Berzsenyi's

Első kérdésünk: mit szeret a tanításban és mit nem?

Kezdjük a kevésbé kellemessel: nem szeretem, hogyha velem egyszerre beszélnek a tanórán - így a saját gondolataimat is alig hallom, ráadásul emiatt sokszor azt sem értem, amit egy diák éppen nekem szeretne mondani. Sokan nem veszik észre, hogy bárminemű zajkeltéssel (főleg beszéddel) zavarják az órát. Nálam kevés szabályt kell betartani, ez az egyik: nem baj és megértem, ha nem érdekel valakit a tantárgy, de csak abban az esetben, ha ezzel az én munkámat nem zavarja. Több osztályban még dolgozunk az ügyön, viszont hiszem, hogy nem lesz szükség komolyabb és kényelmetlenebb változtatásokra, hogy megtaláljuk az összhangot.

Amit pedig szeretek a tanításban, hogy egyre jobban látom megtérülni a rengeteg energiát, amit a felkészülésbe fektetek. Úgy tűnik, fokozatosan nő az érdeklődő tekintetek száma az osztályokban, ami óráról órára hihetetlenül nagy élmény. Többek között ezért is jöttem pont ebbe az iskolába. Itt meg tudom valósítani, amit mindig is szerettem volna a tanításban elérni: érdekességként tálalni az ének-zenét. Igyekszem elérni minden diákomnál, hogy merjen nyitni akár az egyéni, de főleg a közös éneklés és a zene világa felé, mert ez nem az a tantárgy, amire, ha valaki nem készül, izgulnia kell az óra elején, hogy le fog maradni, vagy nem fogja érteni, amiről az adott órán szó lesz. Nekem az a legfontosabb, hogy kritikus gondolkodásra neveljem a diákokat úgy, hogy a kellő zenei és zenetörténeti ismeretek birtokában merjenek véleményt megfogalmazni, mit gondolnak a zenékről, amiket közösen hallgatunk és/vagy éneklünk.

Mozi Hangjai, Művészetek Palotája, 2018

Eleve tanári pályán szeretett volna elhelyezkedni?

Gyerekként igen, aztán kamaszkorban erősen hezitálni kezdtem, végül mégis erről kezdtem tanulni az egyetemen először ének-zene – karvezetés szakon. Bevallom, ehhez hozzá tartozik, hogy igazából nem nagyon volt más opcióm az alapszak elvégzése után, amikor a mester képzésre jelentkeztem, ezért közben igyekeztem olyan második tárgyat választani (andragógia = felnőttoktatás), amivel könnyebben el tudok helyezkedni a munkaerőpiac más területein is. A tanulmányaim során beigazolódtak a számításaim, végül úgy döntöttem, hogy különböző észérvek miatt egyelőre biztosan nem szeretnék a tanári pályán elhelyezkedni. Ezért a tanulmányaim végeztével kipróbáltam, milyen a versenyszférában dolgozni. Bár a pörgés és az anyagi kilátások kedvezőek voltak, idővel nyomasztóvá vált az állandó hajtás és az ezzel járó stressz. Nem éreztem önazonosnak, sokat betegeskedtem és titkon mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Hobbiként végig velem volt az éneklés, idővel mégis észre kellett vennem, hogy túl sok energiát vesz ki belőlem a munkám és nincs annyi zene az életemben, ami ezt pótolni tudta volna. Emiatt aztán váltottam, eleinte szabadúszóként dolgoztam, majd utó-karácsonyi ajándékként szembejött velem egy különleges állásajánlat...

Hogy került a Berzsenyibe?

2019 karácsonya után 1-2 nappal kezdődik a történet... Egyetemista koromban volt egy karácsonyi hagyomány a szaktársakat magába foglaló Facebook csoportban, amit a tanulmányaim során én indítottam egy kedves tanárom ötletét modernizálva: gyújtsunk egy gyertyát karácsonykor, és gondoljunk egymásra, ezzel erősítve a közösséget. A modernizálás annyi volt, hogy lefényképeztem a gyertyát, feltöltöttem a csoportba és ezzel kívántam minden szaktársamnak boldog karácsonyt. Ezt aztán sokan követték és egy kedves, közös szokássá vált. Tanulmányaim befejezése után két évvel később teljesen véletlenül eszembe jutott, vajon őrzik-e még ezt a hagyományt, ezért megnéztem a csoport üzenőfalát. Itt vettem észre Károlyi Gergő tanár úr posztját, mely szerint félállásban ének-zene tanárt keresnek a Berzsenyiben. Sokat gondolkoztam, végül írtam neki egy üzenetet, hogy kíváncsivá tett az ajánlat, szeretném megnézni az iskolát és egy óráját. Ő nagyon megörült ennek, újév után nem sokkal beszélgettünk róla személyesen is. Bátran vállalom, hogy igencsak meghozta a kedvem, vártam, hogy lássam az iskolát és az ott tanuló diákokat. Amikor először léptem az iskolába, jó érzésem volt, és amikor beléptem az 56-os terembe, félig már magával is ragadott a helyszín: a tetőablakok (= természetes fény <3), a terasz, és az a kedves kis szertár… Nagyon tetszett, pedig alig pár perce voltam az intézményben! Aztán megnéztem Károlyi tanár úr egy-egy óráját, és a nap végén hazaérve éreztem: itt a tökéletes alkalom, hogy kipróbáljam, milyen tanítani úgy, hogy közben marad időm foglalkozni az egyéni hangképzéssel és tanítással, valamint a kórusénekléssel is.

Most egy kicsit a Berzsenyiről szeretnék kérdezni. Mondta, hogy nagyon szereti a diákok hozzáállását; magáról az iskoláról mit gondol? Ha választhatna, milyen tagozatra járna? Vagy szívesen járt-e volna ide gimisként?

IGEN, örömmel jártam volna ide! Valószínűleg vagy a humán képzést választottam volna, vagy az idegennyelvit. Az előbbit azért, mert humán beállítottságú ember vagyok, a nyelvi képzést pedig azért, mert erős fejlődési lehetőséget látok benne, hiszen a nyelvtudás egyre fontosabb a mai világban. Én ezt sajnos nem ismertem fel akkor, amikor gimnazista voltam, így az angol melletti második nyelvem (olasz) a feledés homályába veszett. Hogy mit gondolok az iskoláról… legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy ismerős volt a közeg, amibe belecsöppentem – mintha mindig is ismertem volna. Ez azért lehet, mert nagyon hasonló szemléletű gimnáziumba jártam a szülővárosomban, és itt ugyanazt a mentalitást látom a tanárok és a diákok részéről is, amiben én is nevelkedtem. Érzem, hogy nagyon jó helyen vagyok itt.

HoneyBeast karácsonyi koncert, Magyar Nemzeti Galéria, 2019

Milyen a viszonya a tanárokkal a Berzsenyiben?

Hálás vagyok a kollégáimnak, mert mindenki nagyon nyitottan fogadott. Sosem fogom elfelejteni az első értekezletet (ami a 2019-2020-as tanév második félévének nyitóértekezlete volt), itt mutattak be a tanári karnak. Nagyon izgultam, mert még sosem voltam korábban ilyen helyzetben, ugyanis a hosszú gyakorlatomat abban a gimnáziumban végeztem, ahova én is jártam, így nem kellett senkinek bemutatni… Izgalmakkal teli volt az első néhány mondatom, de látván a sok pozitív, érdeklődő, megértő és támogató tekintetet, hamar megnyugodtam.

Azóta is mindenki támogat, ennek köszönhetően rengeteget tanulok. Mindenki szívesen magyaráz, vagy akár mesél az iskoláról, a hagyományokról, közös eseményekről, amikor érdeklődöm. Igyekszem fokozatosan, egyre jobban megismerni az iskolai életet és ezzel együtt a kollegiális szokásokat, hagyományokat is.

Sajnos a vírus miatt erre egészen megcsappant a közös programok száma, hiszen másfél hónappal azután, hogy elkezdtem tanítani, kezdetét vette a karantén. Az érettségik után és a tanév végén mégis adódott egy alkalom, ahol kötetlenül volt lehetőségem megismerni tanártársaim: a tanévzáró értekezlet után többen beültünk egy italra egy közeli étterembe. Ez volt az első nem hivatalos esemény, ahol részt vehettem, mint újdonsült kolléga, nagyon jól éreztem magam! :-)

Kedvenc berzsenyis dalt tud mondani?

A Mázas kancsó a kedvencem. Van ugyanis egy kórusmű, Farkas Ferenc szerzeménye, a Pataki diákdalok, amiben három rövidebb dallam van egybekötve, az utolsó szövege a Mázas kancsó. Rengetegszer énekeltem már az egyetemi kórussal több országban is, és a mai napig terítéken van a barátaimmal, akikkel azóta is összejárunk. Nagyon örülök, hogy ez ott van a dalok között, mindenképpen meg szeretném mutatni és tanítani a diákoknak az általam ismert verziót is.

Egyszer tavaly a Vajákból hallgattunk egy dalt, egy balladát - a Tanárnő szereti az ilyen fantasy, misztikus dolgokat vagy csak a dalt hozta onnan?

Nagyon szeretem a fantasy témájú filmeket, sorozatokat, többek közt ilyeneken nőttem fel, olvastam és néztem is őket. A modernek között viszont már vannak olyanok, amiknek nem ismerem a hátterét (könyv-, játékadaptációk) ezért, ha módom van rá, először szeretem olyan emberekkel nézni ezeket, akik ismerik és szívesen magyarázzák is, így jobban megérthetem, amit látok.

Műfajtól függetlenül szeretem összekötni a kellemest a hasznossal: minden film-, sorozatzenében fülelem az olyan dallamokat, amit alkalom adtán felhasználhatok a tanóráimon. Ezeket összegyűjtöm egy listára és beillesztem az aktuális tananyagba. Sokkal könnyebb felkelteni a diákok figyelmét és úgy magyarázni egy zenei részletet, ha olyan példához tudom kötni, amit sokan ismernek. Szerencsére úgy tűnik, működik a módszer, ezért igyekszem mindenkit ösztönözni is, hogy járjanak hasonlóan ‘nyitott füllel’. :)

HoneyBeast Aréna Koncert, 2018

Egy dalban a dalszöveg vagy a zene a fontosabb?

Szoros a kapocs a kettő között, de ha választani kell, az utóbbit tartom fontosabbnak. Általában a zene segít kifejezni a szöveg jelentését, hangulatát. Viszont a szöveget csak az érti igazán, aki beszéli a nyelvet, amin az íródott. A zenét viszont mindenki értheti, hiszen nem kell hozzá nyelvtudás. Például olyan is gyakran fordul elő, hogy a zenéhez halandzsa szöveget írnak (pl. játék-, filmzenékben), ilyenkor az előbbi kifejező ereje a fontosabb. Egyik kedvenc zeneszerzőm egy mondatban meg tudta fogalmazni a gondolataim lényegét, őt idézném: ‘A zene az egyetlen világnyelv, melyet bárki, bárhol megérthet.’ (Debussy)

Tanárnő játszik valamilyen hangszeren?

Tanultam zongorázni, furulyázni, van kazoo-m is, önszorgalomból néha ukulelézem, de a legfontosabb és legtöbbet használt hangszeremnek a hangomat tartom. Sokan nem is gondolnák, de ez a legbonyolultabb és legösszetettebb hangszer, amit ma ismerünk a világon.

És van, amin meg szeretne tanulni játszani?

Túl sok van… Szeretnék egy kalimbát, odavagyok a hangdobokért is. Dudukon is szívesen megtanulnék, ez egy fafúvós hangszer. Alakjában a furulya és klarinét közötti, kicsit kiszélesedik a vége, nagyon jellegzetes hangja van; például a Narniában a faun altatódalát játsszák vele.

Illetve nem konkrét hangszer, de a legrégibb vágyam megtanulni keverő- és effekt pultokat használni, és elektronikus zenét varázsolni úgy, hogy hozzáadom a hangomat is.

Kedvencei vannak? Banda, klasszikus zene, dal, bármi?

Mindig azt az előadót/műfajt/dalt/zenekart/játéklistát keresem, amiről úgy érzem, hogy az adott pillanatban a legjobban esik a lelkemnek. Néhány példa: amikor tanórákra készülök, mindig olyan zenéket hallgatok, ami az adott korhoz tartozik, így a legkönnyebb ‘flow’-ba kerülni. Viszont rollerezés közben főleg az elektronikus zene esik a legjobban, mert pörget, mégis koncentrálttá tesz. Főzés közben gyakran kerülnek elő a swing nagyágyúi (pl. Nat King Cole, Frank Sinatra, stb.), régi magyar sanzonok (pl. a Budapest Bár előadásában), pop és/vagy rock klasszikusok (Queen, Led Zeppelin, David Bowie, Deep Purple, stb), ugyanitt a modernek is (Jacob Collier, De Staat, Unknown Mortal Orchestra, King Gizzard and the Lizard Wizard, Justin Timberlake, Beyoncé, stb.), illetve a magyar kortárs könnyűzenét tekintve gyakran hallgatom például a Bëlga, Mörk, Emil.Rulez!, és a Dalfutár dalait is. Meg kell még említenem a magyar népzenét, illetve a világzene műfaját is. Mindez a teljesség igénye nélkül. :D

Gyakorlatilag mindenevő vagyok, amit szakmailag kicsit el is várok magamtól, szeretnék nyitottan hozzáállni mindenhez a régitől a legmodernebb zenékig bezárólag. Igyekszem értékelhetőséget találni a hallottakban, még ha az igen kevéske is. Szeretem hallani, hogy mit szeretnek ma a fiatalok, még jobban szeretem hallani a klasszikusokat. Úgy gondolom, kell néhány ember a mai világban, aki hidat tud képezni a hatalmas, iszonyatosan nagy zenei különbségek között, erre igyekszem képezni magam.

Hogy kezdődött a Tanárnőnél a zeneszeretet?

Szerencsés vagyok, mert zeneszerető családba születtem: édesanyám is énektanár, édesapám pedig hobbiból egy népi zenekarban brácsázik, ezért a zene a kezdetek óta aktív része a mindennapjaimnak. Állítólag előbb énekeltem, minthogy beszélni kezdtem volna. Kábé egy-másfél éves lehettem, amikor a Csipkerózsikát angolul néztem kazettán otthon. Nem is beszéltem még (főleg nem angolul), viszont Csipkerózsikával együtt énekeltem a dallamot, amikor az erdőben először találkozik a herceggel. Hamarosan megtanultam beszélni is… :) Óvodából zenei általánosba mentem, itt kerültem be az első kórusba kilenc évesen, később pedig a gimnáziumban is aktívan részt vettem az ifjúsági kórusok világában. Ez később a hivatásommá vált és a mai napig megszakítás nélkül része az életemnek, azonban sajnos a vírusos helyzet miatt jelenleg nagyon keveset van módom kórusba járni.

És voltak ilyen elképzelései, hogy majd a színpadon fog táncolni, mint Beyoncé?

Gyermekként abszolút, szerintem a legtöbb extrovertált kislány vágyik a rivaldafénybe, így én is, aztán az évek során, talán gimnáziumban kezdett megfogalmazódni, hogy nem áhítom eléggé az egyéni hírnevet, mert itthon nagyon szűk ehhez a piac, illetve nem vágyom az egyéni hírnévvel járó társadalmi és szakmai nyomásra. Felismertem, hogy sokkal jobban esik osztozni, mert így minden közös lesz: sokkal jobb érzés elosztani az ezzel járó stresszt, a feladatokat, és pont ugyanígy sokkal jobb osztozni a pozitív élményekben is.

Mesélne egy kicsit a kórusról, amiben énekel?

Örömmel. :) VoiceStationnek hívják, 2014-ben alakultunk az első Havasi Aréna koncertshow-ra Pejtsik Panna vezetésében. Az ott nyújtott teljesítményünk később annyira tetszett a szakmai közönségnek, hogy azóta is töretlenül kapjuk a meghívást különböző videó-, stúdiófelvételre, koncertre (és még sorolhatnám…). Minden ilyen felkérés külön projektként kerül megvalósításra, ezért is lettünk projektkórus. Ez azt jelenti, hogy a megrendelő igényeihez igazodunk a kórus típusa, a létszám és zenei stílus megvalósítása szerint is. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: énekeltünk már filmzenéket, számítógépes játékok zenéit, rengeteg koncerten léptünk már fel különböző magyar zenekarokkal, szerepeltünk videoklipekben és tévéműsorokban is. Minden projekt más, ami nagyon magas mértékű rugalmasságot kíván az énekesek részéről. Panna, a vezetőnk egy adatbázis alapján az énekesek adottságait ismervén összeegyezteti a megrendelői igényeket az énekesekkel és ennek megfelelően szervezi össze az adott projektre a kórust. Illetve még egy kis érdekesség: nagyon ritkán tudjuk előre, mit fogunk énekelni. A legtöbbször a felvétel kezdete előtt néhány perccel kapjuk meg a kottákat, és azonnal kezdődik is a stúdió munka. Ezt az azonnali kottaolvasást nevezik blattolásnak, ami szintén nagy rutint és képzettséget kíván az énekesek részéről. De néha még olyan is előfordul, hogy nincsen kotta, ilyenkor egymásra hagyatkozunk, megbeszéljük, ki-milyen szólamot énekel és improvizálunk.

Gyermek Hollywood Classic, 2018

Szóval nincs megkötve, hogy mit csinálnak.

Nincs. Pontosan ez az, amit imádok ebben a kórusban. Folyton kihívást jelent, hogy nagyon különféle hangszíneken kell tudnunk énekelni. Ismereteim szerint a legtöbben máshogyan, más célokkal képzik a hangjukat, én pont ahhoz próbálom szoktatni magam, hogy képes legyek minél többféle hangszínen hosszú távon énekelni a hangom extra igénybevétele nélkül. Ugyanerre nevelem a magántanítványaimat is: együtt fedezzük fel a hangi adottságaikat, és a felfedezés során tanuljuk a helyes hangképzési és előadóművészi technikákat. Kicsit olyan ez, mint az úszás: több fajtája létezik, van, aki a gyorsúszásban szeretne világbajnok lenni, de olyan is van, aki arra neveli magát, hogy ő legyen a legerősebb, legszívósabb, minél több tapasztalatot szerezzen és ennek köszönhetően mindegyikben jeleskedni tudjon. Én az utóbbi mentalitást képviselem a versenyzésből eredő stresszhatások nélkül. :)

El tudná mondani, hogy mit szeret a zenében?

Azt, hogy szebbé és izgalmasabbá teszi az életemet minden egyes nap. Tanulásra, fejlődésre ösztönöz. És ha nyitott füllel hallgatom, mindig ad valami pluszt. Olyan, mint egy végtelen, kimeríthetetlen energiaforrás.

A zene világa nekem azért is extrán különleges, mert két oldalról élhetem meg: hallgatóként és előadóművészként is. Szokták mondani, hogy veszélyesen él az, aki két végéről égeti a gyertyát… Ez a gyertya szerintem így ég a legszebben, így adja a legtöbb fényt is. :)

A Berzsenyinek ugye van énekkara…

Ezt a jelenlegi vírusos helyzet miatt egyelőre nem lehet tartani. Bár az előző félév elején megpróbáltam folytatni az elődeim munkáját, de több akadály is nehezítette a dolgunkat: sajnos nagyon kevesen jártak, ami megnehezítette az énekkar lényegének megvalósítását: a többszólamú éneklést. Illetve a tapasztalataim azt mutatják, hogy túl korai első órában bármilyen hangképzéssel járó munkát végezni. A hangnak ugyanolyan fontos, hogy be legyen melegítve, mint a testnek sportolás előtt. Rá kell szánni az időt, ehhez sajnos nagyon kevés egy tanórányi idő, főleg korán reggel.

Ettől függetlenül vannak elképzeléseim a jövőre nézve, reményeim szerint addigra talán több diák is meg fogja kívánni a közös zenélésből eredő életérzést. Kis lépésekben gondolkozom, egyelőre az a tervem, hogy amikor már szabad, össze tudjunk verbuválni egy olyan rendszeresen próbáló énekes-hangszeres csapatot a tanulókkal, akikkel az iskolai rendezvényeken tudunk majd örömzenélni. Bízom benne, hogy hamarosan újra elkezdhetjük a közös éneklős-zenélős munkát.

Ha választhatna, melyik filmes/sorozatos/könyves/operás/musicales, bármilyen karakter lenne és miért?

… Az igazat megvallva nem gondoltam, hogy erre milyen nehéz lesz válaszolni... :D Nagyon sok karakterrel szimpatizálok (mindegyikkel más-más tulajdonságaik miatt), de mivel egyet kell választanom, talán Yoda mestert mondanám a Star Warsból, mert bölcs, elképesztően nagy tudású karakter, akinek van humorérzéke is, kiválóan harcol és csak jó dolgokra használja az Erőt. Kisgyerekként is mindig felnéztem rá, ez azóta sem változott. :)

Van olyan dolog, amit nem tudnak Önről a berzsenyisek, de szeretné, ha tudnák?

Én vagyok a rolleres-éneklős csodabogár, aki néha menet közben táncolgat is. Gyűjtöm a kitűzőket, imádok sütni-főzni, és rendszeresen szoktam is, sokat játszom a platinggel (= tálalással). Fantasztikus látni, amikor barátaimnak-családomnak jól esik a főztöm. Talán emiatt szeretem a leginkább ezt a hobbit.

Nagyon szeretek kirándulni, elvonulni a városi nyüzsgés elől, felfedezni a természet csodáit. Szeretek egyedül sportolni is, mert olyankor levezethetem a felesleges feszültségeim, ilyenkor van időm tiszta fejjel gondolkozni, illetve hozzáad ahhoz, hogy bűntudat nélkül ehessem a főztjeim. :P Imádom a meséket, a vicceket, a szóvicceket, az angol humort. Titkon remélem, hogy hamarosan elkezdik írogatni a diákjaim ezeket, és beléphetek az ‘elszólások mestere’ klubba.:-)

Képek forrása a VocalStation oldala: https://www.facebook.com/VoiceStationChoir/photos/?ref=page_internal