EGY SIKERES PROGRAM NYOMÁBAN

Beszélgetés Fazakas Lőrinccel, a Filmklub (és a Filmszemle) szervezőjével. Arról kérdeztük, hogyan képzelte el eredetileg a programot és hogyan sikerült megvalósítania a gyakorlatban.

Mi volt az alapkoncepció? Sikerült konzekvensnek maradni hozzá (filmválasztásban, a szakkörök hangulatában stb.)?

Nagyon sokat gondolkoztunk alapjaiban véve a koncepción, hogy sikeres programot állítsunk elő. Sok filmklub volt már a Berzsenyiben az utóbbi években, de ezek igazából nem vonzottak be annyi embert. Általában tanárok csinálták, és bár jó filmeket mutattak, azok inkább a művészi irányba mentek el, mintsem hogy szórakoztassanak, gyakran nagyon lassúak voltak. A célunk azt a szűk keresztmetszetet megtalálni a filmekben, ami egyszerre jó, azaz tényleges művészi értékkel bír, másrészt szórakoztató, tehát beülnek rá az emberek, könnyen lehet fogyasztani. Ehhez szerintem végig hűek maradtunk, a 28 levetített filmből talán ha egy-kettő nem teljesítette az egyik értéket. Tervben volt, hogy a filmek után lenne egy beszélgetés, ami elég szabad lenne, ebbe is sikerült belejönnünk az első pár alkalom után, nagyon hosszú, nagyon tartalmas beszélgetéseink is voltak. Általában már fél óra után le is tértünk a film témájáról, csak más sorozatokat ajánlottunk, közelgő filmek előzeteseit néztük, esetleg teljesen más videókat néztünk, amik bárhogyan érdekesek vagy viccesek lehetnek. Néha nagyon sajnáltam, hogy nem lett egyik filmklub utáni beszélgetés sem rögzítve.

Biztos voltál benne, hogy lesz egy stabil közönsége a filmklubnak? Mikor bizonyosodott be?

Be kell hogy valljam, az elején még reménykedtem egy 40 fős közönségben, ami így-úgy stabil, de végül meg kellett barátkozni a 20-30 diákkal filmenként. Várható volt, hogy egy idő után ugyanazok jönnek majd el a filmklubra, mindig számítottam egy magra. Ez nagyjából februárra lett meg, és lényegében más emberek alkották, mint akik október-novemberben jártak. Sőt, volt egy-két külsősünk is, egyébként teljesen vegyes lett a társaság, de így, hogy állandósult a közönség, egyfajta családias kötelék is kialakult, jobban tudtunk beszélni a filmekről.



__Az idei filmek plakátjaiból kialakított "installáció" alkotja Lóci szobájának egyik fő díszítőelemét.

Van valami különleges története, hogy hogyan jutott eszedbe ilyen szakkört létrehozni?__

Mindig is a filmek nagy kedvelőjének vallottam magam, és nagyon sokszor volt már olyan, hogyha társaságban elkezdtem beszélni egy zseniális (jó és szórakoztató) alkotásról, senki nem ismerte. De a fő motiváció igazából azok az eddigi filmklubbok voltak, ahol francia újhullámos filmeket vetítettek, és aztán csodálkoztak, hogy nem fogja meg a gyerekeket, és 5 fős közönséggel kell dolgozni. Nekem erről más vízióm volt. Elkezdeni inkább a mainstreamebb vonaltól, és fokozatosan haladni az egyre súlyosabb filmekig, míg végül annyira bíznak az ízlésünkben, hogy amit mutatunk, azt nem véletlenül mutatjuk, hogy a talán lassabb, de annál erősebb alkotásokat is végigülnek, és megpróbálnak értelmezni, meglepően sok sikerrel. Már tavaly is gondolkoztam rajta, hogy megcsinálom, csak végül annyit morfondíroztam, illetve olyan hosszan kerestem magam mellé a társat (kit végül idén a zseniális Szederkényi ’szeder’ Gáborban találtam meg), hogy kifutottam az időből, májusban kaptam észbe, és akkor úgy döntöttem, inkább jövőre. A szervezés meglepően könnyen ment, egy kört kellett tennem az igazgatóiban, hogy engedélyt kapjak a vetítőre minden csütörtökön, és lényegében készen is voltunk, még pár plakátot kellett nyomtatni, meg egy facebook-oldalt létrehozni. Ilyen egyszerű, igazából ezt szeretem a Berzsenyiben, hogy bármilyen ötletem van egy jó programra, azt egyszerűen meg tudom valósítani (hasonló volt a filmszemlével is), de olybá tűnik, megint csak igen eltértem a tárgytól.

Melyik volt a kedvenc filmed a filmklubban, te miket szoktál otthon nézni?

Nehéz, nagyon nehéz a döntés, de talán az első film, amit valaha vetítettünk a legkedvesebb, az In Bruges volt, ami talán a legjobban mutatja meg, hogy egy film lehet nagyon erős, attól függetlenül, hogy mennyire jól szórakozunk rajta. A film még nagyon erős volt szinkronban is, ami szintén egy fő eszménye volt a programnak: aminek jó a szinkronja, azt szinkronosan vetítjük. Erre kiváló példa az In Bruges, amit számtalanszor láttam mindkét nyelven, és meg kell mondjam, magyarul mindig sokkal jobban ütött. Egyébként nagyon sokféle filmet és sorozatot nézek, próbálok a spektrum minden pontjáról mintát venni, de az egyik legkedvesebb műfajom mégis a Trash, úgy vélem ez az egyik legkontroverzálisabb módja a filmkészítésnek; olyat alkotni, ami nem veszi komolyan magát, önmaga paródiája, és egyben valami másnak a szatírája, de közben meg lehet akármennyire szórakoztató, lényegében a legszabadabb műfaj, csak nem kell túltolni (Machete-filmek), hanem elegánsan, felszín alatt kell kikacsintani a nézőknek: „hé, tudjuk, hogy ez szar, direkt az, nyugi, inkább figyelj, mit parodizál”. Erre tökéletes példa a szintén másik kedvenc Tűzgyűrű című alkotás, amit mindenkinek legmelegebb szívvel ajánlok.

Gondolod, hogy van jövője a filmklubnak a Berzsenyiben − akár ebben a formában, akár másképp? Gondolod, hogy lesz, aki átveszi ezt a szerepet tőled?

Szerintem, érdekes módon, a szervezéssel nem lesz baj, itt máson fog elcsúszni a dolog, ha elfog. A program szervezésére már több embert megkértem, egyrészt ugye egyértelműen Szederkényi Gábor társam lelkére kötöttem, hogy vigye tovább, másrészt többek között megkértem Teleki Mihályt, aki megnyerte a filmszemlét, és rövid beszélgetés után kiderült, nagyon jó ízléssel tud beszélni a filmekről, valamint Hegyi Bori, Deák Szonja és Hollós Kata filmguruk neve is felmerült, ők amúgy mind aktív látogatói voltak a vetítéseknek. (A legjobb az lenne, talán, ha mind az öten csinálnák, tudjátok, mint a heti hetest, csak öten, és a végén a beszélgetésnél is egymás szavába vágva félkörben ülve dumálnának a filmről, hú, az nagyon király lenne, mindegyikőjük hozzá tudna tenni valamit, lehetne a neve az ötös, vagy valami ilyesmi.) A potenciális gond, ami ezzel lehet, hogy kifullad egy idő után, vagy megunják a szervezők, vagy nem járnak be elegen, és úgy döntenek, hogy akkor így nincs értelme. Nekünk is volt ilyen krízisünk néha, de mindig úgy döntöttünk, jobb lesz, ha folytatjuk, úgyis jönni fognak a következőre. És jöttek is. A cél, hogy megbízható programnak kell tűnni, ami minden héten biztosan van és minden héten biztosan jó, egy megbízható pont a héten. De mondom, a lényeg itt a diákokon van. Menjetek filmklubra, nem tudjátok, mennyire jó!

Falucskai Veronika

Author: Falucskai Veronika

Stay in touch with the latest news and subscribe to the RSS Feed about this category

Hozzászólások (0)

Comments are closed


No attachment



You might also like

Interjú Kovács Márta tanárnővel

Ezúttal egy mini-interjúval bővül az iskolaújság tanárinterjú sorozata. Kovács Márta tanárnőt Szabó Orsi és Kanizsai Péter kérdezte.

Folytatás

Összefoglaló a 2021-es IDÖK-vitáról

Az idei IDÖK vitát ismét Twitchen tartották meg a szervezők. Számos fontos kérdésre kaphattunk választ a MukIDÖK-től, akik most egyedül pályáztak erre a nagy szerepre.

Folytatás