Berzsenyi's

,,Annyi tanulnivalóm van, hogy azt sem tudom, hogy melyik sorozatot nézzem helyette!”– mondja a kisördög a vállunkon ülve. Karantén idején az átlagnál még nehezebb produktívnak maradni. Itt van pár tanács, ami a segítségedre válhat későbbiekben!

Mi a probléma? Első és legfontosabb lépés az, hogy felismerjük a probléma eredetét. Nyugodjon meg a kedves olvasó, nem fogunk egy többórás pszichológiai disszertációban elveszni, de valahol el kell kezdeni. A produktivitást úgy fogjuk fel, mint egy mértéket arról, hogy egy nap hány feladatot tudunk megcsinálni a kilométer hosszúságú listáról. Van benne némi igazság, de eredetileg csak a teljesítményünkről szól. Apró eltérés, mégis változtat a hozzáállásunkon.

Tedd érdekessé! A halogatásnak általában az az oka, hogy a feladatainkat nem szeretnénk elvégezni. A motiváció hatalmas lökőerőnek számít, de gyakran megesik, hogy például az adott tantárgyat nem kedveljük annyira. Ilyenkor támadnak azon világmegváltó gondolataink, mint ,,hogyha a törölközőt zuhanyzás után használjuk, akkor miért lesz koszos?” Ezek elkerülése érdekében keress valamit, ami izgalmassá teszi a munkát (például a kedvenc zenéd elindítása)!

Tervezz előre! Természetesen nem kell megtervezni a levegővételek idejét és számát, de egy letisztázott lista a hasznodra válhat. A legjobb, ha még az előző este sikerül összegyűjtened a teendőidet másnapra. Fontos, hogy ez ne egy drakóni törvény legyen, mert az csak egy újabb stresszfaktor, ami a hozzáállásunkon sokat rontana. Elég egy rövidebb vázlat. Ezek mellett érdemes megvizsgálni a fontossági sorrendet. Erre nincs aranyszabály, rendezheted nehézségi szint, vagy akár tartalom alapján. Ezek mellett ne feledkezz meg a szünetekről se! Segítségedre válhat a Pomodoro technika elsajátítása. Lényege az intenzív koncentrálás közötti szünetekben rejlik. Huszonöt perc áll rendelkezésre a munkához, ezt egy ötperces szünet követi, majd három ciklus után egy harmincperces szünet következik. A szakaszok végén leírhatod magadnak, hogy mit sikerült elvégezned. Az interneten rengeteg cikket és alkalmazást találunk ezzel a mószerrel kapcsolatban.

Sok kicsi sokra megy Már a könyökünkön jön ki az a mondat, hogy ,,óráról órára kellene készülni”, és őszintén, ezt nem sokan tartjuk be. Az viszont tényleg igaz, hogy nem szabad túl sokat elvárni magunktól egyszerre. Minél több a feladat, annál kevésbé tudjuk magunkat rávenni. Először csak keveset írj fel magadnak, mert ha azzal készen vagy, akkor a sikerélmény segít bennemaradni a munkában. Egy plusz tipp: ha valamit nagyon nem akarsz elkezdeni, akkor állíts be tizenöt percet a feladat elvégzésére. Az arra pont elég, hogy felkészülj és belemélyedj a dolgodba. Ha szeretnéd, akkor befejezheted a tizenöt perc után, de ha már elkezdted, akkor miért fejeznéd be?

Ismerd magad! Itt most nem a “Milyen kenyér lennél” önfelfedező expedícióra gondolunk, hanem a szokásokra. Néhányan azért képtelenek időre megírni egy beadandót, mert számukra kedvezőtlen időpontban vágnak bele. Figyeld meg, hogy melyik napszakban vagy a legjobb formádban, és az alapján dolgozz.

Készülj fel rá! Ahogy az előző pontok, ez is személyfüggő, de azért behatárolható. A digitális oktatásnak köszönhetően az otthonunk egyben a munkahelyünk, így nehezebb elkülöníteni a kettőt. Ha teheted, akkor keress egy olyan helyet, amit ki tudsz jelölni “tanuló saroknak”. Óvodásan hangzik, de az agy szeret cselekedeteket helyhez kötni (például nem megyünk edzőterembe mekis ételt fogyasztani). És az sem mindegy, hogy milyen ruhát visel az ember. Ez inkább a tanórákra tartozik, de ha olyan ruhát viselsz, amit az iskolában is viselnél, akkor biztosan könnyebb az adott anyagra figyelni.

Már csak egy dolgot szeretnék kiemelni: Természetesen fontos az, hogy mindent meg tudjunk oldani határidőre, de ami még fontosabb, az a mentális egészségünk. Legyél magaddal elnéző, ha valami nem sikerült, és ne felejtsd el, hogy mindig lesz ott melletted valaki, aki segít átvészelni a nehezebb időket. Reméljük, hogy hasznosnak találtad a cikket!