Berzsenyi's - Címke: - nulldiákoktól diákoknak - minden, ami BDG!2024-03-08T20:05:01+01:00urn:md5:c585debdcbecc149aff293f148ba9738Dotclear2024 NagyEb interjú - Hangaurn:md5:9b0d43209bb4fee2ec035dd5696128e52024-02-05T17:46:00+01:002024-02-08T07:51:51+01:00CsengenulltáborBDGbdgbelsős programbelsős programokberzsenyiberzsenyisberzsenyis életberzsódiákebHangaKissKiss Hanganagyebnagynullnullnulltábor <p><strong>Hogyan kértek fel? Ki kért fel?</strong></p>
<p>Engem egy vasárnapi napon kért fel Nati, és úgy történt, hogy éppen egy barátnőmmel mentem volna találkozni, de előtte hazaugrottam, és pont hazaértem, amikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam, és ott állt Nati, de nem volt felismerhető, mert kabát volt rajta, meg napszemüveg, és a macskámat fogta a kezében. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy hogy’ be van öltözködve, pedig milyen meleg van, nem sejtettem semmit. Akkor megkérdezte, hogy ez az én macskám-e. Mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy az utcán találta és kérdezte, hogy mi a neve. Válaszoltam, hogy Pamacs. Erre azt kérdezte, hogy ,,Biztos?" Én meg nem egészen értettem, de mondtam, hogy igen, biztos. Emlékszem, hogy nagyon féltem, mert nem értettem, ki ez a nő, és mit akar tőlem. Akkor mondta, hogy nézzem meg a nyakörvét. Igazából Pamacsnak nincs nyakörve, de ez akkor szintén nem tűnt fel, és amikor megnéztem, oda volt írva, hogy ,,nagyeb2024", Nati pedig levette a napszemüveget.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.423062991_1061349358455509_5540372614851937097_n_masolata_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogyan tudtad az EB-séget és az iskolakezdést összeegyeztetni?</strong></p>
<p>Szerintem simán meg lehet oldani, csak előre kell gondolkozni. Ezt úgy értem, hogy, ha tudom, hogy egyik délután semmi időm nem lesz, akkor előre megtervezem, hogy korábban megcsinálom, amit akkor kéne. És persze mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, és azokat megcsinálni, ami pedig nem olyan fontos, azt elengedni.</p>
<p><strong>Milyen egy jó keretmese?</strong></p>
<p>Szerintem akkor jó egy keretmese, ha a sztorija színes és pörgős. Nyilván muszáj, hogy élvezhető is legyen, de szerintem nem baj, ha nem a legtökéletesebb film. Az viszont fontos, hogy a történetét jól lehessen a tábor eseményeire alakítani, úgy, hogy azok élvezetesek legyenek.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.422813814_408031201789605_3433331744655661525_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt az a pillanat/hangulat/érzés a saját nullodban, amit szeretnél, hogy a nulladikosaitok is megéljenek?</strong></p>
<p>Az avatásomnál volt bennem egy gondolat, hogy ,,Ezt még tudják hova fokozni?" Előző nap volt a random parti, a hívózene-maraton, a kerekes, és elképesztőnek tartottam, hogy a sok jó program és az előző napok után még lehet hová fokozni a hangulatot. Igazából ezt szeretném elérni, hogy bennük is legyen egy “Wow” érzés.</p>
<p><strong>Szerinted mi lehetne a legelborultabb keretmese alap?</strong></p>
<p>Vagy valami humorra épülő, amiben nincs storyline, és az egész tábort köré kéne építeni, vagy van egy film, az a címe, hogy RRRrrr!, amiben minden szereplőt Palinak hívnak.</p>
<p><strong>Van-e olyan pillanat, esemény, ami miatt féltek?</strong></p>
<p>Szerintem nincs olyan dolog, amitől tartanunk kéne, mert nagyon sok helyről tudunk segítséget kérni: az előző EB-kre is számíthatunk, aggokra is számíthatunk, tanároktól is bármit kérdezhetünk. Persze, biztosan lesz bennünk félelem egy nagyobb esemény előtt (gondolok a kirándulásra vagy a tábor első napjára, amikor még nem szoktuk meg a helyzetet), hogy “jaj most nagyon sok ember előtt kell majd beszélnünk”, de szerintem a tábor lebonyolításával kapcsolatban nem kell félnünk semmitől, hiszen, ha mi nem tudunk megoldani valamit, akkor tudunk segítséget kérni bárkitől.</p>
<p><strong>Mi az az egy tárgy, ami, bárhova mész, nálad van?</strong></p>
<p>A fülhallgatóm, mert az utcán sétálva vagy utazás közben mindig zenét hallgatok, ha egyedül vagyok.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.422620678_1045325523210397_1055395872374798019_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Szerinted, ha futóverseny lenne a tesitanárok között, melyik tanár nyerne és miért?</strong></p>
<p>Vagy Sándor Erika tanárnő, mert, bár alapvetően nekem Sáfrán tanár úr a tanárom, de néha az A-s lányokkal táncolunk, amit ő tart és látszik, hogy nagyon fitt, vagy Sáfrán tanár úr.</p>
<p><strong>Ha bármit hozzáépíthetnél az iskolához, mi lenne az?</strong></p>
<p>Ha magamra gondolok, akkor egy jó hangulatú kávézót, mert nagyon szeretek olyanokban ücsörögni, beszélgetni, hogyha a barátaim egy részére gondolok, akkor pedig egy falmászó termet, aminek persze én is szintén örülnék:)).</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.2024_nagyeb__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Ha egy filmes/könyves világban kéne leélned az életedet, melyik világot választanád?</strong></p>
<p>Van egy könyvsorozat, az a címe, hogy Csodakunyhó, amit kisgyerekként sokat olvastam. Ebben az a lényeg, hogy van egy faház, ahova, ha felmennek és kinyitnak egy könyvet, akkor abba a korba vissza tudnak menni, amiről a könyv szól. Azt nagyon szívesen kipróbálnám.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Ne stresszeljenek sokat, és pályázzanak!</p>2024 KisEb interjú - Dömeurn:md5:fcb48e2b2c7bf983ddccb50c9042236b2024-02-03T18:12:00+01:002024-02-08T07:50:31+01:00Csengenulltábor2023bdgBDGbelsős programberzsenyiBerzsenyis Életberzsenyis életberzsenyisekberzsóBerzsódiákdiákéletDömeebEBKisNullkisnullkisnull tábornullnulltáborPavlicsPavlics Döme <p><strong>Hogy történt a felkérésed?</strong></p>
<p>Egy átlagos hétvégén a nyaralónkban voltunk, amikor nagypapámtól kaptam egy telefont, hogy hétfőn tudok-e menni hozzájuk segíteni. Ez teljesen reálisnak tűnt, hiszen sokszor megyek. Kiadnak egy új albérletet, és oda szoktam járni. Mondtam, hogy ,,Persze, Papa, megyek szívesen!”- Hétfőn, amikor átmentem, már nagyon éhes voltam, mert egész nap nem ettem semmit, így megkértem Papát, hogy csináljon nekem egy pirítóst. Megérkeztem, és egy órán keresztül ettem nyugodtan a pirítósomat kint a konyhában. Mint később kiderült, Daoda Szonja közben ott állt hátul a nappalinkban és várta, hogy jöjjek már. Egyszercsak szólt nagymamám, hogy menjek, mert mutatni akar valamit. Beléptem az ajtón, és ott volt Szonja egy pólóban, hogy ,,KisEB 2024?”. A kezembe adott egy filcet, és be kellett ikszelnem egy rubrikában, hogy igen vagy nem, persze, gondolkodás nélkül az igen mellett döntöttem.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.b122f98e-7b98-4904-ad4c-764082c1b773_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen érzelmek kavarogtak benned, amikor hirtelen feltették neked a kérdést, hogy EB legyél?</strong></p>
<p>Meg se tudtam szólalni, Szonja csak mosolygott. A felkérés utáni két három percben a szüleim és a nagyszüleim kérdéseket tettek fel nekem, én azonban válaszolni sem tudtam. Mikor végre kezdtem visszatérni erre a bolygóra, nagypapám, aki amúgy nem tudta, hogy mi ez, csak belement a szervezésbe, megkérdezte, hogy ,,Nem értem pontosan, mi történt, de ez jó neked?” és mondtam, hogy ,,Igen, nagyon jó nekem!”, szóval ez még egy vicces kis sztori hozzá.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.291d8489-47be-4c43-86ef-138e1b6d1da1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy sikerült összeegyeztetni a sulikezdést az EB-séggel?</strong></p>
<p>Nem volt probléma. Elmondta Szonja is, meg én is így gondolom, hogy nyilván a tanulás az első. Meg nagyon örülök, hogy ez tizenegyedikben ért és nem tizenkettedikben, így nem kell aggódnom az érettségi miatt.</p>
<p><strong>Van-e olyan pillanat, esemény, ami miatt félsz?</strong></p>
<p>Ahányszor eddig EB-k-kel beszélgettem, mindig azt mondták, hogy az első EB- beszédnél remegett a lábuk, nyilván nekem is fog majd. Nem vagyok annyira izgulós, de azért amikor először van ilyen nagy dolog, akkor biztos izgulni fogok. Egyébként mindenhez úgy állok, hogy nagyon várom már.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.ae0a69d0-485b-436f-99a9-d7d6ce4bcbe2_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt az az érzés, amit szeretnél, hogy a saját nullosaid is megéljenek?</strong></p>
<p>Engem Kkerekesnél fogott el az az érzés, hogy nagyon jó helyre kerültem. Nem tudom a pontos pillanatot felidézni, csak az érzést. Ezt kívánom mindenkinek, hogy legyen egy ilyen pillanatuk.</p>
<p><strong>Volt közös pillanatotok a felkérés előtt?</strong></p>
<p>Volt, hogy nullban együtt voltunk, például az Adj király katonát!-nál készült rólunk egy jó fotó, ahol egymás mellett üvöltünk a Dodóval, de olyan kiemelkedő nem volt. Nelli mesélte utólag, hogy még kisnull után kérdezték tőle, még bőven az EBebség előtt, hogy ki az, akivel ő csopizna az utolsó évében, és a mi két nevünk volt az első kettő, akiket mondott. Ez olyan, mint egy csopi, csak sokkal jobb. Bevált, amit Nelli kívánt.</p>
<p><strong>Fordult már meg a fejedben a kérdés, hogy beleférne-e az EB-ség az idődbe?</strong></p>
<p>Igen, elgondolkoztam rajta még régebben, hogy össze tudnám-e egyeztetni az életemmel és arra jutottam, hogy igen, ha jól beosztom az időmet.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.3b955788-f484-4dd2-8e6e-9a813c074a92_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Szerinted milyen karakter forma illik hozzád a legjobban?</strong></p>
<p>Vicces, mert eddig amilyen állomásokat tartottam, mindig más voltam. Voltam fiú, voltam lány, de mindegyiket élveztem. Azt is, amikor nagyon bohóc szerepbe kellett bújnom, meg azt is, amikor férfias, határozott, pörgős karaktert kellett játszanom, szóval abszolút nyitott vagyok. Nincs meg egy konkrét karakter ideál a fejemben.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Ez a négy-hat év életetek legcsodálatosabb pár éve lesz, úgyhogy élvezzétek ki!</p>2024 NagyEB interjú - Lizaurn:md5:400d42319775aef99631f337c926df552024-02-03T13:36:00+01:002024-02-03T13:37:39+01:00Animosanulltábor2024BDGbdgbelsős programbelsős programokberzsenyiberzsenyisberzsenyis életberzsódiákdiákéletEBinterjúNAGYEBnagyebnagynullnullnulltábor<p>Szebegyinszki Liza nyilatkozik az EB kapcsolatáról a Berzsenyi szellemével, a teeeeesooomsz és a HIGH FIVE eredetéről, az eddigi Nulltáboros tapasztalatairól, és még sok másról...<br />
Az interjút készítette: B.Koch Mara</p> <p><strong>Hogyan kértek fel, és milyen érzéseket váltott ez ki belőled?</strong><br />
Engem Földesi Emma kért fel. Az egész úgy nézett ki, hogy a nővéremmel megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos vasárnapot, amikor csak együtt vagyunk, kávézunk, trécselünk és filmet nézünk. Felmentünk a lakásba, kimentünk a teraszra kávézni, aztán elkezdtünk filmet nézni. A nővérem mondta, hogy majd ő csinál ebédet, ami nagyon jó volt, el sem kellett mozdulnom a kanapéról. A kedvenc gyerekkori mesémet néztük, a <em>Bolt</em>ot, ami egy nagyon cuki kutyáról szóló animáció. Teljesen odavoltam érte, ittam minden szavát. Már fél órája ment a film, amikor megjelent egy random magyar felirat. Gondoltam biztos csak valami hiba, mert egyezett az angol szöveggel, a film ment tovább, de egyszer csak elkezdtek csúnya szavak megjelenni, én meg néztem, hogy itt valami biztos, hogy nem oké. Nem igazán fogtam fel hogy mi történik, de egyszer csak felvillant a kérdés, hogy <q>NagyEB 2024?</q> egy másodpercre. Itt már csak értetlenül ültem, aztán öt másodperccel később megint megjelent a kérdés zenével, és az én képemmel. Emma ugyanebben a pillanatban pedig megjelent a télikert üvege mögött, de én a sokktól lefagyva még mindig a kanapén ültem, mozdulni sem bírtam, pedig tudtam, hogy be kéne engednem. A nővérem végül beengedte, én meg végre felálltam, odamentem hozzá, ő pedig feltette nekem a kérdést. Magamhoz szorítva igent mondtam, és elsírtam magam. Nagyon meglepődtem, az elején sokkosan ültem, nem tudtam mozdulni, de nagyon jó érzés volt.<br />
<br />
<strong>Hogy tudod összeegyeztetni az EB-séget az iskolával és az életeddel?</strong><br />
Eleinte volt bennem egy kis kétely, hogy hogyan fog ez menni, mert nem voltam olyan ember, aki nagyon sokat tanult, de tekintve, hogy idén 4 tantárgyból érettségiznem kell, kénytelen vagyok. Igazából már a felkérés előtt is tartottam ettől. Kételkedtem benne, hogy menni fog-e, de eddig úgy néz ki, hogy jól megy. Kialakítottam a saját rendszeremet, és eddig minden stabil. Igazából mindennek az a kulcsa, hogy priorizálnom kell a dolgokat. Általában heti egyszer csinálok egy listát a teendőimről, és ez egész jól működik.<br /><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110234_034_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<br />
<strong>Melyik a jobb, kipipálni vagy kihúzni a teendőket?</strong><br />
Kihúzni. Akkor teljesen el is tűnik. És kifejezetten lapra szeretem leírni őket.<br />
<br />
<strong>Milyen a Berzsenyi szellemével dolgozni? Milyen főnöknek?</strong><br />
Nagyon kis rendes, mindent meg tudunk beszélni, rendszeresen skypeolunk, minden hétvégén megbeszéljük, kinek mikor jó, akkor leülünk, mindent átrágunk. Gyakran szoktunk chatelni, meg mémeket küldeni egymásnak. Nagyon jó humora van. Néha kicsit szigorú, és jelzi, hogy mindennek megvan a helye és ideje, ilyenkor kicsit befenyít, de általában nagyon szórakoztató és kedves személyiség.<br />
<br />
<strong>Szerinted mi lenne a legelborultabb keretmese?</strong><br />
A <em>Ponyvaregény</em>. Ezt mindenki csak saját felelősségre nézze meg, ha megnézi, mert 18+ , de az egy nagyon durván elborult keretmese lenne.<br />
<br />
<strong>Mi volt az az érzés, amit megtapasztalhattál a saját Nullodban, és most szeretnéd átadni?</strong><br />
Én nem voltam a saját Null táboromban, mert kilencedik félévben jöttem át a Berzsenyibe. Így a nullból nem tudnék kiemelni egy érzést, de, amikor bekerültem ebbe a közösségbe, úgy éreztem, hogy végre van hova tartoznom. Azt szeretném, hogyha mindenki átélhetné ezt, és mindenki tartozhatna valahova.<br /> <img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110219_128_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<br />
<strong>Mi motivált téged, amikor először pályáztál, milyen érzés volt leadni a pályázatodat?</strong><br />
10. -ben pályáztam segítőnek, amikor a <em>Jumanji</em> volt a keretmese. A fő motivációm az volt, hogy sajnos nem lehettem a saját Nullomban, az osztály- és évfolyamtársaim viszont nagyon sokat meséltek róla, és sok olyan kifejezést is használtak, amiket nem értettem. Kicsit úgy éreztem, hogy valamiből kimaradtam, de ez valahogy mégis pozitívan hatott rám. Szerettem volna másoknak is átadni, hogy milyen jó a Berzsenyi részévé válni. A pályázatot leadni pedig nagyon jó volt, nagyon elégedett voltam a munkámmal, és emlékszem, hogy, amikor megkaptam a levelet, amiben meghívtak a szóbelire, elsírtam magam. Aztán a szóbeli után csináltak egy műsort a továbbjutott segítőknek, és emlékszem, hogy <q>Liza, a rókatündér</q>-ként jelentem meg benne. Nagyon büszke voltam rá, hogy segítő lettem.<br />
<br />
<strong>Van olyan pillanat vagy esemény, ami miatt előre féltek?</strong><br />
Nincsen. Úgy gondolom, hogy mindennel meg tudunk birkózni. Ahogy láthattuk az elmúlt majdnem 50 évben, mindig mindenki megbirkózott mindennel. Nagyon sok támogatást is kapunk, szóval nem félünk, mindent meg fogunk tudni oldani. Ha nem is elsőre, másodjára vagy harmadjára már biztosan.<br />
<br />
<strong>Mi volt eddig a legnagyobb kihívásod segítőként?</strong><br /><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110224_331_m.jpg" alt="" style="float:right; margin: 0 0 1em 1em;" />
Amikor először voltam segítő, a legnagyobb feladatom a színház megszervezése volt, amit Merjammal csináltunk. Abba rengeteg időt és energiát öltünk. Volt egy hét, amikor minden egyes nap találkoztunk, beültünk a Bambi kávézóba tervezgetni. Nagyon nehéz feladat volt, de úgy éreztem jól sikerült, és eszméletlenül jól szórakoztunk.<br />
<br />
<strong>Mik a legszebb emlékeid segítői karrieredből?</strong><br />
Nagyon szerettem a kirándulásokon állomásokat tartani. Hatszor kell végigcsinálni ugyanazt az állomást, és az első soha senkinek nem sikerül igazán jól. Aztán egyre jobban belejövünk, formáljuk még egy kicsit, átbeszéljük, hogyan lehetne legjobban előadni, és a végére már mi is felszabadultabban adjuk elő.<br />
<br />
<strong>Mikor és hogyan alakult ki a HIGH FIVE?</strong> <br />
Őszintén szólva nagyon random. A forgatás napján kint voltunk a Városligetben, éppen az első jelenetet kezdtük felvenni, és előtte, már nem tudom melyikünkből ez csak úgy kijött, és nagyon adtuk mindannyian, és utána már csak jött magától, hogy mindig lepacsizunk.<br />
<br />
<strong>Honnan jött a teeeeesooomsz?</strong> <br />
Mielőtt forgattunk, lent voltam vidéken a barátaimmal, és akkor ragadt rám. Mindenre csak ennyi volt a reakció, és már automatikusan én is csak ezt reagáltam mindenre.<br />
<br />
<strong>Miért pont Hippolüté bőrébe fogsz bújni?</strong> <br />
Mikor keresgéltünk filmeket, görgettük az IMDB-t, nagy nehezen találtunk egy filmet, ami jónak tűnt, majd beszélgetések után rájöttünk, hogy mégsem. Kicsit kétségbe voltunk esve, hogy nem lesz filmünk. Szerencsére Hangának éppen ekkor ajánlottak egy filmet, a Wonder Womant. Rögtön írt is a csopiba, kb 6 hangüzenetben, amik mind minimum 1 percesek voltak, hogy <q>Úristen képzeljétek…</q>!!!!!! . Igazából rögtön mondta is, hogy ki lehetne a három szereplő. Megnéztem a filmet, amibe egyből beleszerettem, nagyon tetszett a hangulat, a történet, a szereplők, és hogy mindig történik valami. Miután mindhárman megnéztük, egyértelművé vált számunkra, hogy ki kit játszana, nem kellett túlgondolni.<br />
<br />
<strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong><br />
Élvezzétek a Berzsenyis éveiteket! Az itt eltöltött 3 évem volt talán életem legszebb időszaka. Élvezzétek amíg tudjátok, mert nagyon hamar vége lesz!</p>2024 KisEB interjú - Dodóurn:md5:60617cd7e609e49b60f1577c604173c92024-02-03T09:35:00+01:002024-02-08T07:59:34+01:00Bálintnulltábor2024BDGberzsenyisekEBfociinterjúkisebkisnullnullnulltábor<p><strong>Nyilas Dodó</strong> beszél az EB-ségről, a KisNullról, a Berzsenyiről, a focikarrierjéről és még sok másról. Az interjút készítette: <strong>Varga Bálint</strong></p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogyan kértek fel?</strong> <br />
Szeptember 17-én visszajöttünk egy osztálykirándulásról, nagyon kimerült voltam, elmentem délután egy meccsre.<br />
<strong>Melyikre?</strong><br />
Én játszottam meccset, valami Egészség DSE ellen. BLSZ, megye 4 szintű meccs. Lejátszottuk, nagyon bénán játszottam, volt, hogy futottam, és elestem a lábamban. Vége lett, már mentem volna haza, és nem ott áll egy ember egy rikítóan fehér bakancsban? Az volt az a pillanat, amikor realizáltam, hogy egyetlen egy ember van, akit ismerek, és van egy elképesztően fehér bakancsa, az pedig Borbás Patrik. Azt mondta: Én vagyok a Borbás Patrik! Mondom, szia Patrik! Mit keresel itt? Mondta, hogy jött az öccse meccsére. Én meg csak álltam, és lányos zavaromban hirtelen eszembe sem jutott, hogy <ins>nincs öccse</ins>. Eléggé gyenge fedősztori volt, de pillanatnyilag elhittem. Akkor a szemembe nézett, elővett egy kis befőttes üveget, ami tele volt cetlikkel, és mondta, hogy húzzak egyet. Onnan már eléggé egyértelmű volt a történet. Kihúztam belőle egy cetlit, kérte, hogy nyissam ki, olvassam el. Nagyon kínos volt: elejtettem. Lehajoltam, felvettem, kinyitottam, és rá volt írva, hogy KisEB 2024<abbr> Igent mondtam. Otthon azóta megvan az üveg, és mind a huszonvalamennyire az van ráírva, hogy KisEB 2024</abbr> Patrik húga írta őket, <ins>aki viszont létezik</ins>, nem úgy, mint az öccse.</p>
<p><strong>Milyen egy jó hívózene?</strong> <br />
Elképesztően funky. Nekem az oroszos, érthetetlen szláv szövegű, ska-szerű, üvöltős hívózenék jönnek be, meg a latin csípőrázósak.</p>
<p><strong>Melyik az a (bármilyen) mű, amit, ha nem kéne figyelembe venned semmilyen korlátozó tényezőt (diákok életkora, tanárok véleménye, közízlés stb..), beválasztanál keretmesének?</strong><br />
Most kettőt mondanék. A Borat, azt meg lehetne csinálni keretmesének, (adott 3 főszereplő, 2 fiú, 1 lány: Borat, Azamat és Luenell/Pamela Anderson) és a táborban kimegyünk az USA-ba. A másik, az a Verdák, ahol egy elképesztően nagy final fight lenne abból, hogy körbe-körbe futkosunk. Vagy az is lehetne, hogy csak hozunk három kocsit, és illegális gyorsulási versenyt csinálunk Pusztamaróton. Mindig is Villám McQueen akartam lenni valahol. Ezt tavaly NagyNull szóbelin már egyszer átélhettem, de keretmesének sokkal nagyobb volumenű lehetne.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo2_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Volt olyan, hogy lebuktatok? Ha nem, akkor mi volt a legmelegebb ilyen helyzet?</strong><br />
Hivatalosan szerintem nem volt olyan, hogy lebuktunk. Én két embertől tudom, hogy rájött, de az egyik nagyEB lett (Szvitek). Kiderülés után odajött hozzám Szvitek, és mondta, hogy Vámos Danival ping-pongoztak, és látták, hogy hárman szelfizünk az aula közepén. Amit nem értek, hogy hogy nem buktunk le, az akkor volt, amikor forgattunk, és hatan (régi KisEB, új KisEB) mentünk az M3-as metrón egy vállamig érő kameraállvány társaságában, tehát, ha valaki szembejön, akkor ki se tudnánk magyarázni. És ott nem buktunk le. Tudtommal. De van még egy majdnem lebukós sztori egy szelfi körül. Ez akkor volt, amikor Dörbee csoportkört sorsoltak a rádióban, és ezért megbeszéltük, hogy hárman a tömeggel szelfizünk egyet. Elővettem a telefont, hogy szelfizzünk, és odajött Fuisz Gergő, hogy: UU, szelfiztek? Nelli meg egyből válaszolt: Áh, igen, igen, igen. Azóta van a telefonomon egy szelfi, amin úgy vagyunk hárman, hogy Nelli, Gergő és én.</p>
<p><strong>Mi volt a legfurább szituáció, amit szervezőként meg kellett oldanod KisNullban?</strong><br />
Ez nem tudom, mennyire nyilvános, de az éjszakain történt egy incidens. A KisNull éjszakainak van egy nagyon elborult része, évek óta hoznak nyers húst és májat, és bekenik vele magukat, meg hasonló undorító dolgokat csinálnak. Idén megjelent egy róka. Jöttek felénk ezen állomás tartói az utolsó csopi jövetele előtt, hogy srácok, baj van, nálunk van egy róka, elé csaptunk két centivel egy ásóval, de úgy, hogy majdnem el is találtuk, és meg se rezzent, ezért inkább arrébb álltunk, mert lehet, hogy veszett. Álltunk, és gondolkodtunk, hogy most akkor mit csináljunk? Mindjárt jönnek a gyerekek. A rókától biztos megijednének, de ez nem az az állomás. <br />
<strong>Swiper.</strong><br />
Swiper odajött lopkodni. Végül megoldódott a szituáció, elégszer mondták neki, hogy Swiper, ne lopkodj, és elhordta az irháját.</p>
<p><strong>Mennyire kell évről-évre igazodnia, frissülnie a nullnak, hogy kielégítse az egyre fiatalabb korosztályok igényeit?</strong> <br />
Nyilván kell rajta picit változtatni, de szerintem magukat a programokat nem kell frissíteni, megállják a helyüket. A tematikája nyilván frissül évről-évre, mert az állomástartók találják ki, hogy milyen állomásokat csinálnak, ezek pedig általában olyanok, ami éppen trendi, menő. Változik, nem olyan meredeken, de szerintem pont ez a jó benne, hogy a null egy hagyomány, és mégis folyton formálódik. Idén is voltak új dolgok, visszahoztunk régieket, amik tavaly nem váltak be, azokat elhagytuk. Nem kell, hogy minden évben újraszabjuk, ez egy természetes folyamat.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo3_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen a KisNullban a szülőkkel való kommunikáció a NagyNullhoz képest?</strong><br />
Szerintem abban nagyon nincsen különbség. A szülők mindig is aggódni fognak a gyerekükért, nekik a hatodikos gyerek, a kilencedikes gyerek, a tizenkettedikes gyerek is a kisfiuk, kislányuk, a kis mindenük. A gyerekek között nagy különbség van, de a szülők között nincs.</p>
<p><strong>Elhintetted azt, hogy szerinted a gyerekek között van különbség. Ezt fejtsd ki, kérlek.</strong><br />
Ahogy a keretmesénél is mondtam, ahhoz képest, hogy két vagy egy év, ami köztük van, pont ez alatt változnak olyan sokat, hogy, ahogy KisNullban bánunk velük, egy picit apukák vagyunk, anyukák vagyunk felettük, az már a NagyNullban kínos lenne. Ott sokkal inkább egy haveri közösséget kell teremteni.<br />
<strong>A szemetek előtt nőnek föl. :,)</strong><br />
Pontosan.<br />
<strong>Miben tud segíteni egy nyolcadikos a szervezőknek?</strong><br />
Nagyon sok mindenben. Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy milyen nyolcadikosok vannak egy KisNull csopiban, mert ők egyszer már átélték. Az én tapasztalatomból mondom, hogy hiába volt az ember egyszer már hetedikesként KisNullban, az nyolcadikosként attól még ugyanúgy élmény marad, csak másmilyen. És, hogy mit tudnak segíteni, az az, hogy (nyilván) nem spoilerezik le, de egyfajta minicsopvezként is tudnak működni. Tudják, mi a módi, ismerik a járást. Hogyha van valami kérdésük a kicsiknek, akkor hozzájuk is tudnak fordulni, azért mégis közelebb vannak életkorban, mint mi, csopvezek.<br />
<strong>Mik azok, amik miatt egy nyolcadikos nem unja a második kisnullját?</strong><br />
Szerintem amiatt, hogy azt érzik, most be vannak avatva. Nekem az egy óriási poén volt, amikor rájöttem, hogy éjszakaira menet az akadályokon átverekedős rész az kamu. Van egy beavatott érzésed, hogy téged már nem tudnak úgy megszivatni, és most már tudod, hogy mi fog történni. Viszont ez felelősségérzetet is ad, hogy nem rontod el a kicsiknek, hogy ők is ugyanazt átéljék, amit te. Ezenkívül a festékest, a focit ugyanúgy lehet élvezni nyolcadikosként, mint hetedikesként.</p>
<p><strong>Mi a véleményed a táborhelyről?</strong> <br />
Én, amikor nulladikos voltam, egyik KisNullom sem Pusztamaróton volt, hanem Sástón. Amikor először voltam szervező, a helyszín is újdonság volt. Én pozitív véleménnyel vagyok Pusztamarótól. Nem mondom, hogy jobb, mint Sástó, azt sem mondom, hogy Sástó jobb, mint Pusztamarót. Két különböző táborhely. Ezt azért szeretem, mert a semmi közepén vagyunk, nyilván emiatt nehezebb is eljutni oda, és nehezebb segítséget hívni, vagy hirtelen elugrani valamiért, de olyan érzése van az embernek, hogy ő a vadonban van, nincs körbekerítve, ez egy szabadabb érzést ad. Ami még tetszik, az az avatásnak a helyszíne, szerintem egy nagyon szép hely. Na és, persze, ott van mellette az erdő, ami elképesztően jól használható éjszakaira.</p>
<p><strong>Az előző EB miben segíti a ti munkátokat?</strong><br />
Ketten közülük most aggok lesznek, így sok mindenben tudnak segíteni. Ahogy nálunk, úgy a legtöbb EB-nél is az van, hogy barát a régi EB és az új EB. Bármilyen kérdés van, ők ugyanezt végigcsinálták, ugyanezeken keresztülmentek, bármit kérdezünk, van rá egy megoldásuk, van rá egy javaslatuk, hogy mit érdemes csinálni.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo4_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Volt olyan állomásod, ahol túl messzire mentél?</strong> <br />
Szerintem nem volt. Tartottunk egy temetkezési vállalkozós állomást, amit próbáltunk nagyon viccesre venni, és ott az elején, mielőtt még kiviteleztük volna, azon gondolkodtam, hogy ezt lehet-e viccként felfogni. Végül szerintem sikerült. Én úgy láttam a gyerekeken, hogy élvezték, és poénként fogták fel. Szóval a gyakorlatban végül jól sikerült kivitelezni.</p>
<p><strong>Mi egy szervező legnagyobb ellensége?</strong><br />
Körülmények. Például késés, amiről nem mi tehetünk. Dugó volt, esik, jött egy róka, satöbbi. Ami a hatáskörömön kívül kerül. Én azt mondom, hogy ami a hatáskörön belül van, én abba belerakom a maximális energiát, és, ha törik, ha szakad, én azt valahogy meg tudom oldani. De a körülményekkel, amiket nem kontrollálhatok, azokkal nem tudok mit kezdeni</p>
<p><strong>Mik azok a dolgok, vagy mi az a dolog, amit te mindenképpen minden nullba elviszel?</strong><br />
A kacsás zoknijaim. Nagyon sok kacsás zoknim van, és szerintem most minden napra jutni fog legalább egy. Végig kacsás zokniban leszek.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo5_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a Berzsenyiseknek?</strong><br />
Nyilván minden ember más, valakit ez nem tud foglalkoztatni, hogy gyerekeknek idióta tábort szervezzen, meg ezt kínosnak tartja, nem tetszik neki. De bárki, akit ez érdekel, az ne tartsa vissza magát. Próbálkozzon, próbáljon lejutni, írjon pályázatot, ha nem jut le, az nem jelenti azt, hogy soha nem fog lejutni. Én is sokszor próbálkoztam úgy, hogy nem jutottam le. Nagyon sok energiát kell belefektetni, de szerintem még több élményt és mások által belefektetett energiát kapsz vissza. És nagyon jó érzés egy olyan közösségnek a tagja lenni, ami, ha elballagsz, utána is végigkísér. Mondjuk négy év múlva lehet, hogy visszajövök, és ugyanúgy hülyéskedhetek kisgyerekekkel, teljesen törvényesen, mintha még ide járnék. Szóval… Pályázzatok!</p>
<p><em>+Bónusz focis interjú!</em></p>
<p><strong>Mesélj egy kicsit a focicsapatodról!</strong><br />
Az újpesti Haladásban játszom csapatkapitányként. Újpesti kiscsapat, tehát, ha ránézel a térképre, akkor nagyon sok focipálya van Újpesten, és valószínűleg mind az UTÉ-é vagy az Újpest FC-é, és van egy nagyon kicsi, eldugott, rossz, füves pálya a gyár mögött, azok vagyunk mi. Nekem ez főleg hobbi. Szerintem sokat elmond az, hogy 1995-ben alapították a csapatot, és ott van a klub történetében, hogy alapvetően Sörivó Ördögök néven szeretett volna nevezni a klub, de ezt az MLSZ nem engedte, arra hivatkozva, hogy ez túl komolytalan a bajnoksághoz (ez még mindig megye 4). A felnőttcsapat címerében még mindig söritalok szerepelnek, de Újpesti Haladás lett a neve. Tehát nem vagyunk profik, de jó a csapat, jó az összhang. Nagyon szeretek oda járni, mert kiváló stresszlevezető, úgyhogy ezt szeretném megtartani. Csak végzősként az időt jobban kéne menedzselni hozzá. Most hétvégén megyünk Dorogra. A Dorog ellen játszunk, de nem Dorogon, hanem Tokodon. De most mi vagyunk a nagy reménység, az ificsapat! A felnőttcsapat, az megye hármas, és bennünk látják a potenciált, hogy feljebb visszük.<br />
<strong>Akkor most a második számú csapatban játszol?</strong><br />
Nem, nekünk még ez az utolsó évünk utánpótlásként, U19. Kérlek szépen, Komárom Esztergom MLSZ regionális U19 bajnokság alapszakasz. Így tudod megtalálni az MLSZ Adatbankban. Senkinek nem ajánlom, hogy rákeressen, mert van fotó az adatlapomon. <br />
<strong>Mit kell tudni rólad, mint futballista? Mesélj egy kicsit a karrieredről!</strong><br />
Elképesztően technikátlan vagyok, de gyors, többszörös gólkirály. Klasszikus góllövési módszerem az, hogy rárúgom a kapusra, kipattan és begurítom üres kapuba, talán.
Inkább fizikálisan bírom, mint technikailag, nem vagyok egy nagy labdazsonglőr. Körülbelül ötödik vagy hatodik éve focizom. Előtte atletizáltam, onnan jön a gyorsaságom, a technikám meg sehonnan. Amúgy fura tény, de engem hívtak meg nagyobb csapatok. Ezt fogom mesélni a gyerekeimnek! Amikor majd idős leszek, elhízva leülök este vacsorázni, hogy: Hát igen, engem régen hívtak a Harmadik Kerülethez, a Soroksárhoz! A Fradi fiókcsapata! De soha nem akartam nagyon komolyan venni, ezért is nem mentem el az Újpesti Haladástól.<br />
<strong>Ki a példaképed fociban?</strong><br />
Nagy Dortmund szurkoló vagyok, és Lewandowski volt sokáig a példaképem. Amíg el nem ment a Bayernbe.<br />
<strong>Most meg itt ülsz bajor szerelésben! (Oktoberfest napján volt az interjú)</strong><br />
Hát ez van, fiatal voltam és kellettek németből a pluszok. Most nem nagyon van focis példaképem. Kedvenc játékosaim vannak a Dortmundból. Mindig elfelejtem a csávónak a nevét, a nagy pufi hajú, göndör csávó. Adeyemi.<br />
<strong>Amúgy ő kábé olyan stílusban is játszik, mint te. Gyors, rálövi, azt’ bemegy.</strong><br />
Vagy nem. Szóval ő most a kedvenc játékosom, példaképem. Akkor már ne menjünk el a Messi vagy Ronaldo kérdés mellett. Megosztó téma, de Messi. Sajnálom. Innen kérek elnézést, minden Caspiano Ronaldo tagtól, de Messi.<br />
<strong>Kedvenc Magyar játékosod?</strong><br />
Csoboth.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.nyilasdodo6_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>2023 NAGYEB ~ Köves Natiurn:md5:f04ea0af4134d7c4be74f075f4aabb8b2023-03-05T13:56:00+01:002023-03-05T13:56:00+01:00Csengenulltábor2023interjúKöves NatiNAGYEBnagyebNagyNullnagynullNatinullnulltábor <p><strong>Mit vársz a legjobban az EB-ségben?</strong></p>
<p>Azt hiszem, a kiderülésen Emmának tették fel ezt a kérdést, és ugyanaz a válasza mindkettőnknek: leginkább az ,,akadüjét". Az nagyon megfogott, mert hihetetlenül szentimentális, és EB-ként ezt talán máshogy lehet átélni egy jó értelemben.</p>
<p><strong>Számítottál rá, hogy felkérnek?</strong></p>
<p>Talán egy picit igen, amiért a 22-es Nagy EB-től nagyon aranyos mondatokat kaptam tábor után, az így megfogott, főleg kilencedikesként. Már több ember is elkezdett célozgatni, hogy ,,Na? Te leszel az EB?” Egy idő után már nem akartam ezen gondolkodni, mert tizedikes vagyok és tudtam, kicsit felesleges, aztán pont, amikor egyáltalán nem számítottam rá, akkor kértek fel. Nagyon meglepődtem.</p>
<p><strong>És hogyan kértek fel?</strong></p>
<p>Engem Rozvi kért fel. A barátommal, Levivel (a tavalyi KisEB-vel) megbeszéltük, hogy találkozunk, de írt, hogy késni fog. Egyszer csak felnéztem a telefonomból, és ott állt Rozvi. Mesélte, hogy egy barátnőjével találkozik, de ő is késik, és elkísértem őt vizet venni. A boltban kaptunk a víz mellé ajándékba 2 Kinder tojást. Visszamentünk a Duna Plázához, leültünk kintre. Nagyon vicces, mert az egész fel van véve videóra, ahogy körülbelül öt percig eszem azt a Kinder tojást. És amikor végül kinyitottam a játék részét, ott volt egy kis játék kutyus és utána egy cetli, amin az állt, hogy ,,NagyEB2023"?</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334616608_3509353365975384_7554942254308768972_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Szerinted mi lesz a legnehezebb feladatod?</strong></p>
<p>Az önbizalmam, hogy úgy érezzem, tényleg jó munkát végzek, és én is elégedett legyek magammal. Ez egy olyan dolog egyébként, amit sokan nem tudnak rólam: úgy tűnik, mintha sok önbizalmam lenne, mert annyit pörgök, pedig valójában sokszor nem így van.</p>
<p><strong>Miért ez lett a keretmese?</strong></p>
<p>Először még az Alíz csodaországban-ra gondoltunk, csak az már volt 2014-ben, és arra jutottunk, hogy az még nem volt olyan régen… pedig Laczkó nagyon szerette volna. És végül talán ő dobta be a Zsivány egyest, mert a Star Warsba nagyon sok mindent bele lehet építeni, eszméletlenül jó világa van, mindhármunk szerint. Átmentünk Emmához, megnéztük, és már a film után tudtuk, hogy biztosan ez lesz, nem volt kérdés. Tehát nem nagyon gondolkodtunk rajta.</p>
<p><strong>Mi a véleményed a karakteredről?</strong></p>
<p>Nagyon szeretem a karakteremet. Ebben a filmben van egy K2SO nevezetű droid, és az elején abból indultunk ki, hogy van ő, Jyn és Casian. Miután megnéztük a filmet, leültünk beszélgetni: Emma és köztem kellett eldőlnie, hogy melyikünk lesz Jyn, mármint az igazi, élő szereplő, én pedig csak ültem mosolyogva, hogy ,,inkább mondd te először, Emma". Ő mondta, hogy miért lenne inkább Jyn, én pedig nagyon megörültem, mert nagyon tudtam azonosulni azzal a droiddal. Nyilván nem lehetek droid, szóval át lett variálva, így nem droid, hanem egy igazi ember vagyok, de amit sokan nem tudnak, hogy a karakterem K2-ra épült.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334681783_908559000330844_5650805147177006140_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Akkor tudsz azonosulni a személyiségével?</strong></p>
<p>Igen, nagyon. Bele is tudok építeni nagyon sok mindent, ezért is szeretem, hogy kitalált karakterem van, mert "szabadabb". Csinálhatok vele bármit..</p>
<p><strong>Kicsit furcsább kérdés: ha nem akarnál hazamenni a suliból és megtehetnéd: melyik terembe költöznél be?</strong></p>
<p>Talán a kémia vagy a bioszlaborba mennék, mert ott nem igazán lehet unatkozni… (nevet)</p>
<p><strong>Melyik az utolsó zeneszám a telefonodon?</strong></p>
<p>Slipping through my fingers ~ Mamma mia</p>
<p><strong>Melyik a kedvenc jeleneted a kiderülő videó során?</strong></p>
<p>Először Emma és Laczkó beszéltek telefonon, mert nekem edzésem volt. Ők építették fel az elejét, a keretét az egésznek. Utána persze én is bekapcsolódtam a hívásba és úgy beszéltük meg, hogy mi legyen pontosan. Azt szerettük volna, hogy ne a megszokott keretmese kiderülés legyen, hanem legyen új kerete annak, hogy most miért nézünk trailereket. A kedvenc részem talán a Majmok bolygója, mert annak van egy belső jelentése is számunkra… De Laczkó része is nagyon jó volt a Hihetetlen családból…</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334403086_2346522362195688_6158052227020570356_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És az EB kiderülő videóból?</strong></p>
<p>A vége, amikor bejön a Ca plane pour moi, és állunk hárman az ajtóban. Azt nagyon szeretem mert számomra nagyon aranyos.</p>
<p><strong>Mi az az egy dolog, amit szeretnél, ha tudnának rólad, de nem tudnak nagyon sokan?</strong></p>
<p>Nagyon szeretek énekelni. És ezt nem feltétlenül akarom, hogy többen tudják, csak ez szimplán egy olyan dolog, amit nem sokan tudnak. Mondjuk lehet, hogy ezt már tudják az emberek, mert szoktam magamban énekelni, táncolni. Zenélni is nagyon szeretnék, egy éve elkezdtem ukulelézni, de magamtól csinálom, így nem igazán tudtam még fejlődni benne. Nem hiszem, hogy el fogok kezdeni rendesen tanulni (bár, ha igen, akkor a gitárt választanám), mert ebben a korban már nem hiszem, hogy kezdenék a zenével bármit. Ez egy kisebb bánatom, hogy sohasem tanultam meg zenélni.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Azt, hogy élvezzék ki ezt a 4-6 évet a maximumig! Mert ebből a fantasztikus közösségből sose lesz elég! Meg persze azt is, hogy pályázzanak, ha szeretnének, mert az idei Nagynull biztosan hatalmasat fog menni!!!<3</p>2023 NAGYEB ~ Laczkó Mártonurn:md5:a01f02371f6e77647c5632f64af8a1222023-03-05T11:54:00+01:002023-03-05T11:59:03+01:00Nimródnulltábor2023interjúnagyebnagyeb2023nulltábor<p>Az alábbi interjú alanya Laczkó Márton (12/A), 2023-as NagyEB.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334745125_920409182611451_1229261342238610326_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Köszönjük, hogy elfogadtad az interjút, és gratulálunk az EB-ségedhez.</strong></p>
<p>Köszönöm szépen, megtisztelő itt lenni.</p>
<p><strong>Melyik tulajdonságodat tudod a legjobban hasznosítani EB-ként?</strong></p>
<p>Rendkívül összetett a feladat, úgyhogy sokféle tudás és készség kell hozzá. Szerintem amiben én a legtöbbet tudok nyújtani, az egyrészt a kreativitás, másrészt pedig a munkamorálom és a terhelhetőségem. Szervezésben kicsit szétszórtabb vagyok, szóval ez az, amin majd az év folyamán dolgozni kell, hogy a táborra minden jól menjen.</p>
<p><strong>Ezeket a képességeket hasznosítod a nagybetűs életben is?</strong></p>
<p>Sokat gondolkoztam azon, hogy akár a nullból, akár az EB-ségből mit hasznosíthat az ember, mit tud áthelyezni az életébe, és szerintem ezek mind rettentően fontos dolgok. Amit már most tapasztalok, az az, hogy a kommunikációs készséget nagyon erősen fejleszti az EB-ség, illetve azt is megtanultam már, hogy a kreativitásnak nem szabad kimerülnie abban, hogy csak ötleteket dobálunk be, hanem a részleteket is ugyanúgy ki kell dolgozni, amely szintén leleményességet igényel.
Amit EB-ként megél az ember, azt mind át lehet ültetni a nagybetűs életbe.</p>
<p><strong>Mi az, amitől a legjobban félsz a null kapcsán?</strong></p>
<p>Nem vagyok egy izgulós típus, és nem szoktam előre félni dolgoktól. Szerintem, ha racionálisan gondolkozunk, nincs is mitől, mert fogunk annyit dolgozni, hogy nagy hibák ne csússzanak be. Viszont, ha egy dolgot ki kéne emelnem, akkor az első EB-beszédet mondanám, amikor majd legelőször ki kell állnom.
Nekem van egy kis “rituálém”, amit stresszesebb helyzetekben szoktam csinálni: sétálgatok. Ilyenkor magamban elképzelem az elkövetkezendő szituációt, hogy – például – már ott beszélek, és nekem ez segíteni szokott.
Valamint mindig azok a legnehezebb dolgok, amelyektől nem fél előzetesen az ember, és később derül ki, hogy mégsem olyan egyszerűek, mint amilyennek elterveztük.</p>
<p><strong>Tehát a nem várt dolgoktól tartasz a legjobban?</strong></p>
<p>Igen.</p>
<p><strong>Számítottál-e arra, hogy fel fognak kérni?</strong></p>
<p>Nem azt mondanám, hogy számítottam rá, inkább reméltem egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy hozzá tudnék tenni a nullhoz. Eleinte bíztam benne, de mivel minket a szokottnál később kerestek meg, ezért elengedtem a dolgot – így meglepetésként ért, mikor felkértek. Nem számítottam rá.</p>
<p><strong>Hogy történt a felkérés?</strong></p>
<p>A történet 3-4 nappal a felkérés előtt kezdődik, mert akkor mondta nekem apukám, hogy pénteken majd legyek otthon, mert át kell vennem egy csomagot.
Ez utólag belegondolva furcsának tűnhetett volna.
Kicsit mérges is voltam, hogy pénteken, suli után egyből mennem is kellett haza. Egy órányi várakozás után csengett a telefonom, amiről azt kell tudni, hogy nem jó a mikrofonja. 10-15 telefonhívás után sikerült egyeztetnünk a futárral (aki, mint később kiderült, Ádám apukája volt), hogy menjek le átvenni a csomagot. Lesiettem, és egy hatalmas doboz fogadott. Itt már azon gondolkodtam, hogy mekkora szívás lesz majd ezt felcipelni a harmadikra. Elkezdtek velem mindenféle dokumentumokat aláíratni, hogy átvettem a csomagot, stb. Ezek a papírok tele voltak EB-s utalásokkal, de nekem nem tűntek fel, úgyhogy csak elkezdtem aláírogatni mindet, és a harmadik oldalon volt egy lap, amelyre az volt írva, hogy “NagyEB2023?”. Ekkor egy pillanatra lesokkolódtam, a dobozból pedig előmászott Ádám, aki az egészet kitalálta.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334616608_3509353365975384_7554942254308768972_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mennyire volt nehéz titokban tartani? Volt meleg helyzet?</strong></p>
<p>Nem vagyok jó titoktartásban. Ezt nem szégyellem, hogyha valami nagy dolog történik velem, azt szeretem megosztani másokkal, legalább a legközelebbi barátaimmal, vagy a barátnőmmel. Ez most is így történt. Bogi, a barátnőm tudott róla, de előtte nem is lehetett volna titokban tartani.
Voltak ezen kívül is szorult helyzetek, velem szerencsére kevesebb. Ezekről inkább Emma és Nati tud majd mesélni. Az esetek nagy részében olyan szituációk voltak, hogy egy nagyobb társasággal, ha szóba került a nullos téma, akkor gyakran mondogatták, hogy “te biztos EB vagy”. Ezt eleinte nehezebb volt kezelni, idővel viszont már könnyebben tudtam terelni magamról a gyanút azzal, hogy viccre vettem ezeket. Végső soron jól sikerült titokban tartani a dolgokat.</p>
<p><strong>Milyen a közös munka a többiekkel?</strong></p>
<p>Eddig nagyon jó. Nehézségek nem igazán voltak, ami számomra meglepő, mert egy szervezői csapatmunka mindig jár nehézségekkel, a tagok viszonyától függetlenül. Emmával mi osztálytársak vagyunk, Natival pedig a korábbi nullban dolgoztam együtt, tehát vele is jóban vagyok. Ismerkedős köröket nem kellett lefutni, mindhárman eleve jó viszonyban voltunk egymással.
A csapatmunka precíz, Emma kiválóan kézben tudja tartani a dolgokat.
Általában nem szokott kelleni sok idő ötletelésre, mert mindannyian tele vagyunk gondolatokkal, bár ezek minőségben tudnak különbözni: vannak viccesebbek, és vannak tényleg jó ötletek.</p>
<p><strong>Mekkora munka a kiderülő videó megvágása? Hogyan zajlik a folyamat? Hogyan tudtad összeegyeztetni a magánéleteddel, valamint az iskolával?</strong></p>
<p>Egy videó elkészítésének nálunk az a menete, hogy kitaláljuk az alapkoncepciót, ezt követően pedig írunk egy viszonylag kötöttebb forgatókönyvet, majd következik a forgatás. Ezután eljut hozzám az összes videó, és kezdődik a vágás, amit nem lehet közösen csinálni. Ez egy hosszas folyamat. Több mint tíz óra lehetett az EB kiderülő videó megvágásával töltött idő.
A keretmese kiderülő videójánál becsúszott egy technikai hiba, így jóval kevesebb időm volt rá. A megoldásra nagyjából 30 órával az esemény előtt jöttem rá, ezért a 30 órából körülbelül 14-et vágással töltöttem. Ezt leszámítva nem zavarta meg az iskolakezdést, ugyanígy a magánélettel is összeegyeztethető. Van olyan, amikor egy kicsit kevesebb időd van másokra, viszont a tanulásnak, illetve a barátoknak mindig az elsőnek kell lennie – az EB-ség nem írja felül az ember korábbi életét, ez egy plusz feladat.</p>
<p><strong>Gondolkoztál azon, hogy visszautasítod a felkérést?</strong></p>
<p>Szerintem ez mindenkiben felmerül egy kicsit, vagy ha nem is mindenkiben, de az EB-k jó részében, hogy megéri-e ezt elvállalni.</p>
<p><strong>Mi szólt nálad amellett, hogy elfogadd?</strong></p>
<p>Engem az győzött meg abban, hogy megéri ezt csinálni, hogy az évek során láttam, hogy ez mennyire fontos dolog, mennyire hasznos és pozitív tud lenni a berzsenyis közösségen belül. Nekem a személyes tapasztalataim anno, mint nulladikos, illetve később, mint szervező nagyban meghatározták azt, hogy én erre nem igazán tudtam volna nemet mondani, mert én nagyon szeretem a berzsenyis közösséget, és szerintem ennek a nulltábor, és ez az egész élmény a beilleszkedéssel egy nagyon fontos része, és szeretném, hogyha megmaradnának bizonyos hagyományok, úgyhogy én úgy éreztem, hogy, ha már úgy döntöttek, hogy én erre alkalmas lennék, akkor kicsit kötelességem is elvállalni és beletenni a maximumot.</p>
<p><strong>Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat eddigi munkátok során?</strong></p>
<p>Eddig a legemlékezetesebb az szerintem az EB kiderülő videó elkészítésénél volt két rész. Egyrészt, amikor leforgattuk azokat a konkrét részeket, amikor mi kiderülünk. Másrészt pedig, amikor ezeket megvágtam és elküldtem a lányoknak, hogy hogy is néz ki, azt jó volt látni. Valamint olyan izgatottság volt bennem, közben olyan meghitt pillanat is volt hármunknak, hogy ezt csak mi tudjuk, hogy így lesz.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.309355204_6302493869767883_7557984082840812485_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit gondolsz a félanonim pályázásról, az előnyeiről és a hátrányairól?</strong></p>
<p>Mindenképpen a tavaly elinduló vonalat szerettük volna folytatni ezzel, mert múlt évben az egyéni csopvezpályázással egy nagy lépést tettünk afelé, hogy még igazságosabb legyen a rendszer, továbbá, hogy mindenkinek egyenlő esélye legyen lejutni a táborba. Előnyeinek azt mondanám, hogy nem lennénk elfogultak, viszont nem fogjuk tudni, hogy az adott írásbeli pályázatot ki adta le, ennélfogva tényleg csak az fog számítani a pontozásnál, hogy milyen jó az, amit írt a pályázó.</p>
<p><strong>Mi legutolsó zeneszám, amit hallgattál a telefonodon?</strong></p>
<p>Góbétól a Búcsú című szám.</p>
<p><strong>Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy mit gondolsz, milyen szerinted egy jó hívózene?</strong></p>
<p>Mivel nem vagyok egy táncos lábú ember, ezért számomra nehezebb lesz majd kitalálni, illetve betanulni a táncot. A zene megtalálásában viszont tudok segíteni. Szerintem mindenképpen fontos az, hogy pörgős, vidám legyen. Általában ezek a folk-rock számok szoktak jól működni. Előny az is, hogyha van valami kis kihallható, énekelhető része. Már most is mindig fél füllel hallgatom, hogy jó lenne-e hívó zenének egy számomra addig ismeretlen dal. A tánc is rendkívül fontos. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne legyen túl nehéz a koreográfia, de ne is csak “lötyögés” legyen.</p>
<p><strong>Mennyire fontos szerinted, hogy frissüljön a null arculata?</strong></p>
<p>Ez most az idei nullban is látszódott, hogy nem minden recept válik be minden évben ugyanannyira.</p>
<p><strong>Változnak a generációk velük pedig a generációs igények.</strong></p>
<p>Fontos, hogy ezt figyelembe vegyük. Mindig az a legfontosabb, hogy a gyerekek mennyire élveznek egy programot – ennek kell lennie az elsődleges szempontnak. Szükség van valamilyen szintű arculatváltásra, akár évről évre, de három-négy évente mindenképpen. Szerintem mi is igyekszünk így tervezni a dolgokat. Mindenesetre a tradíciók mindig beváltak, úgyhogy ezekből nem feltétlenül kell engedni: például a berzsenyis szokásokból, gitározásból, vagy a nulltábor struktúrájából. Finomabb programbeli változtatásokat érdemesebb eszközölni, amelyekkel jobban be lehet vonni a nulladikosokat.</p>
<p><strong>Mennyire tudsz azonosulni a karaktereddel?</strong></p>
<p>Én nagyon szeretem a Star Warst. Maga a film nem az én ötletem volt, nem is emlékszem, hogy melyikünk találta ki, de nekem rendkívül tetszett az ötlet.
A karakteremmel mindenképpen tudok olyan szinten azonosulni, hogy élvezni fogom azt, hogy az ő bőrébe bújhatok, mivel szeretem magát a karaktert is.</p>
<p><strong>Idei újítás, hogy van egy fiktív karakteretek. Tudnál róla mesélni?</strong></p>
<p>Anno, réges-régen voltak hasonlóak (<em>fun fact: a keretmesék előtt a nulltábor egy tematikára épült, például “spártaiak”</em>), szóval nem teljes mértékben új az ötlet. Ha jól emlékszem, 2004-ben volt Gyűrűk Ura keretmese, és abban volt egy fiktív karakter, és ez megragadott minket. Nézegettük, hogy hogyan lehetne kihozni azt, hogy két lány, egy fiú vagyunk, azonban sehogy sem sikerült igazán jóra. Innen jött a fiktív karakter megoldás, ami szerintem egy jó döntés volt, mert nekünk nagyobb szabadságot ad a történeten belüli mozgásban.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.325439421_740931697414143_8409505329696883682_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Mindenki pályázzon, illetve remélem, hogy mindig akkora érdeklődés lesz a null iránt, mint idén is. A másik üzenetem az az, hogy mindenki legyen kitartó ezekben a nehéz időkben! Fontos most az, hogy a Berzsenyi híres összetartása megmaradjon, sőt hatványozottan érvényesüljön.
Mindemellett a közösség minden tagja legyen kitartó, odaadó és összetartó.</p>
<p><strong>Tartsunk össze!</strong></p>
<p><em>A cikket Varga Bálint és Magyar Nimród írta.</em></p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - KISS MÁTÉurn:md5:3fa19ae5484ddce0f551e6549350779d2022-10-27T19:21:00+02:002022-10-27T19:21:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk harmadik, egyben utolsó része.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_2806_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Először azt szeretném tőled megkérdezni, hogy milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Az első alkalom, amikor kiáll a nulladikosok elé, az az, amikor végre valami kézzelfogható lesz abból, amiért az EB egész évben dolgozik. Az egy felejthetetlen pillanat. Az utolsó ezzel szemben nagyon más volt. Ott nem volt egy percem se gondolkodni előtte, az eső miatt sok mindent át kellett variálni, nyolcfelé állt a fejem. Nem realizáltam előtte, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy a szerepemben vagyok, és csak akkor esett le, hogy most voltam utoljára Spencer, amikor kimondtuk, hogy: mostantól nem Martha, Alex és Spencer, hanem Rozvi, Ádám és Máté vagyunk. Úgyhogy ezt talán nem tudtam azzal a meghittséggel átélni, de cserébe ezt a beszédünket és az előtte lévő final fight-ot élveztem a legjobban az összes eseményünk közül.</p>
<pre></pre>
<p><strong>Hogy érezted magadat a szereped közben? Sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Nem, szerintem annyira nem vettem át a karakterem jellemét, de nem is volt célom. Ezekben a szituációkban nem lehet annyira megmutatni a karakter személyiségét, szóval sokkal inkább voltam végig Máté, csak Spencer bőrében, és emiatt mindig nagyon jól éreztem magamat a szerepben.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6235_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Gondolom, ezelőtt is szerves része voltál a nulltáboroknak. Mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
A tavalyi NagyNullban volt egy szerep, amikor egy parasztbácsit kellett játszanom. Igazából végig csak falusias tájszólással kellett beszélnem, táncolnom, zenélnem, meg tennem magam, és ezt rettentően élveztem. Ez egy ilyen hülyeségem, de minden olyan szerepet szeretek eljátszani, ahol valamilyen akcentust kell felvenni.</p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Nagyrészt simán ment. Az eső azért sok mindenen változtatott, de erre számítottunk és mindenre volt tervünk, szóval ebből nem lett baj. Egyedül talán egy olyan program volt - most szándékosan nem fogom megnevezni, nehogy bárkinek lespoilerezzem -, ami nekem egy fájó pont maradt, ott sok minden elcsúszott a tervezetthez képest. Rengeteget kellett alatta rögtönözni, úgyhogy az nem ment ,,simán”, de ment. És tudtunk alkalmazkodni, és a gyerekek élvezték. Ez a legfontosabb. Az összhang pedig egyre csak jobb és jobb lett és lesz is, mert ez már örökké megmarad. De ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy jól működjön egy tábor.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.25540018_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<pre></pre>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Inkább legemlékezetesebb pillanatokról tudok beszélni. Ott van például a final fight, amit már említettem, hogy rettentően élveztem, aztán a színházas, amikor együtt üvöltöttük a Mamma Miát, vagy PIMP-en a repteret! Hát az zseniális volt. Aztán gitározás, az gyönyörű volt, és szerintem kifejezetten jól sikerült. Hívózene maraton; természetesen az mindig egy felejthetetlen élmény, na meg az avatás. Ott bizonyos értelemben a sajátjainknak éreztem a gyerekeket, és ez egy hihetetlen megnyugtató érzéssel töltött el. És akkor a kerekest még nem is említettem, hiszen az egy nagyon más élmény, és csak annyit szeretnék mondani róla, hogy köszönöm Miki.</p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani, vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Hát az a program, amit korábban már szóba hoztam. Azt nem mondanám, hogy egy pillanatig is azt hittem, nem fogjuk tudni megoldani, vagy, hogy egy kudarcba fulladt program lesz, de azt már az elejétől kezdve pontosan láttam, hogy nem úgy fog lezajlani, mint ahogy azt szerettük volna. Viszont csupa olyan probléma merült fel, amiről csak mi, szervezők tudhattuk, hogy az gond, és számomra ez a kulcs, hogy addig minden rendben van, amíg a nulladikosok nem tudják, hogy baj van. Engem ez motivál és szerintem mindig ott kell legyen a fejünkben, hogy bármikor kialakulhatnak teljesen váratlan szituációk, amikre nem lehet felkészülni, de higgadt fejjel, átgondoltan úgy kell ezeket megoldanunk, hogy a gyerekek ebből a lehető legkevesebbet érzékeljék.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8210_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogyan élted meg a tábort, a felkészülést és szerinted a társaid?</strong>
Egyszerre volt nagyon hullámzó és nagyon stagnáló. Ez most furcsán hangzik, de ezt úgy értem, hogy természetesen voltak nehéz időszakok és pillanatok, mind a felkészülés alatt, amikor az alapvetően sok dolgom mellé felgyülemlett egy csomó EB munka, mind a tábor alatt, amikor 0-24-ben fel-alá rohangáltam, és addig nem nyugodtam, amíg minden rendben nem lett. De ilyenkor is nagyon élveztem, hogy a táboron dolgozhattam, és még egy és még egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kialakuljon a 2022-es Nagynull. Ez is baromi izgalmas volt egyébként a szervezésben, hogy a tábor az az utolsó utáni pillanatáig alakul. És lehet nekünk tábortervünk, és minden pillanatra pontos forgatókönyvünk, de ezeket úgyis felülírják a váratlan pillanatok, és ettől lesz emlékezetes az egész. És akkor nem beszélve arról, hogy ezek a nehézségek abszolút eltörpülnek a rengeteg zseniális dolog mellett, ami történt velem ebben az egy évben. Kezdve ott, hogy mennyi csodálatos percet tölthettem két csodálatos emberrel. Hihetetlen, mennyit nevettem, poénkodtam, beszélgettem velük, és nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik. És akkor ott van még számtalan ember, akiket idén volt lehetőségem úgy igazán megismerni, és talán ezek a kapcsolatok a legszebb dolgok, amiket az EB-ségtől kaptam. Biztos vagyok benne, hogy Rozvi és Ádám is - bármit is mondanak majd erről az egy évről - a végén úgyis oda fognak kilyukadni, hogy ez egy ajándék volt a számunkra.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.1666880007207_IMG_7431_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
Na ez egy jó sztori, mert ez eléggé egy utolsó pillanatos döntés volt. Az nem titok, hogy mi szerettünk volna magyar hívózenét, és nagy nehezen választottunk is egyet, azonban elég hamar realizáltuk, hogy Bohemian betyarsra egyszerű és élvezetes koreográfiát kitalálni nem egy könnyű feladat. Ezért aztán elvetettük a magyar zenéket, és úgy döntöttünk, inkább keresünk egy külföldi számot, amire gyorsabban jön az ihlet. Úgyhogy letelepedtünk a fűbe, és benyomtuk a spotify rádiót, és, habár zeneileg eléggé eltér az ízlésünk, de ez volt az a szám, amit meghallottunk, és mindhármunknak nagyon tetszett.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6146_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Nagyon különböző. Az első alkalom még nekem is új szituáció volt, úgyhogy amennyire ők kíváncsiak voltak, mi a következő lépés, én annyira kíváncsi voltam, hogy tetszik-e nekik és nagyon koncentráltam, hogy ne rontsam el. Ekkor inkább éreztem magamat is egy lelkes nulladikosnak, mintsem EB-nek. Az utolsó pedig ennek az ellentéte volt. Ott egy pillanatig sem törődtem vele, hogy most éppen jó lábamat emelem-e, akkor az érdekelt, hogy lássák rajtam minden jókedvemet és örömömet, amit én is láttam rajtuk, és ez nagyon megható volt. Ekkor azt éreztem, hogy itt állok mint EB, és ezek a nulladikosok bizonyos értelemben tényleg a gyerekeim.</p>
<p><strong>Hogy tetszettek a csapatnevek, melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Most minden elfogultság nélkül, szerintem ebben az évben tényleg nagyon jó csopinevek születtek. Ha megkérdeznék, melyik az, amelyik nagyon tetszett, akkor biztosan több, mint a felét felsorolnám. De amelyikeket a legötletesebbnek tartom, az az Alexebb-xm, a Spencairlines - illetve nekik a csopikiáltásaikat szerettem nagyon -, aztán a Scooby Ruby doo, nem véletlenül ők kapták a legjobb csopinév címet, illetve én még nagyon szerettem az Aki kapta, Marthát.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_7720_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek, többi EB-nek?</strong>
Minden berzsenyisnek üzenem, hogy ha valamelyik év, akkor ez rávilágított arra, hogy nagyon meg kell becsülnünk azt, hogy egy ilyen közösség részesei lehetünk, és ne csak azért tegyünk, hogy a részesei is maradjunk, hanem azért, hogy még nagyon sokan a részesei lehessenek. Segítsünk a kilencedikeseknek a beilleszkedésben, hogy aztán jövőre már velük együtt fogadhassunk újabb száznegyven diákot. A többi EB-nek pedig üzenem, hogy nagyon szeretem őket!<br />
<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - LEOPOLD ROZVIurn:md5:51a33b3bad9e7740c74ab29de7dab59a2022-10-27T19:15:00+02:002022-10-27T19:15:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk második része.</p> <p><strong>Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Elsőre még nagyon izgultam, minden kis apró részletre figyeltem, hogy minden rendben van-e, de utoljára már nagyon otthonosan éreztem magam. Igazából csak hihetetlen volt, hogy az az utolsó alkalom, amikor ezt a szerepet magamra öltöm. Egyébként nagyon élveztem Marthát alakítani, mert attól függetlenül, hogy megszenvedtem a csizmámmal, azért elég menő volt harcos csajsziként mászkálni föl és alá.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_2792_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Hogy érezted magadat szerep közben? Szerinted sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Azt hiszem, sikerült összegyúrni a saját jellememmel a karakterét és ezáltal egy kicsit sajátosabb szerepet kialakítani. Van hasonlóság bennünk Marthával, ha nem másban, akkor a tánc szeretetében. Nem is akartam tökéletesen a filmbeli karaktert megalkotni, szóval amit elterveztem, azt sikerült megvalósítanom.</p>
<p><strong>Gondolom ezelőtt is szerves része voltál a nulltábor(ok)nak, mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
Ez egy nehéz kérdés. Csopvezként voltam jelen eddig a táborokban, és nehéz egy szerepet kiemelnem. A Nagynull cs-típusú programján két évet is nagyon élveztem. Az egyik évben menő alakokat játszottunk, mindenkinek csak beszólogattunk és bandáztunk, ez is nagyon vicces volt. Következő évben pedig a majmokat alakítottuk a Dzsungel könyvéből, ami egy a szívemhez közel álló darab, szóval ezt is iszonyatosan élveztem. De ha valamit még kiemelnék, akkor az Kisnullban a Just dance állomás, ami az egyik legemlékezetesebb élményem a nulltáborok során.</p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Azt gondolom, hogy ilyen szempontból jól sikerült a táborunk, mert nem voltak hatalmas gondok. Akadtak kisebb nehézségek, például sokat esett az eső, de végül ezeket is sikerült megoldani. Néha kisebb újratervezésre volt szükség, de aztán ezen is túllettünk és ez annak köszönhető, hogy megvolt köztünk az összhang, ami idővel csak erősödött. Hármunk között tehát jól ment a munka, de emellett a tábor összes többi szervezőjével is könnyen és zökkenőmentesen tudtunk együtt dolgozni.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6839_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Emlékezetes pillanatból sem volt kevés idén, de azt hiszem, amit kiemelnék, azok a hívózenék, amikor szemben állt velünk mindenki, és láttam a boldog arcokat – csodás volt őket nézni. Illetve a gitározás. Az szintén nagyon különlegesre sikerült idén.</p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/ hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Az első EB-beszédünknél, amit még az Eiffel téren tartottunk, két biztonsági őr le akart minket szedni a lépcső tetejéről, mert nem tetszett nekik, hogy kiabálunk. Na ezt nem tudtam, hogy fogjuk megoldani, de végül az aggok és Halász Márton tanár úr közbenjárásával sikerült ezt a problémát is orvosolni. De a feladás egyszer sem fordult meg a fejemben. Motiváció pedig szerintem…. Látni azt a sok embert, aki mind együtt dolgozik, és látni ennek a közös munkának a gyümölcsét is: hogy az emberek élvezik azt, ami ott történik.</p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogyan élted meg a tábort, a felkészülést? És szerinted a társaid?</strong>
Nagyon örülök annak, hogy tudtam élvezni a tábort, amellett, hogy rengeteg dologra kellett figyelni közben. Élveztem minden pillanatát. A felkészülést, sőt még a rohanást is, hogy az utolsó utáni dolgot is elintézzük. Szerintem a fiúk is élvezték, annak ellenére, hogy voltak nehéz pillanatok, amikor rájöttünk, hogy “ó, még az sincs meg, meg az sincs meg”. Voltak napok, amikor keveset aludtunk, de azt mondom, hogy mind megérte, és az egész évet imádtam.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8804_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
A hívózenén sokat gondolkoztunk. Volt több opció, aztán leszűkítettük a kört két zenére és végül kiválasztottuk az egyiket, amire elkezdtünk táncolni, de nem igazán alakult a koreográfia. Akkor úgy döntöttünk, hogy ez mégsem lesz jó, mert ez nem a mi zenénk. Utána még aznap megint elkezdtünk keresgélni és akkor hallgattuk meg először az idei hívó zenét, de mellette sok másik számot is. Viszont néhány nap elteltével újra találkoztunk, és akkor már mind a hárman úgy álltunk oda, hogy igen: ez legyen a hívózenénk.</p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Az első hívózenénél még kicsit elveszettnek tűntek, de akkor is nagyon jó volt látni az érdeklődést az arcukon, ahogy próbálták leutánozni a mozdulatokat. Az utolsónál is volt néhol egy kis elveszettség, de akkor már tudták, hogy mi mi után következik, és hatalmas élmény volt látni az egész tábort egyben, hogy élvezik, amit csinálnak, és már előre várják a tánc kiabálós “Hu-hú” részét.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_3629_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy tetszettek a csapatnevek? Melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Szerintem idén nagyon ötletes csapatnevek voltak, és nekem nagyon tetszett az összes, pont ezért nem tudok kiemelni külön egyet.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek, a többi EB-nek?</strong>
A berzsenyiseknek azt üzenem, hogy bátran próbálják ki magukat, ha vonzza őket a nulltábor, és élvezzék ki minden napjukat a suliban. Akik részt vettek a '22-es táborban, nekik köszönöm ezt az évet. A fiúknak pedig azt üzenem, hogy gigamega köszönet és szeretem őket!<br />
<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - TÓTH ÁDÁMurn:md5:2b0a85d6e0951d2c6e9e7098732f65212022-10-27T19:12:00+02:002022-10-27T19:12:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk első része.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8183-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Első alkalommal nagyon jó volt, de félelmetes is. Az járt a fejemben, hogy ha valami nem az erősségem, akkor az a szerepjátszás. Hiába készítettek fel Kornélék is, meg mi is egymást, hogy ez nem teljesen erről szól, azért rendesen izgultam miatta.
Utoljára pedig borzasztóan furcsa érzés volt. A final fighttal záródott le Alex szerepe, a végén szinte már azt se tudtam, hol vagyok. Mégis jó élmény volt megmutatni, hogy ki is az a karakter, én hogyan értelmeztem őt.</p>
<p><strong>Hogy érezted magadat szerep közben? Szerinted sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Nem arra fókuszáltam főként, hogy átvegyem a jellemét. Az EB beszédeket megírtuk előre, semmi szükség nem volt arra, hogy bármit ott helyben kelljen improvizálni, és a karakteremből körülbelül csak annyit kellett kitalálnom, hogy mondjuk a final fight után hogyan fogok reagálni a helyzetre. Nem volt olyan, hogy meg kellett tanulnom úgy beszélni, mint a karakterem. Talán a PIMP-nél hasznos lett volna, de úgy gondolom, magamhoz képest jól teljesítettem.</p>
<p><strong>Gondolom, ezelőtt is része voltál a nulltábornak, mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
Tizedikesként voltam először nagynullban, bár kilencedikesként is pályáztam, nem jutottam le. Mi volt a kedvenc szerepem? Fúha, tizedikesként játszottam egyszer a bárdot a Vajákból Varga Petivel, ott jöttem rá, hogy egész jól improvizálok. Volt mellette egy programom is, az Álompárt (Kocsis Vilmossal és Májer Péterrel), amit nagyon-nagyon élveztem csinálni. Ott műsorvezető voltam, és – bár nem volt egy különösebb szerep – szívesen csináltam. Van-e olyan szerepkör, amit szívesen csinálok? Nem tudom, igazából szeretem azt mondani magamról, hogy mindent szeretek, de nem tudok konkrét választ adni. Talán azért imádok szerepet játszani, mert tudom, hogy nagyon sok háttérmunka van mögötte, és nem csak az a húsz perc szereplés, amikor azt eljátszom. Ez idén KisNullban egy csomó helyzetben volt, pl. amikor az avatást készítettük elő, vagy egy állomáshoz kellett jelmezt szerezni.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.25540027_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Persze, hogy megmaradt. Imádom a többieket, és ezt remélem, ők is tudják. Volt bennem egy félelem, hogy a tábori feszültség miatt össze fogunk törni, és ezt egymáson fogjuk levezetni, idegesek leszünk és vitatkozni fogunk, de nem. Jól kezeltük azt, ha valamiben nem értettünk egyet. Az év alatt végig, ha volt valami nézeteltérésünk, azt viszonylag rövid idő alatt és viszonylag logikusan meg tudtuk beszélni, és ez mindig jól esett. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor egyből arra a lépésre ugrunk, hogy “jó, akkor most álljunk meg és beszéljük meg”. Ha három ember szervez meg valamit, akkor mindig egy csomó ilyen van. Szóval igen, az összhang az teljesen megmaradt, és imádom ezért a srácokat.</p>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Több emlékezetes pillanat volt. Az első egy kisebb emlék, amikor a vasútállomásról felmentünk kocsival a táborhelyre, és Ábri Ati kocsijában ültem Rozvival, Máté pedig az apukája kocsijában ment fel. Ott teljesnek éreztem magam, kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nyáron a hatalmas szárazság után megláttam az első nagyobb vihart közeledni. Ez is egy ilyen pillanat volt. Sok-sok kisebb-nagyobb emlékezetes program is volt. Amit igazán élveztem és tényleg egy szentimentális esemény volt számomra, az az avatás. Furcsa érzés volt, mert a többi programot előre el tudtam képzelni: most kint állok, én vagyok Helikopter Alex és van egy bumerángom. Én vagyok ez és ez, és most ezt és ezt csináljuk. Az avatás más volt. Az avatás egy rendkívül“berzsenyis” élmény volt.Talán az maradt meg legjobban.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6174_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani, vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Sok ilyen nehézség volt. Igazából az EB-ség egymagában egy sor nehézség, végig ebből áll, és az embernek közben meg kell hallgatnia az ezredik kutyás poént is. Volt jó pár ilyen. Egészen ijesztő volt például az, hogy a hívózenét nem tudtuk megcsinálni, csak a tábor előtti héten. Mi Rozvival elmentünk KisNullba, Máténak versenye volt, visszajött onnan, és ott volt a tábor. Ez a tábor előtti nap volt. De megoldottuk. A poharak is ilyenek voltak, mert későn jutott eszünkbe, hogy “basszus poharakat kéne rendelni”, de megoldottuk. Az motivált, hogy a többiek mennyire motiváltak voltak, és szerintem őket is az motiválta, hogy én mennyire motivált vagyok. Csak nyomtuk bele egymást, hogy csinálni kell. Meg nagyon jó érzés volt a kirándulások után ülni és nézni magam elé, hogy na, ezt is teljesítettük valahogy. Tudtam, hogy a tábor után ugyanez fog történni, csak nem fél óráig, hanem két hétig. És ez is történt, és nagyon jól esett.</p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogy élted meg a tábort, a felkészülést? És szerinted a társaid?</strong>
Jól éltem meg a tábort. Valamikor megkérdezte tőlem valaki, akkor azt válaszoltam, hogy “a Kornéléké (2021 NagyNull) nagyobb fun volt”. A tavalyi tábor nekem egy teljes élmény volt. Először voltam nulltáborban szervező, volt egy saját programom, amit szétstresszeltem, de ennyi. Nem zavart, hogy későn kell lefeküdni vagy, hogy sok dolgom volt. Élveztem. Az idei tábor azért volt élvezetes, mert olyan volt, mint amikor megépítesz egy Lego-szettet. Előtte csak a képeket láttad róla, meg az alapanyagokat fogtad a kezedbe, de már készen van és a kezedben tartod. Ilyen érzés volt a tábor, és emiatt csodás volt. A felkészülést, én legalábbis, pontosan ugyanígy éltem meg. Sok minden megfogott abban, hogy hogyan tudom ezt vagy azt csinálni. Ott is az járt a fejemben, hogy végül milyen jó érzés lesz ezt csinálni. Szerintem a többieknek is hasonló mehetett le a fejében. Azt tudom, hogy egymás társasága is sokat segített, hogy lélekben is készen álljunk a táborra.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_7527_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
Amikor kiderültünk egymásnak tavaly szeptemberben, azonnal úgy kezdtem, hogy mondtam egy hívózeneötletet. Aztán elkezdtük gyűjteni a számokat, augusztus elejéig egyszer se gondoltuk, hogy problémánk lenne a hívózenével. Máténak volt is egy teljes lejátszási listája, rajta húsz-huszonöt számmal, amikből lehetett volna hívózene. Tábor előtt három héttel már ráparáztunk mindenre, így a hívózenére is. A számra, amit eredetileg választottunk – habár egy zseniális szám –, túl nehéz volt táncolni. Akkor döntöttünk úgy, lecseréljük, majd Máté megtalálta a Me Trelát. Sok minden felvetült, de az ragadt meg végül. Azért lett hívózene, mert zseniális energiát ad, ráadásul görög szám is, azt hiszem, nem volt még ilyen. Zseniális.</p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Az elsőnél semmilyen, mert a torkomban dobogott a szívem. Emlékszem, akárhányszor végignéztem a nulladikosokon, mindenkinek a zavarodottság ült az arcán, senkinek se volt ötlete, hogy mit kéne táncolni. Az utolsó tánc azért volt emlékezetes, mert akkor már mindenki tudta, hogy ha kijövünk a pályaudvarról, akkor mindenki megy haza, mert mindenki fáradt. A visszatáncolásnál pedig nagyon jól esett ismét látni a munkánk gyümölcsét.</p>
<p><strong>Hogy' tetszettek a csapatnevek? Melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Ötletesek voltak, minden csopi talált egy szuper nevet magának. Volt néhány, ami igazán kitűnt, ebből egyet tudnék kiemelni, ez pedig az Alexebb-XM csapata volt. Minden szempontból egy nagyon vicces név, és ők az egyetlen csopi, akik Alex nevét használták.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8265_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek és a többi EBnek?</strong>
Annyit üzennék, hogy köszönöm azoknak, akik szervezőként lent voltak. Akik pedig a 2023-as NagyNullba terveznek pályázni, azoknak annyit, hogy tegyék meg. A legrosszabb, ami megtörténhet, az az, hogy nem jutnak le. Velem is történt párszor. Nem szabad attól félni, hogy mi van, ha egy olyan csoportot raknak össze, ami nem tetszik neki elsőre. Sokszor tapasztaltam, hogy nem az elsőre összekerülő csoportok a legerősebbek, hanem gyakran az egymásnak teljesen ismeretlenek, ezért mondanám, hogy aki emiatt fél a legjobban a csopvezségtől, az ne feltétlen a segítőségbe meneküljön, adjon ennyi bizalmat az új EB-nek. Mit üzenek a többi EB-nek? Máté, még mindig nálam van a bakancsod. Rozvi, gyógyulj meg. Mire kijön ez az interjú, addigra már csak jól leszel, de remélem, már holnap is. És szeretlek titeket nagyon, és puszilom a popótokat.<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>KISEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - BÓDI LEVIurn:md5:72e0fed7d3192c21a3d5972a39831d832022-10-27T19:06:00+02:002022-10-27T19:06:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúkisnullnullnulltábor<p>A 2022-es KisEB-kel, Zsófival, Nándival és Levivel készített interjúk harmadik, egyben utolsó része.</p> <p><strong>Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Nagyon élveztem, nem volt semmi nehézség. Igazából Thomasnak nincs hatalmas szerepe a történetben sem, így nem kellett különösebb hangsúlyt fektetnem a színjátszásra. Jó volt kiállni és látni a Nulladikosok lelkes tekintetét, amint mi beszéltünk.
Gondolom ezelőtt is szerves része voltál a nulltáboroknak, ott volt kedvenc szereped, vagy olyan szereped, amit szívesen játszottál?
Szeretem eljátszani azokat a karaktereket, akiknek valamilyen extrém személyiségjegye van, mivel szerintem ezt könnyű leutánozni. Ezekbe nagyon bele tudom élni magam. Az első állomásomon, még tavalyelőtt játszottam egy ilyen figurát: Dormán Zsombor volt az anyukám, én meg a focista kisfiú. Ezt utána sokáig emlegették, és a következő táborokban is játszottuk, mert annyira megfogta a Nulladikosokat és nagyon jól esett látni a csillogást a szemükben. Illetve a tavalyi táborban Sommelier-t játszani volt jó, élveztem ezzel a francia akcentussal beszélni, és vicces volt, hogy ebédnél egy-két kis Nulladikos szintén így beszélt.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/kisEB_2022/.DSC_0591_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy érezted, mennyire ment simán a tábor, ami kialakult összhang hármótok között, az mennyire maradt meg?</strong>
Mi már előző KisNullban is egymásra találtunk, a kiderülés is egy hatalmas élmény volt - azt mondanám, már ott megvolt köztünk az összhang. Volt már olyan EB-trió, ahol ismerkedéssel kellett kezdeniük, nálunk ez nem volt hátráltató tényező. Az összhang nemcsak megmaradt mostanra, hanem még jobban elmélyült hármunk között. Van egy étkezde, ahova járunk: amikor valamit meg szeretnénk beszélni, akkor oda beülünk, ez már kialakult közöttünk. Ha valami van, valamelyikünk biztosan be fogja dobni, hogy akkor "Előtte egy Ramenka? ;)" A kirándulásokon aggódtunk picit, hogy elered az eső, de a második kirándulás végül életem egyik legjobb kirándulása lett, szinte tökéletesen alakult minden. A tábor pedig szerintem egészen simán ment - habár volt egy-két gátló tényező, például nem gyújthattunk tüzet, de szerencsére ezt is sikerült megoldanunk mécsesekkel, ezen kívül viszont nagyjából minden rendben volt, és egy nagyon szép KisNullt tudhatunk magunk mögött. Szuper volt látni, ahogy az egész éves munkánk gyümölcse ekkora élményt adott sokak számára.</p>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az idei táborban?</strong>
A legemlékezetesebb pillanat számomra az avatás volt. Nyilván a Nulladikosok, a Tanárnő és a Tanár úr avatása is szentimentális volt, de számomra a legmeghatóbb Nándi és Suri felavatása volt, amikor ott maradtam egyedül, és láttam, ahogy ők tovább lépnek egyik szerepkörből a következőbe. Nyilván hozzájuk állok a legközelebb és velük dolgoztam eddig a legtöbbet Nulltáborok keretein belül. Illetve az avatást követő körjátékot is nagyon élveztem. Tehát összességében ez az az este, ami először beugrott a kérdést hallva, mint legemlékezetesebb pillanat.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/kisEB_2022/.DSC_1076_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Ha már említetted a tűzgyújtási tilalmat, volt valami nehézség, amiről azt hitted, vagy hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani, vagy csak nagyon nehezen?</strong>
A tűzgyújtási tilalom körülbelül ilyen volt. Sajnos ezzel csak akkor szembesültünk, amikor már leértünk Pusztamarótra. Az avatásnál és az éjszakainál is nagyon-nagy mázlink volt, mivel elektromos mécsesekkel és fénysorokkal sikerült megoldanunk a világítást. Sokan azt mondták, hogy ijesztőbb volt így az éjszakai. Ezen kívül a szárazság okozott nehézséget, például a csúszdázást el kellett halasztanunk, de szerintem gördülékenyen ment minden, a lehető leggyorsabban oldottuk meg a közbejövő feladatokat. Ami még eszembe jutott, hogy a busz késett egy kicsit, és ezt nem sikerült behoznunk nap végére, így az a félóra alvás nagyon sokat számított… de ezen kívül simán ment a tábor, és mindenki élvezte.</p>
<p><strong>És mi motivált téged, hogy ne add fel, amikor ilyen nehézség merült fel?</strong>
Mondanám azt, hogy félig-meddig a bennem lévő koffein, de akkor nem ittam kávét, szóval nagyrészt az, hogy mindenki a legnagyobb támogatást nyújtotta, és a szervezők ott álltak mellettünk, ha valamire szükségünk volt. Ha jött valami nehézség, csak szóltunk két-három aggnak, csopveznek, ők továbbvitték a hírt, és máris meg tudtuk oldani a problémát. A sérülések kezelésében pedig a tanárokra támaszkodhattunk a leginkább. Szuperül terjedt az információ, szerencsére, habár nem volt térerő, nagyon gyorsan ment az infó, és a szervezők hamar le tudták reagálni, amit kellett.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/kisEB_2022/.DSC_0634_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogyan élted meg a tábort mint idei EB és szerinted a társaid ezt hogy' élték meg?</strong>
Nekem nagyon-nagyon sok mindent kellett csinálnom a hétköznapi életben az EB-ség mellett is, így magamra alig maradt időm, de ezt nem bántam, mert mindig az EB-ség volt a piramis csúcsán, utána következett minden egyéb. Év elején Surival és Nándival még sok csapatépítőt tartottunk, aztán már olyan két-három órákra ültünk össze, ahol csak pörögtünk, pörögtünk és pörögtünk. Igazából ezek a rohanó pillanatok tartottak életben, hogy ott volt mellettem ez a két fantasztikus ember, emiatt tudtam nagyrészt kibontakozni. Azt látni, hogy mennyit dolgoztunk, és ennyi munka eredménye így meg fog maradni sok-sok Nulladikos számára, hatalmas élmény. Rengeteget fejlődtem ezáltal, több embert ismertem meg… szerintem csak pozitív előnyei voltak ennek az egésznek.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/kisEB_2022/.DSC_0542_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És ha már EB-ség és tábor, akkor miért ez lett a hívózene?</strong>
A Kickstart my heart-ot még aznap vetettem fel, amikor egymásnak kiderültünk. Ezt egy Netflix sorozatban láttam, ami a bandáról szólt, és én azonnal szerelmes lettem ebbe a zenébe. Felvetettem a többieknek, ők is ötleteltetek, sokáig gondolkoztunk még rajta, de ezt soha nem tudtuk megunni, és olyan táncot tudtunk rá összetenni, ami szerintem örökre meg fog maradni a Nulladikosok emlékezetében.</p>
<p><strong>És milyen érzés volt a Nulladikosokat tánc közben látni az elsőnél, illetve az utolsónál?</strong>
Az első zenénél a hangtechnika sajnos elromlott, ezért kicsit fura volt, hogy az első fél perc után leállt a zene, mi is megálltunk és csak néztünk ki a fejünkből. Aztán szerencsére valamelyik aggnak sikerült újra beindítani, és mehetett előlről. Mivel EB-ként én tudtam minden mozdulatot, fura volt, hogy a többiek csak próbálnak utánozni, lényegében egy izgő-mozgó tömeget láttunk magunk előtt, de tök jó volt látni, hogy azért lelkesek voltak, még ha egy mozdulatot sem ismertek. Másodjára már egész szépen táncoltak, beleélték magukat, de jól kirajzolódott az, hogy a tábor végére hogy megtanulták a koreográfiát, a végén már mindenki üvöltött, a gitárszólónál egymás lábát használták gitárnak – nagyon-nagyon jó volt látni, ahogy kicsit magukat is beleszőtték a táncba.</p>
<p><strong>Hogy tetszettek a csapatnevek, hogy ha választanod kéne, akkor melyik a legötletesebb szerinted?</strong>
Nem választanék kedvencet, mert mindegyik nagyon tetszik. Az fura volt egy kicsit, hogy Thomasszal nem volt egy csapatnév se, nyilván ez csak egy kisebb észrevétel, de ezen kívül szerintem nagyon jó csapatnevek születtek. Volt, amelyiket bonyolultabb volt kimondani, amelyikbe kicsit belegabalyodtunk, de szuper volt mind.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/kisEB_2022/.IMG_5787-2_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek, és a többi EB-nek?</strong>
Azt üzenem nekik, hogy ezt a hagyományt mindenképpen vigyék tovább. Személyes tapasztalataim szerint nem feltétlenül szervezőként, hanem inkább Nulladikosként marad meg igazán a tábor – emlékszem, amikor az első táboromban voltam, már akkor tudtam, hogy én is szeretnék majd ilyen maradandó élményt okozni azoknak, akik utánam következnek. Szóval ezt mindenképp folytassátok, és kitartást kívánok hozzá, mert ez nem kis feladat és felelősségvállalás!<br /></p>
<p><em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>