KISEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - KOJNOK LILI

Az alábbi linken olvashatjátok a 2021 KisEB-vel készült ELSŐ INTERJÚT. A másik két EB-vel készült UTOLSÓ INTERJÚT pedig itt tudjátok elérni: Ábri Ati és Merényi Marci.

Az első kérdésünk: mennyire volt nehéz a munkátok a karantén miatt?

Igazából ez egy összetett kérdés. A kommunikáció terén sokkal nehezebb volt. Értem ez alatt azt, hogy például a csopvezekkel, tanárokkal összedolgozni. Az egyéb leszervezendő dolgok, amik amúgy sem élőben lettek volna megbeszélve, például a táborhellyel egyeztetni, könnyebb volt így karanténban, mert több időnk volt szervezni. És sokkal több időnk volt összerakni a táblázatokat, a különböző programok menetét. Ettől függetlenül, azt gondolom, hogy az egymással és a szervezőkkel való kommunikációt egyértelműen nehezítette, az online lét.

Hogyan viselted, hogy az első kirándulás online történt?

Őszintén, először sajnáltam, de semmiképpen sem akartuk azt a megoldást, hogy ne legyen két kirándulás. Sajnálni sajnáltam, viszont egy dologban nagyon jó volt ez az út. Az Aladdin mint keretmese nagyon problémás olyan szempontból, hogy igazából csak a történet felétől van együtt a három főszereplő, onnantól fut egy szálon a történetük, ráadásul eleinte még Jafar sem kifejezetten gonosz. Élő kiránduláson kicsit necces lett volna megoldani, hogy a csoportok ne rohanjanak neki egyből Jafarnak. Keretmese szempontjából sokkal egyszerűbb volt ezt így megoldani, hogy videóban le tudtuk ezt forgatni és így nem kellett átírni a történetet. Úgyhogy volt ennek jó oldala is, de azért szomorú volt az, hogy nem találkoztunk egyből élőben a csopvezekkel és a nulladikosokkal.

Milyen volt visszamenni a régi táborhelyre? Évek óta nem tartottak ott tábort, te voltál már ott?

Én még nem voltam ott, októberben láttam először, amikor megnéztük a táborhelyet. Mivel Marci sem járt még ott, talán Atinak volt ez a legnagyobb élmény, hogy visszamehetett oda, ahol ő volt nulladikos anno hat évvel ezelőtt. Szerintem ez neki nagyon-nagyon sokat számított. A másik táborhelyen már kétszer voltam, de egy percig sem bántam meg, hogy visszamentünk Pusztamarótra, mert szerintem nagyon jó volt.

Idén NagyNullban is voltál, mint csopvez, illetve IDÖK-elnök is voltál az EB-ség mellett. Mennyire volt nehéz ezeket egyszerre csinálni?

Hála Istennek, mind NagyNullban, mind az IDÖK-nél és a KisNullnál olyan társaim voltak, akik tudták, hogy van más egyéb fontos a kötelezettségem is. Nem hagyták azt, hogy túldolgozzam magam. Odafigyeltek, hogy megálljak egy kicsit, és ezen kívül azt gondolom, hogy mindig építettünk egymásra. Szóval, nem éreztem azt, hogy úristen, nekem mindenhol nagyon sok dolgom van, hanem hogyha szükségem volt arra, hogy most IDÖK-özzek egy kicsit, akkor azt a csopi megértette, ha csopiznom kellett, akkor a másik értette meg, tehát gördülékenyen ment így, hogy többen voltunk mindenhol.

Mennyire tudtad átélni, átérezni Jázmin szerepét?

Alapjáraton nem vagyok egy hercegnős típus (nevet), de nagyon élveztem, hogy végre az lehettem! Meg hát azért Jázmin a hercegnők között is egy harcias hercegnő. Keményebb fajta lány, és azért ez jól jött például a fightokban vagy bunyós jelenetekben. Ott nem kellett nagyon megjátszanom magamat. Szerintem ilyen téren nagyon illettem a karakterhez, mert ő is harciasabb. Meg hangosabb.

Szóval így utólag nem váltanál másik keretmesére vagy szereplőre?

Egyértelműen nem!

Visszagondolva milyen érzés volt a közös munka mind a többi EB-vel, mind a szervezőkkel?

Igazából ez egy nagyon jó kérdés, mert csupa szépet tudok mondani. Ati, Marci és én már az elmúlt évek során is nagyon jó barátok voltunk, és ez igaz a hatos csoportunkra is: mind Zálival, Kornéllal és Merjámmal is szerintem emiatt volt jó a közös munka, igaz, hogy emiatt merültek fel nehézségek is. Egy összeszokott csapat voltunk, és az ilyen téren nagyon jól jött. Szervezők szempontjából meg ritka az, hogy azt tudja mondani az ember a szervező brigádjából valakire, hogy fúú, őt most nem kedvelem, mert azt gondolom, és ez most nagyon nyálasan fog hangzani, de szerintem egy nagy baráti társaság vagyunk itt a Berzsenyiben mindannyian. Ez is könnyítette azt, hogy kellő bizalommal tudtunk fordulni a szervezők felé. Szerintem nem volt probléma ilyen téren a szervezéssel, mert folyamatosan volt ez a kölcsönös bizalom.

Tehát nem volt olyan nagy probléma, amire ránéztél, és azt gondoltad, hogy úristen, ezt soha nem fogjuk tudni megoldani?

Nem. Voltak, kicsit húzósabb helyzetek, például amikor lógott az eső lába, de egy félóra alatt megbeszéltük a B-tervet és aztán mégse esett az eső. Sok meglepetést tartogatott a pusztamaróti táborhely, sokszor volt olyan, hogy egy program nem úgy lett volna kialakítva, ahogy meg volt beszélve, de rugalmasak voltak a szervezők, és ezért ilyenfajta probléma nem akadt.

Tudnál mondani egy nagyon emlékezetes pillanatot, vagy egy kedvenc részt?

Jaaj! (nevet) Hát igazából sok mindent ki tudnék emelni, kicsit a bőség zavarában vagyok. De ami szerintem nagyon szép volt, az az, hogy a kicsikkel mi nagyon-nagyon sokat tudtunk együtt lenni, hárman, EB-k is. Nemcsak az volt, hogy mi vagyunk a három főszervező, akik csak szervezik a dolgokat, hanem be tudtunk állni a játékokba. Nagyon sok visszaigazolást kaptam, kapok is még a mai napig a hetedikesektől, nyolcadikosoktól. Ami nagyon meglepett és nagyon-nagyon örültem neki, hogy amikor utaztunk le Pusztamarótra, és én kocsival előrementem pár aggal, akkor az Ati küldött egy képet Messengeren, hogy “Nézd, Lili!”, és nem tudom pontosan, hogy kik, de két hetedikes készített egy dzsint Legóból, és egy Jázmin hercegnő kulcstartót ilyen karkötőgumiból. Szóval elkészítettek belőlük minket, és ez nagyon-nagyon aranyos volt. Mai napig előfordul néha, hogy nagyon mosolyognak rám a hetedikes lányok, hogy: “Jázmin, ott van Jázmin!”. Nekem szerintem ez volt a legjobb, hogy nem veszett el ez a vonal, azzal hogy nem vagyok közvetlen kapcsolatban velük.

A nulladikosok visszajelzéseiből mi derült ki, melyik volt a kedvenc részük?

Hát ezeket a dolgokat legfőképp a csopvezek felé közölték, de azért a csopvezek is mondták, hogy ez mennyire jó volt. Ami szerintem nagyon közkedvelt program volt, az a csúszdázás, meg a Mortal, azt nagyon élvezték. Elmesélek egy történetet: KisNull után, az egyik agg, P.G., miután visszaértünk a Flórián térre, beszállt a kocsijába, hogy ő most, hazamegy. Bekapcsolta valamelyik rádiót, és egy nulladikos küldött a rádióba egy számot a berzsenyis gólyatábor szervezőinek. Teljesen leesett az állam, nagyon boldog voltam és a mai napig próbálom megszerezni azt a hangfelvételt valahonnan. Írtam a rádiónak, meg minden. Teljesen elképedtem, hogy van ilyen, és ez mennyire csodás, és mennyire jó, hogy mi ilyen élményt tudtunk a szervezőkkel összehozni neki.

Esetleg van valami vicces emléked is, amit szívesen elmesélnél?

Nagyon sok. De igazából szerintem amin, illetve akin a legeslegtöbbet nevettem, az Ati volt. Mert ő teljesen egyértelmű dolgokon tud nagyon-nagyon természetesen elképedni, és igazából, lehet, hogy ez csúnya, de a Marcival sokszor kinevettük őt, de nem bántón, és utólag Ati is nevetett magán.

Milyen érzés volt, hogy EB-ként voltál lent KisNullban?

Először fura. A második kirándulás volt élő, ott nagyon feszült voltam. Nagyon-nagyon feszengtem, hogy jól csinálom-e, hogy minden rendben van-e, hogy élvezik-e a gyerekek... Most a kiránduláson is más útvonalon mentünk, máshogy voltak az állomások elhelyezve és ott még nem is igazán mertem beállni játszani velük, mert nagyon koncentráltam mindenre. Ezt a táborra már le tudtam vetkőzni, és igazából szerintem ezek inkább magabiztosság-, önbizalombeli problémák voltak, ami a táborra már teljesen szertefoszlott, a lehető legjobb formámban tudtam jelen lenni.

A tábor előtt pár nappal, nem voltál nagyon feszült, nem féltél, hogy valami rosszul fog elsülni?

Szerintem én nem is ettől féltem, inkább izgatott voltam, és nagyon, nagyon-nagyon izgultam. Nem feltétlenül amiatt, hogy jó lesz-e, csak pont amiatt, ami az előző kérdés volt, hogy majd át tudom-e élni teljesen, nem fog-e elveszni az élmény teljesen, amiatt, hogy túlfeszengek valamit és ezért ezt túl feszengtem (nevet). De szerintem félelmem semmiképpen nem volt, mert úgy álltam ott, hogy a fiúkkal eddig is gördülékenyen és jól meg tudtuk csinálni, és igazából most jön az a rész, hogy élvezni kell. Persze voltak munkák ott is, de élvezni kellett, és ilyen téren már nem volt probléma.

A negatív és pozítív tapasztalatok alapján, ha lenne rá lehetőséged, újra csinálnád ezt az évet?

Ez is egy összetett kérdés. Azért mondom, hogy nem, mert ez ugyanolyan élmény még egyszer. Nagyon szeretek együtt dolgozni Atival és Marcival, és ez a része nagyon fog hiányozni. De a 2021-es KisNull az így szép, hogy egy van belőle, ami a mienk.

Szerinted az aggok, a csopvezek hogyan élték meg a tábort?

Én azt láttam aggok arcán, hogy nagyon nagy élmény visszatérniük Pusztamarótra. A hívózene-maratonon a tizenkettedikes osztály, vagy a már elballagott osztályok, ott tudták eltáncolni a hívózenéjüket, ahol először táncolták, szóval a táborhelyszín szerintem sokat tett hozzá. Azt gondolom, hogy ez egy sikeres táborként zárható le, mert láttam folyamatosan a mosolyokat, és nem igazán láttam bánatos vagy unatkozó fejet, szóval azt gondolom, hogy élvezték és hogy jó munkát végeztünk.

Az az igazság, hogy elértünk az utolsó kérdéshez. Mit üzensz a berzsenyiseknek?

Üzenem azt, hogy aki még nem volt KisNullban, az mindenképp próbálja meg. Más, mint a NagyNull, máshogy szép, de attól még nagyon-nagyon sok mindent tud adni és nagyon sok mindenre megtanít. Azt tudom ajánlani, hogy tényleg, aki tud, menjen KisNullba. És a másik az, hogy mindenkit szeretettel várunk október 22-én az elsős bemutatkozón ahol, megismerhetik majd a ‘22-es KisEB-ket is.

Vidor Nikoletta

Nikoletta

Author: Nikoletta

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - TAKÁCS KORNÉL

Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Takács Kornélt Migály Merci és Kuti Lilla kérdezte.

Folytatás

NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - HALILOV MERJÁM

Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Halilov Merjámot Nagy Hajni és Kuti Lilla kérdezte.

Folytatás