Berzsenyi's

Miért pont a tanári pályát választotta?

Valószínűleg azért, mert óvodás korom óta mindig voltak olyan pedagógusok körülöttem, akik mintát adtak ahhoz, hogy tanárként mennyire sokszínű szakmai élete lehet az embernek.

Ezentúl, arra is rákérdeznék, milyen kötődés fűzi Önt a tárgyaihoz, hogyan választotta őket?

Írásos bizonyítékom van róla, hogy már gimnáziumba azzal a tervvel érkeztem, hogy tanár leszek. A László Gimnáziumba jártam, francia tagozatra. Az általános iskolában nagyon szerettem az oroszt, volt egy csomó kedves levelezőtársam is. A németet is ott kezdtem, a gimiben különórán folytattam az olasszal együtt – 0. órában, reggel héttől! Az egyetemi felvételi lap beadásáig kérdéses volt, hogy melyik nyelvet válasszam a francia mellé. Akkor szólt bele az osztályfőnököm s egyben magyartanárom. Így indult a magyar-francia szakosságom, az eszperantót az egyetemen csíptem fel melléjük. Nagyon hamar ez utóbbi lett a kedvenc. Franciaországba csak ötödévesként jutottam el (kék útlevél, vízum, valutakeret stb.), az eszperantó révén viszont (piros útlevéllel) kinyílt a világ.

Mit mondana, mi mindent nyerhet az ember a nyelvtudásból?

Még szélesebb baráti kört. Világlátást. Egy másik kultúrát. Olyan utazásokat, amikor a képeslapos látnivalókon túl is megismerhet egy helyet, az ott lakókkal az ételrendelésen kívül is kapcsolatba kerülhet. A nyelvészeti oldala szintén egy csoda…

Ha már a tanári pálya, akkor mi volt a kedvenc része a tanításban, és van-e esetleg olyan, amit nem szeretett, vagy ami mindig nehézséget okozott?

Nehézség mindig van. Hol egy-egy diákkal, hol egy csoporttal, hol az oktatáspolitikával, hol saját magunk korlátaival. Az egész osztályt lekötni hivatott magyarórák sok álmatlan éjszakát okoztak. A más készségeket megmozgató nyelvi órákon viszont élveztem az alakuló, majd jól működő csoportdinamikát. Jó érzés az is, amikor hallom, hogy pl. egy b-s diák a Maginot-vonal idegenvezetőjének feltesz egy kérdést ékes francia nyelven. Szerettem látni, ahogy a gyerekek felnőtté válnak.

Milyennek érzi a Berzsenyit? Szeretett itt tanítani?

1992-től tanítottam itt, majdnem 30 éven át. Ez mindent elmond.

Végezetül pedig, ha üzenne valamit a diákságnak, mi lenne az?

Élvezzétek és használjátok jól fel azokat a lehetőségeket, amelyeket ez az iskola - tanárok és diákok közössége - nyújthat. :)

Szivárvány a 205-ös francia teremből.