Berzsenyi's

Gondolj az óceánok tisztaságára is!

Tudtad, hogy az óceánokon több millió négyzetkilométeres szemétszigetek vannak? A hulladék egy része, amit a fogyasztói társadalom termel, sosem jut el a hulladékhasznosító telepekig, mert nemtörődömök és hanyagok vagyunk: mi, 7,6 milliárdan, akik a Föld legfejlettebb, legokosabb élőlényének tarjuk magunkat. Sokan nem figyelnek arra, hogy az általuk megtermelt szemét a megfelelő feldolgozáshoz eljusson. Szétszórt papírok, műanyagok, építési törmelékek jelzik, hogy merre járunk mi, emberek.

És hogy jut el ez a rengeteg szemét az óceánokba? A szél és a folyók segítségével – mindkettő gyűjti az útja során a szétszórt, könnyebb szemétdarabokat, amik az óceáni áramlatok hatására hatalmas lebegő szemétszigetekké állnak össze. Ezek közül a legnagyobb a csendes-óceáni szemétsziget, körülbelül 2,5 millió négyzetkilométerrel. Ez körülbelül 4,5 franciaországnyi terület. Ez ellen persze nehéz tenni, hisz mi itt vagyunk, a tengertől igen messze, és úgyis kevesen vagyunk ahhoz, hogy tegyünk valami jelentőset, és úgyse mi fogjuk megváltoztatni a világot. De tehetünk azért, hogy kevesebb szemét jusson el a vizekbe. Például, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, vagy újra gondolhatjuk egy-egy műanyagpalack vagy matekkönyv feladatát és újat alkothatunk (például: az általános iskolás matekkönyv lapjaira festhetünk, vagy a lapok színes részeiből mozaikot készíthetünk).

Gondolom senki nem gondolná, hogy mennyit árthat egy szemétsziget bárkinek is. Végül is ott van az óceánok közepén, mi meg szárazföldi élőlények vagyunk. A gond az, hogy a szemétszigetek a vízi állatoknak olyan veszélyforrást jelentenek, amit még nem ismertek fel, vagy mire felismerik, már megtörtént a baj. A szemétben műanyagok találhatóak, legtöbbször valamilyen ételmaradék ízével, illatával szennyezve. Ezeket az állatok elfogyasztják, és sajnos számukra is emészthetetlen dolgok kerülnek a szervezetükbe, így bélcsavarodást, bélelzáródást és hasonló betegségeket okozhatnak, amik az állatok halálához is vezethetnek.

Még nagyon sok évnek el kell telnie ahhoz, hogy az állatok a sok generáció tapasztalatai alapján közös tudásukká tegyék azt, hogy a műanyag nem ehető, pont úgy, ahogy a nyúl tudja: a róka nem barát, hanem félni kell tőle. Meg várhatjuk ezt az időt, de ez rengeteg állat pusztulásával jár. Sokkal egyszerűbb, ha felelősségteljesen járunk el, gondoskodunk róla, hogy a szemetet ne kaphassa fel a szél, és a megfelelő szemétgyűjtőbe téve elkezdhesse az útját az újrahasznosítás felé.