Ám sok minden legalábbis visszás ezzel az ünneppel kapcsolatban. Először is, a már sokszor emlegetett marketing. Az anyák napja kétségtelenül a reklámoknak köszönheti sikerét, legalábbis annak egy jelentős részét. Ha az ajándékboltok tulajdonosai nem látják meg a kínálkozó lehetőséget, akkor az ünnep valószínűleg Anna Jarvis baráti körében sorvadt volna el. Jarvis egyébként valószínűleg jobban örült volna ennek a forgatókönyvnek, hiszen élete során többször is felszólalt az anyák napi marketinggel szemben. Egyszer még le is letartóztatták, mert erőszakosan lépett fel az ügyben, de tiltakozása nem lett sikeres: mind a mai napig anyák napján fogy a legtöbb virág és képeslap az üzletekből, ebben versenytársa talán csak a nőnap lehet... A másik probléma pedig pont a felköszöntésben rejlik. Természetesen gyönyörű szokás hogy megköszönjük anyáinknak egész éves (sőt, egész életen át tartó!) fáradalmaikat, csakhogy ez nem elég. Ugyanis ezekről a fáradalmakról igazából senki sem beszél, nem is beszélve az anyák terheinek csökkentéséről, ami legtöbbször ötletként sem merül fel. Az, hogy az anyaság minden elképzelhetetlen öröme és boldogsága mellett mennyi lemondással és áldozattal jár, véletlenül sincsen megemlítve anyák napján, de a nagyobb baj, hogy nagyon máskor se. A probléma itt az, hogy az óvodások aranyosan felmondják az anyák napi verseket, az apák vesznek egy gyönyörű virágcsokrot a feleségüknek, és mindenki hátradől, hogy ezzel el van intézve, az anyák is megkapják a kellő megbecsülést. Csakhogy ez a gyakorlatban egyáltalán nincs így! Példaként említhetjük akár Julia Ward Howe és társai problémáját is: mind a mai napig rengeteg nő kerül anyagilag nehéz helyzetbe férje halála után, mert egész életét a gyerekneveléssel, illetve háztartásban dolgozva töltötte, és így nem jogosult a nyugdíjra. De ez csak egy példa, még rengeteg további, akár a pénztől teljesen független probléma és kérdés van, amiről beszélni kell! Tehát nem az anyák napjával van a baj. Ez egy kedves ünnep, ami mosolyt csalhat a család minden tagjának az arcára. A probléma ott kezdődik, hogy gyakran e miatt a kedves ünnep miatt felejtünk el foglalkozni azzal a rengeteg nehézséggel, amivel az anyáknak meg kell küzdeniük. Ezt észben tartva emlékezzünk meg az anyák napjáról május 2-án, és ne felejtsük el, hogy a mindennapokban egy szál virágnál sokkal többet is adhatunk édesanyáinknak és nagymamáinknak. A segítségünket, megbecsülésünket és szeretetünket mindenképpen. Gustav Klimt: Mother and child (1905)

Források: https://qubit.hu/2020/05/03/akar-a-valentin-nap-es-a-halloween-az-anyak-napja-is-amerikabol-erkezett-magyarorszagra

https://hu.wikipedia.org/wiki/Any%C3%A1k_napja#cite_ref-5

https://www.youtube.com/watch?v=231XWT9YVPA