Berzsenyi's

Számítottál a felkérésre? Hogyan kértek fel?

Betti: Egyáltalán nem számítottam rá, főleg idén nem, nem gondoltam volna, hogy tizenkettedikben esélyem lesz még ilyesmire. A felkérésemet iszonyú jól megtervezték, nem is sikerülhetett volna jobban. Szeptember 16-án reggel anyukám megkért, hogy menjek haza délután fél 3-ra, mert nagyon fontos dolgunk van. Fura volt a dolog, és mondtam is neki, hogy ne számítson rám olyan korán, hiszen péntek van, lehet, lesz más dolgom is délután. Később odajött hozzám egy barátnőm, hogy figyelj, anyukád hívott engem az előbb, és azt üzeni, hogy kint áll a suli előtt kocsival, és mindenképp menj most azonnal. Miután hazaértünk anyuval, hívott egy ismeretlen szám, hogy volt egy kis adategyeztetési probléma az előrehozott érettségi jelentkezésnél, amit szeptember első hetében adtunk le, be kéne fáradnom 4-ig. Hamar elkészültem, és két perc múlva hívott az osztálytársam, hogy most jön Dunakesziről, mert őt is felhívták, és szívesen bevisz a városba. Nagyon megörültem, fel is vett, és épp a Forgách utca felé mentünk, amikor lelassított, mert megláttuk az út szélén Dimcsit. Még ez se tűnt fel, hiszen stimmelt a sztori, a Dimcsit is biztos felhívták, hát jön velünk ő is. Elértük a sulit, és osztálytársam mondta, hogy mindketten szálljunk ki itt, amíg parkolóhelyet keres. Alighogy elindultunk, Dimcsi előkapott egy pakli kártyát, mondván, hogy ő tanult pár trükköt az elmúlt napokban. Megkértem, hogy akkor mutasson már párat, és leültünk a patakpartra. Na, most maga a trükk is zseniális volt – mai napig nem tudom, hogy csinálta –, de amikor kihúztam a végső kártyát, az állt rajta, hogy NagyEB 2017?

Blans: A legkevésbé sem számítottam arra, hogy felkérnek, nyáron mondták páran, de csak poénból. A felkérésem története pedig hadd maradjon titokban még egy kicsit.

Balázs: Eszembe sem jutott, hogy felkérhetnek NagyEB-nek és rettenetesen meglepődtem. Még szeptemberben Simon Petya (az egyik volt berzsenyis) elhívott péntek délután beszélgetni. Elindultunk a Jászaira, és útközben Petyának eszébe jutott, hogy be kell ugrania egy volt osztálytársához a Szent István parknál. Amúgy sem siettünk sehova, de közben az osztálytárs felhívta, hogy a nagymamájánál van, és inkább odamenjünk. Amikor felcsöngettünk, a nagymama beleszólt a kaputelefonba, hogy ötödik emelet, amikor kiszálltunk a liftből, megpillantottam a Hollós Katát kezében a papírral. Úgy meglepődtem, mint még soha, Kata jól ki is nevetett.

Milyen a közös munka?

Balázs: Ennél jobb nem is lehetne, nálunk sosincs szavazás vagy többség, mindig megpróbáljuk meggyőzni a másikat, és mindent átbeszélünk.

Betti: Több, mint szuper. Mindhárman elég makacsok tudunk lenni, de nagyon kitartóak is vagyunk, mindig megtaláljuk azt a megoldást, ami mindenkinek tökéletes. Nagyon jó, hogy nem csak akkor vagyunk együtt, amikor muszáj, mert amúgy is szeretünk mindent megbeszélni.

Blans: Szerintem nagyon jól tudunk együttműködni, és imádok velük beszélgetni is.

Miért ezt a keretmesét választottátok?

Balázs: Én találtam meg a filmet (ami akkor még nem is került a mozikba), és azonnal el is küldtem a lányoknak, mert úgy éreztem, hogy ez lesz a tökéletes. Ráadásul a filmet a premier napján néztük meg.

Betti: Szuper, hogy elsőre a legjobbat szúrtuk ki. Nemcsak a kiindulási alap nagyon jó, de a képi világa is, és van benne valami varázslatos, ami miatt az első pillanattól kezdve azonosulni tudtunk a karakterekkel. Attól féltünk egy kicsit, hogy talán még nem sokan ismerik, de meglepően sok ember jött oda hozzám, hogy mennyire örül neki, hiszen ő ezt már rég ismeri. Azt megígérjük, hogy szuper tábort csinálunk belőle!

Mesélj valami személyeset, amit szívesen megosztanál a berzsenyisekkel!

Blans: A világon a legjobban a mopszomat imádom, Tobyt!

Betti: Nagyon szeretek közösségben lenni, ha tehetem, mindig a barátnőimmel megyek ide-oda. Hosszú ideig semmi sem tud lekötni, szeretek mindenfélét kipróbálni, utazgatni. Szerencsémre 18 éves koromra nem egy országban jártam már, nagyon érdekelnek a különféle kultúrák, ezért döntöttem úgy (a múlt héten), hogy a turisztikában rejlik az én jövőm, ezt az irányt célzom meg egyetemen is.

Balázs: Imádok enni! Főzni nem igazán szeretek, mert az túl időigényes (de nagyon tudom értékelni!), és szerintem én vagyok az, aki a legjobban szereti a sulink menzakajáját.

Blans mopsza Toby :)

Mi volt a legjobb nullos emléked?

Balázs: Nincsen legjobb élményem, sok pici nagyon szuper élményem van. A legjobban segíteni szeretek, váratlan helyzetekben improvizálni és megoldani a problémákat.

Betti: Nagyon nehéz választanom. Négy év folyamatos nagynullozás után összegyűlik azért pár. Az tuti, hogy egyik kedvencem a kerekes játék, és persze a hívózene partyk. Sok szuper élményem van, ami a volt csapataimmal függ össze, nem is tudok egyet választani, remélem, a saját táborunkat egyben nevezhetem majd a kedvencemnek.

Blans: A legjobb nullos élményem az volt, amikor a második kiránduláson énekeltünk, és minden idősebb rám mosolygott, (akkor lettem jóban egy csomó mindenkivel, mert közösen ismertük a dalokat), életem egyik legmeghittebb élménye.

Nulladikosként gondoltad volna, hogy valaha EB leszel?

Blans: Sokáig reméltem, de tavaly teljesen letettem róla, mert úgy éreztem, hogy nem bíznának meg ekkora feladattal, úgy látszik, tévedtem!

Betti: Egyáltalán nem. Azt se tudtam, hogy mitől annyira különleges az a három ember, akik kiállnak elénk, és mondanak egy EB beszédet. De azt tudtam, hogy szeretnék ebben részt venni többször is, így vagy úgy. A csopvezséget már az elejétől fogva kinéztem magamnak. Szerencsém volt, hogy előre ismertem egyik csopvezemet, és nagyon tetszett az a kapcsolat, amit egy csopvez kialakíthat a nulladikosaival. A saját nagynullom vízválasztó volt az életemben, akkor jöttem rá, hogy tényleg jó helyre jöttem.

Balázs: Csak reméltem! :)

Mit üzennétek a berzsenyiseknek? Azt, hogy nagyon-nagyon jó lesz!! De tényleg! Adjatok bele mindent, csináljátok teljes szívből!