Berzsenyi's

Szegváry Eszti (a Berzsenyi Food egyik alapítója) meséli el olasz utazásának gasztroélményeit:

Pár hónapja Olaszországban (Milánóban) jártam, és volt szerencsém találkozni az igazi, hamisítatlan olasz gasztronómiával. Ebben a cikkben nem azt akarom elmondani, hogy ettem pizzát és tésztát, és hogy finom volt. Ennél most egy kicsit mélyebbre ásnék. (De azokról is lesz szó.) Milánóban, egy helyi párnál szálltunk meg, így első kézből kaptunk tippeket a legjobb kávéról és pékségekről. A lakásunktól egy utcára lévő apró kis kávézóban ittam meg életem legfinomabb cappuccinóját az első reggelinken. Lágy volt és krémes. Egy csepp cukorra sem volt szükség ahhoz, hogy maradéktalanul ki tudjuk élvezni az ízét. Mondanom sem kell, ezután minden reggel ott indítottunk. Ami még a reggelivel kapcsolatos pozitívum volt, az az isteni finom, kívül ropogós, belül puha, tökéletes töltelékkel töltött cornetto. Bearanyozta minden egyes reggelemet ez a csodálatos duo.

Házigazdáink még egy helyet javasoltak, a Luinit. Áradoztak róla, hogy milyen isteni finom, és hogy ez olasz specialitás, amit mindenképpen meg kell kóstolnunk. Neki is vágtunk az üzlet keresésének. Mire odaértünk már nagyon éhesek voltunk. Beálltunk az utcán tekergő sorba, majd kikértük az adagunkat. Ez az étel egy olajban kisütött félbehajtott tészta, aminek a sós változata sajttal és választható feltétekkel van töltve (pl.: cukkini, paradicsom, tonhal), az édes pedig gyümölccsel, karamellával vagy csokoládéval. Már kopogott a szemünk az éhségtől, mikor beleharaptunk, és legnagyobb elkeseredésemre nem volt olyan finom, mint amire számítottam. A tészta nagyon olajos volt, a feltét pedig hol túl sok, hol túl kevés. Félbehajtott lángoshoz tudnám hasonlítani, de 3 euróért megérte kipróbálni.

Másik nap Varennában jártunk, a Comói-tó partján ültünk be egy gyönyörű étterembe. Carbonarat rendeltem. A tészta állaga al dente volt, amit én kifejezetten szeretek. A forró tésztára egy nyers tojást törtek rá, ami megadta a tészta szaftját. A hús pedig valami rágós, zsíros szalonna féle volt, de nagyon jó ízű. Összefoglalva: ez nem magyar tejszín-sonka carbonara volt, az biztos. Ettünk pizzát is, és csodálatos volt, de ki evett már rossz pizzát Olaszországban? Mindent egybevéve, úgy gondolom, hogy az olasz gasztronómia páratlan.