Nʉmʉnʉʉ – A komancs nép

Jó sokáig tartott, míg végre hozzánk lépett egy komancs, hogy a törzsfőnökhöz vezessen minket, aki a középső tűznél ült, két öreg harcos társaságában (...) hosszú haja szürke volt, tarkóján kontyba fonta, és három sastollat tűzött bele, (...) kétcsöves puskája a lába mellett feküdt a földön. Széles övéből ócska pisztoly kandikált elő. (...) – Kosa Péve megérkezése kellemes meglepetés – mondta azon a kevert angol-indián nyelven, melyet már én is elég jól megértettem, s a fehér emberek módjára kezet nyújtott Old Deathnek. – Örülök, hogy itt van, és együtt fog harcolni velünk az apacs kutyák ellen...

Ez a részlet Karl May ''Winnetou'' című indiánregény-sorozatából származik. A történetben hőseink itt találkoznak először a komancsok nagyfőnökével, Ojo Kolcával, (a név a könyv szerint Fehér Hódot jelent), aki éppen háborúzik a szomszédos apacs törzzsel, és annak vezetőjével, Winnetouval. Karl May regényei az egyik leghíresebb könyvsorozat, amely az amerikai őslakosok történetét dolgozta fel, és így komoly hatással van az indián törzsek megítélésére is. De vajon mi ebből az igazság? Kik voltak a komancsok, és mi lett velük a polgárháborús idők után?

Harcok a határokért

A 15. század környékén a kis jégkorszaknak nevezett éghajlatváltozás következtében az észak-amerikai prérin jelentősen megnőtt a bölények száma. Ez ösztönözte az itt élő őslakos törzseket, hogy a pusztára költözzenek, és életmódjukat megváltoztatván főként a bölényvadászatból tartsák fenn magukat. Az egyik ilyen törzs a soson nép volt, és ebből vált ki a 18. század elején a komancs, ami több bölény és vadló reményében rövidesen délebbre vándorolt, és a mai Texas és Új-Mexikó államok területén telepedett le.

A 18. és 19. század folyamán a komancsok és szomszédaik közt szinte évenként került sor fegyveres összecsapásokra. Ezek a rajtaütések (amelyek a komancsok ellen ugyanúgy irányulhattak), az évszázadok során ellenséges viszonyt eredményeztek a térségben élő mexikói (majd később texasi) telepesek, és a környező indián törzsek között, amit Karl May is érzékeltet regényeiben. A hadjáratok zsákmányszerzés – ez lehetett föld, ló, vagy ember – céljából indultak általában egy-egy ellenséges falu ellen. Békét többször is próbált kötni mind Mexikó, mind az USA, de egyik megállapodás sem maradt meg tartósan.

Arról, hogy a komancsoknak lett volna Ojo Kolca nevű főnöke, nem találtam forrást. 1866 körül (a Winnetou ekkor játszódik) lett vezető Quanah Parker, akit a komancsok utolsó törzsfőnökeként tartanak számon. Érdekesség, hogy félvér volt; anyját, Cynthia Ann Parkert még gyerekkorában rabolták el a komancsok egy portyájuk során, és így hátralévő életét Naduah néven, a törzzsel élte le. Quanah Parker valószínűleg azért vette fel anyja nevét, mert egy európai névvel könnyebben intézhetett hivatalos ügyeket. Ugyanis, miután 1875-ben megadta magát mint harcos, a komancsok szóvivőjévé vált a politikai körökben, küzdött a törzs életkörülményeinek javításáért (pl. a jobb oktatásért), de a hagyományos törzsi kultúra fennmaradásáért is.

A polgárháború után az USA komolyabb erőfeszítéseket tett az indián törzsek ellen. A kormány módszeresen kiirtotta a prérin vándorló bölényeket, ezzel kiéheztette a pusztai indiánokat. Az éhhalál mellett a fehérek által Amerikába hozott járványok, illetve az egyre nagyobb erejű fegyveres támadások is fenyegették az őslakosokat, és, miután az indián népesség nagy része bele is halt ezekbe, az összes törzs megadta magát. A túlélőket rezervátumokba telepítették, amiknek egyikében a 20. század elején 1600 komancs élt. Ma a törzs lélekszáma 16000 főre tehető, de csak töredékük él a nép egykori területén.

“A préri urai”

Történelemórán megtanulhattuk, hogy az a közösség nevezhető egy nemzetnek, ami önmagára alkalmaz egy népnevet. A komancsok magukat numunuu-nak nevezik, – a komancs elnevezés az ute nyelvkɨmantsi” szavából ered, és ellenséget jelent – ezért beszélhetünk komancs nemzetről is, bár életmódjukat tekintve nem egy egységes államban, hanem gyakorlatilag nagycsaládokra tagolódva éltek.

A komancs kultúrában elsősorban nem az egyén, hanem a közösség kapta a hangsúlyt. A gyermekeket születésüktől fogva a csoport tagjaként kezelték és nevelték. A lányok kb tizenkét, a fiúk tizenöt évesen váltak felnőtté. Egy komancs fiú akkor lehetett harcos, ha sikeresen elejtett egy bölényt, ezután pedig egy rítus keretén belül, aminek folyamán néhány napra étlen-szomjan vonult el a természetbe, megszerezte saját amulettjét. Ez általában valamilyen állat része volt, és később ez az állat védelmező szerepet is játszott egy komancs férfi életében, és amíg valaki az amulettjét viselte, addig harcosnak tartották.

A komancsok elsődleges megélhetési forrása a bölény volt. Húsát mint élelemet, bőrét, szőrét és csontjait pedig alapanyagként alkalmazták. Bölénybőrből készült például a komancsok sátra, a tipi. A munkamegosztás szerint (ami nem sokban különbözik a legtöbb társadalométól,) a férfiak levadásszák, az asszonyok feldolgozzák a bölényt. Így a tipi elkészítése és felállítása a nők feladata volt.

A hosszú haj – ismételten hasonlóan egyes európai kultúrákhoz – jelezte a legfontosabb férfi erényeket, így egy mélyen tisztelt jelképnek számított. A harcosok két varkocsban hordták, és fejdíszt általában nem viseltek, de a rajtaütések során előfordult, hogy néhányan hordtak egy, a bölény fejbőréből és szarvából készült díszt. A nők viszont soha nem növesztették meg olyan hosszúra a hajukat, mint a férfiak. Mindkét nem tagjai festették magukat, békeidőben ugyanúgy, mint a harcok idején, különbség csak annyi, hogy ez utóbbi alkalmával a fekete színt alkalmazták.

A komancs nyelv (Numu tewapu) az uto-azték nyelvcsaládba tartozik, és legközelebbi rokona a soson nyelv. Sok nyelvjárást alkalmaztak, de a legtöbb feledésbe merült, amikor 19. század végén a legtöbb komancs gyerek bentlakásos iskolába került, ahol tiltották nekik az anyanyelvük használatát, és mivel ez a generáció már nem tette magáévá a komancs identitást, később sem tartották fontosnak megtanulni. Mára a komancsok alig 1 %-a beszéli a nyelvet. A második világháborúban az amerikai kódolt üzenetek részben komancsul íródtak, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy nagyrészt fennmaradt a nyelv. Napjainkban egyre több nyelvtanuló tanfolyam indul, és így, ha nem is az összes dialektus, de legalább az egyik ismertté válik a komancs nép mai tagjai körében.

És egy kis fun fact a végére:

Létezik egy 1920-ban készült, The Daughter of Dawn (A hajnal leánya) című némafilm, aminek központjában egy szerelmi háromszög áll: Hajnal, a fő női karakter feleségül szeretne menni Fehér Sashoz, de apja inkább Fekete Farkashoz akarja hozzáadni. (Ezek a beszédes nevek!) A színészek mind indián származásúak, a főszerepeket pedig nem mások, mint a már fent említett Quanah Parker gyerekei játszák! A filmet sajnos leszedték internetről, viszont a szereposztás, illetve a tény, hogy a 20. század elején milyen népszerűek voltak az ehhez hasonló romantikus alkotások a tengerentúlon, így is épp elég érdekesek.

Források:

Wikipedia: Comanches

Comanche language

Comanche history

Quanah Parker

The Dauther of Dawn

YouTube: The Comanche Tribe

Egyéb: Comanche (nʉmʉ tekwapʉ̱)

Írta: Eörsi Zsuzsanna

Zsuzsanna

Author: Zsuzsanna

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

Az elefántok nem beszélnek – novella

Az elefántok nem beszélnek "Hölgyeim és uraim! Elérkezett a móka ideje! Hegyezzék füleiket,...

Folytatás

Top 10 összeesküvés-elmélet

Ebben a cikkben megmutatom nektek a tíz legviccesebb összeesküvés-elméletet.

Folytatás