Könyvajánló - Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Krusovszky Dénes könyve már régen a várólistámon volt, nagy várakozással kezdtem olvasni. Nem csalódtam. A cselekmény két nagy részre osztható: Lente Bálint és a tüdőgondozóban fekvő Aszalós történetére.

A regény egy halálesettel kezdődik. Szinte semmit nem tudunk meg a baleset elszenvedőjéről kivéve, hogy ápolóként dolgozik, van egy felesége, és egy kissé ronda festmény függ a lakása egyik falán.

A következő fejezet huszonhárom évvel később játszódik. Lente Bálint, aki egy neves budapesti szerkesztőségnél újságíró, szülővárosába, Hajdúvágásra utazik egy osztálytársa esküvőjére. Azonban már az odaút sem úgy alakul, ahogyan eltervezte. A barátnőjével való heves vita után pár nappal előbb elindul az esküvő helyszínére. Ez azt eredményezi, hogy egy napot anyjával, illetve nővére családjával kell eltöltenie Debrecenben. Miután elidőzött a városban, elindul Vágásra, ahol régi jó barátja, Tuba várja. Egy, az évekkel azelőtti osztálytalálkozón történt verekedés miatt Bálint kicsit fél a Tubával való találkozástól, azonban a két férfi között szinte minden ugyanott folytatódik, ahol gimnáziumi éveik után abbamaradt. Az esküvő előtti este Tuba öccsével és annak barátaival belopóznak a régi tüdőgondozó épületébe, és „feszültség levezetés okán” összetörnek néhány bútort. Itt bukkan rá Bálint egy 1986-ból való kazettára, és a történet egy új részhez érkezik.

Visszaugrunk egyet az időben, és egy ismeretlen ápoló szemszögéből bepillantást nyerhetünk a tüdőgondozó állandó betegeinek életébe. Az ápoló szorosabb viszonyt alakít ki az egyik beteggel, a kissé mogorva és zárkózott Aszalóssal. Aszalós egy nap megkéri, hogy próbáljon szerezni neki egy magnót, mert el akarja mesélni életét. A magnózás titokban, éjszakánként folyik; és bepillantást nyerünk 1956 forradalmába. Ám pár nappal később Aszalós annyira rosszul lesz, hogy Pestre akarják vitetni – és ismét az ápoló segítségét kéri.

Visszacsöppenünk a jelenbe, egészen pontosan az esküvő reggelére. Tuba és Bálint gyors készülődés után a templom előtt álldogáló násznép között találják magukat. Lezajlik a szertartás is, és mindenki a lagzi helyszínére igyekszik. Az ülésrend elég izgalmasan alakul, ugyanis a két férfi egy asztalhoz kerül Bálint régi szerelmével, Julival, és egy régi tanárukkal is. Az este hosszúra nyúlik, és egyre több titokra derül fény; ahogy hajnalodik, az események is felpörögnek. Tubától pedig elhangzik egy mondat, ami szerintem az egész regényre nézve mindennél jobban leírja Bálintot: „… komolyan irigyellek, hogy becsukott szemmel is tudsz élni.”

A mű utolsó szegmensében pedig összeállnak a mozaikdarabkák, és a regény kiteljesedik.

Régen olvastam ennyire izgalmas és letehetetlen könyvet, kifejezetten megfogott a titokzatossága és az időben való utazás; ahogy mindennek köze van egymáshoz, és ugyan a történetek magukban is teljesek, a végén minden egy teljes egészet alkot. A szereplők élethűek és szerethetőek, ugyan Bálint viselkedése engem sokszor „kibillentett nyugalmamból” – az édesanyjához való viszonya, a meglátásai, és hogy mennyire nyilvánvaló összefüggéseket nem vesz észre – a kötet végére azonban egyfajta jellemfejlődésen megy keresztül. Nagyon megfogott a címre való reflektálás: „Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.” – véleményem szerint egy nagy igazság bújik meg ebben a mondatban, ami nemcsak az egész műre, hanem az életre is igaz. Sok mindenre felhívta a figyelmemet a történet, és ez által néhány dolgot már egészen más megvilágításból látok. Lebilincselő és izgalmas; csak ajánlani tudom mindenkinek.

Szabó Orsolya

Szabó Orsolya

Author: Szabó Orsolya

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

Szentjánosbogár lányok - sorozat vs. könyv

Ha egy könyv megfilmesítésre kerül, gyakran felteszik utána a kérdést: melyik a jobb? Melyik tetszett jobban? Szentjánosbogár lányok - sorozat- és könyvajánló.

Folytatás

Tudhattad volna - sorozatajánló

A Tudhattad volna már az előzetesével felkeltette a figyelmem, és nem is csalódtam: a minisorozat az egyik nagy kedvencemmé vált.

Folytatás