Berzsenyi's - Címke: - nagynulldiákoktól diákoknak - minden, ami BDG!2024-03-08T20:05:01+01:00urn:md5:c585debdcbecc149aff293f148ba9738Dotclear2024 NagyEb interjú - Hangaurn:md5:9b0d43209bb4fee2ec035dd5696128e52024-02-05T17:46:00+01:002024-02-08T07:51:51+01:00CsengenulltáborBDGbdgbelsős programbelsős programokberzsenyiberzsenyisberzsenyis életberzsódiákebHangaKissKiss Hanganagyebnagynullnullnulltábor <p><strong>Hogyan kértek fel? Ki kért fel?</strong></p>
<p>Engem egy vasárnapi napon kért fel Nati, és úgy történt, hogy éppen egy barátnőmmel mentem volna találkozni, de előtte hazaugrottam, és pont hazaértem, amikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam, és ott állt Nati, de nem volt felismerhető, mert kabát volt rajta, meg napszemüveg, és a macskámat fogta a kezében. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy hogy’ be van öltözködve, pedig milyen meleg van, nem sejtettem semmit. Akkor megkérdezte, hogy ez az én macskám-e. Mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy az utcán találta és kérdezte, hogy mi a neve. Válaszoltam, hogy Pamacs. Erre azt kérdezte, hogy ,,Biztos?" Én meg nem egészen értettem, de mondtam, hogy igen, biztos. Emlékszem, hogy nagyon féltem, mert nem értettem, ki ez a nő, és mit akar tőlem. Akkor mondta, hogy nézzem meg a nyakörvét. Igazából Pamacsnak nincs nyakörve, de ez akkor szintén nem tűnt fel, és amikor megnéztem, oda volt írva, hogy ,,nagyeb2024", Nati pedig levette a napszemüveget.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.423062991_1061349358455509_5540372614851937097_n_masolata_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogyan tudtad az EB-séget és az iskolakezdést összeegyeztetni?</strong></p>
<p>Szerintem simán meg lehet oldani, csak előre kell gondolkozni. Ezt úgy értem, hogy, ha tudom, hogy egyik délután semmi időm nem lesz, akkor előre megtervezem, hogy korábban megcsinálom, amit akkor kéne. És persze mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb, és azokat megcsinálni, ami pedig nem olyan fontos, azt elengedni.</p>
<p><strong>Milyen egy jó keretmese?</strong></p>
<p>Szerintem akkor jó egy keretmese, ha a sztorija színes és pörgős. Nyilván muszáj, hogy élvezhető is legyen, de szerintem nem baj, ha nem a legtökéletesebb film. Az viszont fontos, hogy a történetét jól lehessen a tábor eseményeire alakítani, úgy, hogy azok élvezetesek legyenek.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.422813814_408031201789605_3433331744655661525_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt az a pillanat/hangulat/érzés a saját nullodban, amit szeretnél, hogy a nulladikosaitok is megéljenek?</strong></p>
<p>Az avatásomnál volt bennem egy gondolat, hogy ,,Ezt még tudják hova fokozni?" Előző nap volt a random parti, a hívózene-maraton, a kerekes, és elképesztőnek tartottam, hogy a sok jó program és az előző napok után még lehet hová fokozni a hangulatot. Igazából ezt szeretném elérni, hogy bennük is legyen egy “Wow” érzés.</p>
<p><strong>Szerinted mi lehetne a legelborultabb keretmese alap?</strong></p>
<p>Vagy valami humorra épülő, amiben nincs storyline, és az egész tábort köré kéne építeni, vagy van egy film, az a címe, hogy RRRrrr!, amiben minden szereplőt Palinak hívnak.</p>
<p><strong>Van-e olyan pillanat, esemény, ami miatt féltek?</strong></p>
<p>Szerintem nincs olyan dolog, amitől tartanunk kéne, mert nagyon sok helyről tudunk segítséget kérni: az előző EB-kre is számíthatunk, aggokra is számíthatunk, tanároktól is bármit kérdezhetünk. Persze, biztosan lesz bennünk félelem egy nagyobb esemény előtt (gondolok a kirándulásra vagy a tábor első napjára, amikor még nem szoktuk meg a helyzetet), hogy “jaj most nagyon sok ember előtt kell majd beszélnünk”, de szerintem a tábor lebonyolításával kapcsolatban nem kell félnünk semmitől, hiszen, ha mi nem tudunk megoldani valamit, akkor tudunk segítséget kérni bárkitől.</p>
<p><strong>Mi az az egy tárgy, ami, bárhova mész, nálad van?</strong></p>
<p>A fülhallgatóm, mert az utcán sétálva vagy utazás közben mindig zenét hallgatok, ha egyedül vagyok.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.422620678_1045325523210397_1055395872374798019_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Szerinted, ha futóverseny lenne a tesitanárok között, melyik tanár nyerne és miért?</strong></p>
<p>Vagy Sándor Erika tanárnő, mert, bár alapvetően nekem Sáfrán tanár úr a tanárom, de néha az A-s lányokkal táncolunk, amit ő tart és látszik, hogy nagyon fitt, vagy Sáfrán tanár úr.</p>
<p><strong>Ha bármit hozzáépíthetnél az iskolához, mi lenne az?</strong></p>
<p>Ha magamra gondolok, akkor egy jó hangulatú kávézót, mert nagyon szeretek olyanokban ücsörögni, beszélgetni, hogyha a barátaim egy részére gondolok, akkor pedig egy falmászó termet, aminek persze én is szintén örülnék:)).</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.2024_nagyeb__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Ha egy filmes/könyves világban kéne leélned az életedet, melyik világot választanád?</strong></p>
<p>Van egy könyvsorozat, az a címe, hogy Csodakunyhó, amit kisgyerekként sokat olvastam. Ebben az a lényeg, hogy van egy faház, ahova, ha felmennek és kinyitnak egy könyvet, akkor abba a korba vissza tudnak menni, amiről a könyv szól. Azt nagyon szívesen kipróbálnám.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Ne stresszeljenek sokat, és pályázzanak!</p>2024 NagyEB interjú - Lizaurn:md5:400d42319775aef99631f337c926df552024-02-03T13:36:00+01:002024-02-03T13:37:39+01:00Animosanulltábor2024BDGbdgbelsős programbelsős programokberzsenyiberzsenyisberzsenyis életberzsódiákdiákéletEBinterjúNAGYEBnagyebnagynullnullnulltábor<p>Szebegyinszki Liza nyilatkozik az EB kapcsolatáról a Berzsenyi szellemével, a teeeeesooomsz és a HIGH FIVE eredetéről, az eddigi Nulltáboros tapasztalatairól, és még sok másról...<br />
Az interjút készítette: B.Koch Mara</p> <p><strong>Hogyan kértek fel, és milyen érzéseket váltott ez ki belőled?</strong><br />
Engem Földesi Emma kért fel. Az egész úgy nézett ki, hogy a nővéremmel megbeszéltük, hogy tartunk egy csajos vasárnapot, amikor csak együtt vagyunk, kávézunk, trécselünk és filmet nézünk. Felmentünk a lakásba, kimentünk a teraszra kávézni, aztán elkezdtünk filmet nézni. A nővérem mondta, hogy majd ő csinál ebédet, ami nagyon jó volt, el sem kellett mozdulnom a kanapéról. A kedvenc gyerekkori mesémet néztük, a <em>Bolt</em>ot, ami egy nagyon cuki kutyáról szóló animáció. Teljesen odavoltam érte, ittam minden szavát. Már fél órája ment a film, amikor megjelent egy random magyar felirat. Gondoltam biztos csak valami hiba, mert egyezett az angol szöveggel, a film ment tovább, de egyszer csak elkezdtek csúnya szavak megjelenni, én meg néztem, hogy itt valami biztos, hogy nem oké. Nem igazán fogtam fel hogy mi történik, de egyszer csak felvillant a kérdés, hogy <q>NagyEB 2024?</q> egy másodpercre. Itt már csak értetlenül ültem, aztán öt másodperccel később megint megjelent a kérdés zenével, és az én képemmel. Emma ugyanebben a pillanatban pedig megjelent a télikert üvege mögött, de én a sokktól lefagyva még mindig a kanapén ültem, mozdulni sem bírtam, pedig tudtam, hogy be kéne engednem. A nővérem végül beengedte, én meg végre felálltam, odamentem hozzá, ő pedig feltette nekem a kérdést. Magamhoz szorítva igent mondtam, és elsírtam magam. Nagyon meglepődtem, az elején sokkosan ültem, nem tudtam mozdulni, de nagyon jó érzés volt.<br />
<br />
<strong>Hogy tudod összeegyeztetni az EB-séget az iskolával és az életeddel?</strong><br />
Eleinte volt bennem egy kis kétely, hogy hogyan fog ez menni, mert nem voltam olyan ember, aki nagyon sokat tanult, de tekintve, hogy idén 4 tantárgyból érettségiznem kell, kénytelen vagyok. Igazából már a felkérés előtt is tartottam ettől. Kételkedtem benne, hogy menni fog-e, de eddig úgy néz ki, hogy jól megy. Kialakítottam a saját rendszeremet, és eddig minden stabil. Igazából mindennek az a kulcsa, hogy priorizálnom kell a dolgokat. Általában heti egyszer csinálok egy listát a teendőimről, és ez egész jól működik.<br /><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110234_034_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<br />
<strong>Melyik a jobb, kipipálni vagy kihúzni a teendőket?</strong><br />
Kihúzni. Akkor teljesen el is tűnik. És kifejezetten lapra szeretem leírni őket.<br />
<br />
<strong>Milyen a Berzsenyi szellemével dolgozni? Milyen főnöknek?</strong><br />
Nagyon kis rendes, mindent meg tudunk beszélni, rendszeresen skypeolunk, minden hétvégén megbeszéljük, kinek mikor jó, akkor leülünk, mindent átrágunk. Gyakran szoktunk chatelni, meg mémeket küldeni egymásnak. Nagyon jó humora van. Néha kicsit szigorú, és jelzi, hogy mindennek megvan a helye és ideje, ilyenkor kicsit befenyít, de általában nagyon szórakoztató és kedves személyiség.<br />
<br />
<strong>Szerinted mi lenne a legelborultabb keretmese?</strong><br />
A <em>Ponyvaregény</em>. Ezt mindenki csak saját felelősségre nézze meg, ha megnézi, mert 18+ , de az egy nagyon durván elborult keretmese lenne.<br />
<br />
<strong>Mi volt az az érzés, amit megtapasztalhattál a saját Nullodban, és most szeretnéd átadni?</strong><br />
Én nem voltam a saját Null táboromban, mert kilencedik félévben jöttem át a Berzsenyibe. Így a nullból nem tudnék kiemelni egy érzést, de, amikor bekerültem ebbe a közösségbe, úgy éreztem, hogy végre van hova tartoznom. Azt szeretném, hogyha mindenki átélhetné ezt, és mindenki tartozhatna valahova.<br /> <img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110219_128_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<br />
<strong>Mi motivált téged, amikor először pályáztál, milyen érzés volt leadni a pályázatodat?</strong><br />
10. -ben pályáztam segítőnek, amikor a <em>Jumanji</em> volt a keretmese. A fő motivációm az volt, hogy sajnos nem lehettem a saját Nullomban, az osztály- és évfolyamtársaim viszont nagyon sokat meséltek róla, és sok olyan kifejezést is használtak, amiket nem értettem. Kicsit úgy éreztem, hogy valamiből kimaradtam, de ez valahogy mégis pozitívan hatott rám. Szerettem volna másoknak is átadni, hogy milyen jó a Berzsenyi részévé válni. A pályázatot leadni pedig nagyon jó volt, nagyon elégedett voltam a munkámmal, és emlékszem, hogy, amikor megkaptam a levelet, amiben meghívtak a szóbelire, elsírtam magam. Aztán a szóbeli után csináltak egy műsort a továbbjutott segítőknek, és emlékszem, hogy <q>Liza, a rókatündér</q>-ként jelentem meg benne. Nagyon büszke voltam rá, hogy segítő lettem.<br />
<br />
<strong>Van olyan pillanat vagy esemény, ami miatt előre féltek?</strong><br />
Nincsen. Úgy gondolom, hogy mindennel meg tudunk birkózni. Ahogy láthattuk az elmúlt majdnem 50 évben, mindig mindenki megbirkózott mindennel. Nagyon sok támogatást is kapunk, szóval nem félünk, mindent meg fogunk tudni oldani. Ha nem is elsőre, másodjára vagy harmadjára már biztosan.<br />
<br />
<strong>Mi volt eddig a legnagyobb kihívásod segítőként?</strong><br /><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/.IMG_20240203_110224_331_m.jpg" alt="" style="float:right; margin: 0 0 1em 1em;" />
Amikor először voltam segítő, a legnagyobb feladatom a színház megszervezése volt, amit Merjammal csináltunk. Abba rengeteg időt és energiát öltünk. Volt egy hét, amikor minden egyes nap találkoztunk, beültünk a Bambi kávézóba tervezgetni. Nagyon nehéz feladat volt, de úgy éreztem jól sikerült, és eszméletlenül jól szórakoztunk.<br />
<br />
<strong>Mik a legszebb emlékeid segítői karrieredből?</strong><br />
Nagyon szerettem a kirándulásokon állomásokat tartani. Hatszor kell végigcsinálni ugyanazt az állomást, és az első soha senkinek nem sikerül igazán jól. Aztán egyre jobban belejövünk, formáljuk még egy kicsit, átbeszéljük, hogyan lehetne legjobban előadni, és a végére már mi is felszabadultabban adjuk elő.<br />
<br />
<strong>Mikor és hogyan alakult ki a HIGH FIVE?</strong> <br />
Őszintén szólva nagyon random. A forgatás napján kint voltunk a Városligetben, éppen az első jelenetet kezdtük felvenni, és előtte, már nem tudom melyikünkből ez csak úgy kijött, és nagyon adtuk mindannyian, és utána már csak jött magától, hogy mindig lepacsizunk.<br />
<br />
<strong>Honnan jött a teeeeesooomsz?</strong> <br />
Mielőtt forgattunk, lent voltam vidéken a barátaimmal, és akkor ragadt rám. Mindenre csak ennyi volt a reakció, és már automatikusan én is csak ezt reagáltam mindenre.<br />
<br />
<strong>Miért pont Hippolüté bőrébe fogsz bújni?</strong> <br />
Mikor keresgéltünk filmeket, görgettük az IMDB-t, nagy nehezen találtunk egy filmet, ami jónak tűnt, majd beszélgetések után rájöttünk, hogy mégsem. Kicsit kétségbe voltunk esve, hogy nem lesz filmünk. Szerencsére Hangának éppen ekkor ajánlottak egy filmet, a Wonder Womant. Rögtön írt is a csopiba, kb 6 hangüzenetben, amik mind minimum 1 percesek voltak, hogy <q>Úristen képzeljétek…</q>!!!!!! . Igazából rögtön mondta is, hogy ki lehetne a három szereplő. Megnéztem a filmet, amibe egyből beleszerettem, nagyon tetszett a hangulat, a történet, a szereplők, és hogy mindig történik valami. Miután mindhárman megnéztük, egyértelművé vált számunkra, hogy ki kit játszana, nem kellett túlgondolni.<br />
<br />
<strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong><br />
Élvezzétek a Berzsenyis éveiteket! Az itt eltöltött 3 évem volt talán életem legszebb időszaka. Élvezzétek amíg tudjátok, mert nagyon hamar vége lesz!</p>2023 NAGYEB ~ Köves Natiurn:md5:f04ea0af4134d7c4be74f075f4aabb8b2023-03-05T13:56:00+01:002023-03-05T13:56:00+01:00Csengenulltábor2023interjúKöves NatiNAGYEBnagyebNagyNullnagynullNatinullnulltábor <p><strong>Mit vársz a legjobban az EB-ségben?</strong></p>
<p>Azt hiszem, a kiderülésen Emmának tették fel ezt a kérdést, és ugyanaz a válasza mindkettőnknek: leginkább az ,,akadüjét". Az nagyon megfogott, mert hihetetlenül szentimentális, és EB-ként ezt talán máshogy lehet átélni egy jó értelemben.</p>
<p><strong>Számítottál rá, hogy felkérnek?</strong></p>
<p>Talán egy picit igen, amiért a 22-es Nagy EB-től nagyon aranyos mondatokat kaptam tábor után, az így megfogott, főleg kilencedikesként. Már több ember is elkezdett célozgatni, hogy ,,Na? Te leszel az EB?” Egy idő után már nem akartam ezen gondolkodni, mert tizedikes vagyok és tudtam, kicsit felesleges, aztán pont, amikor egyáltalán nem számítottam rá, akkor kértek fel. Nagyon meglepődtem.</p>
<p><strong>És hogyan kértek fel?</strong></p>
<p>Engem Rozvi kért fel. A barátommal, Levivel (a tavalyi KisEB-vel) megbeszéltük, hogy találkozunk, de írt, hogy késni fog. Egyszer csak felnéztem a telefonomból, és ott állt Rozvi. Mesélte, hogy egy barátnőjével találkozik, de ő is késik, és elkísértem őt vizet venni. A boltban kaptunk a víz mellé ajándékba 2 Kinder tojást. Visszamentünk a Duna Plázához, leültünk kintre. Nagyon vicces, mert az egész fel van véve videóra, ahogy körülbelül öt percig eszem azt a Kinder tojást. És amikor végül kinyitottam a játék részét, ott volt egy kis játék kutyus és utána egy cetli, amin az állt, hogy ,,NagyEB2023"?</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334616608_3509353365975384_7554942254308768972_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Szerinted mi lesz a legnehezebb feladatod?</strong></p>
<p>Az önbizalmam, hogy úgy érezzem, tényleg jó munkát végzek, és én is elégedett legyek magammal. Ez egy olyan dolog egyébként, amit sokan nem tudnak rólam: úgy tűnik, mintha sok önbizalmam lenne, mert annyit pörgök, pedig valójában sokszor nem így van.</p>
<p><strong>Miért ez lett a keretmese?</strong></p>
<p>Először még az Alíz csodaországban-ra gondoltunk, csak az már volt 2014-ben, és arra jutottunk, hogy az még nem volt olyan régen… pedig Laczkó nagyon szerette volna. És végül talán ő dobta be a Zsivány egyest, mert a Star Warsba nagyon sok mindent bele lehet építeni, eszméletlenül jó világa van, mindhármunk szerint. Átmentünk Emmához, megnéztük, és már a film után tudtuk, hogy biztosan ez lesz, nem volt kérdés. Tehát nem nagyon gondolkodtunk rajta.</p>
<p><strong>Mi a véleményed a karakteredről?</strong></p>
<p>Nagyon szeretem a karakteremet. Ebben a filmben van egy K2SO nevezetű droid, és az elején abból indultunk ki, hogy van ő, Jyn és Casian. Miután megnéztük a filmet, leültünk beszélgetni: Emma és köztem kellett eldőlnie, hogy melyikünk lesz Jyn, mármint az igazi, élő szereplő, én pedig csak ültem mosolyogva, hogy ,,inkább mondd te először, Emma". Ő mondta, hogy miért lenne inkább Jyn, én pedig nagyon megörültem, mert nagyon tudtam azonosulni azzal a droiddal. Nyilván nem lehetek droid, szóval át lett variálva, így nem droid, hanem egy igazi ember vagyok, de amit sokan nem tudnak, hogy a karakterem K2-ra épült.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334681783_908559000330844_5650805147177006140_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Akkor tudsz azonosulni a személyiségével?</strong></p>
<p>Igen, nagyon. Bele is tudok építeni nagyon sok mindent, ezért is szeretem, hogy kitalált karakterem van, mert "szabadabb". Csinálhatok vele bármit..</p>
<p><strong>Kicsit furcsább kérdés: ha nem akarnál hazamenni a suliból és megtehetnéd: melyik terembe költöznél be?</strong></p>
<p>Talán a kémia vagy a bioszlaborba mennék, mert ott nem igazán lehet unatkozni… (nevet)</p>
<p><strong>Melyik az utolsó zeneszám a telefonodon?</strong></p>
<p>Slipping through my fingers ~ Mamma mia</p>
<p><strong>Melyik a kedvenc jeleneted a kiderülő videó során?</strong></p>
<p>Először Emma és Laczkó beszéltek telefonon, mert nekem edzésem volt. Ők építették fel az elejét, a keretét az egésznek. Utána persze én is bekapcsolódtam a hívásba és úgy beszéltük meg, hogy mi legyen pontosan. Azt szerettük volna, hogy ne a megszokott keretmese kiderülés legyen, hanem legyen új kerete annak, hogy most miért nézünk trailereket. A kedvenc részem talán a Majmok bolygója, mert annak van egy belső jelentése is számunkra… De Laczkó része is nagyon jó volt a Hihetetlen családból…</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334403086_2346522362195688_6158052227020570356_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És az EB kiderülő videóból?</strong></p>
<p>A vége, amikor bejön a Ca plane pour moi, és állunk hárman az ajtóban. Azt nagyon szeretem mert számomra nagyon aranyos.</p>
<p><strong>Mi az az egy dolog, amit szeretnél, ha tudnának rólad, de nem tudnak nagyon sokan?</strong></p>
<p>Nagyon szeretek énekelni. És ezt nem feltétlenül akarom, hogy többen tudják, csak ez szimplán egy olyan dolog, amit nem sokan tudnak. Mondjuk lehet, hogy ezt már tudják az emberek, mert szoktam magamban énekelni, táncolni. Zenélni is nagyon szeretnék, egy éve elkezdtem ukulelézni, de magamtól csinálom, így nem igazán tudtam még fejlődni benne. Nem hiszem, hogy el fogok kezdeni rendesen tanulni (bár, ha igen, akkor a gitárt választanám), mert ebben a korban már nem hiszem, hogy kezdenék a zenével bármit. Ez egy kisebb bánatom, hogy sohasem tanultam meg zenélni.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Azt, hogy élvezzék ki ezt a 4-6 évet a maximumig! Mert ebből a fantasztikus közösségből sose lesz elég! Meg persze azt is, hogy pályázzanak, ha szeretnének, mert az idei Nagynull biztosan hatalmasat fog menni!!!<3</p>2023 NAGYEB ~ Földesi Emmaurn:md5:1c292467e7aa62f38cdf12539e8418d82023-03-05T11:06:00+01:002023-03-05T11:11:07+01:00Kuti Lilla Szabinanulltábor2023Földesi Emmainterjúnagyebnagynullnulltábor<p>Az alábbi interjú alanya Földesi Emma (12/A), 2023-as NagyEB.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.329755857_1127760234569644_3109268385818648331_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért pályáztál először a táborba? Mi volt a motiváció?</strong></p>
<p>Azért pályáztam először, mert nagyon új élmény volt az én Nulltáborom. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy gólyatábor ilyen is lehet. Rengeteg életre szóló élményt adott, és egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy én is szeretnék kivenni ebből egy részt és hozzáadni a mindenkori nullokhoz. És az a hatalmas szerencse ért akkor, hogy szeptemberben felkértek csopveznek, amiért nagyon hálás voltam (ekkor még a csopvezpályázás nem egyénileg volt). Viszont abban is biztos vagyok, hogyha ez nem történt volna meg, akkor is pályáztam volna, csak minden nagyon máshogy alakult volna. Egyedül biztos sokkal kevésbé lettem volna magabiztos, valamint hozzám abszolút a csopvezség passzol, tehát jól jött ki.</p>
<p><strong>Mit vársz a legjobban az EB-ség folyamata során?</strong></p>
<p>Úristen, ez nagyon nehéz… ezt kérdezték tőlem az elsős bemutatkozón is, akkor pedig azt válaszoltam (nem tudom, miért, a nagy stresszben), hogy “ természetesen mindent, de mostanában az akadüje jut eszembe; és, hogy azt milyen durva lesz átélni”.
De az csak egy nagyon hirtelen, stressz alatti válasz volt. Viszont ezen kívül… nem is tudom. Kornél mondogatta többször nekem, hogy amikor anno ő volt EB, azt várta, amikor negyedik nap szivatják a gyerekeket… mármint, nem azt a részét, hogy szivatják a gyerekeket (nevetés), hanem amikor az EB-ket savazzák, hogy mennyire bénák és rosszak, és ilyen EB-ellenes forradalom tör ki. Kornél azt nagyon várta - végül nem tudom, mennyire tetszett neki -, de azt én is valamilyen szinten várom. Nem tudom milyen erzés lehet, hogy utolsó nap túl leszek “mindenen”. De amúgy az EB-ségben mindent vár az ember, szerintem - mert kicsit rejtélyes, nem lehet elképzelni, milyen lesz átélni.</p>
<p><strong>Hogy sikerült a titkolózás? Volt, amikor majdnem lebuktál?</strong></p>
<p>Érdekes volt, és úgy érzem, jól ment. Bár pár ember mondta nekem utólag, hogy biztosak voltak benne, hogy én leszek, amit nem tudom honnan gondoltak. Bár az tény, hogy rosszul hazudok és inkább nem mondtam semmit a gyanúsításokra. Egyébként az az érdekes és kicsit talán szokatlan is, hogy én kifejezetten megszoktam a titkolózást és tartottam attól, milyen lesz, amikor ez az egész publikussá válik és mindenki meg fogja tudni. Hozzászoktam, hogy ez - a tavalyi EB-n kívül - a hármunk kis titka volt, egymásra néztünk a suliban és csak mi tudtuk.
Hogy majdnem lebuktam-e… Hát, Kiss Máté elmesélte az elsős bemutatkozón, hogy Hanga majdnem meglátta a Laczkót a Dunáról evezés közben… Az nekem is krízishelyzet volt. Szóltak, hogy amúgy itt van Hanga a Dunán, és ezért megijedtem. Valamint az EB kiderülővideót Mátééknál vettük fel, és úgy volt megbeszélve, hogy Hanga elmegy otthonról, hogy ne lássa meg az új EB-ket. Viszont olyan fáradt volt, hogy végül otthon maradt és bezárkózott a szobájába. Jófej volt és direkt nem jött le, én viszont annyira hangosan beszéltem és párszor iszonyatosan hangosan felnevettem… A mai napig nem vagyok biztos abban, hogy akkor nem jött rá, kik vannak ott…</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.313903461_520873449932352_7910334849825587728_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És milyen érzés volt kiderülni? Az a pillanat, amikor megjelentél.</strong></p>
<p>Ez lehet, hogy kicsit szokatlan válasz lesz, de nyugodt pillanat volt. Igazából azért, mert előtte cserébe nagyon stresszeltem. Nagyjából a 9/d előadása környékén kezdtem el izgulni, hogy már tényleg mindjárt itt az idő. A szünetben pár barátommal kimentünk a suliból levegőzni, mindenki jól érezte magát, én viszont semmit se tudtam csinálni; se enni, se inni, se beszélgetni, csak állni vagy ülni. Csak mosolyogtam, nem bírtam beszélgetni. Eléggé látszódhatott, hogy le vagyok fagyva.
Aztán visszajöttem a suliba és egy perc alatt megettem egy túrós táskát, olyan feszült voltam. Az tuti feltűnő lehetett. Majd a KisEB kiderülés közben is végig nagyon ideges voltam, viszont onnantól, hogy elindult a mi videónk, rettentő nyugodt lettem. Azon izgultam, hogy tetszeni fog-e az embereknek a videó, sőt, jobban izgatott az, mint az, mit szólnak hozzám - azt néztem folyton, hogy jaj, nevetnek-e ezen, jó volt-e így. Amikor pedig kiderültem, végtelenül nyugodt voltam, nagyon mosolyogtam, sokat nevettem, de teljesen megnyugodtan akkorra. Őszintén, nem volt ilyen extrán eufórikus, mert kicsit sajátosan kezeltem a helyzetet.</p>
<p><strong>Miért ez lett a keretmese? Mi fűz téged hozzá?</strong></p>
<p>Szerencsére nem olyan hosszú a sztori, bár idén mindkét nullba nehéz dolga volt az EB-knek, mert két lány és egy fiú a felállás (amihez nehéz jó filmet vagy bármilyen keretet találni könnyen).
Voltak b, c és d terveink, de semmi sem állt az első helyen. Még a kiderülés előtt vetettem fel Laczkónak és Natinak, hogy mindenképpen szeretnék abból kiindulni, hogy valami olyan nagy és érdekes világa legyen a tábornak, amivel sokan tudnak azonosulni és van egy kultúrája - mint mondjuk a Gyűrűk Ura, a Harry Potter vagy a Star Wars, amik kicsit klisésnek meg alapnak tűnnek elsőre, de közben meg nagyon sokat ad hozzá egy táborhoz, ha van egy nagy világa, aminek az elemeit jól ki lehet használni. Szerettem volna belecsenni a játékokba az apró utalásokat, illetve mindig jó, ha a programokra illeszkedni tud a világ. Abból indultam ki, hogy valami kultfilm legyen, de nyilván nem az eredeti Star Wars, mert az már volt… De innen jött az az ötlet, hogy egy külön Star Wars film a Zsivány Egyes, amit nagyon szeretek és tudtam, hogy vele sok mindent ki lehetne maxolni keretmeseként. A többiek először annyira nem lelkesedtek érte, kicsit elvetettük elsőre, de aztán tovább nyagattam őket, hogy nézzük meg, mert tényleg működhet. Megnéztük együtt, és mindannyiunknak nagyon tetszett; láttuk, hogy a sztorijára egyértelműen könnyen épülhet egy olyan tábor, ami jól működik sok gyerekkel - és ez a fontos: hogy a sok-sok nulladikos élvezze a tábort.</p>
<p><strong>Mi az eddigi kedvenc közös pillanatod?</strong></p>
<p>Talán az egyik legmeghatározóbb az az, amikor kiderültünk egymásnak. Jó visszagondolni mindig rá. Egyikőnk se fogta még fel, hogy akkor mi most a NagyEB 2023 vagyunk és mi vár ránk. De ezen kívül rengeteg vicces pillanatunk volt, tényleg nagyon sok. Az egyik a kiderülésemmel kapcsolatos, mert egyébként eredetileg nem úgy derültem volna ki, ahogy a végleges videóban van. A videóban egy Woltos táskában ültem, amikor becsöngetett egy futár, hogy Szia, meghoztam az EB-det - haha, mert én meg ott voltam a táskában. Eredetileg viszont a futár lettem volna, de mielőtt kimentünk felvenni a jelenetet, felpróbáltam a hátizsákot, hogy hogyan néz ki rajtam. Azzal viccelődtek a többiek, hogy mennyire nagy ez a táska rajtam, még én is beleférnék. Nos, innen jött az ötlet (bár igazából nem is volt ötlet, csak kíváncsiak voltunk), hogy beleférek-e. És belefértem, bár kényelmetlen volt nagyon, de befértem, és akkor mondtuk, hogy vegyük fel így, nézzük meg milyen. A többiek nagyon aranyosak voltak, aggódtak, hogy biztos nem lesz baj nekem, hogy kényelmetlenül ülök és nem muszáj így kiderülnöm, meg újra felvehetjük. Én meg mondtam, hogy nekem ez teljesen jó, csak vegyük fel gyorsan. Nagyon örülök neki utólag, hogy így alakult, mert jól jött ki és rengeteget nevettünk közben.
Egy másik jó sztori is forgatással kapcsolatos (forgatás közben mindig könnyen történnek vicces pillanatok). A keretmese kiderülésben van az a jelenet, amikor Laczkó a Hihetetlen úr szerepében van és próbálja összekapcsolni az övét. Nem is a felvétele volt a vicces, hanem inkább annak az előkészülete, amikor Laczkó felöltözött - például: úgy volt, hogy Bogitól kölcsön kap egy nadrágot, de az mint kiderült, egy félbevágott harisnya volt és két félharisnyát vett magára… Igazából csak nagyon kaotikus és vicces volt a folyamat, ahogy láttam, hogyan építjük fel a jelmezét.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.320690382_705879531229680_5104528213823979165_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogyan kértek fel?</strong></p>
<p>Ez egy vicces sztori, mert visszagondolva… szóval, ha olvassa ezt az interjút Kiss Máté, akkor bocsi, de a felkérésem kicsit gyanús volt - utólag, abban a pillanatban viszont nem.
Egyik délután (két nappal a felkérés előtt) írt anyukám, hogy mikor érek haza pénteken, megyek-e Kornéllal valahova, bármi programom van-e. Én meg mondtam, hogy nem tudom, gondolom, hazamegyek. Aznap pedig megkért (ami elég gyanús volt), hogy vigyem le a kutyát sétálni pontban fél ötkor. És mivel anyukám tudta jól, hogyha annyit mond, vigyem le sétálni a kutyát fél ötkor, akkor csak körülbelül fél ötkor fogom megtenni vagy utána, és ezért az volt az indok (hogy elinduljak pontosan), hogy a nagymamám akkor jön a Lukács fürdőből és valamit adni akar nekem. Ezt bevettem, de azért kicsit furcsálltam, hogy akkor miért nem ő szólt nekem. De azért lementem fél ötkor, és írtam a nagymamámnak, hogy most indulok.
Majd a lakásunkhoz közeli téren ott ült a Kiss Máté, egy könyvet olvasott. Kicsit meglepett, én meg odamentem hozzá, hogy szia, mizu, hogy-hogy itt. Akkor még nem gyanakodtam, csak néztem, hogy eléggé furcsa a helyzet, de oké. Elkezdtünk beszélgetni, és az volt Máté sztorija, hogy a Bambiba akart menni, de nem volt ott senki, ezért inkább kiült ide olvasgatni. Nem igazán értettem, hogy akkor miért nem a Bambiban ült, de erre is csak legyintettem. Aztán mutatta, hogy vett magának kürtőskalácsot, ami azért vicces, mert ez kilencedik óta egy belsős poénunk. Megkínált, én viszont még elmentem kidobni a rágómat, ami jól jött ki, mert így, amikor visszaértem, akkor kínált meg rendesen: felém nyújtotta a kürtőskalácsot és a legaljára egy korongva volt felírva, hogy NagyEB2023? Borzasztó meglepő volt és nagyon vicces is, mert két percen keresztül azt hajtogattam, hogy ‘nem, nem, ez nem lehet igaz, nem, ez nem igaz, nem”. Máté pedig csak nézett, hogy “jó-jó, nekem csak egy kérdésem van: vállalod?” Azt se hagytam, hogy végigmondja, mert rávágtam, hogy “Nem, mármint de! Csak ez nem lehet igaz.”</p>
<p><strong>Számítottál rá?</strong></p>
<p>Magamtól nem. Legfeljebb azért, mert mondták páran, és akkor nyilván elgondolkodtam, vajon miért mondják, de aztán… szeptember huszon-valahanyadika volt a felkérésem napja, és az már egy viszonylag késői időpont, úgyhogy én már biztos voltam abban, hogy megvannak az EB-k, így nem is gondoltam volna, hogy ez vár rám. Annyira úgy igazán sose számítottam rá, csak el-eljátszottam a gondolattal, amikor más mondta.</p>
<p><strong>Gondoltál valaha arra, hogy EB leszel?</strong></p>
<p>Hmm… Én az összes táborba úgy mentem le, hogy nem volt kérdés számomra: a nulladikosokért vagyok ott, ez az ő táboruk. Nagyon jó egy ilyet megszervezni, de én mindig úgy éreztem, hogy a nulladikosokért vagyok ott, ezért a szervezői pozíciókon annyit nem is gondolkodtam, mert eddig az évig nem is volt kérdés, hogy csopvezként szeretnék lemenni. Nagyon hozzám nőtt a csopvez-szerep és a nulladikosok. Idén, mielőtt felkértek volna, gondolkoztam el, milyen lehet segítőnek lenni, és lehet, meg kellene próbálni azt is. Hát, nem jött össze. (nevet) Az évek alatt nem méláztam el annyit ezeken, vagyis azon sokan gondolkodnak, hogyha ők EB-k lennének, milyen lenne, hogy csinálná a dolgokat. Ebbe szerintem - legalábbis nálam - az is közrejátszott, hogyha már van tapasztalata az embernek a szervezésben, akkor ezekbe kicsit jobban belelát és többet pörög az agya a szervezkedésen. Mindenesetre az biztos, hogy sosem éreztem azt, hogy, ha nem leszek EB, akkor csalódott lennék és semmit sem ér a munkám. Kornél mondogatta is, hogy “mi van, ha EB leszel” és kérdezgetett a tábor után, hogy “szomorú lennél, ha nem lennél EB?” Erre igazából őszintén azt tudtam válaszolni: nem lennék szomorú, mert ez így is, úgy is megéri és megérte nekem.</p>
<p><strong>Mit szeretsz a Nullban a legjobban?</strong></p>
<p>Nem szeretnék és nem is tudok egy dolgot kiemelni, de talán azt szeretem a legjobban, hogy a Nulltábor levetíti a Berzsenyi egy elég különleges részét. Szervezői szempontból viszont azt szeretem, hogy az emberek ennyire sok munkát belefektetnek egy táborba, ami mind azoknak szól, akik most jönnek a Berzsenyibe. Szép dolog, ahogy az energiájukat arra fordítják, hogy a leendő berzsósok ilyen képet és élményt kapjanak először az iskolától. Szerintem tizennégy évesen (legalábbis én úgy éreztem) nincs még annyira tisztában az ember azzal, milyen is ő, ki is ő, még nem alakult ki a személyisége. Ijesztő, hogy át kell menned egy másik suliba - és az szerintem szuperjó, hogy az első kép, amit kapsz az iskoláról, az az, hogy mennyire felszabadult lehetsz itt. Plusz az egész null varázslatos - talán ez a legjobb szó rá. Ez mind pedig szerintem egy kincs.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2023_03/.334616608_3509353365975384_7554942254308768972_n_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Te az EB-ség mellett IDÖK-elnök is vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt, nehéz csinálni?</strong></p>
<p>Kicsit ugyan eltér a kettő egymástól, de az a jó, hogy a kettőben közös a motiváció: mindkettőt az iskoláért csinálom, és ez nagyszerű. Anno IDÖK-elnökségre azért akartam pályázni, mert úgy éreztem, muszáj valamit tennem az iskoláért. Nem mehetek el úgy, hogy én nem tettem semmit a suliért, és az elnökség feladatköre kvázi tényleg olyan, hogy rengeteget segíthetek az idejáró embereknek és a diákságnak; a közéletben tevékenykedhetek.
Az EB-séget meg szintén az iskoláért, de leginkább a leendő berzsósokért csinálom. Szóval a célok hasonlók, és ezért viszonylag egyszerű őket egyszerre csinálni. A különbség annyi, hogy az IDÖK-munka nagyon iskolaközpontú, inkább szervezkedés, amit nagyon szeretek, de az EB-munkában pedig picit több a kreativitás. Könnyű őket együtt csinálni, mert szét tudom őket választani, és mondjuk az IDÖK-munkát vagy a tanulást a kreatívabb nulltáboros munkákkal “pihenem ki”.</p>
<p><strong>Mit üzensz a Berzsenyiseknek?</strong></p>
<p>Azt üzenném, hogy pályázzanak, mert iszonyatos jó dolog a Null! Csak azt emelném ki, hogy elsősorban a leendő berzsenyisek miatt pályázzanak, és hogy fennmaradjon a Berzsenyinek ez a nagyon jó része. Másodlagosan pedig magukért pályázzanak, hogy fejlődjenek és kipróbálják magukat, mert nagyon sokat tud adni. És ne féljenek, mert egyéni a pályázás, ez sok lehetőséget ad, használják ki!</p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - KISS MÁTÉurn:md5:3fa19ae5484ddce0f551e6549350779d2022-10-27T19:21:00+02:002022-10-27T19:21:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk harmadik, egyben utolsó része.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_2806_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Először azt szeretném tőled megkérdezni, hogy milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Az első alkalom, amikor kiáll a nulladikosok elé, az az, amikor végre valami kézzelfogható lesz abból, amiért az EB egész évben dolgozik. Az egy felejthetetlen pillanat. Az utolsó ezzel szemben nagyon más volt. Ott nem volt egy percem se gondolkodni előtte, az eső miatt sok mindent át kellett variálni, nyolcfelé állt a fejem. Nem realizáltam előtte, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy a szerepemben vagyok, és csak akkor esett le, hogy most voltam utoljára Spencer, amikor kimondtuk, hogy: mostantól nem Martha, Alex és Spencer, hanem Rozvi, Ádám és Máté vagyunk. Úgyhogy ezt talán nem tudtam azzal a meghittséggel átélni, de cserébe ezt a beszédünket és az előtte lévő final fight-ot élveztem a legjobban az összes eseményünk közül.</p>
<pre></pre>
<p><strong>Hogy érezted magadat a szereped közben? Sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Nem, szerintem annyira nem vettem át a karakterem jellemét, de nem is volt célom. Ezekben a szituációkban nem lehet annyira megmutatni a karakter személyiségét, szóval sokkal inkább voltam végig Máté, csak Spencer bőrében, és emiatt mindig nagyon jól éreztem magamat a szerepben.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6235_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Gondolom, ezelőtt is szerves része voltál a nulltáboroknak. Mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
A tavalyi NagyNullban volt egy szerep, amikor egy parasztbácsit kellett játszanom. Igazából végig csak falusias tájszólással kellett beszélnem, táncolnom, zenélnem, meg tennem magam, és ezt rettentően élveztem. Ez egy ilyen hülyeségem, de minden olyan szerepet szeretek eljátszani, ahol valamilyen akcentust kell felvenni.</p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Nagyrészt simán ment. Az eső azért sok mindenen változtatott, de erre számítottunk és mindenre volt tervünk, szóval ebből nem lett baj. Egyedül talán egy olyan program volt - most szándékosan nem fogom megnevezni, nehogy bárkinek lespoilerezzem -, ami nekem egy fájó pont maradt, ott sok minden elcsúszott a tervezetthez képest. Rengeteget kellett alatta rögtönözni, úgyhogy az nem ment ,,simán”, de ment. És tudtunk alkalmazkodni, és a gyerekek élvezték. Ez a legfontosabb. Az összhang pedig egyre csak jobb és jobb lett és lesz is, mert ez már örökké megmarad. De ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy jól működjön egy tábor.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.25540018_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<pre></pre>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Inkább legemlékezetesebb pillanatokról tudok beszélni. Ott van például a final fight, amit már említettem, hogy rettentően élveztem, aztán a színházas, amikor együtt üvöltöttük a Mamma Miát, vagy PIMP-en a repteret! Hát az zseniális volt. Aztán gitározás, az gyönyörű volt, és szerintem kifejezetten jól sikerült. Hívózene maraton; természetesen az mindig egy felejthetetlen élmény, na meg az avatás. Ott bizonyos értelemben a sajátjainknak éreztem a gyerekeket, és ez egy hihetetlen megnyugtató érzéssel töltött el. És akkor a kerekest még nem is említettem, hiszen az egy nagyon más élmény, és csak annyit szeretnék mondani róla, hogy köszönöm Miki.</p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani, vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Hát az a program, amit korábban már szóba hoztam. Azt nem mondanám, hogy egy pillanatig is azt hittem, nem fogjuk tudni megoldani, vagy, hogy egy kudarcba fulladt program lesz, de azt már az elejétől kezdve pontosan láttam, hogy nem úgy fog lezajlani, mint ahogy azt szerettük volna. Viszont csupa olyan probléma merült fel, amiről csak mi, szervezők tudhattuk, hogy az gond, és számomra ez a kulcs, hogy addig minden rendben van, amíg a nulladikosok nem tudják, hogy baj van. Engem ez motivál és szerintem mindig ott kell legyen a fejünkben, hogy bármikor kialakulhatnak teljesen váratlan szituációk, amikre nem lehet felkészülni, de higgadt fejjel, átgondoltan úgy kell ezeket megoldanunk, hogy a gyerekek ebből a lehető legkevesebbet érzékeljék.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8210_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogyan élted meg a tábort, a felkészülést és szerinted a társaid?</strong>
Egyszerre volt nagyon hullámzó és nagyon stagnáló. Ez most furcsán hangzik, de ezt úgy értem, hogy természetesen voltak nehéz időszakok és pillanatok, mind a felkészülés alatt, amikor az alapvetően sok dolgom mellé felgyülemlett egy csomó EB munka, mind a tábor alatt, amikor 0-24-ben fel-alá rohangáltam, és addig nem nyugodtam, amíg minden rendben nem lett. De ilyenkor is nagyon élveztem, hogy a táboron dolgozhattam, és még egy és még egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kialakuljon a 2022-es Nagynull. Ez is baromi izgalmas volt egyébként a szervezésben, hogy a tábor az az utolsó utáni pillanatáig alakul. És lehet nekünk tábortervünk, és minden pillanatra pontos forgatókönyvünk, de ezeket úgyis felülírják a váratlan pillanatok, és ettől lesz emlékezetes az egész. És akkor nem beszélve arról, hogy ezek a nehézségek abszolút eltörpülnek a rengeteg zseniális dolog mellett, ami történt velem ebben az egy évben. Kezdve ott, hogy mennyi csodálatos percet tölthettem két csodálatos emberrel. Hihetetlen, mennyit nevettem, poénkodtam, beszélgettem velük, és nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik. És akkor ott van még számtalan ember, akiket idén volt lehetőségem úgy igazán megismerni, és talán ezek a kapcsolatok a legszebb dolgok, amiket az EB-ségtől kaptam. Biztos vagyok benne, hogy Rozvi és Ádám is - bármit is mondanak majd erről az egy évről - a végén úgyis oda fognak kilyukadni, hogy ez egy ajándék volt a számunkra.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.1666880007207_IMG_7431_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
Na ez egy jó sztori, mert ez eléggé egy utolsó pillanatos döntés volt. Az nem titok, hogy mi szerettünk volna magyar hívózenét, és nagy nehezen választottunk is egyet, azonban elég hamar realizáltuk, hogy Bohemian betyarsra egyszerű és élvezetes koreográfiát kitalálni nem egy könnyű feladat. Ezért aztán elvetettük a magyar zenéket, és úgy döntöttünk, inkább keresünk egy külföldi számot, amire gyorsabban jön az ihlet. Úgyhogy letelepedtünk a fűbe, és benyomtuk a spotify rádiót, és, habár zeneileg eléggé eltér az ízlésünk, de ez volt az a szám, amit meghallottunk, és mindhármunknak nagyon tetszett.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6146_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Nagyon különböző. Az első alkalom még nekem is új szituáció volt, úgyhogy amennyire ők kíváncsiak voltak, mi a következő lépés, én annyira kíváncsi voltam, hogy tetszik-e nekik és nagyon koncentráltam, hogy ne rontsam el. Ekkor inkább éreztem magamat is egy lelkes nulladikosnak, mintsem EB-nek. Az utolsó pedig ennek az ellentéte volt. Ott egy pillanatig sem törődtem vele, hogy most éppen jó lábamat emelem-e, akkor az érdekelt, hogy lássák rajtam minden jókedvemet és örömömet, amit én is láttam rajtuk, és ez nagyon megható volt. Ekkor azt éreztem, hogy itt állok mint EB, és ezek a nulladikosok bizonyos értelemben tényleg a gyerekeim.</p>
<p><strong>Hogy tetszettek a csapatnevek, melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Most minden elfogultság nélkül, szerintem ebben az évben tényleg nagyon jó csopinevek születtek. Ha megkérdeznék, melyik az, amelyik nagyon tetszett, akkor biztosan több, mint a felét felsorolnám. De amelyikeket a legötletesebbnek tartom, az az Alexebb-xm, a Spencairlines - illetve nekik a csopikiáltásaikat szerettem nagyon -, aztán a Scooby Ruby doo, nem véletlenül ők kapták a legjobb csopinév címet, illetve én még nagyon szerettem az Aki kapta, Marthát.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_7720_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek, többi EB-nek?</strong>
Minden berzsenyisnek üzenem, hogy ha valamelyik év, akkor ez rávilágított arra, hogy nagyon meg kell becsülnünk azt, hogy egy ilyen közösség részesei lehetünk, és ne csak azért tegyünk, hogy a részesei is maradjunk, hanem azért, hogy még nagyon sokan a részesei lehessenek. Segítsünk a kilencedikeseknek a beilleszkedésben, hogy aztán jövőre már velük együtt fogadhassunk újabb száznegyven diákot. A többi EB-nek pedig üzenem, hogy nagyon szeretem őket!<br />
<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - LEOPOLD ROZVIurn:md5:51a33b3bad9e7740c74ab29de7dab59a2022-10-27T19:15:00+02:002022-10-27T19:15:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk második része.</p> <p><strong>Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Elsőre még nagyon izgultam, minden kis apró részletre figyeltem, hogy minden rendben van-e, de utoljára már nagyon otthonosan éreztem magam. Igazából csak hihetetlen volt, hogy az az utolsó alkalom, amikor ezt a szerepet magamra öltöm. Egyébként nagyon élveztem Marthát alakítani, mert attól függetlenül, hogy megszenvedtem a csizmámmal, azért elég menő volt harcos csajsziként mászkálni föl és alá.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_2792_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Hogy érezted magadat szerep közben? Szerinted sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Azt hiszem, sikerült összegyúrni a saját jellememmel a karakterét és ezáltal egy kicsit sajátosabb szerepet kialakítani. Van hasonlóság bennünk Marthával, ha nem másban, akkor a tánc szeretetében. Nem is akartam tökéletesen a filmbeli karaktert megalkotni, szóval amit elterveztem, azt sikerült megvalósítanom.</p>
<p><strong>Gondolom ezelőtt is szerves része voltál a nulltábor(ok)nak, mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
Ez egy nehéz kérdés. Csopvezként voltam jelen eddig a táborokban, és nehéz egy szerepet kiemelnem. A Nagynull cs-típusú programján két évet is nagyon élveztem. Az egyik évben menő alakokat játszottunk, mindenkinek csak beszólogattunk és bandáztunk, ez is nagyon vicces volt. Következő évben pedig a majmokat alakítottuk a Dzsungel könyvéből, ami egy a szívemhez közel álló darab, szóval ezt is iszonyatosan élveztem. De ha valamit még kiemelnék, akkor az Kisnullban a Just dance állomás, ami az egyik legemlékezetesebb élményem a nulltáborok során.</p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Azt gondolom, hogy ilyen szempontból jól sikerült a táborunk, mert nem voltak hatalmas gondok. Akadtak kisebb nehézségek, például sokat esett az eső, de végül ezeket is sikerült megoldani. Néha kisebb újratervezésre volt szükség, de aztán ezen is túllettünk és ez annak köszönhető, hogy megvolt köztünk az összhang, ami idővel csak erősödött. Hármunk között tehát jól ment a munka, de emellett a tábor összes többi szervezőjével is könnyen és zökkenőmentesen tudtunk együtt dolgozni.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6839_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Emlékezetes pillanatból sem volt kevés idén, de azt hiszem, amit kiemelnék, azok a hívózenék, amikor szemben állt velünk mindenki, és láttam a boldog arcokat – csodás volt őket nézni. Illetve a gitározás. Az szintén nagyon különlegesre sikerült idén.</p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/ hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Az első EB-beszédünknél, amit még az Eiffel téren tartottunk, két biztonsági őr le akart minket szedni a lépcső tetejéről, mert nem tetszett nekik, hogy kiabálunk. Na ezt nem tudtam, hogy fogjuk megoldani, de végül az aggok és Halász Márton tanár úr közbenjárásával sikerült ezt a problémát is orvosolni. De a feladás egyszer sem fordult meg a fejemben. Motiváció pedig szerintem…. Látni azt a sok embert, aki mind együtt dolgozik, és látni ennek a közös munkának a gyümölcsét is: hogy az emberek élvezik azt, ami ott történik.</p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogyan élted meg a tábort, a felkészülést? És szerinted a társaid?</strong>
Nagyon örülök annak, hogy tudtam élvezni a tábort, amellett, hogy rengeteg dologra kellett figyelni közben. Élveztem minden pillanatát. A felkészülést, sőt még a rohanást is, hogy az utolsó utáni dolgot is elintézzük. Szerintem a fiúk is élvezték, annak ellenére, hogy voltak nehéz pillanatok, amikor rájöttünk, hogy “ó, még az sincs meg, meg az sincs meg”. Voltak napok, amikor keveset aludtunk, de azt mondom, hogy mind megérte, és az egész évet imádtam.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8804_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
A hívózenén sokat gondolkoztunk. Volt több opció, aztán leszűkítettük a kört két zenére és végül kiválasztottuk az egyiket, amire elkezdtünk táncolni, de nem igazán alakult a koreográfia. Akkor úgy döntöttünk, hogy ez mégsem lesz jó, mert ez nem a mi zenénk. Utána még aznap megint elkezdtünk keresgélni és akkor hallgattuk meg először az idei hívó zenét, de mellette sok másik számot is. Viszont néhány nap elteltével újra találkoztunk, és akkor már mind a hárman úgy álltunk oda, hogy igen: ez legyen a hívózenénk.</p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Az első hívózenénél még kicsit elveszettnek tűntek, de akkor is nagyon jó volt látni az érdeklődést az arcukon, ahogy próbálták leutánozni a mozdulatokat. Az utolsónál is volt néhol egy kis elveszettség, de akkor már tudták, hogy mi mi után következik, és hatalmas élmény volt látni az egész tábort egyben, hogy élvezik, amit csinálnak, és már előre várják a tánc kiabálós “Hu-hú” részét.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_3629_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy tetszettek a csapatnevek? Melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Szerintem idén nagyon ötletes csapatnevek voltak, és nekem nagyon tetszett az összes, pont ezért nem tudok kiemelni külön egyet.</p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek, a többi EB-nek?</strong>
A berzsenyiseknek azt üzenem, hogy bátran próbálják ki magukat, ha vonzza őket a nulltábor, és élvezzék ki minden napjukat a suliban. Akik részt vettek a '22-es táborban, nekik köszönöm ezt az évet. A fiúknak pedig azt üzenem, hogy gigamega köszönet és szeretem őket!<br />
<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>NAGYEB 2022 UTOLSÓ INTERJÚ - TÓTH ÁDÁMurn:md5:2b0a85d6e0951d2c6e9e7098732f65212022-10-27T19:12:00+02:002022-10-27T19:12:00+02:00AnnanulltáborEBebinterjúnagyebnagynullnullnulltábor<p>A 2022-es NagyEB-kel, Rozvival, Ádival és Mátéval készített interjúk első része.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8183-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Milyen volt felvenni a szerepedet a nulladikosok előtt először, majd utoljára?</strong>
Első alkalommal nagyon jó volt, de félelmetes is. Az járt a fejemben, hogy ha valami nem az erősségem, akkor az a szerepjátszás. Hiába készítettek fel Kornélék is, meg mi is egymást, hogy ez nem teljesen erről szól, azért rendesen izgultam miatta.
Utoljára pedig borzasztóan furcsa érzés volt. A final fighttal záródott le Alex szerepe, a végén szinte már azt se tudtam, hol vagyok. Mégis jó élmény volt megmutatni, hogy ki is az a karakter, én hogyan értelmeztem őt.</p>
<p><strong>Hogy érezted magadat szerep közben? Szerinted sikerült átvenned a karaktered jellemét?</strong>
Nem arra fókuszáltam főként, hogy átvegyem a jellemét. Az EB beszédeket megírtuk előre, semmi szükség nem volt arra, hogy bármit ott helyben kelljen improvizálni, és a karakteremből körülbelül csak annyit kellett kitalálnom, hogy mondjuk a final fight után hogyan fogok reagálni a helyzetre. Nem volt olyan, hogy meg kellett tanulnom úgy beszélni, mint a karakterem. Talán a PIMP-nél hasznos lett volna, de úgy gondolom, magamhoz képest jól teljesítettem.</p>
<p><strong>Gondolom, ezelőtt is része voltál a nulltábornak, mi volt a kedvenc szereped? Van olyan szerepkör, amit szívesen játszol?</strong>
Tizedikesként voltam először nagynullban, bár kilencedikesként is pályáztam, nem jutottam le. Mi volt a kedvenc szerepem? Fúha, tizedikesként játszottam egyszer a bárdot a Vajákból Varga Petivel, ott jöttem rá, hogy egész jól improvizálok. Volt mellette egy programom is, az Álompárt (Kocsis Vilmossal és Májer Péterrel), amit nagyon-nagyon élveztem csinálni. Ott műsorvezető voltam, és – bár nem volt egy különösebb szerep – szívesen csináltam. Van-e olyan szerepkör, amit szívesen csinálok? Nem tudom, igazából szeretem azt mondani magamról, hogy mindent szeretek, de nem tudok konkrét választ adni. Talán azért imádok szerepet játszani, mert tudom, hogy nagyon sok háttérmunka van mögötte, és nem csak az a húsz perc szereplés, amikor azt eljátszom. Ez idén KisNullban egy csomó helyzetben volt, pl. amikor az avatást készítettük elő, vagy egy állomáshoz kellett jelmezt szerezni.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.25540027_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mennyire ment simán a tábor? A kialakult összhang a többiekkel megmaradt?</strong>
Persze, hogy megmaradt. Imádom a többieket, és ezt remélem, ők is tudják. Volt bennem egy félelem, hogy a tábori feszültség miatt össze fogunk törni, és ezt egymáson fogjuk levezetni, idegesek leszünk és vitatkozni fogunk, de nem. Jól kezeltük azt, ha valamiben nem értettünk egyet. Az év alatt végig, ha volt valami nézeteltérésünk, azt viszonylag rövid idő alatt és viszonylag logikusan meg tudtuk beszélni, és ez mindig jól esett. Ha valamiben nem értünk egyet, akkor egyből arra a lépésre ugrunk, hogy “jó, akkor most álljunk meg és beszéljük meg”. Ha három ember szervez meg valamit, akkor mindig egy csomó ilyen van. Szóval igen, az összhang az teljesen megmaradt, és imádom ezért a srácokat.</p>
<p><strong>Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit átélhettél az idei táborban?</strong>
Több emlékezetes pillanat volt. Az első egy kisebb emlék, amikor a vasútállomásról felmentünk kocsival a táborhelyre, és Ábri Ati kocsijában ültem Rozvival, Máté pedig az apukája kocsijában ment fel. Ott teljesnek éreztem magam, kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nyáron a hatalmas szárazság után megláttam az első nagyobb vihart közeledni. Ez is egy ilyen pillanat volt. Sok-sok kisebb-nagyobb emlékezetes program is volt. Amit igazán élveztem és tényleg egy szentimentális esemény volt számomra, az az avatás. Furcsa érzés volt, mert a többi programot előre el tudtam képzelni: most kint állok, én vagyok Helikopter Alex és van egy bumerángom. Én vagyok ez és ez, és most ezt és ezt csináljuk. Az avatás más volt. Az avatás egy rendkívül“berzsenyis” élmény volt.Talán az maradt meg legjobban.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_6174_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Volt-e valami nehézség, amiről azt hitted/hittétek, hogy nem fogjátok tudni megoldani, vagy csak nagyon nehezen? Mi motivált személyesen téged, hogy ne add fel?</strong>
Sok ilyen nehézség volt. Igazából az EB-ség egymagában egy sor nehézség, végig ebből áll, és az embernek közben meg kell hallgatnia az ezredik kutyás poént is. Volt jó pár ilyen. Egészen ijesztő volt például az, hogy a hívózenét nem tudtuk megcsinálni, csak a tábor előtti héten. Mi Rozvival elmentünk KisNullba, Máténak versenye volt, visszajött onnan, és ott volt a tábor. Ez a tábor előtti nap volt. De megoldottuk. A poharak is ilyenek voltak, mert későn jutott eszünkbe, hogy “basszus poharakat kéne rendelni”, de megoldottuk. Az motivált, hogy a többiek mennyire motiváltak voltak, és szerintem őket is az motiválta, hogy én mennyire motivált vagyok. Csak nyomtuk bele egymást, hogy csinálni kell. Meg nagyon jó érzés volt a kirándulások után ülni és nézni magam elé, hogy na, ezt is teljesítettük valahogy. Tudtam, hogy a tábor után ugyanez fog történni, csak nem fél óráig, hanem két hétig. És ez is történt, és nagyon jól esett.</p>
<p><strong>Te, mint idei EB, hogy élted meg a tábort, a felkészülést? És szerinted a társaid?</strong>
Jól éltem meg a tábort. Valamikor megkérdezte tőlem valaki, akkor azt válaszoltam, hogy “a Kornéléké (2021 NagyNull) nagyobb fun volt”. A tavalyi tábor nekem egy teljes élmény volt. Először voltam nulltáborban szervező, volt egy saját programom, amit szétstresszeltem, de ennyi. Nem zavart, hogy későn kell lefeküdni vagy, hogy sok dolgom volt. Élveztem. Az idei tábor azért volt élvezetes, mert olyan volt, mint amikor megépítesz egy Lego-szettet. Előtte csak a képeket láttad róla, meg az alapanyagokat fogtad a kezedbe, de már készen van és a kezedben tartod. Ilyen érzés volt a tábor, és emiatt csodás volt. A felkészülést, én legalábbis, pontosan ugyanígy éltem meg. Sok minden megfogott abban, hogy hogyan tudom ezt vagy azt csinálni. Ott is az járt a fejemben, hogy végül milyen jó érzés lesz ezt csinálni. Szerintem a többieknek is hasonló mehetett le a fejében. Azt tudom, hogy egymás társasága is sokat segített, hogy lélekben is készen álljunk a táborra.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_7527_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a hívózene?</strong>
Amikor kiderültünk egymásnak tavaly szeptemberben, azonnal úgy kezdtem, hogy mondtam egy hívózeneötletet. Aztán elkezdtük gyűjteni a számokat, augusztus elejéig egyszer se gondoltuk, hogy problémánk lenne a hívózenével. Máténak volt is egy teljes lejátszási listája, rajta húsz-huszonöt számmal, amikből lehetett volna hívózene. Tábor előtt három héttel már ráparáztunk mindenre, így a hívózenére is. A számra, amit eredetileg választottunk – habár egy zseniális szám –, túl nehéz volt táncolni. Akkor döntöttünk úgy, lecseréljük, majd Máté megtalálta a Me Trelát. Sok minden felvetült, de az ragadt meg végül. Azért lett hívózene, mert zseniális energiát ad, ráadásul görög szám is, azt hiszem, nem volt még ilyen. Zseniális.</p>
<p><strong>Milyen érzés volt a nulladikosokat az első, végül az utolsó táncnál látni?</strong>
Az elsőnél semmilyen, mert a torkomban dobogott a szívem. Emlékszem, akárhányszor végignéztem a nulladikosokon, mindenkinek a zavarodottság ült az arcán, senkinek se volt ötlete, hogy mit kéne táncolni. Az utolsó tánc azért volt emlékezetes, mert akkor már mindenki tudta, hogy ha kijövünk a pályaudvarról, akkor mindenki megy haza, mert mindenki fáradt. A visszatáncolásnál pedig nagyon jól esett ismét látni a munkánk gyümölcsét.</p>
<p><strong>Hogy' tetszettek a csapatnevek? Melyiket találtad a legötletesebbnek?</strong>
Ötletesek voltak, minden csopi talált egy szuper nevet magának. Volt néhány, ami igazán kitűnt, ebből egyet tudnék kiemelni, ez pedig az Alexebb-XM csapata volt. Minden szempontból egy nagyon vicces név, és ők az egyetlen csopi, akik Alex nevét használták.
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/nagyEB_2022/.IMG_8265_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsenyiseknek és a többi EBnek?</strong>
Annyit üzennék, hogy köszönöm azoknak, akik szervezőként lent voltak. Akik pedig a 2023-as NagyNullba terveznek pályázni, azoknak annyit, hogy tegyék meg. A legrosszabb, ami megtörténhet, az az, hogy nem jutnak le. Velem is történt párszor. Nem szabad attól félni, hogy mi van, ha egy olyan csoportot raknak össze, ami nem tetszik neki elsőre. Sokszor tapasztaltam, hogy nem az elsőre összekerülő csoportok a legerősebbek, hanem gyakran az egymásnak teljesen ismeretlenek, ezért mondanám, hogy aki emiatt fél a legjobban a csopvezségtől, az ne feltétlen a segítőségbe meneküljön, adjon ennyi bizalmat az új EB-nek. Mit üzenek a többi EB-nek? Máté, még mindig nálam van a bakancsod. Rozvi, gyógyulj meg. Mire kijön ez az interjú, addigra már csak jól leszel, de remélem, már holnap is. És szeretlek titeket nagyon, és puszilom a popótokat.<br />
<em>Budai Anna, Csűrös Csenge, Dabis Áron, Nagy Hajni és Szabó Laura</em></p>NagyEB 2022 ~ KEZDETEKurn:md5:c24b765bc98d413ee8de2eedb00554bb2021-12-14T16:20:00+01:002021-12-14T21:38:24+01:00Kuti Lilla SzabinanulltáborbdgberzsenyiberzsóEBinterjúnagyebnagynullnullnulltáborsuli<p>A 2022-es NagyEB-vel, Leopold Rozvitával, Kiss Mátéval és Tóth Ádámmal készült interjút Hajtó Zsófia, Kuti Lilla Szabina és Vidor Nikoletta készítette.</p> <p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_12/22EB/.IMG_5057__1__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Számítottál arra, hogy felkérnek? A többiek megleptek?</strong></p>
<p><strong>Leopold Rozvi</strong>: Határozottan nem számítottam rá, ezért nagyon meglepődtem. Szürreális élmény volt, amikor a felkérésemkor megláttam Zálit, és realizáltam, hogy mi történik éppen.
A többiek is megleptek. Mátéra már korábban gondoltam, és hallottam is a nevét, amikor felmerült ez a kérdés. Viszont mire mi kiderültünk egymásnak, nem rájuk tippeltem volna. Szóval meglepődtem, de eszméletlenül örültem, amikor megláttam őket.</p>
<p><strong>Kiss Máté</strong>: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mert azért megfordul már az ember fejében, ha több helyről azt hallja, hogy “EB leszel?”. Viszont abban a pillanatban, amikor felkértek, nagyon váratlanul ért, az egy nagyon abszurd pillanat volt, nagyon meglepődtem.
A többiekre pedig nem számítottam. És tök jó - ezt beszéltük is azután, hogy egymásnak kiderültünk -, hogy egyikünk sem számított a másikra. Úgyhogy ez így volt egy szép sztori.</p>
<p><strong>Tóth Ádám</strong>: Arra, hogy felkérnek, egyáltalán nem. Amikor Kornél mondta, hogy átjön zenélni – amikor valójában felkért –, akkor az volt a legelső gondolatom, hogy “Ú, mi van, hogyha felkér?”. De aztán rögtön úgy voltam vele, hogy nem, biztos, hogy nem. Aztán egyből, miután felkért, megkérdezte, hogy szerintem kik lesznek ott, amikor megyek, és megismerem az EB társaimat; Mátéra gondoltam, Rozvira nem, de Rozvira is számíthattam volna, így utólag belegondolva. Igen, igazándiból nem nagyon hármunkra számítottam, főleg nem magamra.</p>
<p><strong>Hogyan kértek fel? Meséld el a történetet!</strong></p>
<p><strong>Rozvi:</strong> Ez úgy történt, hogy otthon mondták nekem, hogy bedobták a postaládánkba egy pizzázó szórólapját, és szeretnének rendelni a helyről, és nekem kéne ezt elintézni. Felhívtam a számot, megrendeltem a pizzát, habár a telefonbeszélgetés nagyon vicces volt, mert nem hallottam belőle semmit, és igazából nem is tudtam a végére, hogy mit rendeltem, csak mondtam, hogy jó, hozzák ki, legyünk túl rajta. 50 perccel később egy motoros ruhába és sisakba öltözött lány jelent meg a pizzával, néztem is, hogy milyen kemény csajszi hozza ki nekem a kajánkat. Odamentem a kapunkhoz és a lány megkérdezte tőlem, hogy “ezt rendelted?”. Én meg néztem rá furán, láttam, hogy felnyitja a dobozt, és a kerek dobozban egy téglalap alakú pizza volt. Ez nyilván nagyon meglepett, de az még jobban, amikor észrevettem rajta egy kérdőjelet, ami ananászból volt kirakva. Utána pedig felnyitotta a doboz tetejét - ahol a NAGYEB 2022 felirat volt látható -, ezzel együtt felpattintotta a sisakját, és megláttam, hogy Záli az.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Na, ez egy vicces sztori. Mint utólag megtudtam, az volt az eredeti terv, hogy az edzésemen fog felkérni Merjam, és már ott tartott, hogy beszél az edzőmmel, hogy meglátogatna az edzésen. Viszont én ekkor lebetegedtem, úgyhogy gyorsan írt neki apu, hogy nem lesz jó, nem megyek edzésre, és akkor jött az a változat, hogy hétfő reggel, suli előtt otthon felkér. Csakhogy hétfőn végül mégse mentem suliba, ezért toltak egyet az egészen, és így 8-9 körül arra keltem, hogy a szobámban ordít a mi hívó zenénk, a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Kjwlzs1OJcY">Still waiting</a> és egy lány rángatja a lábamat, hogy “<em>Máté, Máté!</em>”. Én meg annyira félálomban voltam, hogy bele se gondoltam, hogy ez nem normális, hogy valaki reggel itt az ágyamnál ugrál, szóval fordultam egyet, és aludtam tovább. Merjam meg megállt egy pillanatra, hogy na, ilyenkor mi van. De aztán kitartó volt, és valahogy pont úgy fordult, hogy kirajzolódott a sziluettje az ágyam végében, és akkor leesett, hogy ez a Merjam, és hogy mi is történik. És akkor átmentünk egy szobával odébb, ahol ki volt ragasztva, hogy <em>NagyEB2022</em>? Beikszeltem, hogy igen, és utána beszélgettünk egy nagyon-nagyon jót.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Ennek két előzménye van. Az egyik az, hogy éppen felújítunk, és apukám nem nagyon szeret egyedül cipekedni, a másik az, hogy Kornéllal még a kirándulások előtt megbeszéltük, hogy valamikor majd összejárunk gitározgatni. Én ugye basszusgitározok, ő pedig gitározik. Apukám szólt nekem szeptember 19-én – 20-án kértek fel –, hogy másnap négyre érjek haza, mert segítenem kell majd bepakolni. És, amikor mentem haza huszadikán, Kornél felhívott, hogy nincs edzése és gitározhatnánk kicsit; ugorjak be hozzá, vagy ő jönne át hozzám. Mondtam, hogy hát nekem haza kell mennem, de ő jöjjön, nagyon szívesen várom. Nagyjából egy órán keresztül nem jutottunk el odáig, hogy játsszunk, majd, amikor végre leültünk gitározni, mondta, hogy mostanában nagyon-nagyon sok <em>István a király</em>t hallgatott, és hogy játszunk már el valamit belőle, én meg mondtam, hogy jó, persze. Elém rakta a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=K43CrZRGtY8">Te kit választanál</a>t az első felvonásból, és az elején csak játszottunk üresen, utána Kornél elkezdett dúdolgatni valamit, aztán hirtelen elkezdett énekelni. Ugye az az eredeti szöveg, hogy “<em>Ó, mondd, te kit választanál?</em>”, és Kornél erre válaszként azt mondta, hogy ő “Tóth Ádámot választaná”. Megfordította a gitárját, és annak a hátulján ott volt a <em>NagyEB 2022?</em> felirat.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_12/22EB/.281503EB-A612-4FEB-98D4-9D907408461B_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy ment a titkolózás?</strong></p>
<p><strong>Rozvi</strong>: Meglepően jól ment, bár nagyon nehéz volt, mert mindig az igazat szeretem mondani, és rengeteget mesélek a barátaimnak a mindennapjaimról, amit ugye csak cenzúrával tehettem meg. Szóval semmiképp sem volt egyszerű, de a reakciókból ítélve sikeres volt.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Összességében szerintem jól. Legalábbis nagyon sok helyről hallottuk, még a kiderülésünk előtt, hogy “hát ezt a 2022-es NagyEB-t senki sem tudja”. Ez egy nagyon jó visszajelzés volt, mert mi is ezt éreztük, hogy nagyon kevesen számítanak ránk. Egyszer nagyon csúnyán elszóltam magam, de szerencsére csak egyvalaki volt velem. Illetve a húgom nekem egy mindennapos nehezítés volt ilyen szempontból, és azt állítja, hogy nem sikerült végig titkolnom előle, gyakorlatilag meg… ki tudja? (nevet) De összességében szerintem tényleg jól ment.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Amúgy összességében jól ment, de ehhez az kellett, hogy én lehazudjak csillagot és napot az égről. Senkinek nem mondtam el direktbe, hogy NagyEB vagyok, még a legközelebbi barátaimnak se. Pár ember megtudta, Besze Zsolti, Batiz Ábel, de ők teljesen véletlenül. A legtöbb helyzetben amúgy jól ment, mert egy idő után passzív dologgá vált, hogy nem gondolok és nem stresszelek rá, de akkor is voltak húzós helyzetek. Például amikor azt a “rejtett üzenetet” kiraktuk a Berzsenyisek idébe, hogy most máshogy lesz a pályázás, akkor utána három napig azt hallgattam, hogy mennyire érdekli a berzsenyiseket, hogy ki ez a három ember, meg hogy <em>ú, ez de rossz, ú, ez de jó...</em> Az egy nehéz pillanat volt ebből a szempontból.</p>
<p><strong>Milyen volt a kiderülésed pillanata? Mit éreztél, amikor ott álltál mindenki előtt?</strong></p>
<p><strong>Rozvi</strong>: Előtte borzasztóan izgultam. A kiderülés közben végig a mellettem ülő két lány kezét szorítottam, szóval szegényeknek fájhatott utána egész este. A kiderülésem pillanatában pedig nagyon boldog voltam. Miután kifutottam a fiúkhoz és ott álltam mindenki előtt, konkrétan meg kellett kapaszkodnom, mert kezem-lábam remegett. Viszont felejthetetlen élmény volt és nagy melegséggel töltötte el a szívem.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Hát… ez egy elképesztő érzés, tényleg. Talán nem is hiányzik ez az érzés az ember számára, hogy ha nem tapasztalta még meg, de ahogy átéli, az egy hatalmas energialöket. És nem csak abban a pillanatban, hanem mindig nagyon jó visszagondolni rá.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Őszintén szólva teljesen leblokkoltam – egy kicsit ilyen sokkhatás volt –, amikor kimentem. Nem hallottam a zenét, nem hallottam az ordítást. Az volt az egyetlenegy célom, hogy kijussak az emberek elé a színpadra. És csak így utólag visszanézve esett le egy csomó minden, mert Zsolti felvette nekem, hogy például minden második emberen keresztül estem, és hogy mennyire remegtem. De nagyon-nagyon jól éltem meg, nagyon-nagyon-nagy megkönnyebbülés volt, mert az előtte lévő pár órában már csak azon járt az agyam, hogy ez a pillanat is el fog jönni...</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_12/22EB/.IMG_4636__1__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Miért ez lett a keretmese? Mennyire tudsz azonosulni a karaktereddel?</strong></p>
<p><strong>Rozvi</strong>: Azért ez lett a keretmese, mert alapból a filmet is szeretjük és azt gondoljuk, hogy nagyon sok mindent lehet kihozni belőle. Csomó különböző ötletünk van már most is. A karakterem, Martha a táncos jelenetéről híres a filmben, én pedig nagyon szeretek táncolni, illetve a hajammal is sokat szoktam bajlódni, szóval azt hiszem, ezekben nagyon hasonlóak vagyunk.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Azt hiszem, volt három vagy négy mese, amire sikerült egész gyorsan leszűkítenünk a kört. A végén azért döntöttünk a <em>Jumanji</em> mellett, mert szerintünk nagyon sok lehetőség van benne, mind abban, hogy van egy jó világa – mert ugye egy játékban játszódik –, mind abban, hogy különböző kihívások vannak közben. Aztán ott a dzsungel, a karakterek ésatöbbi. És akkor egyben a következő kérdésre is válaszolva, az is egy fontos szempont volt, hogy tudunk azonosulni a karaktereinkkel. Úgyhogy… igen. Ezek miatt.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Na, ez nagyon érdekes. Mátééknak van egy kis nyaralójuk Csóron, oda mentünk ki azzal az ötlettel, hogy mi most kitaláljuk a keretmesét. Először a <em>Beavatott</em>at néztük meg, ami nekem nagyon-nagyon tetszett, nagyon tudtam vele azonosulni. Aztán elkezdtük nézni a <em>Jumanji</em>t, amit korábban még nem láttam, de az volt a legelső gondolatom, hogy hát ez így nem lesz jó karakterügyileg, mert ott van dr. Bravestone/Dwayne Johnson, akit tudunk játszani, meg van egy lány. És így ennyi. Viszont a többiek mondták, hogy azért nézzük végig, mert lesz ebben új karakter is... és végignéztük. Teljesen pozitív csalódás volt, mert nagyon-nagyon tetszett az, ahogyan megjelent az új karakter, ahogyan bele volt szőve a sztoriba. És végül amikor el kellett dönteni, hogy melyik legyen a keretmese, akkor azért lett a <em>Jumanji</em>, mert úgy voltunk vele, hogy a táborban sokkal, de sokkal többet ki tudunk belőle hozni, sokkal nagyobb univerzumban működik, sokkal jobb keret. És nagyon-nagyon örülök a karakteremnek, és számomra tökre nagy boldogság az, hogy a <em>Jumanji</em>t ennyire jól megtaláltuk és mindannyiunknak tetszik.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_12/22EB/.IMG_5064__1__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit gondolsz eddig a közös munkátokról, hogyan megy a közös munka?</strong></p>
<p><strong>Rozvi</strong>: Nagyon szuperül tudunk együtt dolgozni, szeretek a srácokkal lenni. Hatalmas szerencsénk van és nagyon hálás vagyok érte, hogy így válogattak össze minket. Tényleg, szerintem ennél zseniálisabb nem is lehetne, élvezem a közös munka minden pillanatát.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Fhú, szerintem elképesztően jól. Nem mondhatom, hogy nem ismertük egymást, de nem igazán dolgoztunk még együtt korábban, és őszintén, nagyon élvezem a közös munkát, mindig nagyon jó hangulatban telik, nagyon egyszerűen megy, úgyhogy nem tudnék jobbat elképzelni.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Húha! Ezt a kérdést kaptam a kiderüléskor is, és akkor egy kicsit gáznak éreztem, hogy nem tudtam mást mondani, mint azt, hogy “<em>nagyon jó</em>”. Ezt viszont háromszor is elmondtam.
Nagyon-nagyon pozitívan élem meg azt, hogy se túl kevésnek, se túl soknak nem érzem magam. Tehát azt sem érzem, hogy öt percenként bedobok valami új ötletet és a többiek levegőt se tudnak venni, és azt sem érzem, hogy ők viszik az egész munkát, és én meg csak ülök ott a háttérben, hogy “de jó EB-nek lenni”. Egyelőre nagyon-nagyon jó minden, remélem, hogy így is lesz, nem nagyon számítok másra, mint hogy így legyen, és tényleg nagyon-nagyon örülök mindkettőjüknek.</p>
<p><strong>Mesélj valami vicces sztorit a forgatásokkal, eddigi munkáitokkal kapcsolatban!</strong></p>
<p><strong>Rozvi</strong>: Mesélek mondjuk a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=iBmMWUM9luQ">kiderülővideónk</a> forgatásáról. Ugye, eléggé érdekes öltözetben voltunk, és egy tó mellett forgattuk le a videót. Igazából teljesen nyugodtan vettük fel a jeleneteket és egyszer csak azt vettük észre, hogy egy óvodás csoportnyi kisgyerek áll körülöttünk és néznek minket. Nagyon élvezték az előadást, az alapvideóban lehet hallani, hogy amikor Kokóék leugrottak a farönkről, és valamelyikőjük kalapja leesett, akkor nevettek a háttérben.</p>
<p><strong>Máté</strong>: Jaj, hát igazából az egész <a href="https://www.youtube.com/watch?v=yTtMk19P9Ac">keretmese kiderülő-videónak</a> a felvétele egy vicc volt. Talán azon belül tudnám kiemelni azt a részt, amikor a Derült égből fasírtot vettük föl, és volt az a rész, amikor én elvágódok a fasírtokkal és azok repülnek szanaszét. És ott… hát, az volt a terv, hogy Ádám befekszik egy tepsivel az asztal alá, és akkor ő majd ott elkapja a leeső fasírtokat. Ez egyébként benne is van a videóban. Nem hiszem, hogy sokaknak feltűnt, de ott látszik a bal alsó sarokban…(nevet) Ennek az lett a vége, hogy egyetlenegy fasírt landolt a tepsiben, az összes többi a földön. Ezen órákig röhögtünk, nem tudom, miért, de… ott abban a pillanatban és mentális állapotunkban nagyon-nagyon vicces volt.</p>
<p><strong>Ádám</strong>: Több vicces sztorim is van.
Amikor titkolóztam, akkor volt az, amikor mindenki az új csopvezpályázatot mérlegelte előttem... az egy nagyon vicces sztori volt, de ott kis feszültség is volt bennem, hogy “Na, ezzel most mit fogok kezdeni?”, meg hogy mi lesz majd, ha kiderülök.
Talán az egyik legviccesebb sztori az az, hogy, amikor kerestük a keretmesét, akkor minden egyes megnézett filmet be tudtunk sorolni valamilyen kategóriába: vagy vonatokról ugráltak le benne, vagy voltak benne elefántok, vagy valami más. És emlékszem, hogy volt olyan film, amiből megnéztük az első öt percet, és az asztalra csaptunk, hogy ezen is vonatokról ugrálunk vagy ebben is vannak elefántok. Ez elég sokáig egy visszatérő poénunk volt.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_12/22EB/.IMG_4964__1__m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz a berzsósoknak?</strong></p>
<p><strong>Rozvi:</strong> Ha szeretnétek, pályázzatok és vegyetek részt a gólyatáborban vagy bármelyik programon a suliban, a lényeg, hogy érezzétek jól magatokat!</p>
<p><strong>Máté:</strong> Azt, hogy pályázzanak NagyNullba és hozzunk össze közösen egy felejthetetlen tábort a kilencedikeseknek!</p>
<p><strong>Ádám:</strong> Talán azt üzenném, hogy szerintem mindannyian hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen közösségnek vagyunk a tagjai, és egy ilyen privilégiumban lehet részünk. Mert az én meglátásom szerint a Berzsenyi közösség, oktatás és egy csomó más szinten nagyon-nagyon-nagyon kitűnik a többi középiskola közül. Hatalmas nagy szerencsének tartom, hogy ide járhatok. És talán ezért az a legjobb, hogyha nem egymást hajkurásszuk és nem egymás után futunk meg gyűlölködünk, mert ez a nagyon-nagyon jól összetartó közösség, ez nem azon alapult meg, hogy kibeszéljük egymást a másik háta mögött, hanem azon, hogy egy tényleg összetartó, jó és barátságos társaságot vagyunk képesek egymásnak nyújtani.</p>
<p><em>Hajtó Zsófia, Kuti Lilla Szabina és Vidor Nikoletta</em></p>NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - TAKÁCS KORNÉLurn:md5:b3c7b3b86320712de46245ff8ed96de62021-10-20T10:00:00+02:002021-10-20T17:31:08+02:00Kuti Lilla Szabinanulltábor2021belsős programberzsenyiberzsenyis életberzsónagyebnagynullnulltábortábor<p>Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Takács Kornélt Migály Merci és Kuti Lilla kérdezte.</p> <p>Az alábbi linken olvashatjátok a 2021 NagyEB-vel készült <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/02/12/NagyEB-2020-ELS%C5%90-INTERJ%C3%9A">ELSŐ INTERJÚT</a>. A másik két EB-vel készült UTOLSÓ INTERJÚT pedig itt tudjátok elérni: <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/10/10/NAGYEB-2021-UTOLS%C3%93-INTERJ%C3%9A-B%C3%A1n-Z%C3%A1li">Bán Záli</a> és <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/10/10/NAGYEB-2021-UTOLS%C3%93-INTERJ%C3%9A-HALILOV-MERJ%C3%81M">Halilov Merjám.</a></p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_1461_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Első kérdésem az lenne: mi a kedvenc nulltáboros emléked?</strong></p>
<p>Idén mindenképpen az utolsó nap lenne az, hiszen akkor már az összes nagy nehézségen túl voltunk, és hatalmas kő esett le a szívemről, mivel minden problémát meg tudtunk oldani és aznap derült ki, hogy lesz másnap kell megírnom az osztályozó vizsgát angolból. Mindezek után már csak meg kellett hálálni azoknak, akik megkönnyítették a munkánkat, vagy támogatást nyújtottak. Akkor olyan érzésem volt, mintha repültem volna.</p>
<p><strong>És mi a kedvenc nulltáboros programod? Lehet akár kirándulás is, vagy gitározás…</strong></p>
<p>Az előző években a pimp volt a kedvencem. Ezen mosolyogtam mindig a legtöbbet és nagyon-nagyon szép pillanatokat okozott. Idén viszont a színházas lett a kedvenc programom. Ez köszönhető a szuper műsorvezetőknek és a szuper nulladikosoknak.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_2545_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Van-e kedvenc szereped segítő létedből?</strong>
A kedvenc szerepem, amikor a Wall Street farkasát játszottam a tavalyi színházason. Szinte olyan volt, mintha egy bennem lapuló alteregót játszanék. Egyes szólásokat, akár napokkal később is visszaidéztek én meg odáig voltam, hogy élvezik. Nem is tudtam mást tenni, így hát élveztem én is.</p>
<p><strong>Volt-e olyan pont az elmúlt évben, amikor majdnem feladtad? Mi volt az, ami éppen megakadályozott ebben, ami adott egy új löket motivációt?</strong></p>
<p>Szerintem a legnehezebb időszak az a tábor előtti utolsó hét volt, mert akkor edzőtáborom volt napi két edzéssel és… az nagyon sokat kivett belőlem. Ott edzettem hatórát, aztán hazamentem, és legalább ugyanennyit öltem bele a nulltáboros munkába. Se a lelkiállapotomnak, se semmilyen állapotomnak nem tett jót. Az, hogy feladjam, az sosem merült fel bennem, talán a sportolói múlt miatt. Inkább nagyon próbáltam abba kapaszkodni, hogy csak legyünk ott a táborban és az egész legyen már kézzelfogható, mert addig csak a táblázatokon meg az időintervallumokon járt az agyunk.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_0964_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mi volt az idei táborról a legrosszabb élményed?</strong>
Amikor nagyon kétes volt, hogy második nap az éjszakain az esőterv lesz-e vagy sem. Minden hírportál mást mutatott, mindenki mást mondott, és mindenki mást akart. Három esőtervet találtunk ki körülbelül három óra leforgása alatt, de ebben nagyon sok segítséget kaptunk – amit innen is köszönünk! Nagyon stresszes volt, hogy akkor melyik legyen, melyiket hogyan közvetítsük és melyik lenne a legkamatozóbb, vagy melyik a legkevésbé kockázatosabb ilyen időben.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_1045_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen volt az első kiállásod a nulladikosok elé? És aztán milyen volt az utolsó?</strong></p>
<p>Táborban vagy kiránduláson?</p>
<p><strong>Úgy egyáltalán.</strong></p>
<p>Kiránduláson az első kiállás előtt szerintem nagyjából negyvenszer mondhattam el a szövegemet. Mindhárman szörnyen izgultunk, nehogy elrontsuk, és felváltva mondogattuk egymásnak a szöveget, de tényleg nagyon-nagyon sokszor. Végül minden sikerült. Előtte még nem tudja az ember, hogy milyen ennyi ember előtt ilyen hangosan közölni bármit is – ez olyan mélyvizes ugrás.
Aztán a tábor első napján már volt egy kis rutinom, így már inkább élveztem. Ha ennyi ember előtt mondasz valamit, és arra az emberek kurjangatnak, meg belelkesednek, az nagyon-nagyon meg tud mosolyogtatni. Az utolsó kiállásnál… ott meg már majdhogynem komfortosan éreztem magam. Azért akkor is vagy tizenötször elmormoltam a szöveget meg átgondoltam, de akkor már mindenképpen egy könnyebb meló volt.</p>
<p><strong>Ha már a kiállásnál tartunk, milyen volt Göthe bőrébe bújnod?</strong></p>
<p>Már a keretmese kiderülés után lévő interjúban is említettük, hogy azért szerettük volna nagyon ezt a keretmesét, mert nagyon nagy a világa és itt annyira jó volt, hogy sokszor lehetett tenni Götheként Harry Potteres, varázslóvilágos utalásokat. Ez mindig egy élmény volt: hogyan lehet kihozni a karakteredből még egy utalást, még egy apró poént.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_0882_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És milyen volt végül levetni a szereped? Milyen volt utoljára Götheként kiállni mindenki elé?</strong></p>
<p>Nagyon-nagyon vártam már az utolsó napot. Csak azon gondolkoztam, hogy mennyire jó lenne úgy odamenni a gyerekekhez, hogy nem szerepet játszol, hanem mint berzsenyis diák a berzsenyis diákhoz. A fene de jó volt, mert egyből találtam olyan embereket, akik ezt szintén akarták, és egyből tudtam velük beszélni.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_3921_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Idén most új helyen tartottátok a tábort. Ezt hogyan élted meg? Nehézséget okozott, vagy inkább könnyebbé tette a munkát?</strong></p>
<p>Azért került sor új táborhelyre, mert Balatonakali nem nyílt ki a nyáron, így rá voltunk szorulva, hogy újat keressünk. Sok kutatással és tanárok segítségével megtaláltuk a Csattogó-völgyet, és már akkor beleszerettünk, amikor először ott voltunk látogatni és körbenézni, de még nehéz volt elképzelni, hogy milyen lesz, amikor bezsongja majd megannyi gyerek. Okozott plusz melót, mert az egész nagynulltábor már össze volt szokva Akalival, az egész program azzal volt kompatibilis: olyanok voltak a távolságok, a rádió úgy volt felszerelve, mindennek volt egy kiforrott helye. Itt kellett mindennek új helyszínt meg akár új időintervallumot találni, mert például egy pólófelvétel vagy egy meleg ruhába öltözés itt sokkal több időbe tellett. Meg okozott problémákat olyan szempontból is, hogy minden új volt és sok kérdésre nem volt olyan segítség vagy olyan válasz, amire mondjuk vissza lehetett volna nyúlni Akaliból, mert teljesen új volt az alapja mindennek. De úgy érzem, minden ki lett küszöbölve, és mindenképpen örülök, hogy új lett a táborhely, mert egy kis kihívás is volt, szabadabban lehetett ötletelni, és ezáltal rá voltunk szorulva, hogy újításokat tegyünk, ez pedig idén mindenképpen célja volt mindhármunknak.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_3040_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Egy nulltábornak szerves része a hívótánc és a hozzátartozó zene. Ezeket hogyan találtátok meg, hogyan találtátok ki?</strong></p>
<p>A hívózene már nagyon-nagyon korán megvolt november körül, egyszer ott aludt nálunk a két lány, és akkor Záli mutatta meg ezt a dalt, és hogy neki mennyire tetszik. Mindannyian egy ilyen roma és ska műfajszerű hívózenét akartunk, s ez megfelelt ennek. Szerettünk volna egy kántálható fősort, amit ez ugyanúgy nyújtott számunkra. A táncot pedig együtt találtuk ki, nem is olyan sokkal a tábor előtt, talán egy-másfél héttel előtte. Ez nagyon-nagyon gyorsan megvolt, voltak mozdulatok, amiket mindenképpen bele akartunk építeni… körülbelül így ment a kitalálása. Gyors volt.</p>
<p><strong>Maradjunk a tánc témánál. Milyen volt először eljárni a nulladikosokkal a táncot, és aztán milyen volt utoljára a táborban, majd végül itt, a Berzsenyiben?</strong></p>
<p>Először sajnos nem tudtam annyira élvezni, mert izgultam, és azon kattogott az agyam, hogy el ne rontsam, meg hogy milyen lesz a fogadtatása. Utoljára nagyon-nagyon jó volt, akkor már én is élveztem. Nem vagyok nagy táncos, de akkor már tényleg élveztem, és bele is tudtam magam élni. A suliban meg szupi volt. Sokan vannak, akik epedeznek egy jóféle közös táncira többek között én is.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_1273_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Volt-e valami, amiben a Covid akadályozott titeket a múlt interjú óta?</strong></p>
<p>Igen. Nagyon-nagyon sok mindenben. A pályázó időszak is nagyon nehezen ment, mert se a segítőket, se a csopvezeket nem tudtuk hagyományos módon szóbeliztetni. A segítőszóbelit egy kicsit lepusztult lakásban tudtuk megtartani, ami egyébként meglepően jóra sikerült a környezethez képest. Aztán a csopvez szóbelit csak online tudtuk megtartani. Ezen kívül nehézséget okozott akkor, amikor úgy nézett ki, hogy meg sem tarthatjuk a tábort. Aztán jött a hír, hogy megtarthatjuk a tábort, majd később az derült ki – már pont, amikor megnyugodtunk volna kirándulás után –, hogy csak kétnapos lehet a Nagynull… Ha nem is sok plusz munkát, de nagyon sok stresszt okozott, és sok problémát vetett fel, amit valahogyan ki kellett küszöbölni. De aztán volt nagy éljenzés, ugyanis végül eltörtölték a kormányrendeletet, és kiderült, hogy maradhat megszokott módon négynapos a nulltábor.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_7464-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Van-e valami, amit máshogy csináltál volna az elmúlt egy évben?</strong></p>
<p>Igen, jártam volna iskolába szívesen.</p>
<p><strong>És a táborra vonatkozóan?</strong></p>
<p>Átéltem volna az egészet. Főleg szívesen láttam volna EB-ként egy EB-kiderülést, és egy keretmese-kiderülést élőben. Táborban pedig: kerekes előtt többet pihentem volna egy kicsit, és talán mégiscsak megittam volna plusz egy koffein tartalmú üdítőt, tekintve, hogy ott azzal küszködtem, hogy el ne aludjak, és hogy el ne sírjam magam, ez a kettő éles ellentét volt bennem. Szerintem ezeken változtatnék, de nincs egy nagyon konkrét dolog, mert próbáltuk a maximumot kihozni, ami meg apró csúszás volt, azt úgy gondolom, hogy annak így kellett lennie.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_0079_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Mit üzensz Zálinak és Merjámnak? Nullosoknak, akik olvassák ezt az interjút?</strong></p>
<p>Azt, hogy: igen… igen… ki kéne találni a keretmesét! No, de a belsős poénkodást félretéve, mindenkinek legyen szép napja!</p>
<p><em>Migály Merci, Kuti Lilla</em></p>NAGYEB 2021 UTOLSÓ INTERJÚ - HALILOV MERJÁMurn:md5:d65a350dc6da5964dcf6669c5261c5af2021-10-20T10:00:00+02:002021-10-20T17:29:39+02:00Kuti Lilla Szabinanulltábor2021bdgbelsős programokberzsenyiberzsenyis életnagyebnagynullnulltábortábor<p>Interjú a 2021-es NagyEB-vel. Halilov Merjámot Nagy Hajni és Kuti Lilla kérdezte.</p> <p>Az alábbi linken olvashatjátok a 2021 NagyEB-vel készült <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/02/12/NagyEB-2020-ELS%C5%90-INTERJ%C3%9A">ELSŐ INTERJÚT</a>. A másik két EB-vel készült UTOLSÓ INTERJÚT pedig itt tudjátok elérni: <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/10/10/NAGYEB-2021-UTOLS%C3%93-INTERJ%C3%9A-B%C3%A1n-Z%C3%A1li">Bán Záli</a> és <a href="https://ujsag.berzsenyi.hu/index.php?post/2021/10/10/NAGYEB-2021-UTOLS%C3%93-INTERJ%C3%9A-TAK%C3%81CS-KORN%C3%89L">Takács Kornél</a>.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_2456_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Az első kérdésem az lenne: Milyen volt a közös munka? Tavaly már hallottuk, milyen jól ment - ez a lendület megmaradt végig, vagy közbejött pár nehezebb időszak?</strong></p>
<p>Jó volt, mert az elején megtapasztaltuk, hogy milyen együtt dolgozni, és igazából minden ugyanolyan maradt. Nem értek minket meglepetések, tudtuk, hogy ki milyen helyzetben hogyan reagál, és szerintem nagyon jól kiegészítettük egymást. Mikor egyikünk feszült lett, akkor a másik higgadt tudott maradni - de az volt a legjobb, hogy amikor valamelyikünk felpörgött és boldog lett, az egyből átadta a többieknek is.</p>
<p><strong>Hogy élted meg a tánc és zene kitalálását?</strong></p>
<p>Húú, azt imádtam! (nevet)
Baromi jó volt, mivel úgy mentünk el, hogy majd megbeszélünk egy-két dolgot, és miután azokkal végeztünk, akkor ott álltunk, hogy amúgy ki kellene találni a táncot. A táncot úgy találtuk ki, hogy konkrétan megőrültünk. Mindenféle hülyeséget beledobtunk, és annyira élveztük, hogy viszonylag gyorsan meg is lettünk vele. Vannak benne eldugott kis kedvenc mozdulataink, amik nem biztos, hogy feltűnnek másoknak. Nem mondom, hogy az egész munka során ez lenne a kedvencem, de mindenképpen egy nagyon emlékezetes pillanat volt.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_7687-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Milyen volt először kiállni a Nulladikosok elé, mint Tina?</strong></p>
<p>Mint Tina? Huh (nevet). Mikor elmondtuk az első beszédet, szerintem mind a hárman remegtünk - legalábbis én biztosan. Furcsa volt az, hogy egész végig karantén alatt dolgoztunk és emiatt az embereket annyira nem láttuk, nem vonultunk közönség elé soha. Mikor az első kiránduláson már nem csak a szervezők, hanem a kicsik előtt is ki kellett állnunk és elmondtuk, hogy “Sziasztok, mi vagyunk, Queenie, Tina és Göthe”, az egy kicsit ijesztő volt. Rengetegszer elpróbáltuk a szövegeket és baromira izgultunk, de ahhoz képest nagyon jól elmondtuk. Kicsit féltünk, mert azt akartuk, hogy minden tökéletes legyen az első találkozáskor.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_2059_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És milyen volt utoljára kiállni, mint Tina, és levetni a szerepet?</strong></p>
<p>Utoljára Tina szerintem a Final Fightnál voltam. Nagyon jó volt, mert egy szuper fightot sikerült összehoznunk. Baromira élveztem azt, hogy kiadom minden feszültségemet és verekszünk (nevetés), utána meg azt ordibálom, hogy Sikeresen legyőztük a gonoszt, … zseniális érzés volt. Úgyhogy a szerep, Tina levetkőzése egy harcias, győzedelmes pillanat volt. Szerintem szép lezárása volt az egésznek, hogy megöltük a gonoszt, és utána táncoltunk egyet.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.OI000924_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_1488_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Akkor egy kicsikét a szereplésnél maradva, milyen volt eltáncolni először a nulladikosokkal a táncot?</strong></p>
<p>A táncot? Nagyon féltem, hogy el fogom rontani. Azt kell tudni, hogy szerintem maximum háromszor próbáltuk el együtt, többször nem. Csak kitaláltuk, felvettük videóra, otthon gyakorolgattuk és aztán amikor találkoztunk, akkor élőben elpróbáltuk. Volt néhány rész, ahol féltem, hogy el fogom rontani, ezért majdnem elsírtam magamat, de csak az izgatottságtól (nevet). Mikor először eltáncoltuk mindenki előtt, akkor próbáltam nem arra fókuszálni, hogy mit fogok elrontani, hanem az embereket néztem, hogy hogyan próbálnak utánozni minket. Annyira jó volt látni a kíváncsi arcukat és a mosolyukat! És amikor elkezdtem üvölteni, hogy Turbó, turbó, turbó dízel, akkor minden feszültségem végleg elszállt, és csak a pillanatra koncentráltam.</p>
<p><strong>És utoljára eltáncolni a táborban, aztán pedig a suliban?</strong></p>
<p>Utoljára a játszótéren kellett eltáncolnunk, az kicsit szomorú volt. Alig lehetett hallani, nagyon fáradtak voltunk, szóval az nem sikerült olyan hangulatosra, mint szerettük volna. Az akadüje viszont nagyon megható volt, most ahogy visszagondolok, be tudnék könnyezni, hogy ott vagyunk utolsó nap a játszótéren, és mindenki megfogja az Eb-t, majd ugrálunk mindannyian.
Itt a suliban pedig szerintem zseniális volt. Azért, mert ugyanúgy izgultam, mintha először táncoltuk volna el, és nagyon jó volt visszajönni és látni a gyerekeket, ahogy rohannak. Eltáncoltuk újra, és ugyanazzal a beleéléssel ordítottam, hogy Turbó, turbó, turbó dízel! Akkor is minden feszültségem elszállt, az izgatottságommal együtt, és tényleg csak élveztem a pillanatot ameddig lehetett. Amikor pedig leállt a zene, és elkezdtünk halandzsázni és folytattuk a táncolást... szerintem pont ettől lett emlékezetes. Meghitt volt az egész, úgyhogy tökéletes lezárás volt.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.Kep1_m.png" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Akkor most az lenne a kérdésem, hogy mi a kedvenc Nullos programod?</strong></p>
<p>Nagyon nagyon szeretem a színházast, mert tényleg olyan, mint egy színházi előadás… jó, ez hülyeség (nevet), de azért jó ez a színházas, mert mindenki megmutat magából valamit, elámulsz, hogy mennyire kreatívak és tudsz magadban egy kis képet alkotni arról, hogy melyik csapat milyen, és hogy milyen köztük az összhang.</p>
<p>A másik kedvencem a hívózene-maraton! A lehető legjobb, amikor mindannyian újra nullok lehetünk, és megint táncolhatunk a saját EB-nkel a hívózenénkre.</p>
<p>A kerekes még, amit nagyon szeretek, mert ott kijön az emberből minden feszültség és fáradtság. A végén csak ott állsz, és ölelgeted a szeretteidet, kapaszkodsz beléjük, ahogy a közös emlékeitekbe is, hiszen eljött a búcsúzkodás ideje. Talán az a leggyönyörűbb az egészben, hogy mindenki sebezhetővé válik, de egy olyan közegben, ahol szeretve van. Ezalatt a program alatt a gondolataidban merülsz el, és inkább ott vándorolsz, mint a tábor területén. Majd kisírod magad, és utána újult erővel folytatod másnap.</p>
<p><strong>Van-e kedvenc nulltáboros emléked?</strong></p>
<p>Erre nagyon nehéz választ találni, hiszen az egész nulltáboromat elképesztően élveztem anno. Viszont ha egyet kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy az avatás estéje. Emlékszem, mennyire fáradt voltam. Csodálom, hogy nem taknyoltam el a sok bolyongás közepette… Viszont arra is emlékszem, hogy az volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy annyira megbízom a csopvezeimben, hogy jöhet bármi, úgysem lesz bajom. Miután pedig levettük a kendőinket, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hálás vagyok, hogy egy ilyen furcsa szektába kerültem.</p>
<p><strong>Van-e kedvenc szereped, mint segítő?</strong></p>
<p>Én nagyon szeretek gonosz lenni (nevet), de tényleg. Szeretek mindenféle szerepet, szeretek megőrülni, szeretek kedves lenni, kislány, kisasszony, mindegy, hogy mi, de akkor vagyok igazán elememben, amikor gonoszkodhatok, mert arra máskor nincs rá sok lehetőségem.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_7524-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" />
<strong>Az idei évben volt-e olyan pillanat, amikor majdnem feladtad, valami legrosszabb élmény, és ha volt ilyen, akkor mi volt az a dolog, ami motivált, hogy mégse hagyd abba és menj tovább?</strong></p>
<p>Szerintem olyan nem volt, hogy “én most feladom”. Olyan lehetett, hogy elfáradtam. Érettségi időszak volt, közeledett a jó idő, a vírus is kezdett lecsillapodni... akkor éreztem azt, hogy túl vagyok terhelve és a társaim, Záli és Kornél, ők ketten voltak, akikkel együtt tartottuk egymásban a lelket. Ott lebegtek előttem a céljaim, hogy sikeres érettségim legyen, felvegyenek oda, ahova akarok menni, és igenis legyen egy irtózatosan jó táborunk. És arra gondoltam, hogy ez most nehéz, baromi nehéz, de muszáj továbbmennem, ha el akarom érni a céljaimat.</p>
<p><strong>Milyen volt új helyen csinálni a tábort? Hiányzott a régi vagy inkább motiváló volt, hogy újat alkothatsz?</strong></p>
<p>Amikor először megtudtuk, hogy Akali nem nyit ki és nem maradhatunk, akkor sajnáltam, mert nagyon szép lett volna ott lezárni a dolgokat, ahol minden elkezdődött. De miközben a táborban voltunk, egyszer nem jutott eszembe. Amikor mentek a programok, nem jutott eszembe, hogy bárcsak Akalin lennék. Utólag azt mondom, hogy csak elmennék megnézni, hogyan néz ki Akali, mert minden évben elmentünk oda, és furcsa, hogy idén ez kimaradt. De az, hogy nem ott volt a tábor, azt egyáltalán nem éreztem hátránynak, nem is hiányzott, tetszett az, hogy volt valami új a Nagynullban, ami miatt az egész más volt, de közben mégis megmaradt az a nullos hangulata. Abszolút pozitívan éltük meg.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_9747-1_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>A Covid mennyire akadályozott a múlt interjú óta?</strong></p>
<p>Egyetlen pozitívuma a covidnak, de tényleg az egyetlen, annyi volt, hogy a kirándulást nem érettségi időszakban tartottuk meg. Ennyi. Amúgy nagyon sok fejfájást okozott nekünk, egyrészt az, hogy Akali nem nyitott ki, új helyet kellett keresnünk. Bár ez jól sült el, mégis de azért ott volt bennünk a pánik, hogy új táborhelyet kell találnunk. Aztán az, ahogy kirándulást szerveztünk...ráböktünk egy időpontra, és reménykedtünk abban, hogy a szabályozások meg fogják engedni, hogy megtartsuk. Nagyon sok programot később kellett megejtenünk pontosan emiatt.A másik meg, hogy volt egy olyan szabályozás, ami miatt azt hittük, hogy a tábor egy éjszaka lesz három helyett.Úgyhogy mindent, amit lehetett, azt megjártuk a Coviddal, de szerintem kihoztuk belőle a legjobbat. Úgyis az lett a vége, hogy lehetett tábor, volt kirándulás, tudtunk találkozni a többiekkel, viszont sokkal könnyebb lett volna, ha ezek a nehézségek nincsenek. De erős csapat vagyunk, ezt is kibírtuk, és szerencsére megoldódott minden.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_3921_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>És még az elmúlt egy évhez kapcsolódóan, hogy van-e valami, amit máshogy csináltatok volna?</strong></p>
<p>Szerintem nincs.</p>
<p><strong>Szóval elégedett vagy?</strong></p>
<p>Igen. Mindig lehetne valamin változtatni, tökéletesíteni. Szerintem ez a tábor, ez az egy év a kis hibáival együtt így volt tökéletes. Nem változtatnék rajta semmit.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_5348_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Hogy érzed, miben fejlődtél EB-séged ideje alatt, miben fejlesztett, mit tanított neked?</strong></p>
<p>Nem hiszem hogy szavakba tudnám önteni mind azt, amit ez az egy év nyújtott a számomra.</p>
<p><img src="https://ujsag.berzsenyi.hu/public/2021_10/2021_NagyEB_utointerju/.IMG_3051_m.jpg" alt="" style="display:table; margin:0 auto;" /></p>
<p><strong>Utoljára pedig: mit üzensz a berzsenyiseknek, illetve EB-társaidnak, Zálinak és Kornélnak?</strong></p>
<p>Az EB-társaimnak üzenem, hogy ki kéne már találnunk a keretmesét… És nagyon szeretem őket. A berzsenyiseknek pedig, hogy őrizzék meg a hagyományait minden őrültségnek. Mikulás-fight-tól kezdve, ameddig a képzeletük elér.</p>
<p><em>Nagy Hajni, Kuti Lilla</em></p>