NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - LEOPOLD ROZVI

Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára? Elsőre még nagyon izgultam, minden kis apró részletre figyeltem, hogy minden rendben van-e, de utoljára már nagyon otthonosan éreztem magam. Igazából csak hihetetlen volt, hogy az az utolsó alkalom, amikor ezt a szerepet magamra öltöm. Egyébként nagyon élveztem Marthát alakítani, mert attól függetlenül, hogy megszenvedtem a csizmámmal, azért elég menő volt harcos csajsziként mászkálni föl és alá.

Hogy érezted magadat szerep közben? Szerinted sikerült átvenned a karaktered jellemét? Azt hiszem, sikerült összegyúrni a saját jellememmel a karakterét és ezáltal egy kicsit sajátosabb szerepet kialakítani. Van hasonlóság bennünk Marthával, ha nem másban, akkor a tánc szeretetében. Nem is akartam tökéletesen a filmbeli karaktert megalkotni, szóval amit elterveztem, azt sikerült megvalósítanom.

Gondolom ezelőtt is szerves része voltál a nulltábor(ok)nak, mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol? Ez egy nehéz kérdés. Csopvezként voltam jelen eddig a táborokban, és nehéz egy szerepet kiemelnem. A Nagynull cs-típusú programján két évet is nagyon élveztem. Az egyik évben menő alakokat játszottunk, mindenkinek csak beszólogattunk és bandáztunk, ez is nagyon vicces volt. Következő évben pedig a majmokat alakítottuk a Dzsungel könyvéből, ami egy a szívemhez közel álló darab, szóval ezt is iszonyatosan élveztem. De ha valamit még kiemelnék, akkor az Kisnullban a Just dance állomás, ami az egyik legemlékezetesebb élményem a nulltáborok során.

Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt? Azt gondolom, hogy ilyen szempontból jól sikerült a táborunk, mert nem voltak hatalmas gondok. Akadtak kisebb nehézségek, például sokat esett az eső, de végül ezeket is sikerült megoldani. Néha kisebb újratervezésre volt szükség, de aztán ezen is túllettünk és ez annak köszönhető, hogy megvolt köztünk az összhang, ami idővel csak erősödött. Hármunk között tehát jól ment a munka, de emellett a tábor összes többi szervezőjével is könnyen és zökkenőmentesen tudtunk együtt dolgozni.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban? Emlékezetes pillanatból sem volt kevés idén, de azt hiszem, amit kiemelnék, azok a hívózenék, amikor szemben állt velünk mindenki, és láttam a boldog arcokat – csodás volt őket nézni. Illetve a gitározás. Az szintén nagyon különlegesre sikerült idén.

Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/ hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel? Az első EB-beszédünknél, amit még az Eiffel téren tartottunk, két biztonsági őr le akart minket szedni a lépcső tetejéről, mert nem tetszett nekik, hogy kiabálunk. Na ezt nem tudtam, hogy fogjuk megoldani, de végül az aggok és Halász Márton tanár úr közbenjárásával sikerült ezt a problémát is orvosolni. De a feladás egyszer sem fordult meg a fejemben. Motiváció pedig szerintem…. Látni azt a sok embert, aki mind együtt dolgozik, és látni ennek a közös munkának a gyümölcsét is: hogy az emberek élvezik azt, ami ott történik.

Te, mint idei EB, hogyan élted meg a tábort, a felkészülést? És szerinted a társaid? Nagyon örülök annak, hogy tudtam élvezni a tábort, amellett, hogy rengeteg dologra kellett figyelni közben. Élveztem minden pillanatát. A felkészülést, sőt még a rohanást is, hogy az utolsó utáni dolgot is elintézzük. Szerintem a fiúk is élvezték, annak ellenére, hogy voltak nehéz pillanatok, amikor rájöttünk, hogy “ó, még az sincs meg, meg az sincs meg”. Voltak napok, amikor keveset aludtunk, de azt mondom, hogy mind megérte, és az egész évet imádtam.

Miért ez lett a hívózene? A hívózenén sokat gondolkoztunk. Volt több opció, aztán leszűkítettük a kört két zenére és végül kiválasztottuk az egyiket, amire elkezdtünk táncolni, de nem igazán alakult a koreográfia. Akkor úgy döntöttünk, hogy ez mégsem lesz jó, mert ez nem a mi zenénk. Utána még aznap megint elkezdtünk keresgélni és akkor hallgattuk meg először az idei hívó zenét, de mellette sok másik számot is. Viszont néhány nap elteltével újra találkoztunk, és akkor már mind a hárman úgy álltunk oda, hogy igen: ez legyen a hívózenénk.

Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni? Az első hívózenénél még kicsit elveszettnek tűntek, de akkor is nagyon jó volt látni az érdeklődést az arcukon, ahogy próbálták leutánozni a mozdulatokat. Az utolsónál is volt néhol egy kis elveszettség, de akkor már tudták, hogy mi mi után következik, és hatalmas élmény volt látni az egész tábort egyben, hogy élvezik, amit csinálnak, és már előre várják a tánc kiabálós “Hu-hú” részét.

Hogy tetszettek a csapatnevek? Melyiket találtad a legötletesebbnek? Szerintem idén nagyon ötletes csapatnevek voltak, és nekem nagyon tetszett az összes, pont ezért nem tudok kiemelni külön egyet.

Mit üzensz a berzsenyiseknek, a többi EB-nek? A berzsenyiseknek azt üzenem, hogy bátran próbálják ki magukat, ha vonzza őket a nulltábor, és élvezzék ki minden napjukat a suliban. Akik részt vettek a '22-es táborban, nekik köszönöm ezt az évet. A fiúknak pedig azt üzenem, hogy gigamega köszönet és szeretem őket!

Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura

Anna

Author: Anna

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

2024 NagyEb interjú - Hanga

Hogyan kértek fel? Ki kért fel? Engem egy vasárnapi napon kért fel Nati, és úgy történt, hogy éppen...

Folytatás

2024 KisEb interjú - Döme

Hogy történt a felkérésed? Egy átlagos hétvégén a nyaralónkban voltunk, amikor nagypapámtól kaptam...

Folytatás