Berzsenyi's

A 2021-es Elsős bemutatkozó

“Nagyon kíváncsi voltam a bemutatkozásokra, amik végül a várkozásaimat is felülmúlták. Minden előadás kreatív volt és vicces. Mindegyik más miatt volt jó, volt, amelyik a kreativitása miatt, volt, amelyik a hangulat miatt, amit az osztály kialakított, így nem tudnék egyet kiválasztani, mindenkinek jár egy nagy pacsi!” ~ Jakab Zsófi 12. A

Kedves olvasó! Nem is tudom, hogy az ámulatommal, az irigységemmel vagy magával a bemutatóval kellene-e kezdenem a cikket. Lehet, hogy mindvégig csak a bemutatóval fogok foglalkozni, de a szemfüles olvasó ki tudja majd tapintani a sorokba rejtett érzéseimet. Esetleg az is felmerülhet majd, hogy az érzéseimet írom le, és az olvasónak kell rájönnie, hogy éppen a bemutatóval foglalkozom-e vagy sem. De ezek mind csak lehetőségek. Ha igazán kíváncsi az olvasó, és érdekli, hogy miről fogok írni, akkor csak végigolvassa, és bármi gondolkodás nélkül rá fog jönni, hogy az előadásokról fogok hosszú sorokon keresztül írni.

A program előtti hosszú várakozást nem tudnám más szavakkal leírni, mint a zsúfoltság és a káosz – de mindkettő a jobbik értelemben véve. Miután néhány barátommal megérkeztünk a vetítő előtt várakozó tömeghez, úgy éreztem magamat, mintha valami farsangi bulira érkeztem volna. A rádióban (ha nem is a Légy Rádióból) egy született DJ fokozta a hangulatot, mellettem cowboyok, őrült tudósnak kinéző kilencedikesek, a sötét zsaruk enyhébb változatai, nőnek öltözött fiúk, olimpikonok és még sorolhatnám milyen kosztümben várakozó diákok tomboltak a dübörgő zenére. Máshogy megfogalmazva, elemi káosz vette át a hatalmat az aulában. A “farsangi bulira” érkező kilencedikesek mellett még legalább kétszáz jelenlegi és volt berzsenyis is részt vett a vetítő előtt féktelen zűrzavarban (de ők már jelmez nélkül). Szóval nagyjából annyi helyem maradt mozgolódni ott a vetítő előtt, mint amikor délután 3-kor felszállok a 4-es 6-osra. Azaz pont egy táskányi méret. De ettől a kicsit túl hangos zenétől, kicsit túlzsúfoltságtól, kicsit fülledt levegőtől éreztem magamat olyan különleges hangulatban. És úgy látszik, nem én voltam az egyetlen ilyen diák, jöjjön egy kilencedikes tanuló véleménye:

“Már év elejétől fogva nagyon vártam ezt az előadást, és szinte biztos voltam benne, hogy az összes osztályé nagyon jó és kreatív lesz. (Ez meg is valósult.) A program közben én nagyon jól éreztem magam, szinte nem is gondoltam, hogy ennyire, de ennyire jó buli lesz ez az egész annak ellenére, hogy viszonylag sokat és hosszan kellett ácsorogni.” ~ Tagai-Zúgó Zília 9. D

A vetítőben való elhelyezkedés és az utána kitörő hangzavar csak még jobban fokozta a tömeg hangulatát. Elmondhatatlanul soknak tűnő másodperc után végre elkezdődött a gólyatáborokban készült képek vetítése. A székek majd kiestek a helyükről a velük való éljenzés miatt, a tenyerek pirosak lettek a sok tapstól, és a torkok egyre rekedtebbek lettek az ovációtól. Az elsöprő hangulatban pedig színpadra lépett a 7. C osztály. Nem tudom, hogy a jelenlévők közül ki milyen előadásokra számított, de én egyáltalán nem ilyenekre. Mindegyik a maga módján annyira egyedi volt, egyikhez sincs egy rossz szavam se. Minden pillanatot imádtam a 7. C előadásától kezdve a 9. D műsoráig. Felettébb különös volt, hogy mindegyikben központi elem volt a fegyverhasználat. Azonban mielőtt még elmondanám, milyen volt az osztály műsora, szeretném megosztani egy hetedikes tanuló véleményét:

“Az előadás előtt izgultam, mert azt hittem, hogy ez is csak egy olyan unalmas előadás lesz, mint a többi. Előadjuk, megtapsolnak, és jön a következő osztály, de nem, ez annál ezerszer izgalmasabb volt. Az előadás közben a közönség nevetett, ujjongott, és odafigyelt, mert érdekesnek találták, amit előadunk. Nagyon jó volt hallani és látni a vidám embereket, és fantasztikus volt a hangulat.” ~ Auber Adél 7. C

A hetedikesek előadása már a kezdéssel megtagadta az átlagosságot. A főszereplőnk Kovács Sándor a KSMBT (azaz Kovács Sándor Magyar Bérgyilkos Társulata) cég alapítója nyugdíjba szeretne vonulni, azonban nincs kire hagyományoznia a céget. Ezért pályázatot hirdet azoknak az elszánt, vakmerő, bátor bérgyilkosoknak, akik szívesen elnyernék ezt a címet. A versenyzőknek egyszerű feladatuk van: az alapító kijelöl egy embert, aki a múltjában valami szörnyűségesen rosszat tett vele (nehogy példa nélkül maradjon az olvasó: egy embert, aki csalt ellene a világhírű Hajszépség című versenyen), és meg kell ölniük. Ha ezt sikeresen véghez vitték, akkor esélyesek voltak a győzelemre. Ám a versenyzők balszerencséjére az áldozatok sem voltak tétlenek. Mérgezett sütivel, 2000 köbcentis motorral várták őket. Aki mindezt mégis túlélte, és még a hozzá kijelölt embert is megölte, nyert. A műsor igazán viccesre sikerült, ehhez foghatót nem tudtam volna kitalálni (és ezt humánosként mondom). Innen is gratulálok Gergőnek, amiért megnyerte a címet (illetve remélhetőleg megmenekült a cápatámadás elől) és az egész osztálynak ezért a nagyszerű előadásért!

Egy kis időhúzásként jöjjön egy újabb vélemény a bemutatkozóról:

“Én a program előtt már éreztem, hogy ez az évfolyam eszméletlenül szórakoztató és összetett előadásokat fog nekünk elhozni, már NagyNullban is összetartóak voltak. Az előadások több dolog miatt is közel kerültek a szívemhez, az egyik oka az volt, hogy amennyire ismerem a mostani 9. és 7. évfolyamot, minden osztály testhezálló és hozzájuk közel álló dolgokat csempésztek bele a bemutatkozóba. A másik a megmagyarázhatatlan hangulat, valamiért idén alapjáraton sokkal nagyobb volt a várakozás miatti feszültség, és ez szerintem pozitív irányban hatott az előadásokra.“ ~ Bányász Emma 12. A

A hetedik osztály után következett a 9. A osztály. A KSMBT után nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, így hát kíváncsian vártam az előadást. Mit ne mondjak, nagyon humán tagozatosra sikeredett (értsd ezalatt: biztosan lehet rajta mit elemezni). Az egész egy osztálytalálkozóról szólt sok évvel a gimnázium után. Megtudhattuk, hogy ki milyen irányba szakosodott (ha ténylegesen mindenki ennyire biztos abban, hogy mit szeretne kezdeni magával gimnázium után, akkor, kérlek, dobjatok nekem is pár tippet), és az osztálytársak közötti viszonyokra is fény derült. Viszont nekem az egészben az tetszett a legjobban, hogy az előadást párhuzamba állították A Legyek Ura című regénnyel. És lehet, hogy csak a Simon Anna tanárnő által tanított diákok értik, hogy a könyv Simonjának és az osztály Samujának végzete miért hasonló, de az nem baj. Mindent összevetve: imádtam. A műsor közbeni székdübörgések, ujjongások is alátámasztják, hogy nagyon jó műsort sikerült összehoznia a 9. A-nak. Szóval innen is gratulálok az osztálynak, és remélem, Vencelnek végül sikerült elcsábítania Nórit az aranyszoborral!

A következő osztályt várva, ott a vetítőben egyetlen érzés maradt meg bennem igazán. Irigy voltam a kilencedikesekre, hogy nekik megvolt az a lehetőség, hogy egy konkrét drámaórát adjanak le. Sajnos nekünk tavaly ez a pandémia miatt nagyon nem e szerint a forgatókönyv szerint ment, amiért egyfelől szomorú vagyok, mert emiatt az ilyen színpadi élményem a Berzsenyiben kimaradt, viszont helyette kaptam más értékes emlékeket a saját bemutatkozónkon (hmm, a fiú vécében tartózkodásom és a vele járó fulladásos halál kockázata kellemes emlék). De ez az érzésem rögtön el is szállt, ahogy megláttam az ismételten megjelenő cowboyokat (sőt kiderült, hogy az őrült tudósok is hozzájuk tartoznak), mert a farsangi jelmezekbe öltözött emberekkel együtt elkezdődött a 9. B osztály előadása.

Hogy őszinte legyek ott, akkor a vetítőben ötletem sem volt, hogy mire számíthatok ezzel az előadással kapcsolatban. Ha most visszagondolok rá, akkor leginkább a Men in Black 3. részére emlékeztet engem a legjobban, csak ebben Will Smith helyett tudósok mennek vissza az időben, és K. ügynök helyett egy cowboyt mentenek meg a haláltól. Viszont a kilencedikesek nem neutralizálót használtak a mocsok eltakarításához, hanem a legpraktikusabb takarítót fogadták fel ehhez a feladathoz! Nagyon ötletes előadás volt, talán egy pindurkát rövid, de ez nem baj: lényegre törő volt! Innen is gratulálok a 9. B osztálynak és a remek előadásuknak!

És már csak egy osztály maradt hátra! De még mielőtt belekezdenék, jöjjön egy újabb vélemény a programról.

“Őszintén, én nem számítottam ilyen előadásokra és ekkora showra, mindegyik osztály nagyon odatette magát, és én csak ámultam és bámultam. Nagyon nagy poénok voltak az előadásokban, szinte végignevettem az egészet, és amellett, hogy viccesek voltak egytől-egyig, a kreativitás sem maradt el. Felemelő érzés volt, hogy idén az összes osztály a vetítőben nézhette az előadásokat és így nem maradt el az a fergeteges légkör sem. (...) Ha visszagondolok a mi bemutatkozónkra, akkor az biztosan nem volt ilyen jó. Idén mindegyik produkció az átlag színvonal felett volt. :)” ~ Bódi Levi 11. C

Illetve jöjjön egy kis elmaradhatatlan nosztalgiavonat. Mikor nekünk kellett ilyen bemutatkozó filmet csinálni, mi törekedtünk arra, hogy abban a párperces videóban ne legyen semmiféle erőszak. Se fegyver, se rablás, se robbantgatás (ohh pedig mennyien fel akartuk robbantani az iskolát), egyszóval semmi izgalmas. Ehelyett mi szellemet idéztünk, de az más téma. Szóval ott tartottam, hogy semmi ilyet nem akartunk belerakni, és ezt azzal indokoltuk, hogy ezzel az osztályt jellemeznénk. Hisz milyen lenne már, ha a bemutatkozó videónkban embereket ölnénk, rabolnánk ésatöbbi. Szóval, ezután a csodás visszaemlékezés után szeretném a 9. D osztály előadására terelni a szót… :D

Hát hol is kezdjem? Először is ide nem az én szavaim illenének. Jöjjön hát két újabb vélemény:

“Az előadások mind szuperek voltak, az osztályok nagyon kitettek magukért, de szerintem talán a 9.d-sek bemutatója volt a legjobb, bár azt is magasan Sáfrán tanár úr jelenléte vitte.“ ~ Hiszem Panni 10. B

“Az egész zseni volt! Azt elképzelni sem tudtam, hogy nem lesz semmilyen tévés előadás, de az hogy a D-sek elkezdtek a végén egy fullosan megkoreografált táncot, az már mindennek a teteje volt. Tiszta High School Musical flash.” ~ Pongrácz Samu, volt berzsenyis diák

Azt hiszem, egyet kell értenem. Nagyon jó húzás volt beleírni Sáfrán tanár urat a forgatókönyvbe, és a tánc a végén nagyon jól nézett ki (főleg, hogy még egyszerre is sikerült csinálni). Nekem nagyon tetszett a történet, arról, hogy a nyelviseknek nincsen jó nyelvtanára, annyira deja vu-m lett tőle. És hogy a tanárok rablását még illusztrálták is! Egyet meg kell kérdeznem: már élőben is használtátok ezeket a módszereket? Eltérve a marháskodástól, nagyon jó volt az előadásnak az alapötlete, én talán egy icipicit sajnálom, hogy a tanárrablás nem a színpadon történt, de egye fene, nagyon jó volt a bemutató! Innen is szeretnék gratulálni a 9. D osztálynak a remek bemutatóért és a kirúgott németnyelv-tanárnak is!

És azt hiszem, nem is szaporítanám tovább a szót. Még egyszer gratulálok az összes osztálynak, mert nagyon kreatív, egyedi, ötletes (képzeljetek ide még egy tucat szinonimát a fantáziadúsra) előadások születtek! Remélem mindannyiótok legalább annyira élvezte ezt a bemutatkozót, mint a nézők! Összefoglalómat pedig az idei KisEB Jázminjának véleményével zárnám:

“A program előtt őszintén nagyon izgultam, hisz tavaly ugye nem volt sajnos lehetőség rendesen megtartani az elsős bemutatkozót, és volt nyomás, hogy ennek most nagyot kell ütnie. Nagyon vártam, és szörnyen izgatott voltam. Kifejezetten jól éreztem magam az előadások közben is, meglepően jó volt az összes osztály előadása. Egy percig sem lehetett unatkozni.” ~ Kojnok Lilla 12. A

Írta: Budai Anna