KisEB 2021 - ELSŐ INTERJÚ

Hogy kértek fel?

Ati: Ezt sokan kérdezték mostanság. Szeptemberben még senki nem sejtette, hogy ki lesz a KisEB, mindenki nagyon várta, hogy kiderüljenek. Mi is nagyon kíváncsiak voltunk. Aztán egyszer, egy csütörtöki napon mentem hazafelé a suliból; szépen lassan, Áki már biztos tűkön ült, hogy mikor érek végre haza. Mikor hazaértem, beszélgettem öcsivel és apával. Ők akkor nagyon izgultak, hogy mikor megyek már be a szobámba. Aztán beléptem, és a tükörre fel volt ragasztva, hogy „KisEB 2021?” Rettenetesen meglepődtem. Előjött Áki, és átnyújtott egy levelet, amiben az volt, hogy szeretnék-e KisEB lenni. Elfogadtam, de előtte megkérdeztem a szüleimet. Úgy volt, hogy ők nem mennének bele, mert ugye végzős vagyok, de nagy örömömre belementek, roppant boldog voltam, és mai napig nagyon jó visszagondolni rá.

Marci: Még karanténban voltam a nagynullos vírushelyzet miatt, csak Sonia ezt nem tudta. Eredetileg Danán keresztül akart felkérni valami kis poénos dologgal, de amikor rájöttek, mi a helyzet, a tervük teljesen felborult. Egy nap csöngetett valaki, én nyitottam ajtót, egy fiatalember állt kint a kapuban: a nemzeti egészségügytől jött, mert a rendőrség értesítette, hogy tegnap nem találtak itthon. Adott egy borítékot, hogy itt van a büntetésem. Abszurd volt a szituáció, nem értettem, mivel már otthon voltam vagy két hete. Kinyitottam a borítékot, és találtam benne egy karantén megerősítő matricát, amit ki kell ragasztani (teljesen kiakadtam, mert nekünk már volt ilyen matricánk kiragasztva), és mellette még egy másik cetlit, amin az állt, hogy „gyere a kapuhoz, Marci”. Azt hittem,a barátaim szórakoznak velem. Kimentem, és ott állt Sonia, a kapu felett tartotta hogy KisEB 2021... nagyon meglepődtem és nagyon örültem.

Lili: Ez egy nagyon vicces történet. Nekem Sonia elmondta, hogy ő már felkérte az idei egyik EB-t, és én úgy voltam vele, hogy, ha felkérnek, akkor azt Sonia tenné meg, ezért sem számítottam rá. Azt kell tudni rólam, hogy én otthon általában elég hiányos öltözetben szoktam császkálni, szóval amikor szűk családban vagyunk, felkapok egy pólót meg egy bugyit, és megyek enni. Az anyukám egyszer sem szólt be ezért, mindig tolerálta ezt, és akkor aznap valamiért beszólt nekem, hogy ’Istenem, hogy nem tudsz felöltözni rendesen!’, én meg mondtam, hogy ’Jól van, nyugi, nyugi.’. Felöltöztem, aztán hulla fáradtan visszadőltem az ágyamba, és akkor egyszer csak anyukám üvöltött fel az emeletre, hogy ’Lillus, Kormos Tanárnő írt valamit a Krétába és nem tudom elolvasni, gyere, segíts nekem!’. Lerohantam a lépcsőn, beütöttem a kódot a gépbe, és nagy meglepetésemre nem a Windows háttérkép fogadott, hanem egy fekete háttér fehér felirattal: KisEB 2021? Azt hittem anyukám viccelődik velem, mert ő tudja, mennyire szívügyem a kisnull, nem fogtam fel elsőre, mi történik, egyből elsírtam magam. Pár perccel később megjelent az ajtóban Hevesi Csongi, ő tartott egy táblát, amin az állt, hogy: KisEB 2021. Ekkor esett le, hogy ez most komoly, és ez egy valós felkérés. Természetesen igent mondtam.

Számítottál a felkérésre? És arra, hogy a többieket kérik fel melléd?

Ati: Megmondom őszintén, szerintem mindenkinek a fejében, aki pályázik nulltáborba, megfogalmazódik az, hogy mi lenne, ha ő állna ott, és milyen is lenne EB-nek lenni. Ez nekem is megfordult a fejemben, gondolkoztam ezen, tudtam, hogy hatalmas megtiszteltetés, de azt is, hogy elég nagy felelősség. Nagyon régen mondogatták nekem, hogy én leszek az EB, de én ezzel nem nagyon törődtem. Mindig egy hatalmas adománynak fogtam fel a nullozást, és igyekeztem átadni a nulladikosaimnak azt a szeretetet, amit én a csopvezeimtől kaptam, és mindig hatalmas energiát adott, amikor láthattam a nulladikosaim szemében a csillogást. Idén egyáltalán nem számítottam rá, tippelgettem az embereket EB-nek, hogy „Hú, biztos ő lesz!” Tudtam, hogy anyukámék valószínűleg nem engednék meg, hogy végzős évemben EB legyek, még annak is örültem volna, ha pályázhatok nulltáborba, így egyáltalán nem számítottam rá. Szóval vicces volt. Rettenetesen örülök, hogy Marci és Lili lett a társam. Lilire számítottam, mert mindig is láttam rajta, hogy teljes szívéből csinálta a nullt és, hogy minden energiáját beleadta idén a táborokba. Marcira, megmondom őszintén, a találkozás előtt nem gondoltam, minden nagyon gyorsan történt, és olyan közeli barátom lett, hogy hirtelen nem is jutott eszembe, visszagondolva fogtam is a fejem, mert tényleg nagyon megérdemelte, szívét- lelkét beleadta a nullozásba. Amikor megláttam Lilit és Marcit, örültem, hogy velük lehetek. Nagyon jó érzés volt, velük nagyon családias a hangulat.

Marci: Nekem annyiban könnyebb volt a titkolózás, hogy rám kevesebben számítottak, viszont Atira már azóta mondják, hogy KisEB lesz, mióta én berzsenyis vagyok. Lilire meg a személyiségéből és a munkájából adódóan lehetett számítani, úgyhogy nekem ők benne voltak az első kettőben. Amikor kiderültünk egymásnak, akkor ők csodálkoztak, mert én csak nagyon örültem, de nem lepődtem meg egyáltalán.

Lili: Volt bennem egy olyan érzés, hogy teljesítettem úgy idén kisnullban, hogy benne van a pakliban, de nem számítottam rá. Nem hittem el elsőre, mert tudom, ez mekkora megtiszteltetés, mindig is úgy álltam a nullokhoz, hogy nem azért csinálom, hogy EB legyek, hanem mert tényleg szeretem a táborokat. Amikor a Római-parton négyesben beszélgettünk, akkor kifaggattak a tavalyi kisEB-k, hogy ’Na és, kire számítasz, mit gondolsz, kik lesznek a társaid?’. Számítottam a fiúkra, mert tényleg ők is rengeteg munkát beletettek az idei kisnullba, de amikor egy héttel utána kiderültünk egymásnak, mégis egy akkora adrenalinlöketet adott, amikor megláttam őket, mert Ati a csopvezem volt kilencedikben, és azóta jóban vagyunk, Marci meg mióta egy nullban előtte álltam ebédnél, az egyik legjobb barátom, szóval rettenetesen örültem annak, hogy mi hárman összekerültünk.

Hogy megy eddig a közös munka?

Ati: Mi Lilivel és Marcival nagyon jóban voltunk a felkérés előtt is. Egy nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki köztünk még mielőtt felkértek minket, és aztán, ahogy ez megtörtént, egy kis családdá változott ez az egész nekem, és nagyon örülök ennek. A közös munkában az a jó, hogy már megtaláltuk, ki miben jó, jól kiegészítjük egymást. Mikor összeülünk, nagyban megy az ötletelgetés, de közben nagyon jól érezzük magunkat. Ezen kívül még a NagyEB-kel is összedolgozunk, örülünk, hogy hatan élhetjük át ezt a csodálatos élményt és hogy közösen dolgozhatunk.

Marci: Szerintem abban a pillanatban, amikor kiderültünk egymásnak, az első percben mindenki elmondta a keretmese ötleteit, a hívózene ötleteit. Még bőven volt hátra idő a titkolózásból, és még hátra volt egy EB-kiderülő videó rendezése és forgatása. Ott kezdődött a közös munka leginkább, hogy találjunk közös időpontot, amikor titokban közösen el tudunk helyezkedni hárman, és meg tudjuk beszélni a dolgokat. Zökkenőmentesen tudunk dolgozni, pont azért megy ilyen könnyen, mert Atival eleve jóban voltam és Lilivel is, amióta ő ide jár, tehát volt köztünk egyesével is külön kapocs és ez nagyban segített és segít most is.

Lili: Nagyon jól! Először kicsit féltem, pláne azért, mert elég zűrös a helyzet, amiben most vagyunk, és nem tudtam eddig elképzelni, hogy hogyan kell együtt dolgozni három embernek ilyen formában. Az első közös projektünk a kiderülő videó leforgatása volt, amiben olyan gördülékenyen dolgoztunk együtt, hogy szerintem ilyen egyszerűen még csopimmal se. Annyira egy észjárásunk van, és annyira könnyen tudjuk egymás gondolataiból tovább szőni a saját gondolatunkat, hogy szerintem nem csak most, hanem az elkövetkezendő egy évben is nagyon jól fog menni a közös munka. Egy hozzáállásunk van a nullhoz mint fogalomhoz, úgyhogy nagyon remélem, ez így is marad!

Miért ez lett a keretmese?

Ati: Ez egy jó kérdés. Azért, mert a Marci úgy néz ki, mind Aladdin. Előzetesen több filmen is gondolkoztunk, volt pár favoritunk, azonban, amikor felvetődött az Aladdin mint keretmese, szerintem mindhármunknak megtetszett az ötlet. Közel áll hozzánk a mese. Emlékszem, mikor először megnéztem, már akkor megragadt bennem, és egyből a következő nap megnéztem még egyszer. Egyáltalán nem sajnálom, hogy Dzsini lettem, egy bohókás karaktert látok benne, akit nagyon szeretek, és akivé jó lesz átváltozni. Szerintem Lili és Marci is úgy gondolja, hogy ez az egész egy hatalmas élmény lesz. Maga a mese varázslatos, nagyon jó a kicsiknek, jó történetet lehet kreálni belőle.

Marci: Ez érdekes, mert több keretmese ötlet is felmerült, leginkább az utolsó három, Az István, a király, az Anasztázia és az Aladdin. Én nagyon sokáig kitartottam az Anasztázia mellett, mert nagyon szeretem azt a mesét. Egyszer csak Lili meg Ati felvetette az Aladdint, de én nem voltam annyira oda az ötletért. Csongi mondta, hogy mennyire hasonlítok Aladdinra, és ezután volt egy fordulópont, és megbarátkoztam az ötlettel, de még nem vártam annyira. Viszont a film megnézése után már mindhárman nagyon ráhangolódtunk az Aladdinra, és teljesen biztosak lettünk benne, hogy ezt szeretnénk, úgyhogy ez a keretmesénk története.

Lili: Ennek van egy nagyon vicces története. Már az első találkozáskor elkezdtünk beszélgetni, hogy mi legyen a keretmese. A kiderülő videóban benne van az Anasztázia, amire Marcival nagyon rá voltunk kattanva. Amikor vettük föl a videót, akkor azt terveztük, hogy az Anasztázia lesz a keretmese, de én mégis úgy voltam vele, hogy mindenképpen az Aladdint szeretném. Kutakodtam kicsit, megkaptuk a régi keretmeséket, és akkor észrevettem, hogy 2006-ban az Aladdin rajzfilm volt már, és akkor teljes depresszióba zuhantam, hogy pedig mennyire jól meg lehetne csinálni a tábort. Aztán kötöttünk egy egyezséget a NagyEB-vel, hogy 2010 előtti keretmesét felfrissíthetünk, és így már egyértelmű volt az, hogy az Aladdin lesz.

Mit gondolsz, milyen karakter lennél? És a többiek?

Ati: Ez jó kérdés. Lili szerintem egy nagyon jószívű anyuka lenne. Mindenre odafigyel, mindenkit pátyolgat. Ha valamivel odamész hozzá, akkor segít, bármit megkérdezhetsz tőle. Neki nincs olyan, hogy lehetetlen. Karakternek szerintem ő lehetne a Szépség és a Szörnyetegből a kanna, vagy a Jégvarázsból Anna, mert Lili igazából egy igazi királylány, egy császárnő. Marci olyan, akire szintén mindig számíthatsz, és ahol csak tud, segít. Maximalista, sosem adja fel a dolgokat, mindent megcsinál, energiadús, amit nagyon szeretek benne. Jó érzés, hogy ők itt vannak, akár a nulltáborban, akár az életben. Nagyon sok támogatást nyújtunk egymásnak. Ha hozzá kéne kapcsolnom egy filmhez, akkor Villám McQueen vagy a Jégvarázsból Kristoff. Én pedig szerintem Fridzsiman lennék a Hihetetlen Családból.

Marci: Azért az Aladdinra esett a választás, mert mindhárman meg tudjuk találni azt az aspektusát a személyiségeikben, amivel tudunk azonosulni. Én nem mindig szeretem követni a szabályokat, hajlamos vagyok alternatív megoldásokat keresni, Ati elképesztően szórakoztató és vicces, és ahogyan a Dzsinn is, segítőkész. Lili pedig egy nagyon erős nő és személyiség, nincs olyan probléma, amiben nem tud másnak segítséget nyújtani. Ha más szereplőket adnék nekik… Attiláról általában egy kiskutya jut eszembe, egy eszméletlen aranyos, szeretetteljes kiskutya, aki, ha elkalandozol sétálás közben, akkor mutatja az utat, és nem fogsz eltévedni, hogyha elbambulsz, akkor se. De ez nem ilyen legalacsonyító dolog, nagyon kutyás vagyok, ma is kitúrt az ágyamból a saját kutyám, mert ő ott akart aludni. Az a baj, hogy Lilit annál jobban ismerem, mint ezeket a karaktereket, amiket most el tudok képzelni. Pont egy filmet néztem tegnap este, abban a főszereplő lányt, Sofie-t elvarázsolják, és idős lesz, de nem beszélhet arról, hogy el lett varázsolva. Mindent megtesz mindenkiért, és végül ez fogja feloldani az átkot. Néha azt érzem, hogy Lili olyan önzetlen tud lenni, hogy elfeledkezik magáról, de akkor látszódik az embereknek a legjobban, hogy ő mennyire jó ember.

Lili: Erre azért nehéz válaszolni, mert én tényleg nagyon-nagyon szeretem az Aladdint és Jázmin szerepét. NAGYON! De, ami szintén benne volt a kiderülős videóban... mind a hárman olyan István, a király-őrültek lettünk, mint amilyen szerintem a világon nincs. Az, hogy eljátsszam Rékát, álom. Ha valamit nagyon-nagyon élveznék, az az, ha tényleg valami történelmi eseményt játszanánk újra. Pláne, hogy István, a királyról beszélünk, Réka bőrébe nagyon belebújnék, de Jázmin a másik. Marcira a tavalyi mortál játék óta nem tudok máshogy nézni, mint Danny Zukóra a Grease című filmből. Elképesztő volt. Ati néha meg teljesen úgy viselkedik, mint Hablaty az Így neveld a sárkányodatból - egyébként ez fel is merült mint kamu keretmese a fejünkben.

Tudtok mesélni valami vicces sztorit a videókészítések folyamatáról, vagy csak egy eddigi nagyon jó élményt?

Ati: A keretmese forgatásnál például volt egy rész, ahol egy repülő szőnyeget akartunk csinálni, amire Lili ráülhet és olyan lett volna, mintha repülne. Aláraktunk egy gördeszkát, meglöktem, és erről van egy nagyon vicces videó, amin mindketten elesünk. Az egész bakiparádéba megy át. Annyi bakink van, nagyon vicces lesz visszanézni. A kiderülő videó forgatásánál nagyon vicces volt Csongi, főleg az a rész, amikor sírt. Hagymát tartott a szeme elé, hogy sírni tudjon. Akkor is voltak vicces pillanatok, amikor még nem derültünk ki, és még titkolóztunk egy hónapig. Akkor a suliban a NagyEB-kel mindig beraktuk a Keverem-et vagy az István a király-t, amit mi sokszor énekeltünk együtt. Nagyon feltűnő volt, hogy csak mi hatan ugrálunk az egész aulában, de senki nem vette észre. Az is izgalmas és vicces volt, amikor néha át akartunk adni például egy pendrive-ot az EB-nek, akkor lepacsiztunk és úgy adtuk át.

Marci: Pongrácz Samu mindkét videóban elég nagy szerepet vállalt, mert meghatározó alak a Kisnullban és a NagyNullban is, szerettük volna, hogy benne legyen. Ami kifejezetten vicces volt, hogy felvettük azt, ahogyan a három tavalyi KisEB veszekszik, és ők azt hitték, hogy hang nélkül megy, és olyan eszméletlenül elkezdtek káromkodni, hogy mi három új EB ott álltunk megrökönyödve a sarokban és néztük, hogy mi történik. Ezután szóltunk nekik, hogy csak hangosak vagytok, nem káromkodtok, és Csongi egyszer csak felpattant a székből és mondta, hogy „szedte-vette teremtette,” és kirohant a szobából. Ott Sonia röhögőgörcsöt kapott, nagyon-nagyon jó volt.

Lili: A keretmese kiderülő videóban nagyon vicces volt, mikor pár aggot visszahívtunk, hogy játszanak hercegnőket. Annak a forgatásán rengeteget nevettünk. Pláne, ahogy a Samu kinézett Belle-ként. Olyan szintű poénok voltak ott, hogy nagyon rég nevettem annyit, mint azon a forgatáson. Vagy az István, a királyos jelenetnek a leforgatása is rettentően vicces volt! Meg maga az, hogy eljátszottuk, hogy lehet, hogy ez lesz a keretmese, lehet, hogy az. Ennek a tudata iszonyatosan vicces és nagyon izgalmas volt!

Milyen nehézségekbe ütköztetek/milyen volt digitális úton csinálni?

Ati: A vírus által okozott nehézségekhez persze sokszor alkalmazkodnunk kell, de ez mindenkivel így van, igyekszünk ebből a helyzetből kihozni a legtöbbet. Már a kiderüléseknél nehézséget okozott, de nagyon hálásak vagyunk a tavalyi EB-knek, hogy sikerült ilyen jól megszervezniük, szerintem egy örök élménnyel gazdagodtunk mindannyian. Nagy nehézséget okozott a keretmese-kiderülésnél, de szerintem nagyon jól megoldottuk. Összedolgoztunk, ez is megmutatta, hogy mennyire számíthatunk egymásra. Mindig volt "B" tervünk, hogy, ha valami nem sikerül, akkor majd a másik fog. Nyilván akadályok voltak benne, de szerintem egész jól kiviteleztük, mert mindig ott voltunk egymásnak, ha a másiknak segítségre volt szüksége. Reméljük, a pályázat leadásakor már suliba fogunk járni és minden visszatér a régi kerékvágásba. Szerintem eddig nagyon jól haladunk! Nagyon jól megoldottuk a dolgokat, segítettünk egymásnak mindenhol. Marci nagyon jó vágó, és ez nagyon megkönnyítette a dolgunkat. A youtube-os dolgokat közösen sikerült megcsinálnunk, és így reméljük mindenkinek sikerült egy kis élményt okoznunk.

Marci: Mi még szerencsések vagyunk, mert ha letudjuk most a vírus által hozott nehézségeket, akkor nyáron a főprogramok nem lesznek érintve. Az EB kiderülésünk tudott érvényesülni a vetítős formában, én azért örülök, mert a vetítőbeli szívroham, rosszullét, kiugrik a szíved a helyéről; akkor is, ha nem te vagy az EB nem maradt el. Én kevésbé szeretem ott abban a pillanatban, mint később visszanézni. És így, hogy csak az évfolyamommal voltam, de hallottuk a másik évfolyam reakcióját, így sokkal hangulatosabbnak tartottam, főleg úgy, hogy sikerült betartani a korlátozásokat is. Ez nem volt probléma, ám a keretmese kiderülés már inkább. Ott is figyelnünk kellett, bárhova is mentünk forgatni, hogy ne legyünk tizen, idősekkel ne keveredjünk. Illetve a kommunikáció a pályázókkal és az, hogy nem volt kontakt, vagy a livestreamet sem tudtuk teljesen megvalósítani. Mindenből vissza kellett egy kicsit venni. A csopvezbörze viszont szerintem kifejezetten jól sikerült.

Lili: Ami addig nehéz volt, amíg suliba jártunk az az, hogy úgy szervezzük a dolgokat, hogy az aulában ne legyünk gyanúsak senkinek. Viszont én sokat beszélek Marcival, Marci Atival, így külön-külön tudtunk úgy beszélgetni, hogy ne tűnjön fel senkinek semmi. Az első nehézség, ami felmerült digitális oktatásnál, hogy kitaláltuk és megbeszéltük az igazgatónővel, hogy mikor legyen a kiderülés a suliban, és pár napra rá jött a hír, hogy bezárják az iskolákat és elrendelték a digitális oktatást. Akkor jött egy kisebb pánik, hogy megvárjuk-e, amíg visszamegyünk? Úgy voltunk vele, hogy a téli szünetben mindenki el akarja kezdeni a pályázatot, aki pályázik, és így muszáj megtartani az időpontot. Elkezdtünk gondolkodni és beláttuk, hogy nem lenne túl közvetlen, hogyha csak felrakunk egy linket, hogy nézze meg mindenki, amikor akarja. Erre találtuk ki azt, hogy közösen élőben nézzük meg, de ez kudarcba fulladt, mert elég gyengusz volt a net. Ilyenkor lehetnek bakik, és ebbe nem gondoltunk bele. A streamelésben teljesen Ati tudására hagyatkoztunk, nagyon jól kezelte a felmerülő problémát, ugyanis azt találta ki, hogy premierben vetítsük le, és bevallom, nekem ez így jobban is tetszett, mert láttam a záporozó kommenteket. Nem tudom rossz élményként felfogni azt, hogy nem láttam az emberek szemében a reakciót, mert mindent leírtak. Nekem nagyon pozitív élmény volt a keretmese-kiderülés, mert nagyot dobott a hangulatomon, hogy így is éreztem az emberek közelségét.

Mondj magadról valamit, amit nem tudnak rólad a berzsósok, de szeretnéd, ha tudnák!

Ati: Ejha, nehéz kérdés. Igazából szerintem az, hogy nem szeretem feladni a dolgokat, szeretek küzdeni azért, amit el szeretnék érni és mindenáron meg szeretném csinálni. Nagyon nehezen engedem el a dolgokat. Ezen kívül pedig az, hogy nagyon ragaszkodó vagyok a barátaimhoz és nagyon hálás vagyok, hogy vannak nekem.

Marci: Ez kifejezetten nehéz kérdés, én abban hiszek és azért teszek, hogy mindig teljes mértékben önmagam legyek, így nem gondolom, hogy lenne olyan dolog, amit nem tudnak rólam a berzsósok.

Lili: Ajjaj. Alapjáraton nyitott ember vagyok ilyen téren, szóval nincsenek „titkaim”, vagy olyan dolgok, amiket rejtegetnék. Bocsánat, külső segítséget kérek! Itt van Emma. (Bányász Emma: Szerintem, amit tudni kell, azt tudják.) Tudnék mondani olyanokat, hogy néptáncolok meg énekelek, de szeretnék valami kajszit mondani. (Emma: Talán azt mondanám, ha nem nagyon sablon: Lili nagyon parán makacs. Ha a fejébe vesz valamit, akkor azt meg is csinálja.) És halkan megjegyzem, erre egyébként Merényi Marci tanított meg! Amit még mesélni tudnék.... Orvos szeretnék lenni, ha nagy leszek – ez még érdekes lehet –, és ennek az a története, hogy idén negyedik éve lenne, ha mennénk, hogy járok ki Franciaországba, a Máltai Lovagrend éves gyűlésre, ahol betegekkel utazunk ki egy zarándokhelyre, időt töltünk velük, gondoskodunk róluk…bennem ez alakította ki, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Igen, ez talán a legolyanabb dolog, amit nem tudhat rólam mindenki. Lehet, most csalódást okoztam ezzel (nevet), de tényleg olyan aulacentrikus ember vagyok, hogy ami történik, az ki is jön a számon és elmondom.

Elérkeztünk az utolsó kérdéshez: mit üzensz a berzsenyiseknek?

Ati: Szerintem közösen azt üzennénk, hogy pályázzanak Kisnullba! Szerintem a pályázók biztosan sok szép élménnyel gazdagodnak majd, ráadásul az idén Pusztamaróton leszünk, ez akár egy plusz löketet is adhat a pályázásnál. Nekem nagyon szívemhez nőtt az a táborhely. Illetve azt üzenem, hogy sose adják fel az álmaikat, tegyenek meg mindent, amit tudnak; érezzék jól magukat és élvezzék ki a Berzsenyis lét minden egyes percét.

Marci: Azt üzenném, hogy az is, aki (még esetleg) nem szereti annyira a Berzsenyit, az próbálja meg átértékelni magában, mert ez az iskola tényleg egy ajándék mindenki számára, attól függetlenül, hogy nullozol, vagy sem, jársz-e Debate Clubba, vagy nem, és ez nagyon fontos. A másik meg a nullokkal kapcsolatban: mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk, és reméljük, hogy a vírushelyzettől függetlenül minél többen pályáznak, és minél több emberrel ismertethetjük meg a KisNullt, és reméljük, hogy még több új személyiséget tudunk bevinni a Kisnullba, mert tényleg ez is olyannyira jó, mint a NagyNull.

Lili: Pályázzatok! Mindenképpen ajánlani tudom, hogy gyertek, mert idén visszatérünk Pusztamarótra. Kis titok: soha nem voltam még a pusztamaróti táborban, de látni már láttam. Nem tudja még senki, hogy EB leszek Pusztamaróton, de soha nem voltam még pusztamaróti táborban! Sőt, még Marci sem volt ott! Egyedül Ati volt az EB-k közül Pusztamaróton. Ez most nagyon érdekes lesz, én is nagyon kíváncsian várom, mert nagyon sok jót hallottam róla. Pályázzatok sokan, legyünk sokan Kisnullban, élvezzük nagyon a tábort, és hozzuk ki a lehető legjobbat!

Szabó Orsolya

Author: Szabó Orsolya

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

NagyEB 2021 - ELSŐ INTERJÚ

Interjú a 2021-es NagyEB-vel: Bán Zálival, Halilov Merjámmal és Takács Kornéllal.

Folytatás

KISEB 2020

Interjú a 2020-as KisEB-vel, Kenyeres Soniával, Hevesi Csongorral és Nemesrévi Ákossal.

Folytatás