Berzsenyi's

Kicsoda Ön? Mit kell tudni a Tanárnőről? Elsősorban biológia, földrajz szakos tanár vagyok, másrészről pedig osztályfőnök.

Mit szeret a tanításban és mit nem? Szeretem átadni a tudásomat, felhívni a figyelmet egy-két dologra a tantárgyammal kapcsolatban a kapcsolatban. Jó érzés, amikor egy diák óra után odajön és elmondja, hogy mennyire érdekes volt, amit az imént mondtam, vagy olyan dolgokat hallott tőlem, amit nem tudott. Kedvelem a diákjaimat, és azt, amikor csak egyszerűen odajönnek és nem is a tantárggyal kapcsolatban, hanem önmagukról mesélnek valami jó dolgot, ami történt velük. Esetleg éppen valami olyat mondanak, amit az órán tőlem hallottak, és például a hétvége folyamán találkoztak ezzel valamilyen más összefüggésben. Ezek számomra nagyon érdekes, fontos visszajelzések, mert ez azt jelenti, hogy valamiféle nyomot hagytam bennük, és hogy kíváncsiak rám, még jobban meg akarnak ismerni. Igazából ezeket a pillanatokat szeretem a legjobban a munkámban.

Tehát Önnek fontos a közvetlen viszony a tanárok és diákok között? Igen, nagyon fontos, hogy a gyerekekkel közvetlen kapcsolatom legyen. A pályafutásom során épp ezért fontosnak tartottam és tartom, hogy ne csak a táblánál magyarázzak, hanem odamenjek a gyerekek közé és lássam, hogy mit csinálnak, haladnak-e velem, ha nem, akkor miért nem. Van úgy, hogy órán nem figyel egy gyerek, mert egészen más probléma foglalkoztatja, és ha tényleg ott vagyok, figyelem őt, ezek kiderülnek, és utána tudunk róluk beszélgetni, esetleg képes vagyok segíteni neki. Tehát ne csak az a két lépés távolság legyen a tanár és diák között, hanem egy közvetlenebb kapcsolat kialakítására is törekszem.

Miért választotta a tanári pályát? Egyrészt a szüleim is tanárok voltak, tehát volt egy példa előttem. Másrészt én más pályát szerettem volna választani, de az egy olyan szakma volt, ahová nagyon kevés embert keresnek Magyarországon. A harmadik dolog az az, hogy én Debrecenben végeztem az egyetemet és nem szerettem volna, valamint akkor esélyem se volt, hogy más városba költözzek, ott tanuljak, Debrecenben pedig ez az egy lehetőség volt.

Hogyan került a Berzsenyibe? Teljesen véletlenszerűen kerültem a Berzsenyibe. Mivel Debrecenben végeztem az egyetemet, ezért először ott tanítottam, a Tóth Árpád Gimnáziumban. Aztán egy férfiú jött az életembe, aki pesti volt, így adódott a lehetőség, hogy feljöttem. Az a kapcsolat már rég megszakadt, de én maradtam Pesten. Először egy szakközép/szakmunkásképző középiskolába kerültem, de tudtam, hogy ott nem tudok maradni, egyrészt a tanári közösség sem volt igazán jó, inspiráló, és a diákság sem. Gyakorlatilag nekem már meg voltak írva a pályázataim, és amikor láttam, hogy biológia-földrajz szakos tanárt keresnek, akkor ezeket rögtön beadtam. Így volt ez a Berzsenyivel is. Mikor ide beadtam a pályázatom, lényegében utána néztem meg, hogy hova is adtam be, és akkor derült ki, hogy nem egy rossz helyre. Majd rövidesen jött a válasz, hogy felvettek. Ez anno még Bényei Károly igazgató úrnál volt, akinek azóta is nagyon-nagy tisztelője vagyok akár igazgatóként, tanárként vagy emberként.

Mit szeret a legjobban a Berzsenyiben? Van esetleg kedvenc programja? A Berzsenyiben leginkább azt szeretem, hogy nagyon jó közössége van. Ezalatt értem a diákságot és a kollegáimat is. A diákok részéről tagozaton szeretem, mikor például tizenkettedikben egyre többet tudunk tanulni és haladnak velem. Amikor ismétlésre kerül a sor, látom náluk, hogy a munkámnak van eredménye. Nagyon pozitív visszajelzés, mikor a diákjaim az emelt szintű érettségiket elég nagy százalékokkal írják meg. Kedvelem, hogy, mint osztályfőnök, a gyerekek meg mernek keresni problémájukkal, mert az azt jelenti, hogy bíznak bennem, és a segítségemet elfogadják. Általánosságban szeretem, hogy reggelente egy nyugodt miliőbe jövök be és tudom, hogy ha problémáim vannak, akkor én is segítséget kapok akár a diákoktól, akár a kollégáimtól és az iskola vezetőségétől. Programokat tekintve érdekel mindig az elsősök bemutatkozása. Vajon kik jönnek az iskolába, és milyen dolgokkal hívják magra fel a figyelmet? Ilyenkor pár gyerekre felfigyelek, majd megpróbálom követni az itteni útjukat, hogy ténylegesen azt láttam-e bennük, amit a későbbiekben megmutatnak. Nagyon érdekes számomra végigkövetni az osztályomat: hogyan jöttek be kilencedikesként, valamint hogyan fejlődtek fizikálisan és szellemileg tizenkettedik év végére. Az egyik legmeghatóbb esemény ezért számomra a szalagavató, amikor látom őket, hogy már készülnek el az iskolából a nagybetűs Életbe. Mikor meglátom őket ünnepélyes ruhában: a fiúkat öltönyben-nyakkendőben, a lányokat gyönyörű keringőruhában, gyakorlatilag akkor veszem észre, hogy igen, ez a négy év, amit itt töltöttek, meghozta a gyümölcsét. Szeretem ezen kívül a szerenádokat, illetve a banketteket, amikor beszélgetünk arról, hogy mi volt a legnehezebb a négy év alatt, és elmesélik a legjobb élményeiket. Ilyenkor nagyon gyakran hallja az ember, hogy a tanításon kívül, a tudásomon kívül mennyi minden más fontos dolog létezik még, ami foglalkoztatja a diákokat.

Szoktak Önhöz visszajárni? Igen, rengetegen jönnek vissza, beszámolnak az életükről, a sikereiről, és természetesen a kudarcaikról is. Nagyon gyakran eljönnek hozzám a lakásunkra, és akkor megkínálom őket egy vacsorával, és közben beszélgetünk.

Ha nem a tanári pálya mellett döntött volna, akkor most mivel foglalkozna? Nagyon furcsa ez, mert a tanári pályának nincsen olyan nagy presztízse sem morálisan, sem anyagilag. Ugyanakkor én azt tudom magamról mondani, hogy nagyon sokat tanultam az egyetemen, míg megkaptam a diplomámat, hogy ténylegesen taníthatok. Természetesen utána is nagyon sokat tanul az ember tanárként, de úgy látom most is, hogy még mindig nem egy megbecsült szakma. Ugyanakkor ennyi tanulással, hogy ha más egyetemet végeztem volna el, akkor talán jóval megbecsültebb tagja lehetnék ennek a társadalomnak. Amit én választottam volna, az a meteorológus pálya. Ezért is kezdtem el Debrecenben a biológia-földrajz szakot, majd doktoráltam ebből, mert ott nem volt kifejezetten ilyen képzés. Utána derült ki számomra, hogy az országban egy évben 4-5 emberre van szükség ebben a szakmában. Így adódott, hogy akkor ezzel a szakkal tanár legyek. Ezen kívül viszont érdekel még a közgazdaságtan is. Utólag azt gondolom, szívesen elvégeztem volna.

A szabadidejét tekintve mit szeret csinálni? A szabadidőmben sok mindent szoktam csinálni. Nagyon szeretünk a férjemmel túrázni, az idén most kezdtük el, mert az erdő elég sokáig vizes volt, és így nehezebben ment. Viszont tavaly nagyon sokat jártunk. Szeretek olvasni, valamint zenét hallgatni. Gyakran járunk koncertekre is, a legjobban a zenei műfajokból a jazzt és az operát szeretem. Ezenkívül szeretek étterembe járni. Tudok főzni, de időnként el szoktunk menni, és ilyenkor mindig valami különlegesebbet választunk, amit én nem tudok megfőzni.

Milyen könyveket szokott olvasni a Tanárnő? Olvasásból vegyes. Most éppen a K2 megmászásáról olvasok egy könyvet. Előtte olvastam Hitlernek a végnapjait, azelőtt pedig olvastam a szatmári zsidókról. Amiket kevésbé olvasok, azok a szépirodalmi művek.

Túrázni a tanárnő merre szokott járni, van egy hely, ahova visszatérnek, vagy mindig másmerre mennek? Túrázni mindig másfelé megyünk. Van, amikor csak Pesten, mert itt Pesten is vannak nagyon jó vonalak, és még a Pilisbe szoktunk járni. Minden nyáron valamelyik középhegységbe szoktunk elmenni, ott alszunk, és akkor túrázunk. Tavaly például a Zemplénben voltunk. Én imádom a Zemplént, még nem sokan ismerik, pedig nagyon sok, szép vadregényes tájai van.

Mi adja a löketet, hogy túrázzanak? Magyarországon a férjem keresztrejtvényfejtő, és elég gyakran vannak ilyen versenyek, azok pedig mindig máshol vannak. Egyrészt emiatt utazunk, és amikor elmegyünk egy-egy versenyre, akkor utána azt a területet végigjárjuk. A külföldi utak részben úgy alakulnak, hogy a férjem mit szeretne, és hogy én mit szeretnék, hová szeretnék eljutni. Én a skandináv tájakat szeretem, ők az én temperamentumhoz közelebb állnak, így jártunk például Norvégiában, Svédországban, Finnországban is, de nagyon szép útjaink voltak Afrikában, ahol az ottani emberek életmódját is megismertük.

Van egy kedvenc vagy legemlékezetesebb helye a Tanárnőnek? Szerintem az egyik legérdekesebb volt, amikor a busmanoknál jártunk, és az ő életükkel ismerkedtünk meg egy nap. Azt nem tudom mondani, hogy mi volt a legemlékezetesebb, mert mindegyik utunkban volt valami nagyon különleges.

A következő kérdés az, hogyha lenne egy képzeletbeli lista, amit a diákjainknak ajánlana, hogy mi lenne az az öt hely, ahova mindenképpen el kellene utazniuk, akkor mi lenne az első öt? Mindenféleképpen én azt ajánlanám, hogy először Budapest és környékét ismerjék meg, mert itt is nagyon-nagyon klassz túrákat lehet tenni. Akkor utána azt gondolom, hogy a magyarországi középhegységeket kéne sorban járni, és miután Magyarországot bejárták, akkor menjenek el külföldre. Én azt tudom mondani, hogy menjenek el az Alpokba és ott túrázzanak. Én az Alpokból a Dolomitokat kedvelem leginkább ezekkel a merész formákkal. Mindenféleképpen mondanám még, hogy menjenek el Németországba a bajor területre, az is rettentően érdekes. Nekem nagyon érdekes volt még Skandinávia, meleg szívvel ajánlom azt is, és nekem talán az egyik legszebb emlékem Afrika. Ez az az öt hely, amit mindenképpen érdemesnek tartok megnézni.

Biológiával kapcsolatban egy kérdés: milyen növény vagy állat lenne? Ha növény lennék, akkor én Afrika rózsája (király protea) lennék. Dél-Afrika nemzeti virága. Azért lennék az, mert nagyon sokszínű, nagyon sok sziromlevele van, és azért választottam ezt, mert én ezzel tudok azonosulni, azt gondolom, hogy nagyon sok pozitív tulajdonságom van, és ezek a pozitív tulajdonságok egy-egy sziromlevélnek felelnek meg, átvitt értelemben.

Ha pedig állat lennék, akkor egy madár lennék. Azért, mert nagyon sokszor benne élek a gondolataimban, és egy madár bárhova el tud jutni. Alig van korlátja. Az, hogy sokfelé eljutok madárként, nem csupán fizikálisan értendő, hanem a gondolataimban is nagyon sok mindennel tudok foglalkozni, és az embernek a sokszínűségét ez adja, és én is igyekszek a világnak minél több szeletét megismerni.

Az utolsó kérdés pedig az lenne, hogy mi a legnagyobb inspirációja az életben? A megismerés, hogy minél több dolgot megismerjek a világból. Továbbá az, hogy minél több embernek valamilyen segítséget tudjak nyújtani önzetlenül. Az élményszerzés, tapasztalatszerzés az egyik oldala a dolgoknak, de másoknak is fontos adni élményeket önzetlenül. Azonban nemcsak a természetet kell felfedeznünk, mert például én is szoktam mesélni a kedvenc könyveimről, hogy éppen most mit olvasok, vagy hogyha elmegyek egy opera előadásra, akkor az milyen élményt adott.

Köszönjük szépen, hogy elfogadta a felkérést és válaszolt nekünk! Nagyon hálásak vagyunk mind a munkájáért, mind az interjúért és mind az élményei megosztásáért!

Hajtó Zsófi és Magyar Nimród