Berzsenyi's

Egyszer régen esett meg velem, hogy elvesztem az éjszakai erdőben. Rettenetesen féltem, mert nem láttam kiutat a sűrű farengetegből. Most hétvégén ugyanez történt velem. Épp csak azzal a különbséggel, hogy ezúttal 20 Berzsenyis állt köröttem, és nem félelemmel, inkább érdeklődéssel szemléltem a tájat, várva, mikor hangzik fel a jellegzetes szarvasbőgés.

Hogyan került huszonvalahány berzsenyis az éjszaka kellős közepén egy erdőbe? Nos, a dolog egyszerűbb, mint hinnénk. Kezdődött azzal, hogy péntek délután a csoport összegyűlt a Nyugati pályaudvar egyik peronján, felszállt a szerelvényre és levonatozott Kismarosra. Majd folytatódott azzal, hogy Kismaroson buszra szállt, arról kisvonatra, így érkezve meg a királyréti szállására.

Mégis minek? – merülhet fel egy olvasóban, aki nem ismeri még ezt a hagyományt. Bizony, a Csimár tanár úr által minden évben megszervezésre kerülő Szarvasbőgés berzsenyis hagyománnyá vált és sok diákban maradt meg kellemes emlékként.

Miután megérkeztünk Királyrétre, bepakoltunk a szobákba és kilencig mindenki azzal tölthette el az idejét, amivel csak szerette volna. Voltak, akik kártyáztak vagy csocsóztak, voltak, akik csak a TV előtt lazultak egy keveset a fárasztó hét után és voltak, akik beszélgettek, megosztották a legújabb pletykákat (tudok titkot tartani, nyugi :"D), ám kilenckor vett csak igazán érdekes fordulatot a dolog. Elindultunk az erdőben a lehető legkevesebb világítással, hogy az éjszaka élőlényeire figyelhessünk. Szerencsénk volt, az egyik tisztáson megállva két irányból is hallhattuk a szarvasokat, ahogy a szívüknek kedves nősténynek udvaroltak. Varázslatos volt az éjszakai táj, a kikericsek virítottak a vizes fűben a Göncölszekér alatt. Egészen hajnali egyig eltartott a séta. Habár beszélgetni nem igazán lehetett, nehogy megzavarjunk valamit, mégis megmaradt a berzsenyis hangulat, kitartott a fagyasztó hideg és a fárasztó túraútvonal ellenére is. Másnap reggel sem maradtunk program nélkül. Ellátogattunk a közelben található tóhoz és bányához is, mindkettő festőien szép volt.

Habár a visszaúttal véget ért a program, emlékeinkben sokáig élni fog. Ez a kirándulás is azok közé a tipikus berzsós kalandok közé tartozik, ahol találsz egy villanykörtét, olyan szekrényed van, ami Narniába vezet és modellt áll neked egy imádkozó sáska. Alig várom a következő bőgést!