Berzsenyi's

Kinek ne lenne olyan napja, amikor elege lesz mindenből, és nem akar semmi mást, csak egy kis békességet és nyugalmat? Michael Newman éppen egy ilyen napot él át. Az épület, amelyet a kimondhatatlan nevű Habibbu hercegnek tervezett, mehet a kukába, mert nem felelt meg őméltóságának. A főnöke nemcsak, hogy ott marasztalja őt a munkahelyén azt javasolva, ebédeljenek együtt a herceggel – emiatt Michael lemarad a fia úszóversenyéről –, hanem még plusz munkát is sóz rá, ezzel tönkrevágva a július negyedikei, családjával eltöltött estét. A felesége összeveszik vele, mert ismét le kell mondaniuk a már ezeréve tervezgetett piknikezést – szintén Michael munkája miatt –, ráadásul a szomszédjuknak univerzális távkapcsolójuk van saját tévéjükhöz, ami azért mégis több a soknál. Röviden összefoglalva: a főszereplőnknek elege van.

Este úgy dönt, elmegy egy boltba és vesz magának távkapcsolót – tűrhetetlen, hogy nem bírja bekapcsolni a saját tévéjét. A boltban találkozik egy különös figurával, Murdállal, aki odaad neki egy vadonatúj kapcsolót, teljesen ingyen, azzal a feltétellel, hogy nem válthatja vissza, bármi történjék is vele. És ekkor kezdődnek a furcsa és bizarr dolgok.

A kapcsoló nemcsak a tévét irányítja, hanem Michael életét is. Ha nem akar jelen lenni egy családi vacsorán, elég átpörgetnie az eseményt. Ha több ideig szeretne nézegetni egy csinos nőt, megnyomja a lassító gombot, és gyönyörködik a látványban. Ha késésben van, elég felgyorsítania a reggel történéseit, vagy ha túlságosan sápadt az arca, elég átállítania a bőrszínét.

Minden remekül megy egy ideig, ám aztán a történet meglepő és drámai fordulatot vesz: ha a kapcsolóval egyszer valamit felgyorsított az ember, azt legközelebb is gyorsítva fogja átélni. Michael megpróbál megszabadulni a kapcsolótól, megpróbálja lelassítani az életét, jelen lenni benne. Ám rá kell döbbennie, hogy az élete szépen, inkább gyorsan, mint lassan, elhalad mellette, ő pedig semmit nem tud tenni ez ellen.

A 2006-ban készült film főszerepében Adam Sandlert láthatjuk, emiatt az ember hihetné azt is, hogy ez egy teljesen víg és vicces film, ám ez közelről sincs így. A színész egy nagyon komoly és tragikus szerepet játszik el, miközben mesterien beleszövi az őt jellemző fanyar humort – de ez nem jelenti azt, hogy maga a film is humoros lesz. Már csak azért is érdemes megnézni a filmet, mert Adam Sandler egy másik, komolyabb oldalával találkozhatunk, de ha az ő színészi játéka nem elég a nézőnek, Christopher Walken, Kate Beckinsale és David Hasselhoff biztosan elég ok arra, hogy az ember a tévéje előtt ragadjon másfél órára.

Összegezve: egy nagyon elgondolkodtató film, amibe azért belecsempésztek egy-egy humorosabb elemet is. Tele van elgondolkodtató kérdésekkel, és megmutat nekünk egy nagyon fontos üzenetet: az életünk egy szempillantás alatt elmehet mellettünk, ha nem próbáljuk meg kiélvezni.