Berzsenyi's

Na! Mivel tudom, hogy úgysem jártok kiállításra elmentem helyettetek. Leírom, mit láttam.

Szűcs Attila festőművész tanulmányait 1990-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Munkássága immáron 25 éves múltra tekint vissza. Festményeit mára már több magyar és külföldi múzeum őrzi. Műveihez az ihletet gyakran fotókból, képeslapokból vagy interneten talált képekből meríti. Festmények mellett animációs kisfilmeket és térplasztikákat is kiállít. Szerintem ezek csak még közelebb viszik a nézőt rejtélyes festményei megértéséhez. A képek hangulatára egyöntetűen jellemző a melankólia. Helyenként a megfigyelőt visszarepíthetik egy régi emlékbe. A képeken a lényegi mondanivalón túl minden álomszerűvé, elmosódottá, kísértetiessé válik. Az ember nem tudja eldönteni, hogy a képek szereplői evilágon vagy a túlvilágon vannak-e. Kérdésessé válik a kint és a bent, ezáltal sokakban felmerülhet a gondolat, hogy ők vajon melyik oldalon állnak.

A művész saját állítása szerint művei szorosan kapcsolódnak egymáshoz, akár mozaikszerűen össze is rakhatóak. A Kísértetek és kísérletek című tárlaton szereplő képeken sok a visszatérő objektum, motívum. Vakfoltok, melyek nemcsak szemünkben, hanem agyunkban is megtalálhatóak, az energiával auraszerűen körülvett alakok és a meme-ként terjedő planking ábrázolások.

A planking az a testhelyzet, mikor az ember mozdulatlanul, végtagjait szorosan maga mellett tartva fekszik, vagy kifeszül két pont között. A Szűcs Attila-képeken tagadást, társadalomból való kivonulást és tiltakozást fejez ki.

A képek nagy hatással voltak rám, sokszor megborzongtam, mert az emberalakok plasztikus és realisztikus ábrázolása ellenére is úgy néznek ki, mintha egy másik dimenzióból kerültek volna oda. Mindenkinek ajánlom, aki kívánja látni, hogy egy kortárs magyar festő hogy reflektál a világ és a társadalom változásaira. Szűcs Attila Kísértetek és kísérletek című tárlata a Ludwig Múzeumban 2016. december 16-tól 2017. február 19-ig tekinthető meg.

A diákjegy 1200 Ft Szabó Gerle 10.D