KisEB 2022 ~ KEZDETEK

Számítottál arra, hogy felkérnek? Többiek megleptek?

Bódi Levi: Az elején nem számítottam arra, hogy felkérnének, meg nem is ezért csináltam az egészet. Viszont, ahogy egyre többen mondogatták a tábor után, úgy azért bennem is felmerült, hogy talán esélyes vagyok EB-nek. Utána persze nagyon örültem, amikor megtörtént :) Nándi, Zsófi és én korábban már mondtuk egymásnak, hogy “ő biztos EB lesz”, viszont saját magunkról ezt nem gondoltuk. Utána kiderültünk egymásnak. Őszintén, számomra ők voltak azok az emberek, akikre először gondoltam.

Jakab Zsófi (Suri): Őszintén, én nem számítottam rá. Kilencedik óta mondogatják, hogy: jaj egyszer, majd tuti. Nem gondoltam volna, hogy ez egyszer tényleg eljön, úgyhogy nagyon-nagyon meglepődtem. A többiekre számítottam, és reménykedtem is, hogy velük lehetek EB, mert tudtam hogy velük nem csak a munka lenne hatékony, hanem barátokként is ott tudunk lenni egymásnak.

Ulrich Nándi: Nem, már azt hittem, hogy rég felkérték az új EB-ket. Ugyanakkor már elgondolkodtam rajta, mert nagyon sokan tolták az iskolában, hogy EB leszek, és nyilván felmerül ilyenkor az emberben hogy mi van, ha… De nem, nem számítottam rá. A többiek viszont egyáltalán nem leptek meg. Miután megtudtam, hogy engem felkértek, az első tippem Suri volt, a második pedig Levi. Azonban volt egy személy, Döngölő Laci, aki kicsit befolyásolta a szálakat, ugyanis az előző EB-k ránk küldték őt, hogy összezavarjon minket. Mindenféle pletykákat mondott, hogy Levi miért nem, Suri miért nem, és az az igazság, hogy ha Surit nem is, de Levit teljesen elhittem. Amikor aztán egymásnak kiderültünk, akkor Levinek nagyon örültem, de nem lepődtem meg.

Hogyan kértek fel?

Levi: Engem Laci elhívott egy étterembe, és amikor mentünk a Jászai Mari téren, elrohant mellettünk Ati. Odaköszönt, hogy ő siet a BME-re matek vizsgát írni, de nagyon fura volt az egész helyzet, mert Ati a másik irányba ment, és, amerre mi mentünk villamossal, arra sokkal rövidebb lett volna neki az út, de ezt nem tettem szóvá. Aztán az étteremben volt hely foglalva két fő részére, ami egy kicsit meglepett, de mondta Laci, hogy jönnek majd a többiek is, így aztán elbeszélgettünk egy másfél órát. Akkoriban nagyon meg voltam fázva, szóval nem kértem semmit, viszont a pincér kihozott egy italt, lerakott egy alátétet és átadta a poharat, amire azt hittem, hogy Lacinak teszi majd le, de, amikor ránéztem, akkor az alátétre rá volt írva, hogy “KisEB 2022?”, majd ezután előjött mögülem Ati ;)

Suri: Engem osztálykiránduláson kértek föl, egyik este. Ültünk lent, beszélgettünk az osztállyal. Lili mondta, hogy nagyon rosszul van, fel tudnám-e esetleg kísérni. Felkísértem, és amikor leguggolt a wc-hez és felhajtotta a wc ülőkét, akkor ott volt a rajta, hogy kisEB 2022.

Nándi: Engem is osztálykiránduláson kértek fel. Kaptunk két óra szabad programot, és megbeszéltük a srácokkal, hogy elmegyünk valahova kajálni. És egyszer csak az egyik osztálytársam, Szabó Dani felkiáltott, hogy “Hallod, az ott nem egy volt berzsenyis?!” És szembe jött velem Vilmos. Megörültem neki, odaszaladtam hozzá, megöleltem, és kérdeztem, hogy mégis mi járatban. Ő meg fura módon azt felelte, hogy nyugis az egyetem, nincs semmi dolga, és a szüleivel eljöttek egy kicsit üdülni, majd meghívott egy sörre. Látszott rajta, hogy nagyon zavart; jobbra tekintett, balra tekintett, előre ment, aztán megfordult...Én meg nem értettem, hogy mi történik, mert pont ott volt előttünk egy bisztró, ahova be tudtunk volna ülni. És akkor egyszer csak megfordult, és elvitt egy térre, ahol Marci ott állt a KisNullos táblácskájával...Az az igazság hogy én annyira sokkba kerültem, hogy az elején fel sem ismertem Marcit. Úgyhogy néztem és csak sejtettem, hogy mi lehet az...hát a KisEB2022.

Hogy ment a titkolózás?

Levi: Nekem az elején nagyon jól, szerintem egész sok emberrel sikerült elhitetnem, hogy én nem vagyok EB. Meg engem szeptember közepén kértek föl, szóval addig teljesen reálisan tudtam ezt mondani ;) Majd utána, amikor egyre többen jöttek oda, és egyre közelebb volt az EB-kiderülés, akkor már annyira nem tudtam tagadni, és nem is tudok hazudni, tehát nehéz volt. Sokan fogadni is akartak velem, szóval a vége felé annyira már nem ment jól. Volt olyan is, hogy Nándi például beetetett valakit, aki odajött hozzám, hogy ő tud EB titkokat. Akkor majdnem elkezdtem szakadni a röhögéstől, de végül sikerült megállnom. Szóval a vége felé nem ment annyira jól, mint az elején.

Suri: Hát igazából én egészen a kiderülés napjáig azt hittem, hogy jól. Annyiból volt nehéz, hogy mindig mondogatták mindhármunknak, hogy: jaj, ti tuti. És hiába próbáltuk mindenhogy előadni azt, hogy nem... úgyhogy ilyen téren nehezen ment, viszont volt, akivel abszolút sikerült elhitetni szerintem.

Nándi: Vegyesen. Voltak emberek, például Szabó Bence, akiknek olyan jó sztorikat sikerült beadnom, hogy tényleg élvezet volt látni, ahogy arra gondolnak: “Ja, tényleg, te ez meg az miatt nem lehetsz EB!” És ilyenből egészen sok volt nekem, ugyanakkor voltak olyan emberek, akiknek mondtam, hogy nem én vagyok, de egyszerűen láttam rajtuk, hogy nem hisznek nekem. Azokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni, hogy őszinte legyek. Azért megalapozta az egészet, hogy rögtön miután felkértek, az osztálykiránduláson felhívott Ábri Attila. És akkor ott voltak körülöttem a többiek, és néztek, hogy vajon miért hívogat engem az Ábri Ati? Hát mondta, hogy valami buli volt, és nem mentem, és hogy miért nem, meg valami ilyesmi. De már akkor viccelődtek azzal, hogy “mi van, EB leszel?”

Milyen volt a kiderülésed pillanata? Mit éreztél, amikor ott álltál mindenki előtt?

Levi: Nagyon-nagyon jó volt. Már tudtam szóról-szóra a jeleneteket, és a legelején, amikor volt a “Várjátok már?” felirat, akkor azt vettem észre, hogy mindenki üvölt körülöttem, de nem tudtam, hogy miért, mert akkor pont másfele járt a tekintetem. Aztán felnéztem, és nagyon meglepődtem, csak hirtelen nem reagáltam le, ezért az elején lefagytam. Én derültem ki elsőként, szóval nem igazán tudtam, mit kéne csinálni a színpadon, ezért csak simán lerohantam oda. Egy hatalmas, fantasztikus élmény volt a kiderülés, és máig életem egyik legszebb pillanata :)

Suri: Hát szerintem ez egy olyan élmény, amit az ember nem nagyon tud elfelejteni, és biztos, hogy én se. A kiderülésem pillanatában egy pillanatig le is blokkoltam. Annyi ember üvöltött… tényleg szenzációs volt. Másrészt meg nagyon megkönnyebbültem, hogy most már vége a titkolózásnak, és már tudják az emberek és nem kell mindent kitalálnom össze-vissza. (nevet)

Nándi: Huhhh... Hát nagyon jó volt. Az előtte lévő napokon és aznap sem izgultam, még úgy sem, hogy az öcsémet is elhoztam a kiderülésre, ami valljuk be, eléggé kockázatos. De amint elkezdődött a videónk, azért rám is rám jött a lámpaláz egy kicsit. Na meg vicces is volt, mivel az volt a kérdésem, hogy "mit éreztél, mikor felkértek?" és hirtelen két válasz is a fejemben volt, egy komoly meg egy vicces, és nyilván az utóbbi mellett döntöttem, így a válaszom a "Jót, jót éreztem" lett. Emellett nagyon élveztem az emberek reakcióit, az örjöngést, legfőképpen az osztálytársaimét, és, hogy ezután már nem kellett titkolózni.

Miért ez lett a keretmese? Mennyire tudsz azonosulni a karaktereddel?

Levi: Rengeteg keretmese ötletünk volt, és nagyon sok mesét néztünk meg. Amikor Suri bedobta, hogy nézzük meg a Pocahontast, nagyon tetszett a világa mind a hármunknak. Sokan szeretik is a mesét, és engem egyből megfogott, mert cuki kis történet, és nagyon jól van megcsinálva. Akkor mondtuk is mindhárman, hogy Igen, ez lesz a keretmese. Én teljes mértékig azonosulni tudok a karakteremmel, és élvezni fogom a szerepet;)

Suri: A keretmesén igazából nagyon sokat gondolkoztunk. Még igazából egy befutó volt talán, de végül arra jutottunk, hogy ebből sok mindent ki lehet hozni, meg nagyon tetszett nekünk a világa. Úgy éreztük, hogy ez illik is hozzánk. Én Pocahontas karakterével szerintem nagyon tudok azonosulni, talán ezért is áll hozzám ez ennyire közel. Meg amikor kicsi voltam, akkor is szerettem ezt a mesét.

Nándi: Ez egy eléggé bonyolult kérdés. Leginkább azért, mert mindenféleképpen mesében gondolkodtunk, nem filmben, és én nem szerettem volna sorozatot sem, pedig abból is felmerült pár. Ugye, a Pocahontas lett a keretmese, de a második legerősebb induló az Avatar - Aang legendája volt. És hogy mennyire tudok azonosulni a karakteremmel? Az az igazság, hogy teljes mértékben, szerintem külsőleg is hasonlít rám, meg személyiségében is érzem a hasonlóságot.

Mit gondolsz eddig a közös munkátokról?

Levi: Eddig szuper volt, az elejétől fogva szerintem mindenben egyetértettünk. Jó, nyilván kisebb nézeteltérések voltak, de azokat gyorsan le tudtuk kezelni, szóval gördülékenyen megy az egész :) Mindemellett sokat tudunk együtt lenni, ezért olyan, mint egy csopiépítés három emberrel, csak mi sokkal többet is találkozunk. Nagyon közeli barátokra leltem. Surival amiatt lettem jóban, hogy pont ketten kaptuk meg azt a feladatot KisNullban, hogy kidolgozzuk az új játékot, ami jó sok munka volt. Nándival meg már nyolcadik óta barátok vagyunk ;) Vele úgy kezdődött, hogy ő odajött hozzám csak úgy az aulában – amikor én voltam nyolcadikos, ő meg kilencedikes – és elkezdtünk dumálgatni, és azóta nagyon jóban vagyunk.

Suri: Szerintem nagyon-nagyon folyékonyan és jól ment már az első perctől kezdve. Tekintve, hogy mi már alapból beszélgettünk és jóban voltunk egymással, szerintem ez egy nagyon jó alapot adott az egésznek. Egyből megvolt a bizalom minden téren és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és, ha valamiben esetleg nem értünk egyet, akkor könnyen meg tudjuk ezeket a dolgokat beszélni, ami szerintem elképesztően fontos egy ilyen munkánál.

Nándi: Nagyon-nagyon jó, sokkal könnyebb, mint gondoltam. Levivel mindig is nagyon jóba voltam, úgyhogy nem volt kérdés. Surival ezelőtt nem nagyon beszélgettem, nyilván ismertük egymást, de a hétköznapokban nem töltöttünk együtt időt. Vele volt is egy nézeteltérésem a keretmesével kapcsolatban: ő nagyon szerette volna az Aang legendáját, én meg nem, de sikerült megbeszélni, és szerintem egy egészen jó konklúzió született.

Mesélj valami vicces sztorit a forgatásokkal, eddigi munkáitokkal kapcsolatban!

Levi: A keretmesével kapcsolatban szeretnék egy vicces történetet mesélni. Nagyon sok filmet megnéztünk, és az egyik ötlet, amit Nándi feldobott és három szereplős volt, az a Spiderwick krónikák. Arról szól, hogy van egy nagy, alakváltoztató, főgonosz troll, és vannak kis trollok is, akik be akarnak jutni egy házba, mert meg akarnak szerezni egy bizonyos könyvet, de a ház védve van. Van egy manókobold is a történetben, aki madarakat eszik, ő segít a családnak, hogy ne rabolják el tőlük a könyvet. Tök jó volt az egész sztori, egészen a végéig, az utolsó húsz percig. Ekkor ez a gonosz troll megszerezte a könyvet, kiesett a házból, ÉS hogy ne essen le a földre, átalakult hollóvá és elrepült a könyvvel. Ahogy repült a troll holló formájában, a malac, mint egy béka, a nyelvével bekapta a hollót. Ott végünk lett, mert aznap már vagy nyolc órányi keretmesét megnéztünk, és Nándi tíz percen keresztül röhögött, mi meg azon röhögtünk, ahogy ő röhög, hogy mennyire rossz lenne ez keretmesének :)

Suri: Hát, ami az elején nagyon nagy stressz volt, de utána pedig vicces lett, az, amikor az EB-kiderülést forgattuk az állatkertben. Direkt elmentem előtte megkérdezni, hogy lehet-e ilyet forgatni, és azt mondták, hogy persze. Majd utána, amikor odamentünk, már másik őrök voltak, és mondták, hogy hát ők ebben nem annyira biztosak. Felhívtam az igazgatóságot, és mondták, hogy nem, de lehívják az igazgatóhelyettest. Meg is érkezett öt percen belül, és kérdezte, hogy mit szeretnénk csinálni, és elkezdtük mondani, hogy mi a Berzsenyi Dániel Gimnáziumból jöttünk, és... itt egy pillanatra megállt, és halál komolyan nézett, és valami ilyesmit mondott: “Ez, ez nagyon szemtelen dolog”, és mi néztük, hogy de miért? És mondta, hogy hát “ekkora protekcióval érkezni ide... én is berzsenyis voltam, csak még a Huba utcában”. Akkor egy pillanatra mindannyian megkönnyebbültünk, ő is elmosolyodott, hogy jó, akkor itt már nem lesz több gond, menjünk. (nevet)

Nándi: Na jó, elmondom, de lehet hogy Levi is ezt akarja mondani… Minden évben megkapjuk az előző évi KisNull Google Drive-ot. És annak ebben az évben az volt a jelszava, hogy “háromhülye”, ékezet nélkül. És Levi egyik nap panaszkodott nekem, hogy nem tud belépni, és kérdezte, hogy mi a jelszó. Én meg mondtam hogy “háromhülye” ékezet nélkül, de erre azt válaszolta, hogy már próbálta. Én meg nem értettem, mert nekem meg sikerült. És egy idő után nem akartam rákérdezni, de mégis megtettem: hogy a hülyét ugye nem pontos j-vel írtad? És így láttam az arcán, hogy DE. A jelszót azóta megváltoztattuk, nehogy újabb problémák merüljenek fel.:)

Mit üzensz a berzsósoknak?

Levi: Én azt üzenném, hogy próbálják megfogni mindennek a pozitív oldalát; amit szeretnek, azt csinálják, és ne féljenek új dolgokat kipróbálni, mivel lehet, hogy ezekben lesznek később nagyon jók!

Suri: Egyrészt azt, hogy élvezzék ki azokat az éveket, amiket itt töltenek! Annyira klisésnek tűnik, de tényleg felejthetetlen. A másik pedig, hogy pályázzanak, mert ez szintén egy olyan dolog, amit át kell élni, és nemcsak azért, hogy átéld, hanem új képességeket is el tudsz sajátítani ilyenkor, tehát nekem nagyon-nagyon sokat segített a személyiségfejlődésemben mind a Berzsenyi, mind a nulltáborok. Úgyhogy ajánlom mindenkinek!

Nándi: Pályázzatok minél többen, mert nagyon jó lesz a tábor!

Budai Anna, Eörsi Zsuzsanna, Magyar Nimród és Nagy Enikő

Kuti Lilla Szabina

Author: Kuti Lilla Szabina

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

NagyEB 2022 ~ KEZDETEK

A 2022-es NagyEB-vel, Leopold Rozvitával, Kiss Mátéval és Tóth Ádámmal készült interjút Hajtó Zsófia, Kuti Lilla Szabina és Vidor Nikoletta készítette.

Folytatás

NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - TAKÁCS KORNÉL

Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Takács Kornélt Migály Merci és Kuti Lilla kérdezte.

Folytatás