Berzsenyi's

Peter Greenaway 1989-es filmje nagy esélyekkel pályázhatna minden idők leghosszabb című filmjének elismeréséért, ám nem csak a címében rejlik a mű varázsa. Groteszk története és különleges atmoszférája örökérvényű darabbá emelte az alkotást. Főszereplő tolvajunk, a gengszterfőnök Albert Spica a valaha volt legundorítóbb és legantipatikusabb karakter, aki valaha is feltűnt a mozivásznon. A durva és szadista férfit a bűnözésen kívül jószerivel csak az evés-ivás érdekli, nem csoda, hogy a felesége Georginia roppant megalázottnak, magányosnak és elhanyagoltnak érzi magát mellette. Spica imádja a fényűző életet, a mulatozást, minden este fogadást szervez az éttermében. Richard Brost főszakács feladata, hogy a konyhaművészet remekeivel elkápráztassa a gengszterbandát. Eközben Spica felesége, a folytonos megaláztatottság elől menekülve egy csendes könyvkereskedő karjaiban talál vigaszt, azonban a gengszterfőnök gyanakodni kezd… Peter Greenaway festőnek készült, de filmrendező lett belőle. Meg is látszik ez a munkáin, hiszen különleges tér, és kamerakezelésével, szín, és díszlethasználatával, olyan vizuális hatást ér el, mintha csak mozivászonra pingált festmények sorozatát néznénk. Filmjeiben gyakran valamiféle szokatlanul groteszk, vagy kicsavart történet bontakozik ki, tele nem szokványos, sokszor visszataszító figurákkal. Greeneway ezen filmjében pedig kifejezetten váratlan, sőt a szó szoros értelmében gyomorforgató befejezéssel zárja le, az általa kifőzött, kulináris élményekben gazdag alkotás végét. Csütörtökön 3-kor a Vetítőben!

Szederkényi Gábor, Mátravölgyi Zsófi és Teleki Mihály