Berzsenyi's

“Ne menj suliba”- egyenesen a tüntetésről

Idén, január 19.-én megrendezésre került a „Ne menj suliba” kezdeményezés, melyet délután négykor egy tüntetés követett a Kossuth Lajos téren. A közösségi médiában szerveződött demonstráláson a becslések szerint pár ezren vettek részt, de az aznapi tanítási napról is elég sokan hiányoztak. A tüntetésen a jelenlegi oktatási rendszer problémáiról esett szó, továbbá az azokra javasolt alternatívákról is beszéltek. A Berzsenyi’s szerkesztősége is a helyszínen volt, és mi is megkérdeztünk a jelen lévőket: miért vannak itt, milyen jellegű problémákat látnak, és milyen alternatívákat tudnának felsorolni a jelenlegi, sokak által problémásnak vélt helyzet orvoslására? „Vannak unokáim, s jómagam is matematika-fizika szakos tanár voltam, mielőtt nyugdíjba mentem. Egyetértek a diákokkal, és szeretném, ha használható tudásuk lenne, melyet a jövőben mindannyiunk javára képesek lennénk alkalmazni. Nagyon nehéznek tartom a helyzetet. Az igazság az, hogy kemény munka vár ránk, hosszadalmas lesz ezen változtatni. Én mindenképpen a nyelvtanítás fontosságát emelném ki, és az informatika oktatást. Sokkal több kellene ezekből. A mai világban erre van szükség.”

„Angol szakos pedagógus vagyok, és a diákjaimat nagyon leterheltnek érzékelem. Nem látom, hogy annyi hozadéka lenne a munkájuknak, mint amennyi energiába az kerül nekik.”

„Egy barátom mondta, hogy ma tüntetés van. És szerintem minél jobb, mindig megragadni az alkalmat, hogy tegyél valamit. Úgy vélem, az egyetlen dolog, amivel változást lehet elérni, ha hallatjuk a hangunkat és netalántán utcára is vonulunk fontos ügyek kérdésében. Szeretek tüntetni járni, mert ilyenkor látom, hogy igen, vannak még olyan emberek, akik ugyanazt gondolják, mint én. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba járok, ami pont speciális, mert ott azokon a dolgokon próbálunk változtatni, ami az állami iskolákban rossznak mondható – szerintem sikerül is. Ezért én saját magamon nem érzékelem a problémákat. Nehéz megoldásokat találni, de én mindenképpen kiemelném az iskolák szuverenitásának hiányát, hiszen sok közülük állami irányítás alatt van jelenleg is. Továbbá a tanárok fizetését sem tartom elegendőnek. Meg kell őket fizetni, hiszen ők a tanítás és egyben a jövő generációjának kulcsai. Sokban változtatni kéne a hozzáálláson is: nem azt szokás észrevenni és támogatni a gyermekben, amiben jó, hanem azt, amiből esetlegesen gyengébb képességű.”

„Elég sok mindent tartok problémának a jelenlegi oktatási rendszerünkben. Kezdjük ott, hogy azt nem tartom normálisnak, hogy bemegyek az iskolába fél nyolcra, és ott kell lennem minimum fél négyig. Utána pedig hazamegyek, és nem sok mindenre marad már időm késő délután, este.”

''A tüntetés körülbelül másfél-két óráig tartott, a tömeg hamar elvonult – sokan a rossz idő hatására. A résztvevők mindegyike rendkívül készségesen válaszolt kérdéseinkre. Többnyire egybehangzó válaszokat adtak: problémákat mindenki fel tudott sorolni, viszont alternatívákat, megoldásokat már egyre kevesebben. Mindenhol előkerült viszont a párbeszéd fontossága. Összegzésként: nyílt, társadalmilag széleskörű diskurzust kell erről az ügyről folytatnunk, melybe mindenkit bevonunk, és bárki csatlakozhat. Nem kereshetünk bűnbakokat, mert nem várhatjuk pár embertől a teljes megoldást.''

Hogy a tüntetésnek lesz- e valaha eredménye, sikerül-e elérni a problémákat fellelő embereknek céljaikat, még nem tudjuk, de nagy izgalommal várjuk az újabb fejleményeket.