Húsvéti hagyományaink

Jéghideg harmattól elgémberedett ujjak a reggeli csokinyuszi-vadászat után… két kisgyerek vérre menő vitája, hogy ki is találta meg a kindertojást, míg egy harmadik már ötödjére járja körbe a kertet, hátha maradt ott még valami…a nagymama sopánkodása, hogy a húsvéti nagytakarítás óta semmit nem talál a helyén...tízféle kölnitől illatozó nők, és kínosabbnál kínosabb locsolóversekkel házaló férfiak...és te, miközben a tízszeresen túlrakott ünnepi asztal mellett a sonka és a kalács érdekes ízkombinációját próbálgatod, azon gondolkozol: „minek köszönhetem én mindezt?”

Húsvét ünnepét eredetileg még 325-ben, a niceai zsinaton egységesítették, ahol időpontját a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapra tették. Ez azt jelenti, hogy mind a mai napig valamikor március 22-e és április 25-e között a legtöbb család összeül, (legalábbis a nyugati világban), és különböző szokásokkal ünnepel különböző dolgokat, hiszen a húsvét is – hasonlóan a karácsonyhoz – ma már mindenkinek mást jelent.

A keresztény húsvét és annak hagyományai

Húsvét ünnepe az egyik legfontosabb esemény a kereszténység számára, és így rengeteg hagyománya alakult ki az évszázadok során.

Először néhány szó a húsvétot megelőző időszakról, a nagyböjtről. Ez a hagyomány a 7. században kezdett elterjedni, és a 11. század végén vált hivatalossá. Lényege, hogy hamvazószerdától húsvét vasárnapig az emberek nem esznek húst (kivéve halat), nem tartanak ünnepségeket, és úgy általánosságban a test igényei helyett a lélekre és az Istennel való kapcsolatra koncentrálnak. Manapság ezeket a szabályokat már csak a legortodoxabb keresztény családokban tartják be, de kicsit más keretek között ma is sokan böjtölnek. Egyesek nem esznek édességet vagy nem isznak alkoholt, megint mások pedig megfogadják, hogy nem ülnek a számítógép előtt annyit. (Ez utóbbit most, a karantén alatt kicsit nehezebb lehet betartani…) Mindenesetre a nagyböjt időszaka keresztényeknek és nem-keresztényeknek egyaránt a rossz szokásaik elhagyásáról és a közeledő ünnep, illetve természetesen a jóidő várásáról szól.

A keresztények Jézus szenvedésének és halálának napján, azaz nagypénteken még manapság is böjtöt tartanak: nem esznek húst, nem szólnak a harangok, illetve a templomokban felolvassák Jézus szenvedéstörténetét, a passiót.

Húsvétvasárnap ünnepeljük Jézus feltámadását, és így ez a nap az örömről és Isten dicsőségéről szól. Szokás kimenni, és végignézni a napfelkeltét, majd elfogyasztani a hagyományos húsvéti reggelit, illetve természetesen elmenni a misére vagy istentiszteletre. Ezen szokásokat a kevésbé vallásosak is betartják, ezért valószínűleg karácsony után ilyenkor vannak a legtöbben a templomokban.

A húsvéti nagyhét napjai a keresztény vallás legfontosabb eseményeinek állítanak emléket. Nagycsütörtöktől, az úrvacsora elmondásának napjától húsvéthétfőig minden nap miséket és istentiszteleteket tartanak, általában többet is egymás után. Érdemes belegondolni, hogy egy átlagos papnak hogyan is néz ki a tavaszi szünet...

Ismert és kevésbé ismert hagyományok

Az evangéliumok írnak arról, hogy amikor virágvasárnap (vagyis a húsvéti nagyhét első napján) Jézus bevonult Jeruzsálembe, az emberek pálmaágakkal ünnepelték őt. Ennek emlékére a 7. századtól pálmaágakat szenteltek, amit Magyarországon a barka helyettesített, így alakult ki nálunk a barkaszentelés hagyománya. A keresztény jelentése mellett a megszentelt barkát sok helyen a rontások és a betegségek gyógyítására, de még a villámlás ellen is használták.

Egy másik érdekes szokás volt ezen a napon a kiszebáb-égetés, illetve a villőzés. A kiszebábot és a villőágat (ami bármilyen növény lehetett) körbehordozták a falvakban, az előbbit – ami a telet szimbolizálta – elégették, az utóbbit – ami pedig a tavasz jelképe volt – felállították és feldíszítették.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezik. Nevét onnan kapta, hogy ezen a napon zöld dolgokat, például spenótot ettek. Ez a hagyomány ma is elterjedt, de talán csak kevesen tudják, hogy eredetileg a jó termés reményében cselekedtek így az emberek.

Jézus szenvedésének és halálának a napjához, a nagypéntekhez természetesen rengeteg hagyomány és szokás kötődik. Például úgy tartották, hogy, aki napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog majd a betegség. Más helyeken pedig szépségvarázsló szerepet tulajdonítottak a reggeli mosakodásnak.

Érdekesség még nagypéntekkel kapcsolatban, hogy bár sok helyen szerencsétlen napnak tartották, és pont ezért tiltották is a mezőgazdasági munkákat vagy éppen a kenyérsütést, máshol pont az ellenkezője volt a helyzet. Például ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát, és egy mondás szerint krumplit is nagypénteken a legjobb vetni.

Manapság is bevett hagyomány a húsvéti nagytakarítás. Ennek eredete, hogy a népi kultúrában a nagyszombat a rossz kiűzésének napja volt. Az, hogy a „rossz” szó alatt koszt, élősködőket, vagy éppen boszorkányokat értettek az emberek, falvanként eltérő, ahogy az is, hogy hogyan készült a nép Jézus feltámadásának napjára.

Húsvétvasárnap többeknek talán a hagyományos ételek miatt lehet ismerős. A kalács, a sonka és a tojás minden húsvéti reggeli örökös része. Természetesen ezek az ételek – amiket hagyományosan a templomba is elvittek megszentelni – sem mentesek a babonás szokásoktól. Volt, ahol a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a jobb termés reményében, vagy az állatoknak adták ugyanezen célból. Máshol a maradékot elásták, hogy megvédje a házat a rontástól és a villámcsapástól, de olyan szokásról is tudunk, hogy a megszentelt ételmaradékot azért égették el, hogy a túlvilágon is tudjanak falatozni belőle. Na ez jusson mindenki eszébe az ünnepi étkezés alatt!

A húsvét legnépszerűbb eseménye kétségkívül a locsolkodás. Manapság a fiúk és férfiak illatos kölnikkel, egy versike kíséretében látogatják meg a lányokat, akiktől a locsolásért cserébe hímes tojásokat kapnak. Ezt a szokást régóta tartják, de a kölni és a versek csak a 20. század második felére váltak használatossá. Hagyományosan a fiúk gyakran egész vödrökkel öntötték a vizet a lányokra, vagy akár a kutakig is elráncigálták őket, mindenféle beleegyezés és „Szabad-e locsolni?” nélkül. Innen ered a húsvéthétfő másik elnevezése is, a vízbehányó hétfő, ami nem éppen néhány csepp kölnit sejtet.

Mind a mai napig szerencsésen fennmaradt a hímes tojás hagyománya. A szükséges festékeket a kémiai anyagok elterjedése előtt növények (pl. hagyma, vadalma vagy lencse) levéből nyerték. Díszítésnek legtöbbször viaszt használtak, de volt, hogy belekarcolták a mintákat a festett tojásba. Maga a tojás – habár a kereszténység átvette, mint a feltámadás jelképét – egy ősi termékenységszimbólum a nyúlhoz és a csirkéhez hasonlóan. Bár utóbbiak csak az elmúlt időben terjedtek el, de már jóval a kereszténység előtt használták őket, mint a tavasz és az élet jelképeit.

Pészah, avagy „a szabadság ünnepe”

A pészah időben és teológiai szempontból is összefügg a húsvéttal. Ez az ünnep, amelyet Niszán hónap 15-étől 22-éig (Izraelben 21-éig) tartanak az Egyiptomból való kivonulásnak állít emléket. Ehhez az eseményhez köthető hagyományok igazából egyszerre törvények is, amiket persze nem mindenki vesz ugyanolyan szigorúan. Két szokást azonban mindenki tart.

Az egyik a kovászos étel (cháméc) teljes mellőzése az ünnep nyolc napja alatt. Egyes háztartásokban szokás, hogy néhány kenyérdarabot elrejtenek a lakásban, és a gyerekeknek meg kell azokat találniuk. Ennek a hagyománynak az elterjedtebb változata lehet a húsvéti csokitojás-keresés, amivel már biztos mindenki találkozott.

A másik fontos esemény az első napon tartott szédereste. Ilyenkor minden zsidó közösségben elhangzik az egyiptomi kivonulás története (a Hágádá), illetve az elfogyasztott ünnepi vacsora is ehhez kapcsolódik. A szédertálon mindig található macesz, egy csont, amiről szénné égették a húst, tojás, keserű füvek (torma és saláta), dió, alma és bor keveréke, a haroszet, illetve sós víz vagy ecet. Mindegyik étel fontos jelentéssel bír, és az egyiptomi fogságra és az onnan való szabadulásra emlékeztet.

Ne feledjük, hogy az idei Húsvét nem lehet olyan, mint amilyennek megszoktuk. Sajnos a legtöbb ünnepi szokásunk (kezdve a nagycsaládos összejövetelekkel) nem tartható meg járványbiztosan. Azt javaslom, ne féljünk megújítani hagyományainkat, hiszen, ahogy olvashattuk, elődeink is változtattak az övéiken. Mi is vegyünk egy nagy levegőt, és ezúttal próbáljuk ki, milyen amikor Zoomon keressük a csokitojást!

Ha esetleg a téma felkeltette az érdeklődésedet:

Magyar Néprajz

Schweitzer József: Peszách: a Szabadság ünnepe

Egyéb források:

https://korkep.sk/cikkek/kultura/2013/03/30/husveti-szokasok-es-hagyomanyok/

https://felvidek.ma/2018/03/husveti-hagyomanyok-osi-es-kereszteny-szokasok-keveredese/

http://hagyomanyaink.blogspot.com/2009/03/szeder-tal.html

kép forrása

Zsuzsanna

Author: Zsuzsanna

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

Karácsony eredete és az ünnepek jelentősége

Vajon hogyan alakult ki a karácsony és az azt körülölelő hagyományok? Honnan erednek a karácsonyfák? És mi a jelentősége egyáltalán az ünnepeknek? Ebben a cikkben ezekre keressük a választ.

Folytatás

A száz éves háború 1.

Dabis Áron cikke a száz éves háború első éveiről, a jelenleg bizonytalan epizódszámú sorozat első része.

Folytatás